fejlc

 

fejlcImdkozz

     

Témakörök - Háttérhatalom

A NEMZETKÖZI ZSIDÓ - IDŐSEBB HENRY FORD

 
Idősebb Henry Ford
Idősebb Henry Ford

Első kiadás: 1921 június

TARTALOM

1. Fejezet Az Egyesült Államok zsidótörténete

2. Fejezet A zsidó befolyás szempontjai

3. Fejezet Üldözöttek vagy üldözők?

4. Fejezet Nép-e a zsidóság?

5. Fejezet A zsidó politikai program

6. Fejezet Bevezető "Cion bölcseinek protokolljába"

7. Fejezet Hogyan használjak a zsidók hatalmukat

8. Fejezet Zsidó befolyás az amerikai politikában

9. Fejezet Bolsevizmus és cionizmus

10. Fejezet Zsidó hatalom a szinházban és moziban

11. Fejezet A zsidó jazz lesz a népzenénk

12. Fejezet Szeszesitalok, szerencsejátékok, kicsapongás és korrupció

13. Fejezet A világ legfontosabb problémája

14. Fejezet A zsidó pénzhatalom előnyei és hátrányai

15. Fejezet A harc a sajtó ellenőrzéséért

16. Fejezet A zsidók állama


A NEMZETKÖZI ZSIDÓ HENRY FORDTÓL -1. Fejezet

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ZSIDÓTÖRTÉNETE

Az amerikai zsidók története Kolombusz Kristóffal kezdődik. 1492 augusztus 2-án több mint 300 000 zsidót űztek ki Spanyolországból és augusztus 3-án, másnap Kolombusz felszedte a horgonyt és nyugat felé hajózott egy csoport zsidóval a fedélzeten.

Ők nem menekültek voltak, mivel a látnoki tengerész terveit már jóval indulás előtt támogatták befolyásos zsidók. Maga Kolombusz elmondja, hogy sokat érintkezett zsidókkal. Az első levelét, amelyben felfedezéseit részletezte, egy zsidónak írta. Valójában magát az eseménydús utazást, amely az emberiség tudását és gazdagságát a 'világ másik felével' egészítette ki, zsidók tették lehetővé. Az a kellemes történet, hogy Izabella királynő ékszerei finanszírozták az utazást, alapos kutatás után eltűnt.

Három maranó, azaz titkos zsidó volt akkor, akik a spanyol udvarban igen befolyásosak voltak: Luis de Santagel, aki fontos valenciai kereskedő volt és aki a királyi adóügyekkel foglalkozott. Rokona, Gabriel Sanchez, aki a királyi kincstárnok volt és barátjuk, Juan Cabrero a királyi kamarás. Ezek szüntelenül Izabella királynőt dolgozták meg a királyi kincstár üresedésének rémképével és annak valószínűségével, hogy Kolombusz felfedezi India mesés kincseit, ameddig a királynő hajlandó volt ékszereit a tőke biztosítékaként zálogba adni. De Santagel kikönyörögte az engedélyt, hogy ő megelőlegezhesse az utazást, amit aztán meg is tett, összesen 17 000 dukátot, ami akkor 5000 fontnak felelt meg, mai értékében (1920-as évek - fordító) 40 000 font.

Kolombusz utazásába legalább három zsidó társult bele: Luis de Torres, tolmács, Marco a sebész, Bernal, az orvos, Alonzo de la Calle és Gabriel Sanchez. Luis de Torres szállt elsőként partra, ő fedezte föl elsőként a dohány használatát. Kubában telepedett le és azt lehet mondani, hogy ő volt a dohányüzlet zsidó ellenőrzésének atyja, úgy ahogy az ma is létezik.

Kolombusz régi támogatói, Luis de Santagel és Gabriel Sanchez sok kiváltságot kaptak a munkában játszott szerepük miatt, Kolombusz maga azonban egy össszeesküvés áldozata lett, amelyet Bernal, a hajóorvos szőtt és jutalma igazságtalanságok és bebörtönzés volt.

Ez után a kezdet után a zsidók mind jobban úgy tekintettek Amerikára, mint gyümölcsöző területre, és erős kivándorlás indult meg Délamerika irányába, elsősorban Brazíliába. Mivel azonban a brazilok és a hollandok között hadi ellentét volt, amelyben zsidók is résztvettek, a brazíliai zsidók szükségesnek látták, hogy kivándoroljanak a holland gyarmat irányába, amelyet ma New Yorknak hívnak. Peter Stuyvesant, a holland kormányzó nem értett egyet azzal, hogy ezek az emberek ott letelepednek és elrendelte, hogy hagyják el az országot, de a zsidók előzőleg gondoskodtak arról, hogy letelepedhessenek ha nem is látják őket szívesen, mivel amikor Stuyvesant rendelkezéset visszavonták, az igazgatók ennek egyik okául 'azt a nagy összegő invesztíciót nevezték, amelyet a zsidók a társaság részvényeibe fektettek'.

Ennek ellenére megtiltották nekik közhivatal viselését és kiskereskedelmi üzletek nyitását, amelynek hatására a külkereskedelemmel foglalkoztak, amelyet hamarosan monopolizáltak európai kapcsolataik révén.

Ez csak egy illusztrációja a zsidók találékonyságának. Tilts meg neki egy irányt, és ő egy másikban fog kitűnni. Ha megtiltják neki, hogy új ruhákkal kereskedjen, akkor használt ruhákat fog eladni ez volt a szervezett használtruhakereskedés kezdete. Ha megtiltják neki az árukkal való kereskedést, akkor hulladékokkal fog kereskedni - a zsidó a hulladékkereskedelem alapítója a világon.Ő a hulladékhasznosítás alapítója - gazdagságot talált a civilizáció hulladékában. Megtanította az embereket, hogy hogyan használjanak régi rongyokat, hogyan tisztítsanak régi tollat, hogy használják a feltört diót és a nyúlszőrt. Mindig volt érzéke a szőrmekereskedelem iránt, amelyet ma ő ellenőriz és nevéhez fűződik az egyszerű bőrök felhasználása, amelyek ma különböző csábító kereskedelmi nevek alatt vannak forgalomban mint értékes eredetű szőrmék.

Peter Stuyvesant akaratlanul kényszerítette a zsidókat, hogy New Yorkot Amerika első számú kikötőjévé tegyék, és annak ellenére, hogy az amerikai forradalom ideján a legtöbb New Yorki zsidó Philadelphiába menekült, legtöbbjük visszatért New Yorkba az első lehetőség megragadásával, ösztönösen érezve, hogy New York nekik paradicsomi nyerési lehetőségeket nyújt. És ez a sejtés igaznak bizonyult.

New York a világ zsidó lakosságának legnagyobb központja. Az amerikai import és export nagy részét itt adóztatják meg és itt fizeti minden amerikai iparág sarcát a pénz mestereinek. Maga a város területe is zsidó birtok (holding).

Nem csoda, hogy zsidó írók ennek a példa nélküli jómód, ellenőrizhetetlen gazdagság és hatalomnövekedés láttán lelkesen elmagyarázzák, hogy az Egyesült Államok az Ígéret Földje amelyet a próféták jósoltak meg, és New York az új Jeruzsálem. Némelyek még tovább mentek és a Rocky hegység csúcsait 'Cion hegyeinek' nevezték, és okuk volt rá, ha a zsidók bányászat és tengerparti hatalmát figyelembe vesszük.

George Washington idején kb. 4 000 zsidó élt az országban, legtöbbjük jómódú kereskedő. Az amerikai oldalt támogatták és a gyarmatok harcát kölcsönökkel segítették kritikus időkben.

Ötven éven belül az Egyesült Államok zsidó lakosságának számon tartható növekedése több mint 3 300 000 volt. A mai állapotot senki sem tudja pontosan felbecsülni.

Ahhoz, hogy azokat az iparágakat összeírjuk, amelyek az Egyesült Államokban zsidó ellenőrzés alatt állnak, akkor az létfontosságú iparágakat érintenénk, azokat, amelyek tényleg létfontosságúak és azokat, amelyek létfontosságúvá fejlődtek. A színházi üzlet teljesen zsidó: A színműírás, a könyvelés és a színházak működtetése teljesen zsidók kezében van. Ez az oka annak, hogy ma szinte minden darabban propaganda van, néha vakító üzleti reklám, néha közvetlen politikai utasítás.

A filmipar, a cukoripar, a dohányipar, több mint ötven százaléka a húscsomagolási iparnak, a cipőiparnak több mint hatvan százaléka, az ország zenei üzletének nagy része, az ékszeripar, a gabona, gyapot, olaj, acél, hetilapok írása, hírközlő irodák, a szeszesitalüzlet, a kölcsönzés, ezek csak azok az iparágak, amelyeknek nemzeti és nemzetközi jelentősége van és a zsidók ellenőrzése alatt állnak, vagy egyedül vagy a tengerentúli zsidókkal szövetkezve.

Az amerikai nép nagyon meg lenne lepődve ha az 'amerikai üzletemberek' sorát látná, akinek nemzetközi hírneve van. Ezek többnyire zsidók. Ez fényt vethet azoknak az 'amerikai üzleti módszereknek' a hírnevére, amely a világ sok részén tapasztalható. Ha különféle fajú emberek üzletelhetnek 'amerikai' név alatt, mégpedig jogszerűen, akkor nem meglepő, hogy amerikaiak nem vesznek némely leírást észre, amelye a nemzetközi sajtóban az amerikai módszereket leírja. Ha az amerikai üzlet hírneve károsodott, az azért volt, mert nem amerikai módszereket használtak amerikai név alatt.

A zsidó gyarapodás példái az Egyesült Államokban mindennaposak, de a gazdagság, amely csak az előrelátás és szorgalom jutalma, nem keverendő össze az ellenőrzéssel. Lehetetlen lenne bármely gój szövetségnek hasonló körülmények között az irányítást átvenni, ahogy zsidók azt tették, mert a gójokban nincs meg az együttműködés és összeesküvés készsége és az intenzív fajiság összetaró ereje, amely a zsidót jellemzi. A gójnak nem jelent semmit, ha egy másik ember szintén gój; egy zsidónak az szinte minden, ha a szomszédja is zsidó.

A nemzetközi zsidó tervet, hogy a pénzügyi piacukat az Egyesült Államokba hozzák, az amerikai nép nem akarta. A történelmi példák óvnak ettől. Ez azt jelentette, hogy a világ gyanakvással figyelte Spanyolországot, Velencét, Németországot vagy Nagybritanniát amiatt amit zsidó pénzemberek követtek el. A legfontosabb meggondolás az az, hogy a legtöbb nemzetközi feszültség amely ma létezik, az annak a haragnak a következménye, ami amiatt állt elő, amit zsidó pénzhatalom követett el nemzetek neve alatt rejtőzködve.

'A britek tették ezt', 'a németek tették ezt', amikor a nemzetközi zsidó tette azt, akinek sakktábláján a nemzetek csak foltok. Ma a világon sokszor hallani: 'Az Egyesült Államok tette ezt. Ha nem tette volna, a világ ma jobban állna. Az amerikaiak aljas, kapzsi, kegyetlen emberek.'

Miért? Mert a zsidó pénz hatalmi központ van itt és pénzt csinál a mi sérthetetlenségünkből és Európa aggodalmából, kijátszva egyiket a másik ellen. És mert olyan sok úgynevezett 'amerikai üzletember' külföldön ma nem amerikai, hanem zsidó.

Polgárok, ébredjetek föl és vegyétek észre, hogy manapság meg a fehér népek sem láthatják egymást közvetlenül, csak zsidó szemeken keresztül. Nagybritannia és Franciaország ritkán látnak amerikai képviselőt aki nem zsidó. Ez lehet annak az oka, hogy ők is zsidókat küldenek hozzánk gondolván, hogy mi előnyben részesítjük ezeket.


A NEMZETKÖZI ZSIDÓ HENRY FORDTÓL -2. Fejezet

A ZSIDÓ BEFOLYÁS SZEMPONTJAI

A zsidó kérdés Theodor Herzl szerint ott létezik, ahol zsidók vannak, mivel ők hozzák azt magukkal. Nem a számuk okozza a problémát, mivel a világ majdnem minden államában más külföldiek is vannak nagy számban. Nem is az ő sokat reklámozott képességeik miatt, mert meg kell értenünk, hogyha a zsidónak egyenlő esélyei vannak mint a többieknek és a szabályokhoz tartja magát és nem okosabb mint a többi. Valójában sok zsidóban csendesül a mohóság ha a nincs lehetősége intrikálni.

A zsidó kérdést nem az itt tartózkodó zsidók száma okozza, nem is az amerikaiak féltékenysége a zsidók sikereire, biztosan nem ellenérzés a zsidók mózesi vallásával szemben, hanem valami más, mégpedig a zsidó befolyás annak az országnak az életére, ahol zsidók tartózkodnak, az Egyesült Államokban az amerikai életre.

Hogy a zsidók hatással vannak az életre, azt maguk nyilvánítják hangosan ki. A zsidók valójában azt állítják, hogy az Egyesült Államok alapjai nem keresztények, hanem zsidók, és hogy az ország egész történetét át kellen írni, hogy az Júdea régi nagyszerűségét megfelelően méltassa. Ha a befolyás kérdése teljesen a zsidók igényén nyugodna, akkor nem lenne alkalmunk kételkedni, állítják határozottan. De olyan szívesek vagyunk, hogy megkérjük őket, tartsák magukat a tényekhez: ezek országunk viszonyait is világosabban elmagyarázzák.

Ha azt állítják, hogy ők 'adták nekünk a Bibliát' és ők 'adták nekünk Istent' és ők 'adták nekünk vallásunkat' ahogy ezt állandóan émelyítő leereszkedéssel teszik vitairataikban - egy csöpp sem igaz ezekben az állításokban - nem lenne szabad olyan türelmetlen és világiasnak lenniük, amikor mi összeállítjuk valódi befolyásuk listáját, amelyre az amerikai életben szert tettek.

Nem a zsidó emberek, hanem a zsidó szellemiség az, és az emberek csak ennek a szellemiségnek az eszközei, ez a dolog lényege. A zsidó kérdésnek ebben a vizsgálatában a zsidó befolyás és a zsidó szellemiség az, amit fölfedezünk és meghatározunk.

A zsidók propagandisták. Ez volt az eredeti küldetésük. De nekik vallásuk központi tételét kellene terjeszteniük. Ezt nem teszik. Mivel ez nem sikerült nekik, saját írásuk szerint semmi nem sikerült nekik. Így most nincs nekik szent küldetésük. Vezetőikből kevés beszél eszmei küldetésről. De a küldetés ötlete tovább él bennük, ha csökevényes formában is: Napjaink legerősebb materializmusát képviseli. Hitvány szerzés eszköze lett ahelyett hogy környezetét szolgálná.

A ZSIDÓSÁG ÉS A MUNKA

A zsidó gondolat alapja a munka befolyásolása esetén ugyanaz mint mindenütt máshol: a valódi értékek pusztítása költött értékek javára. A zsidó pénzszerzési filozófia nem pénzt akar 'keresni', hanem pénzt szerezni. Ezek között alapvető különbség van. Ez elmagyarázza, hogy a zsidók 'tőkéstársak' ahelyett hogy az 'ipar kapitányai' lennének. Ez a különbség a pénz 'keresete' és 'szerzése' között.

A kreatív, alkotó típusú elme szereti azt a dolgot, amit csinál. A gój munkás régebben azt a munkát kereste ki magának, amelyik a legjobban tetszett neki. Nem változtatta munkahelyét könnyen, mert össze volt munkájával kötve. Semmi más nem volt számára olyan vonzó. Inkább egy kicsivel kevesebbet keresett és azt csinálta, ami tetszett neki, minthogy többet keressen és olyasmit tegyen, ami nem elégítette ki. A 'csinálót' mindig így befolyásolta előszeretete.

Nem így a 'szerző'. Nem számít mit csinál, amíg a kereset elég. Nincsenek illúziói, érzelmei vagy vonzalma a munkája iránt. Ami számít, az a 'pénz'. Nem kapcsolódik a dolgokhoz, amiket csinál, mert nem állít elő semmit, olyan dolgokkal foglalkozik, amiket mások állítanak elő és kizárólag pénzszerzési értékük érdekli. 'Az alkotó munka öröme' őt nem érdekli, szót sem veszteget rá.

A zsidó szocialista és bomlasztó gondolatok hajnala előtt a munka világában a vezérgondolat a dolgok előállítása volt és így a pénz csinálása. A szerelők büszkék voltak munkájukra. A dolgokat csináló emberek erős, becsületes emberek voltak, mert a szakképzettség és a minőség volt a vezérfonaluk és jellemüket az formálta, hogy hasznos tevékenységet folytattak a társadalom számára. Ők voltak a 'csinálók'. és a társadalom szilárd volt, amíg ők szilárdak voltak. Az emberek szaktudásukat mutatták meg, ha egy cipőt csináltak. A farmerek azért termesztettek gabonát, mert szerették a gabonát és nem távoli pénzpiacokra való hivatkozással. Mindenütt A SZAKMA volt a fődolog és a többi dolog mellékes.

A társadalomnak ennek a szilárd védelmének a megtörésére - az alkotó termelő osztály, amely erős jellemű emberekből állt - más ötleteket ültettek az emberek fejébe. A legveszélyesebb ötlet volt a 'keresés' szó helyettesítése a 'szerzéssel'.

A pénz és az élelmiszerpiacok manipulálásával elég nyomást tudtak gyakorolni a végső fogyasztóra hogy a 'szerzésen' legyen a hangsúly és röviddel mielőtt az amerikai nemzetközi üzletek teljesen fel lettek fordítva, zsidókkal a bankrendszerek élén és zsidókkal a szakszervezeti mozgalom konzervatív és radikális szárnya élén, és ami a leghatásosabb volt, a zsidó ötletet elvetették a dolgozók fejében. Melyik ötletet? Azt, hogy 'szerezzenek' ahelyett hogy 'keresnének'.

A 'szerzés' ötlete pusztító, nem szociális és romboló ötlet egymagában; de ha egy cég üzlete a 'szerzés', akkor jogos és konstruktív. Ha egy embert vagy osztályt beoltanak a tisztán zsidó 'szerzés' gondolatával ('megszerzem a magamét'; 'szerzek, mert szerezni jó', 'becsületesen, ha tudsz, becstelenül, ha szükséges, de szerezz' -ezek mind ennek a hitszegő filozófiának részei), akkor ennek a Duncan társadalomnak az kötőanyaga elveszti taróerejét és elkezd lemorzsolódni. A pénz nagy mítoszát és kitalációját kényszerítették a valóságos dolgok helyére és elkezdődhet a dráma második fejezete .

A zsidó befolyás az Egyesült Államok dolgozói valamint üzletemberei és szakemberei gondolkozására rossz hatással volt minden irányban. Ez nem a 'tőke' és a 'munka' szétválasztásában nyilvánult meg, mivel ilyen külön elemek nem léteznek. Az amerikai üzlet csak vezető és termelő osztályokat ismer. A tényleges szétválasztás a zsidó 'szerzés' és az angolszász 'keresés' gondolata között van, és jelenleg a zsidó ötlet elég sikeres ahhoz, hogy zavart okozzon.

Az Egyesült Államokban mindenütt, sok foglalkozási ágban kommunista tanfolyamokat támogatnak, vezetnek és tanítanak a zsidók. ezek az ún. tanfolyamok Chicagóban, Detroitban, Clevelandben, Rochesterban, Pittsburghben, New Yorkban, Philadelphiában és más városokban működnek, és céljuk az, hogy az egész amerikai munkát a 'szerzés' alapjaira állítsák, amely végül az ország egész gazdagságát tönkreteszi. Ez a végcél, mint Oroszországban.
Amíg zsidók arra mutatnak rá, hogy az idegen zsidók beszivárgása és a zsidó ideálok az amerikai szakszervezeti mozgalmat jellembelileg és gazdaságilag, állampolgárilag és gazdaságilag gondolkodó államférfi módján megjavították, addig a vádnak, hogy az egy idegen és hitszegő hatás, fenn kell állnia.

A ZSIDÓK ÉS A HIT.

A naív megfigyelő nem keresi a zsidó befolyás nyomait a keresztény egyházban, de ha ezt nem teszi, akkor sokat mulaszt el. Ha a teológiai szemináriumok könyvtáraiban az utóbbi évtizedek zsidó művei megtalálhatók lennének, és a teológiahallgatóknak meg kéne ezeket a zsidó kinyilatkoztatásokat olvasni, akkor kevesebb buta beszéd és kevesebben minősítenék a zsidó propagandát a szószékről veszélytelennek. a következő 25 évben minden teológiai szemináriumnak kellene egy tanszéket fenntartani a modern zsidó befolyás és a protokollok tanulmányozására. Az az elképzelés, hogy a zsidók az Ótestamentum emberei hűen a mózesi hithez akkor tarthatatlanná válna és félénk keresztények nem haboznának babonásan hogy kimondják róluk az igazságot amiatt a sajnos félreértelmezett szöveg miatt: 'Megáldom azt aki téged megáld és megátkozom aki téged átkoz.'

A szószék egyik küldetése hogy felszabadítsa az egyházat attól, amit az Újtestamentum írásai 'A zsidók félelmének' hívnak. A szószék másik küldetése az, hogy az egyházat attól a hibás feltételezéstől megszabadítsa, hogy Judea és Izrael rokonértelmű szavak. Azoknak az írásoknak az olvasása, amelyek Júdea törzsét Izraellel keverik össze és amelyek Izrael minden említését úgy tekintik, mint a zsidók említését, okozza több mint a felét azoknak a félreértéseknek és félreérthető részeknek, amelyeket keresztény elvi kijelentésekben találhatók.

A zsidók NEM a 'kiválasztott nép' annak ellenére hogy az egész egyház megadta magát annak a propagandának, amely őket annak nyilvánítja ki. A zsidók gondolati befolyásolása az utóbbi években sok keresztény állítást elfedett, és a nem előkészített papság egyre jobban befolyásolható lett a zsidó javaslatok által.

Az egyház ernyedt állapotát, amelyet olyan szóvivői hoztak nyilvánosságra, akik a belső életéért voltak felelősek, nem a 'tudomány' vagy 'ösztöndíjak' vagy 'a tanulás fényének növekedése' idézte elő, mivel ezeknek a dolgok nem ellentmondásosak az igazsággal vagy annak részleteivel, hanem ezek a német-zsidó felső kritika részei. A hit védelmezői hosszan és vitézül harcoltak az ún. felső kritika támadásai ellen, de végül is nem tudtak ellene védekezni, mert nem vették észre, hogy eredete és célja zsidó volt. Nem volt keresztény és nem volt német - zsidó volt.

Teljes összhangban van a zsidó világprogrammal, hogy ezt a romboló befolyást a zsidók pártfogása alatt kell elindítani, és az teljesen kihasználja a nemzsidók bizalmát, akik elfogadják azt anélkül hogy megnéznék hogy honnan származik. Az egyház most egy második támadás áldozata, amelyben a domináló szocializmus és szovjetizmus támadta meg petyhüdt és erkölcstelen 'testvériségi' elméletek alapján a 'korrektségére' hivatkozva. Azt hitették el az egyházzal hogy az egy vitafórum és nem a kinyilatkoztatás megszentelt helye.

Zsidók amerikai templomok százaiba törtek be személyesen, programjukkal felforgató és lehetetlen szociális ötleteikkel, és végül olyan holtbiztosak lettek abban, hogy a helyzet urai, hogy az elkerülhetetlen ellenőrzésnek is alávetették magukat.
Az egyház alkalmazottainak tisztában kell lenniük azzal, hogy a gazdasági badarságok hétnyolcadát, amiket a szószékről elmondanak, zsidó professzorok műve, akik politikai gazdaságot és forradalmat tanítanak. Tudniuk kellene, hogy a gazdasági gondolkodás az előre megfontolt és mesterien megtervezett rejtett propaganda eszközeivel teljesen júdaizálódott, hogy a tömegek gondolkozása (amelyet a 'népszerű' szószékek és szerkesztőségek sokszor idéznek) zsidóbb, mint azt maga a zsidóság igényli.

A zsidó beférkőzött az egyházba a vallási dogmákba, az ún. liberalizmusba és sok osztály lázas és gyarló szociológiai felosztásába. Ha valahol egy tanulmányt kéne írni a zsidókérdésről, akkor az a modern egyház amely gyanútlanul szövetkezik egy halom zsidó propagandával. Itt nem reakciót javaslok, hanem építő jellegű haladást angolszász őseink ösvényén, akik eddig a világépítők voltak, a városok, kereskedelem és földrészek csinálói voltak, és nem a zsidók, akik sohasem voltak építők vagy első telepesek, akik sohasem népesítették be a vadont, hanem mindig mások munkájából éltek. Nem azt vetem a szemükre hogy ők nem építők vagy első telepesek, hanem azt, hogy maguknak követelik az első telepesek és építők minden jogát. És még akkor is elsősorban az angolszászok fiainak kell a szemére vetni, hogy letérnek az apjuk által kijelölt egyenes útról és Júdea kétséges ötleteit teszik magukévá.

A ZSIDÓSÁG AZ ISKOLÁKBAN ÉS EGYETEMEKEN.

Az egyetemeket folyamatosan támadják a zsidó ötletekkel. Az angolszászok fiait támadják az örökségükben. Az építők és csinálók fiait a bomlasztók elméletei gyengítik. Fiatal embereket a szellemi szabadság első üdítő hónapjaiban ígéretes elméletekkel kerítik be, amelyeknek forrásait és következményeit nem látják. A fiatalságnak van egy természetes forradalmársága, amely haladást ígér és van egy természetes vállalkozókészsége, amely a régi hittel való vitára ösztönöz. Mindkettő a szellemiség forrása és a szellemi érés hajnalát jelzi. Ennek a serdülőkori fejlődésnek közepette érik őket szándékosan hazug befolyások amelyek az egyetemen várnak rájuk. Igaz, évek múlva nagy részük észretér annyira, hogy 'leül a kerítés mellé és látja sajátmagát jönni'. Észreveszik, hogy a 'szabad szerelem' elvei vidám klubtémák, de hogy a család és a férfi és nő régimódi kapcsolata és gyerekeik nemcsak a társadalom alapja hanem minden személyes fejlődésnek és haladásnak is. Úgy találják, hogy a forradalom szórakoztató vitatéma és arra ösztönöz, hogy szupermannak érezzék magukat, de nem tartozik a haladáshoz.

Az egyetemekkel kapcsolatos probléma pontosan azokat az utakat járta meg, amelyeket az egyházzal kapcsolatban leírtunk. Először a zsidó felső kritika hogy széttörje a fiatal emberek tiszteleletét az ősi hagyományok iránt. Másodszor a zsidó forradalmi szociális elvek. A kettő mindig együtt halad. Külön-külön nem életképesek. Ők a protokoll programjából a gój társadalom szétszakításat végzik el ötleteikkel.

Nincs értelme az egyetemisták 'radikalizmusát' támadni -ezek az éretlenség jelei. De annak van értelme, hogy megmutassuk, hogy a szociális 'radikalizmus' (a 'radikalizmus' nagyon jó szó, kár, hogy sokszor rosszul használták) zsidó forrásokból jön. A vörös filozófusok központi csoportja minden egyetemen egy zsidó csoport, akik sokszor egy gój mögött bújnak el, aki egy becsapott professzor. Ezeknek a professzoroknak néhányát vörös szervezetek fizetik kívülről. Ezek egyetemek közötti szocialista egyesületek, tele zsidókkal és zsidó befolyás alatt, akik zsidó professzorokat utaztatnak szerte az országban keresve a legjobb polgári és egyetemi pártfogók barátságát. A diákoknak tartott előadások jó táptalaja a propagandának, amelynek az a célja, hogy felvillanyozza a hallgatókat, akik azt hiszik, hogy egy nagyszerű mozgalom kezdetének résztvevői, amely a függetlenségi harccal hasonlítható össze.

A forradalmi erők, melyeket zsidók vezetnek, erősen támaszkodnak arra a jóhírre, amelyet úgy kapnak, hogy diákok és néhány professzor csatlakozik hozzájuk. Ez így volt Oroszországban mindenki tudja, hogy ott az 'egyetemi hallgató' minek a jelképe lett. A zsidó Chautauqua, amely kizárólag egyetemeken tevékeny, az angolszász hagyományokon és a mi fajunk diákjainak jellemző vonásain át halad egyenesen. Ezeket hatásosan támogatják olyan professzorok és papok, akiknek gondolkodását a zsidó bomlasztás kificamította mind a teológiában mind a szociológiában.

MIT LEHET ELLENE TENNI?

Egyszerűen azonosítsuk annak a befolyásnak a forrását, amely iskoláinkat és egyetemeinket elárasztja. Tudasd a hallgatókkal, hogy választaniuk kell az angolszászok és Júdea törzse között. Hadd döntsék el a hallgatók, hazafias kötelezettségeik tudatában, hogy az építőket követik-e vagy rombolókat. Nem érvek fognak dönteni. A zsidó méreg egyetlen biztos ellenszere az, ha felébresztjük a hallgatók faji büszkeségét.

Sokszor úgy beszélünk apáinkról, mintha csak néhányan lettek volna, akik a nagyszerű szerződést aláírták, amely a szabadság új korszakát jelezte. Nemzetünk apái az angolszász és kelta fajhoz tartoztak. Az emberek akik Európából jöttek vérükben hordozva a civilizációt. Az emberek akik az Atlanti óceánon átjöttek és civilizációt alapítottak egy kopár és sziklás tengerparton, az emberek akik Alaszkába mentek és nyugatra, Kaliforniába, az emberek, akik a trópusokat és a sarkokat meghódították, akik az afrikai prérire költöztek, akik benépesítették Ausztráliát és akik a világ kapuit, Szuezt, Gibraltárt és Panamát birtokolják, akik minden kormányt formáltak, megélhetést és ideálokat adtak minden évszázadban.Sem Istenüket, sem vallásukat nem kapták Júdeától, sem nyelvüket, sem alkotó szellemüket -ők az uralkodó emberek. Az évszázadok során a világ urai lettek azt mind jobbá és jobbá téve és azt nem rombolva.
Ennek a fajnak a táborába, az uralkodók fiai közé jön egy nép, akinek nincs civilizációja amit előmutathatna, nincs törekvő vallása, még közös nyelve sem, semmi téren nagy eredményt nem tud fölmutatni, kivéve a 'szerzés' terén, minden ország kiűzte őket, aki előzőleg befogadta őket, és ezek akarják a szászok fiainak megtanítani, hogy mit kell tenni, hogy olyanná tegyék a világot, amilyennek lennie kéne!

Ha fiaink követik a sötét lázadásra való fölhívást, mert nem tudják, hogy kinek a fiai vagy milyen fajnak a leszármazottai. Legyen egyetemeinken szólásszabadság és a gondolatok áramoljanak szabadon, de jelöljük meg a zsidó eszméket zsidóknak és tanítsuk meg fiainknak a faji titkot.

CSÍPJÜK EL AZ ELLENSÉGET!

Az intés már körbement az egyetemeken. A zsidó eljárás rendszere már teljesen ismert. Milyen egyszerű! Először államosítod (válaszd el az egyháztól) az iskolákat - az államosítás szót használják a zsidók az eljárásra. Az iskola tanulóinak elméjét azzal készíted elő, hogy azt a szabályt állítod föl, hogy nem szabad meg sem említeni, hogy a kultúra vagy patriotizmus bárhogy is kapcsolatban állna az angolszász vallással. Tedd láthatatlanná és hallhatatlanná. Ne engedd azokat a szavakat használni, amelyek segítségével egy iskolás a zsidó fajt felismeri. Ezután, mikor így előkészítetted a talajt, menj az iskolákba és mocskold be az angolszász ismertetőjeleket és ezzel egyidőben töltsd ki az ürességet zsidó forradalmi gondolatokkal.

Az átlagember befolyását kiűzték az iskolákból oda, ahol az átlagember hatni tud. De a zsidó befolyás a magasabb intézetekben elburjánozhat ott, ahol az átlagember véleménye nem hat. Államosítsd az iskolákat és utána júdaizálhatod az egyetemeket.

Ez az a liberalizmus, amelynek a zsidó szóvivők úgy tapsolnak. A szakszervezetekben, az egyházban, az egyetemeken, amely megfertőzte a munka, hit és a társadalom alapjait. Ennek bizonyítéka vastagon látható minden zsidó tevékenységben és kinyilatkoztatásban. Éppen ezeknek a befolyásoknak a gyakorlása által győzi meg magát a zsidóság, hogy földi 'küldetését' betölti.

A megtámadott kapitalizmus a nemzsidó kapitalizmus. A megtámadott ortodoxia a keresztény ortodoxia. A megtámadott társadalom az angolszász társadalom. amelynek széttörése a Júdaizmus dicsőségét eredményezné.

A listát tovább írhatnánk - a zsidó gondolat hatása az angolszász sportra és szórakozásra, az angolszász hazafiasságra, az angolszász szakmai képzésre - a zsidó gondolat hatása az élet minden területére kihat.

Egyszer egy amerikai szerkesztők akit zsidó hirdetési szerződések csúnyán becsaptak, azt mondta. 'ha a zsidók el akarják venni, joguk van hozzá'. Ez a zsidó eredetre adott válaszok egyike, ami így hangzik: 'Hogy tud jelentéktelen 3 millió a többi 100 milliót uralni? Ostobaság!'

Igen, értsünk vele egyet: Ha a zsidó gondolat erősebb, ha a zsidók képessége nagyobb, akkor hadd uralkodjanak, és az angolszász elveket rombolja le Júdea törzse. De először hadd harcoljon a két gondolat egymással a saját lobogója alatt -legyen egy tisztességes harc.

Az nem tisztességes harc, ha a mozikban, az iskolákban, a júdaizált egyházakban, az egyetemeken az angolszász gondolatot távoltartják az angolszászoktól mondván hogy az 'szektás', 'klikkes', 'elavult' és hasonló érvekkel.

Nem tisztességes, ha zsidó gondolatokat angolszász gondolatokként tálalnak az angolszász támogatás köntöse alatt. Hadd terjedjen az angolszász apák öröksége szabadon az angolszász fiúk között, és akkor a zsidó gondolat azt sohasem tudja legyőzni, sem az egyetemi fórumon, sem a szabad piacon. A zsidó ideál csak akkor tud győzni, ha a népektől elveszik saját kultúrájukat.

Júdea elkezdte a harcot. Júdea megszállt minket. Hadd jöjjön. Ne féljünk tőle. De ragaszkodjunk ahhoz, hogy a harc tisztességes legyen. A diákok és szellemi vezetőik tudják meg, hogy a harc tárgya a gondolatok uralma, és hogy az a faj, amely a jelenleg látott civilizációt fölépítette, ugyanezt ígéri a jövőre nézve is. Tudassuk velük azt is, hogy a támadó erő zsidó.

Ez minden ami szükséges. A zsidó tiltakoznak ez ellen: 'Nem szabad azonosítanod minket' mondják, 'nem szabad a zsidó kifejezést használnod'. Miért? Mert ha a zsidó gondolat úgy szivárog be, hogy az zsidó, akkor azt elítélik. Az angolszász gondolatok meg merik eredetüket nevezni. Ma csak a korrekt megnevezés szükséges. Kényszeríts minden támadót hogy vonja fel a zászlóját!


A NEMZETKÖZI ZSIDÓ HENRY FORDTÓL -3. Fejezet

ÜLDÖZÖTTEK VAGY ÜLDÖZŐK?

Mióta zsidók kapcsolatban állnak más népekkel, rövid idő múlva felhangzik a vád. hogy a zsidók 'nép a népen belül, nemzet a nemzeten belül'. Ha ez ma elhangzik, szenvedélyesen tagadják olyanok, akik népük védelmezőjének tekintik magukat, és ezt a tagadást többé-kevésbé minden zsidó támogatja. Pedig a zsidó tanításban és a zsidó életben semmi sem világosabb annál, hogy ez a megállapítás igaz. De hogy az igazságot a zsidók ellen fel kell-e használni, az egy más kérdés.

Ha a zsidók egy nemzet, nemzetiségük alapja kettős: a faj és a vallás. Akkor nincs értelme, hogy megkívánjuk tőlük, hogy fajukból, nemzetiségükből és vallásukból kilépjenek, de az sem érthető, hogy aki ezt állítja, azt vadul támadják. A tények alapján minden problémának van megoldása. A szemrehányás alapja a következő: Ha nyilvánvaló tényeket tagadnak, mintha senki más, csak a zsidók tudnák, hogy a tények léteznek.

Ha a zsidók folyamatosan egy nép, ahogy tanítják, és ha a 'nemzet a nemzetben' állapot mind tűrhetetlenebbé lesz, akkor a megoldás kétféle lehet: az egyik nép különválasztása a nép maradékától, vagy az egyik 'nemzetnek' a maradék fölé emelése. A zsidó írásokban rengeteg bizonyíték van arra, hogy a zsidók mindkét lehetőséggel számolnak, a nép különválásával és egy fölérendelt néppel. A zsidó tanítás veleje az, hogy a zsidók ma egy különálló nép és azon az úton van, hogy a másik nép fölé emelkedjen. Csak azok az írások, amiket a gójok is olvasnak, tagadják ezt. Júdea igazi rabbinátusa nem tagadja ezt.

A ZSIDÓK KIFOGÁSA AZ 'AMERIKANIZMUS' ELLEN.

A zsidó kérdés bármely vizsgálata során újra és újra meglepi a tanulót, hogy azt, amiatt a zsidók a legjobban panaszkodnak, azt maguk kezdték el. Arról panaszkodnak, amit antiszemitizmusnak hívnak - de az még a legsötétebb elmének is világosnak kellene lennie, hogy sohasem lehetett olyasmi hogy antiszemitizmus, ha azelőtt nem volt egy szemitizmus. Aztán vegyük a panaszt, hogy gettóban kell élniük. A gettó zsidó találmány. Az európai és az amerikai városok megszállása idején a zsidók mindig egymás között akartak élni, mivel úgy gondolták, hogy a gójok jelenléte beszennyezi őket. Azok a zsidó írók, akik zsidóknak írnak, beismerik ezt. De a gójoknak írott művekben a gettóra mint a gój kegyetlenség eszközére hivatkoznak. A beszennyeződés gondolata a zsidóktól származik és egy régi keleti maradvány és a gójokra is alkalmazzák. Így van ez a külön nemzet gondolatával is- először zsidók vették észre, először ragaszkodtak hozzá és mindig keresték a módját, hogy az elkülönülést gondolatokban és tettekben is megvalósítsák.

Továbbá az valódi és átlagos zsidó azt hiszi, hogy az amerikanizmus, vagy bármely más civilizált nemzsidó állam befolyása káros a júdaizmusra. Ez egy komoly álláspont és semennyi gój kijelentés nem elég ennek az alátámasztására. Valójában ezt a gój elme nem tudja követni, mivel a gójok ellenkezőleg ezt úgy látják, hogy az amerikanizáció jót tesz a zsidóknak. Hiteles zsidó forrásokból megtanultuk, hogy azokat a dolgokat amiket mi civilizálós hatásoknak nevezünk, azokat a zsidók a zsidóság ellenségeinek tartják. Nem a gój mondja, hogy a zsidó gondolat, úgy mint gondolat nem összeegyeztethető az élettel országunkban, ezt a zsidó mondja. Ő az aki az amerikanizmust gyalázza, nem az amerikai gyalázza a júdaizmust.

Az amerikanizmus még befejezetlen, a júdaizmus már évszázadok óta kész. Amíg egy amerikai sem gondolna arra, hogy az ország valamelyik részére vagy valamelyik csoportjára úgy mutasson rá, mint az igazi hamisítatlan amerikanizmusra, a zsidó rögtön rámutat a világ bizonyos pontjaira és bizonyos csoportokra akik a valódi júdaizmust képviselik.

Hol van az a típus, akit a zsidó írók igazinak tekintenek? A gettóban élő zsidót tekintik a zsidók a júdaizmus alaptípusának. A New Yorki Central Parki spanyol és portugál zsidók zsinagógájának híres rabbija volt Dr. D. de Sola Pool. A következő szavak tőle származnak:

"A gettóban a júdaizmus megfigyelése természetes és majdnem elkerülhetetlen volt. A zsidó élet rendje volt az a légkör, amit belélegzett."

Egy másik híres rabbi, Dr. M. H. Segal azt fejti ki, hogy Európa modernebb részein és Amerikában a zsidóság szellemét a Lengyelországi és Litvániai zsidókkal való érintkezés tartotta életben. Kijelentette más zsidó vezetőkkel összhangban, hogy az 1914-es háború előtt a világ zsidó központja Lengyelország és Oroszország volt. Dr. Segal ezt mondja:
"Az (1914-1918)-as háború az eltűnő zsidó társadalom utolsó nyomait is széttörte, amely gyenge létét a Lengyelországi és Litvániai középkort idéző gettókban őrizte meg. Növekvő gyengeségük ellenére ezek voltak a júdaizmus utolsó menedékei a szétszórtságban. Bennük a régi zsidó élet néhány maradéka életben maradt, a régi zsidó intézmények, gyakorlat és hagyományok. Ezek a közösségek annyi életerőt sugároztak ki, amennyit csak tudtak az Európa modern államaiban és Amerikában élő felhigított és összezsugorodott zsidóságra."

Az ötlet egyáltalán nem szokatlan - hogy a régi világ gettóinak 'igazi zsidói' kívánatosak és szükségesek arra, hogy a júdaizmust olyan országokban, mint az Egyesült Államokban életben tartsák. Israel Friedlaender, akinek a nevét a zsidók tiszteletben tartják, szintén felismerte a gettózsidók áramának szolgálatát. 'A júdaizmus problémája Amerikában' c. tanulmányában az abszolút szabadság, amelyet a zsidók az Egyesült Államokban mindig is élveztek, dejúdaizálási hatásáról beszél. Ezt az irányzatot két módon lehet korrigálni: antiszemita befolyással és 'nagyfokú zsidó bevándorlással az elnyomás országaiból a szabadabb országokba, amely nyíltan vagy a felület alatt megőrzi és újraéleszti a gettó hatásait'. Ugyanő nyíltan elismeri 'A zsidó bevándorló amerikanizációja' c. művében, hogy neki egy frissen jött gettózsidó kedvesebb mint egy olyan, akit már az amerikai élet befolyásolt.

Az amerikanizálás a mindennapi beszédben azt jelenti, együttérzést mutassunk az amerikai hagyományokkal és intézményekkel, de a zsidók nem gondolnak az Egyesült Államokra, ha Amerikáról beszélnek. Ők Dél és Középamerikát is beleveszik ebbe, ahol olyan sok forradalom volt. Sok zsidó él Argentínában és a többi országban is. Az talán nem igaz, hogy a zsidó vezetők teljesen 'amerikaellenesek', de az igaz, hogy ők ellenzik a zsidó bevándorlók 'amerikanizálását'. Azaz az 'amerikanizálás' irányzata annyira különbözik a 'júdaizálás' irányzatával, hogy a kettő ellentétben áll egymással. Ez talán nem hitszegés az amerikai nemzet ellen, de a hűség jele a zsidó nacionalizmus iránt. De az olvasónak magának kell megítélnie a felsorolt tények alapján hogy mekkora a különbség és hol áll a két világnézet közötti harc. Hogy a kettő egymásnak ellentmond, az nem kétséges. A gójok nem veszik észre ezt az ellentmondást, de a zsidók mindig és mindenütt tökéletesen tisztában vannak vele. Ez nagyon erős fényt vet a forradalmi programokra, amelyek a társadalmat fel akarják robbantani, az ellentét gerjesztése az ún. tőke és munka között, a kormány tekintélyének csökkentését korrupt politikával, az emberek elméjének töltését igénytelen színházzal és filmekkel, de ha tanulmányozzuk a zsidók pénzcsinálását béke idején, akkor látjuk a sok visszaélést, amelyekben a zsidók bűnösek. 'A háború a zsidó aratása' mondja egy régi mondás. Azt hogy a gazdasági tiszt szerepét előnyben részesítik, az az ókortól napjainkig megfigyelhető. Érdeklődésük elsősorban a nyereség felé fordul és nem nemzeti témák felé. Hagyományosan hűek a zsidói néphez és nem azok más népekhez. Természetes, hogy háború idején árukkal és információkkal kereskednek tehát a háborúból hasznot húznak és kémkednek. Ez töretlenül látható a függetlenségi harcban, a polgárháborúban és az első világháborúban, az egyetlen megfigyelhető változás a zsidók növekvő hatalma és nyeresége. Annak ellenére, hogy az amerikai gyarmatokon kisszámú zsidó élt, ahhoz elegen voltak, hogy jegyüket rátegyék a függetlenségi harcra. Noha a polgárháborúban nem hoztak zsidóellenes törvényeket, néhány intézkedést hoztak egyedi esetekben ugyanazokból az okokból kifolyólag, amelyek miatt 1861-1865 között is nagyobb mértékben erre kényszerültek.

A ZSIDÓK ÉS A VALLÁSÜLDÖZÉSI KIÁLTÁS.

Egyetlen intelligens zsidó az Egyesült Államokban sem volt olyan buta, hogy a zsidó kérdést vallási kérdésnek nyilvánítsa ki és a kérdés vizsgálatát különböző cikkekben 'vallási üldözésnek' nevezze. De nyilvánvalóan a 'gój front' (= zsidóbérencek) -nek csak ez marad meg hogy szóvá tegyék. Ebből megtanulhatjuk róluk, hogy nagyrészük nem vallásos és a 'vallási üldözést' mint egy vörös rongyot használják amellyel az embereket bikaként akcióra serkentik. Érdekes megfigyelni, hogy a 'vallásüldözés' kiáltást hogyan használják arra, hogy az állítólagos üldözők elleni üldözési hangulatot keltsenek.

Sem közvetlenül sem közvetve nem állítják ezek a cikkek, hogy a zsidókérdés vallási kérdés. Ellenkezőleg, a legmagasabb zsidó szervezetek határozottan állítják, hogy a zsidókérdés faji és nemzetiségi kérdés.

Az Egyesült Államokban nincs vallási zsidóüldözés, eltekintve néhány humanitárius szervezet agitációjától a 'kóser vágás' ellen, amely az állatok levágásának szükségtelenül kegyetlen változata. De ez az ellenkezés is nehezen hozható a zsidó vallással kapcsolatba. A most alkalmazott vágási módot nem az Ótestamentum hanem a Talmud írja elő, és ezért hites értelemben nem vallási előírás, hanem hagyomány. Továbbá bizonyítható, hogy más modernebb módszerek is elérik a zsidók célját (a vér távoltartása a megölt testtől) sőt sokkal jobban, mint a zsidók módszere. Ez az egyetlen eset, ahol a zsidók vallását távolról megérintik.

Tény az, hogy nincs 'vallásüldözés'. Maguk a zsidók sok embert üldöznek vallási okokból. Az Egyesült Államokbeli szervezett zsidó életnek az egyik jellegzetessége az aktív, szüntelen erős és erőszakos támadások a kereszténység minden formája ellen, amelyeket nyilvánosan is észre lehet venni. Itt-ott hallani szekták ellentétéről bigott katolikusok és protestánsok esetén, de ezek nem hasonlíthatók össze a zsidó szervezetek szilárd, könyörtelen és riasztó keresztényellenes tevékenységével. A keresztény egyházak között léteznek viták, de ezek nem érintik a kereszténység alapjait. A szervezett júdaizmus ezzel szemben nem elégszik meg a vallási vitákkal, hanem hatalmas gazdasági és politikai erejével minden ellen föllép, amit saját szavaival 'keresztény megnyilatkozásnak' tart.

Az Egyesült Államok egyetlen elnöke sem merte eddig a beavatási esküjét az nyitott Újtestamentum fölött tartani - a zsidók rögtön megvádolnák. Különböző amerikai államok kormányzóit, akik aratási hálabeszédükben a 'keresztény' szót használták, arra kötelezték, hogy amerikanizmust tanítsanak városainkban, mert az azt tartja, hogy a kereszténység és a jó állampolgár rokonértelmű szavak!

Egy nyilvánosan szereplő személy az Egyesült Államokban tehetett hitet keresztény vallása mellett anélkül, hogy a zsidók meg nem dorgálták volna. A zsidók nemcsak hogy nem értenek egyet a keresztény tanításokkal - ami jogukban áll és ezt senki sem vonja kétségbe - de megvágják azt a zsidók igényei szerint. Mindent, ami a gyermeket arra emlékeztetné, hogy ő egy keresztény civilizáció közepén él egy nemzetben, amely az alkotmány szerint keresztény alapokon nyugszik, a zsidók kívánságára ki kellett tenni az iskolákból. Egy nemzetben akkor, amikor a zsidó kisebbség minden évben egy listát vezethet a bocsánatkéresekkel, amelyeket ők csikartak ki hivatalos személyekből, akik véletlenül a 'keresztény' szót használták, kívánatos lenne, hogy a 'vallási üldözés' vádja oda kerüljön, ahova tartozik.

A zsidó kitűnik a vallásüldözésben, ahogy az amerikai a hazafiasságban. A vallási előítélettel fejezik ki a zsidók elsősorban saját hazafiasságukat. Ez az ország egyetlen jól szervezett, aktív és sikeres vallási előítélete, mert nekik sikerült a hatalmas trükköt végrehajtani, hogy ez nem az ő viselkedésük, hanem az annak ellenzői viselik az 'előítélet' és 'üldözés' megkülönböztető jeleit. Ezért használják ezt a zsidók olyan gyakran. Ők akarják a velük szemben állót megjelölni. Ezért hirdetik a zsidókérdés minden vizsgálatáról gonoszul hogy 'antiszemitizmus' - a zsidó ismeri annak az előnyét, hogy a vele szembenállót kiáltson ki valaminek.

A 'vallásüldözés' témája sehol sem található a zsidókérdés más vetületei nélkül, kivéve a zsidó oldalon. Az Egyesült Államokban van vallási előítélet, de az kizárólag jiddis. Ha a keresztény lakosság csak egy százezrednyi részben is törődne a zsidók megfigyelésével, mint ahogy a zsidók figyelik a keresztényeket, a Talmudi tanítások egész gyára a közérdeklődés napfényére kerülne, arra a fényre amely elől mindig is rejtették. Tisztán csak a szellemi egészség utáni vágy kényszerítené a zsidókat hogy megszüntessék azt a sötétséget, amiben ma élnek. A zsidó talmudizmus annak a közömbösségnek köszönheti a létét, ami körülveszi. Ez éppen az ellentéte a 'vallásüldözésnek'.

A vallási előítéletekről éppen olyan kellemetlen írni, mint ahogy más úton azt tapasztalni. Teljesen ellentétes az amerikai és az angolszász elmével. Mi a vallást mindig lelkiismereti dologként tartottuk számon. Az, hogy abban higgyen, amiben akar, az minden ember alapvető joga. Ha ezekhez az öröklött elvekhez hűek vagyunk, és azt az aktív befolyásolási áramlatot tanulmányozzuk, amit zsidó áramlatként ismernek, akkor rögtön ezután a felismerés után más idők vakbuzgóival és kínzóival sorolnak be egy kategóriába.

Itt az idő hogy megmutassuk, hogy a vakbuzgó jelzőt többnyire vakbuzgók alkalmazzák. Ebben az országban vannak vallási előítéletek, vallási üldözés is van, az emberek többségének vallási szabadságát erőszakkal félreállítják,és ezek az előítéletek és az üldözésés erőszakoskodás zsidó és kizárólag zsidó eredetű.

A történelem és korunk zsidó újságírásának a tanulmányozása mutatja, hogy a zsidó előítéletek és üldözés folyamatos jelenség mindenütt, ahol a zsidók hatalomhoz jutottak, és hogy semmiféle akció vagy szavak nem gyengítették a zsidót abban, hogy ő támadja és gyengítse továbbra is a nemzsidókat. Nincs olyan keresztény egyház amit a zsidók ismételten ne támadtak volna meg.
A katolikus passziójátékok Oberammergauban megnyerték a keresztény világ egyöntetű tetszését. A philadelphiai rabbi, Joseph Krauskopf tanulmányában 'Egy rabbi benyomásai az Oberammergaui passziósjátekon' megbélyegezte a passziósjátékot mint bűzös hamisságot és rosszindulatú antiszemitizmust. A rabbi szemében természetesen a keresztény hagyományok mérgező hazugságok. A keresztény igazságok halmaza, különösen ami Krisztus személyét illeti: 'Fölindult férfiak és hisztérikus nők hallucinációi'. 'Így' - mondja a rabbi - 'találták ki azt a kegyetlen történetet, amely az egész bajt okozta, többen szenvedtek ártatlanul miatta, mint bármely kitalált történet miatt ami a világirodalomban található.'

És így az egyszerű Oberammergaui parasztok, akik a katolikus hitet tiszteletteljes látványosségként mutatják be, antiszemitának lesznek bélyegezve.
Ezek nem elszigetelt példák. Amikor a metodista egyház a nagy látványosságot "The Wayfarer'' -t bemutatta., Stephen S. Wise rabbi (Amikor ennek az írásnak az eredetijét adták ki. akkor cionista vezető volt és az Egyesült Nemzeteknél a cionista zsidóság legaktívabb vezetője- a szerkesztő) kritizálta azt és azt az ünnepélyes és buta megjegyzést tette, hogy ha ő egy déltengeri sziget lakója lenne (vándorprédikátor helyett), akkor első dolga a 'The Wayfarer' megnézése után az lenne, hogy kirohanna az utcára és megölne legalább három zsidót. Ez sokat mond azokról a csatornákról, amelyekben Wise rabbi érzelmei mozognak, de a methodisták tízezrei, akik a 'The Wayfarer'-t megnézték, nem hajlandók arra, hogy a fenti kritikát annak a toleranciának a jegyeként fogjanak föl, amelyet Wise rabbi olyan fanatikusan tanácsol a keresztényeknek, hogy tartsák be.

Az Episzkopális egyház is érezte a zsidók támadását. Nemrég (1921 júniusa - a szerkesztő), a zsidó sajtó arról lármázott, hogy az Episzkopális egyház nem alkalmas arra, hogy valamit megakadályozzon. Ez nem vallási tolerancia vallási véleménykülönbség esetén, hanem egy vallási támadás amit hirdetnek és gyakorolnak. A zsidó ellenérzés karácsony, húsvét és más keresztény ünnepek esetén, ellenérzésük bizonyos hazafias énekek ellen mutatja a támadásuk mérgét és direktségét. A protokollok és a zsidók reményei közötti párhuzamok egyike, hogy a zsidók azt jövendölik, hogy a kereszténység el fog pusztulni. Ha a júdaizmus győz, akkor minden bizonnyal elpusztul.

A zsidó intolerancia ma, tegnap és a történelemben bármikor, amikor zsidóknak hatalom és befolyás volt a kezében, nem vitatott kivéve olyanok által, akik nem ismerik a történelmet. A múltbeli zsidó intolerancia történelmi ügy, a jövőbeli pedig zsidó jövendölés. A néhány millió zsidó teljes amerikanizálása elleni legerősebb érvek egyike az a hitük, amelyet vallási vezetőik hintenek el bennük, hogy ők a 'kiválasztottak', hogy ez az ország az övék, hogy a lakosok bálványimádók és el fog jönni az a nap, amikor a zsidók átveszik a hatalmat.

Hogyan viselkednének másképpen mint az ilyen megnyilatkozásokkal összhangban. Az a dölyfös viselkedés, amelyet a zsidók Amerika alkotóival szemben mutatnak, az csak előszele annak, hogy hogyan viselkednének, ha erejük és befolyásuk lehetővé tennék. A bolsevizmus, amely annak az osztálynak a megsemmisítésével kezdődött, amely egy jobb Oroszország ígéretét hordozta, pontosan párhuzamban van azzal a viselkedéssel, ahogy itt az államalkotókkal viselkednek.

A NEMZETKÖZI ZSIDÓ HENRY FORDTÓL -4. Fejezet

NÉP -E A ZSIDÓSÁG?

Egy nemzsidó sem tudja, hogy hány zsidó él az Egyesült Államokban. Ezek az adatok a zsidó előljáróságok kizárólagos tulajdona. Az Egyesült Államok kormánya a lakosság szinte minden vonatkozásában készíthet statisztikát, de bármikor megpróbálta a zsidók számát megállapítani, akik állandóan jönnek és a jelenleg ittélők számáról, a Washingtoni zsidó lobby közbelép és megakadályozza azt. A zsidók elrejtik számukat, mert a zsidó befolyás a parlamentben elég erős ahhoz, hogy minden ügyet, amely zsidó érdekeket érint, mindig megnyerjenek.

A bevándorlás az Egyesült Államokba 40 éve üzlet lett - kizárólagos zsidó üzlet. Egy tökéletes szervezet van, amely elhárít minden ellenérvet olyan zsidók bevándorlása esetén, akikről tudjuk, hogy forradalmárok, az európai zsidók potenciális forradalmárok. Amerikát nemhiába hívták Európa kisebb országaiban 'zsidóországnak', és a zsidó bevándorlás riasztó növekedése a kérdést megint a nyilvánosság elé hozta. Egy általános meggyőződés alakul ki erről a témáról, mert az nyilvánvaló, hogy a zsidó üzlet, amely zsidókat hoz az Egyesült Államokba úgy működik mint egy hadsereg, amely Európában megtette a kötelességét és leigázta azt a földrészt, most áttette központját Amerikába. Amerikai titkos zsidó szervezetek az alapvető támogatói ennek a tülekedésnek Amerikába. Elintézik az útlevélformaságokat, elintézik az egészségügyi vizsgálat elkerülését. Az ország törvényeit nyíltan és megvetéssel hagyják figyelmen kívül. A zsidó bevándorló jöhet bárhonnan és jön is mindenhonnan. Első pillantásuk az itteni életre ugyanolyan teljes zsidó irányítást mutat mint amilyen Oroszországban van. Látják, hogy a zsidó titkos társaságok alkalmazottai semmibe se veszik az Egyesült Államok bevándorlási irodájának alkalmazottait. Miért ne viselkednének úgy, mintha az Egyesült Államok az övék lenne? Nem csoda, hogy szószerint ledöntenek minden akadályt, egy győzelmes megszállás minden jelét felmutatva. Ez egy győzelmes megszállás, nem kevesebb, és az Egyesült Államokon belüli erők sugalmazzák és segítik azt. Néha vékonyan azzal takarják be: 'ezek az emberek az üldözés elől menekülnek'.

Az 1880-as zsidó bevándorlás dagálya után túl látható lett ahhoz, hogy ignorálni lehessen. A népszámlálási bizottság megkérte a parlamentet, hogy az embereket faj és születési hely szerint oszthassák be. A legerősebb ellenállást ezellen zsidók tanúsították, mégpedig Simon Guggenheim és Julian W. Mack. Vitákat folytattak szakértők bevonásával, hogy megtudják, milyen alkotórészekből áll a népesség. Hogy az Egyesült Államok angolszász, szemita, latin vagy milyen nemzet. A viták zsidó ellenzéke négy dolgot hozott nagyon világosan nyilvánosságra: (1) Zsidók nem értenek egyet bevándorlásuk bárminemű korlátozásával. (2) A zsidók nem értenek egyet semmiféle faji besorolással az országba való belépésük után. (3) A zsidók azzal érvelnek a nemzsidó hatóságoknak, hogy ők egy vallás részei és nem faj. (4) A zsidó más álláspontot foglal el a gój hatóságok előtt és mást dédelget saját emberei között a fajt illetően. Amikor az amerikaiak a tarthatatlan állásfoglalást 'vallás és nem faj' visszautasították, a zsidó szóvivők képesek voltak azzal keresztülvinni kívánságukat, hogy hatalmas szervezeteik nem kívánnak bizonyos dolgokat és ezt keresztül is viszik, érv ide vagy oda és bizottság ide vagy oda. A zsidó lobbi keresztülvitte akaratát. A zsidók számát nem tartják számon az Egyesült Államokban. Minden más fajt besorolnak és osztályoznak de nem a zsidókat. A többi faj nem tiltakozott, a zsidókat pedig nem tartják számon. Mi ma az eredmény? Ha megkérdezzük az Egyesült Államok kormányát, hogy hány francia lakik ott, meg tudja mondani. A lengyelek számát is tudja. Az afrikaiakét is. Egy nagy listáról sok kérdést lehet föltenni, és azt mind tudja a kormány. De ha megkérdezzük a zsidók számát, az nem ismeretes, nincs följegyezve.

FAJ VAGY VALLÁS?

Mit mondanak maguk a zsidók a 'faj vagy vallás' kérdéséről? A következő idézetek az olvasót a zsidók saját gondolatairól informálják arról, hogy ők magukat külön népnek tartják-e, a vallási kérdéstől függetlenül.

Leo N. Levi, a B'nai B'rith elnöke, 1900-1904:

" A zsidó megkülönböztető jegyei nem csak a vallásából erednek. Igaz az, hogy a faj és a vallás szétválaszthatatlanul össze vannak kötve, de bármi okozza a a faj és a vallás összefonódását, az teljesen biztos, hogy egyedül a vallás nem alkotja a népet. A zsidó hit emiatt még nem lesz zsidó. Másfelől az aki zsidónak született, az zsidó marad akkor is ha vallását megtagadja."

Graetz, zsidó történész, akinek hatalmas műve egyike a zsidó standardműveknek, azt mondja, hogy a zsidók története államuk elvesztése óta is "őrzi nemzeti jellegét. Semmi módon sem csak egy hit vagy egyháztörténet."

Moses Hess, egy történelmi figura, aki a zsidó programot az ősi forrásokból modern alapokra ültette, írt egy könyvet: 'Róma és Jeruzsálem', amelyben az ügyet világosan és erőteljesen megfogalmazta:
"A zsidók több mint egy vallás követői, mégpedig ők egy faj, egy testvériség, egy nemzet".(71.o.)

"Egy zsidó a fajához tartozik, következésképpen a júdaizmushoz is, attól függetlenül, hogy ő vagy ősei hitehagyottak lettek." (97-98. o.)

"Minden zsidó, ha tetszik neki és ha nem, szilárdan egyesítve van a nemzettel." (163. oldal).
"A zsidó vallás mindenekelőtt zsidó hazafiság." (61. oldal).

Louis D. Brandeis, az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának tagja és a cionista mozgalom egyik vezetője írta könyvében, a "Cionizmus és az amerikai zsidók":

"A tudósok elmélkedése és a tanácsok döntése ellenében a mi saját ösztöneink és cselekedeteink és másokéi határozták meg számunkra a 'zsidó' kifejezést."

Morris Joseph rabbi, a brit zsidók West London Zsinagógájának rabbija írta 'Izrael, egy nép' c. könyvében.

"Izrael biztosan nagy nép... Izrael mindenki számára, aki látja, egy nép. Senki sem tudná egy szektával összekeverni. A zsidó nemzetiség tagadásához tagadni kellene, hogy zsidók léteznek."

A zsidó törvényszéki képviselő, Bertram B. Benas írja a "Cionizmus- a zsidó nemzeti mozgalom"-ban:
"A zsidó lét alapvetően az emberek léte."

Leon Simon, egy brilliáns és hatásos zsidó tudós és író fontos tanulmányt írt a vallás és nemzetiség kérdéséről a "Tanulmányok a zsidó nacionalizmusról" c. kötetben. Vitatja a javaslatot, amely szerint a zsidó vallás nacionalizmus és hogy a nacionalizmus vallásuk szoros része:

"A messiás eljövetele a zsidónak nem csupán a béke eljövetelét és az emberek jóakaratát jelenti, hanem a zsidó istenségének elismerését." (14.o)
"A júdaizmusban nincs szó az egyéni lélek megmentéséréről, mint a kereszténységnek. A júdaizmus gondolata a zsidó nép létezéséhez kötődik" (20.o).
"Az, hogy a zsidók egy vallási szekta lennének a katolikusokhoz és a protestánsokhoz hasonlóan, értelmetlenség." (34.o).

Arthur D. Lewis, zsidó író, az 'Egy nemzet zsidói' c. művében a nemzetséget a faji elemre alapozza:
"A zsidók eredetileg egy nép voltak, és jobban megőrizték, mint a többi nép a nemzetség egy elemét, mégpedig a faji elemet. Ezt bizonyítani lehet a megkülönböztethetőségi teszttel: Könnyebben látod, hogy egy zsidó zsidó, mint azt, hogy egy angol angol."
Az, hogy a zsidók egy nép, az legáltalánosabb felfogás zsidók között. Nemcsak múltjuk van, hanem jövőjük is. Több mint egy nemzet, egy szupernemzet. Tovább is mehetünk a zsidó állítások vizsgálatában: azt mondhatjuk, hogy a zsidó nép a jövőben királyság lesz.

Elkan N. Adler mondja:

" Egy komoly politikus sem kételkedik abban, hogy népünknek van politikai jövője."
Az a jövőbeni politikai meghatározottság volt Moses Hess fejében, amikor az 1862-es dátumot megjelölte 'Róma és Jeruzsálem' c. könyve előszavában a következő szavakkal:
" Egy nemzet sem lehet közömbös azzal a ténnyel szemben, hogy a következő európai szabadságharcban egy másik nép barátja vagy ellensége lesz-e."

Hess arról panaszkodik, hogy a zsidók között egyenlőtlenséget látott, azt mondja, hogy amit a zsidó egyén nem kapott meg, mert zsidó, a zsidó nép meg tudja kapni, mert az egy nép. Óvja a gój népeket, hogy vigyázzanak, mert a következő harcban egy új nép is szerepelni fog, a zsidó nép, amely bármelyik másiknak a barátja vagy ellensége is lehet.

Dr. Israel Friedlaender azt mondja:

"Elég számunkra tudni, hogy a zsidók magukat mindig külön fajnak érezték, élesen elhatárolva magukat az emberiség maradékától."

A zsidó nemzet problémáit illetően sok zsidó tanúvallomás van arra, hogy az amerikanizmus hatása káros a zsidó életre, azaz, a kettő ellentmond egymásnak, mint két ellentétes elv. És hogy a cionizmus a zsidó nacionalizmus gyülekezőhelye. Az amerikai zsidóság legaktívabb és legbefolyásosabb részének jelenlegi hitvallását az amerikai cionisták szövetsége egy műben adta ki, 'A cionizmus vezérfonala'.

"A nemzeti vallásuk neve, a júdaizmus a nemzeti rendeltetésükből származik. Egy nem vallásos zsidó még mindig zsidó, és nehezen tud megszabadulni zsidóságátol csak azzal, hogy tagadja azt, hogy zsidó."(5.o).

A zsidóság sehol sem nevez olyan személyeket tanítójának vagy képviselőjének, akik azt az elméletet képviselik, hogy a zsidó csak egy 'vallási testvér'. Gyakran nem hisz egyáltalán és mégis zsidó. A 'vallás, nem faj' érvelés mutatja ezeknek a politikai vezetőknek a kettős arcát, akik, ahelyett, hogy egyenesen megbeszélnék a zsidókérdést, minden kérdést igyekeznek a szőnyeg alá söpörni és így zavarják össze a gójok fejét.

Két zsidó program van a világon: Az egyik, amelyet gójok is megnézhetnek, a másik kizárólag csak zsidóknak van. Hogy meghatározzuk, melyik az igazi, egyszerűen az az, amelyik sikeres volt. Az a program, amelyiket az ún. cionisták támogatják a sikeres. Az az a program, amelyik a zsidók faji és nemzeti különállását tekinti céljának.

Függetlenül attól, hogy mit mondanak a gójoknak arról, hogy miért akadályozták vagy változtatták meg akciójukat, az nem kérdéses, hogy maga a zsidó mit gondol: ő magát a néphez tartozónak tartja magát, egyesülve népével a vér kötelékével, amelyet semmiféle hitbeli változtatás nem gyöngíthet, népének múltjának örököse és népe politikai jövőjének ügynöke. Ő egy fajhoz tartozik, és egy nemzethez tartozik. Arra vár, hogy egy királyság jöjjön a földre, egy minden más királyságot uraló királyság, és a világot Jeruzsálem városa fogja uralni. A zsidó népnek ez a kívánsága lehet hogy teljesül. A zsidó nacionalizmus és a többi nép nacionalizmusa, ahol zsidók laknak, egy lehető győzelem mutatói.

A 'FERDÍTÉS' POLITIKÁJA

Az olyan leleplezésekkor mint a 'vallás, nem faj' érvek esetén a zsidók panaszkodnak, hogy félreértelmezik őket. Ez a szokásos panaszuk. Mindig 'félreértelmezik' vagy üldözik őket, kivéve ha olyasmiért dicsérik őket, amit nem tettek. Ha a gójok teljesen értenék a zsidókat, ha a keresztény egyházak megszabadulnának attól a megtévesztéstől, hogy a zsidók az Ótestamentum emberei, és ha az egyházak tényleg tudnák, hogy mi az a talmudi hit, akkor a 'félreértelmezés' még erősebb lenne.

Oroszország eleste az orosz nép előre megfontolt hibás bemutatásának a következménye a zsidó sajtón és a zsidó diplomácián keresztül. Lengyelország nevét (1920 decemberében - a szerkesztő) az Egyesült Államok sajtója zsidó kezdeményezésre bemocskolta. Lengyelország rágalmazása, akinek egyetlen bűne az volt, hogy meg akart a zsidóktól szabadulni. De bármikor emelkedett föl egy kéz, hogy megakadályozza azt, hogy a zsidók elözönöljenek egy népet és az élet fő vonalait irányítsák, a zsidók elkezdtek kiáltozni, hogy 'félreértelmezik' őket. Soha nem foglalkoznak egyenesen a kérdéssel. Hazug tagadások, védőbeszédek részvét elnyeréséért, és mások vádlása saját bűneikkel, hitvány kísérletek, hogy másokat is belevonjanak saját esetükbe, ezek az ő védekezési módszereik. A politikai, gazdasági és jogi fegyverek fordulnak az ellen parancsukra, aki azért megvédi népének jogát a független nemzeti létre, a zsidó beszivárgástól, befolyástól és irányítástól szabadon.

A 'félreértelmezési' taktika azért sikeres, a gójokban bele van rögződve az az érzés, hogy valahogy a zsidók a 'kiválasztott nép' és veszélyes ellentmondani nekik bármiben is. Aki egy zsidónak ellentmond, azt megátkozzák. A 'zsidóktól való félelem' az élet nagyon is valóságos része. Maga a zsidó félelemmel van népéhez kötve és az átoktól való félelem vallásának része. - 'Megátkozom azokat, akik téged megátkoznak'. Azt azonban be kellene bizonyítani, hogy a zsidó befolyás romboló irányzatai elleni ellenállás az élet alapvető területein a zsidók 'megátkozása-e.

Ha a zsidók valóban az Ótestamentum emberei lennének (ahogyan nem azok), ha tényleg tudatos 'küldetésük' lenne minden nép 'megáldására', akkor éppen azok a dolgok, ahol támadnak, automatikusan eltűnnének. Ha egy zsidót megtámadnak, akkor az nem azért van, mert ő zsidó, hanem azért, mert ő a forrása és éltetője sok olyan irányzatnak és befolyásnak, amelyek, ha az ellenőrzés nem elég erős, tönkretehetik a társadalmat. A társadalom egyetlen valódi 'félreértelmezése' a zsidók előjogának van tekintve.

DISRAELI LEFESTI A ZSIDÓKAT

Benjamin Disraeli, Beaconsfield grófja és Nagybritannia miniszterelnöke híres zsidó volt. Sok könyvet írt, ezek egy részében népéről beszélt, megkísérelve őket a helyes fénybe állítani. A brit kormány akkor még nem volt annyira elzsidósodva mint ma, és Disraeli egyik legnagyobb alak volt a parlamentben. 'Coningsby' c. könyvében egy Szidónia nevű személy szerepel, akinek szavaival Disraeli úgy akarta a zsidót ábrázolni, ahogy szerette volna, hogy a világ lássa azt.

Mégis, itt van a nemzetközi zsidó, teljes felszerelésben. Ő is a protokollokhoz tartja magát, titkokba burkolva, egy ember, akinek az ujjai az emberi akarat minden fonalát végigtapogatják, és aki a pénz brutális főnökeit irányítja.
Ha Szidóniát egy nemzsidó írta volna, akkor amiatt, mert olyan valóságos képet fest a zsidók faji történetéről és jelleméről, akkor ugyanannak a borzalmas nyomásnak lett volna kitéve, amit a zsidók mindenkire alkalmaznak, aki az igazat mondja róluk.

Disraeli zsidó hőse, Szidónia az jegyezte meg: 'Azok akik nem látnak a színfalak mögé, azoknak úgy tűnhet, hogy a világot nagyon különféle személyiségek irányítják', és még megvilágosítóbb sorok Disraelitől, amelyek segítenek megérteni azt a gondolatot, amelyet végül is azért írt le, hogy óvja a világot a zsidó hatalmi ambícióktól:

"Sohasem látsz olyan nagy szellemi mozgalmat Európában, amelyben a zsidók nem vesznek nagy számban részt. Az első jezsuiták zsidók voltak. A titokzatos orosz diplomácia, amely Nyugateurópát úgy aggasztja, alapvetően zsidók műve. A pillanatnyilag Németországban dúló hatalmas forradalom, amely valójában egy második és nagyobb reformáció lesz, teljesen zsidó pártfogás alatt folyik."

Azt, hogy hogyan dolgoznak a zsidók azon, hogy a dolgok rendjét megbontsák gondolatok segítségével, ahogy a protokollok írják, az ebben a párbeszédben Szidóniával van leírva:

"A konzervatívok elvesztenek egy fontos választást egy kritikus pillanatban. Ekkor jött el a zsidók ideje, hogy előjöjjenek és ellenük szavazzanak. Az egyház megrémül a szabadgondolkozó környezet gondolatára, de megkönnyebbülve látja, hogy intézményeit továbbra is támogatják, egy zsidó ugyanis rögtön megjelenik és adományokat ajánl föl."

Ha ezeket a szavakat egy nemzsidó írta volna, akkor az országon az 'antiszemita' kiáltás harsogott volna végig. Sőt Szidónia hozzáadja: "És minden generációval erősebbek és veszélyesebbek lesznek arra a társadalomra nézve, ahol tartózkodnak."

A protokolloknak a szabadelvűség a fő tantétele. Ez egy hullámban tör be az ún 'liberális' gondolat hátán, amely önmagában nem alkot semmit, de megvan az ereje arra, hogy tönkretegye a meglévő rendet.

Mióta Disraeli ezeket a szavakat leírta, néhány generáció felnőtt. A zsidók még mindig ellenségesnek találnak minden nemzsidó társadalmat. Erősebbek és veszélyesebbek lettek. A veszély köröskörül felmérhető!

A zsidók azt mondják, hogy a protokollok kitalációk. Benjamin Disraeli is kitaláció? Nagybritanniának ez a zsidó miniszterelnöke hibásan mutatta be népét? Megmutatta, hogy Oroszországban, ahol a zsidók arról panaszkodtak, hogy a legkevésbé szabadok, a zsidóké az irányítás. Megmutatta, hogy a zsidók ismerik a forradalom technikáját, és könyvében előrejelezte a Németországban nemrég kitört forradalmat. Honnan tudta előre? Mert az a forradalom a zsidók szárnyai alatt fejlődött, és annak ellenére, hogy Angliában 'még olyan keveset tudnak', Disraeli, a zsidó tudott róla, tudta, hogy eredete, fejlődése és céljai zsidók. Egyvalami világos: Disraeli igazat mondott. Népét korrektül mutatta be a világnak. A zsidók hatalmát, a zsidók céljait és módszereit olyan biztos ecsetvonásokkal festette le, amely többet bizonyít, mint tudást - faji együttérzést mutat és megértést. Miért tette? Disraeli, a színes és legkeletibb udvaronc és olajozott politikus, jó gazdasági képességekkel azért tette volna, hogy tipikusan önhitt módon kérkedjen? Nem. Ő az igazat mondta a zsidókról és nem kellett attól félnie, hogy megvádolják, mert félreértelmezi a zsidókat.

"Úgy ki fogjuk készíteni és halára fárasztani a gójokat, hogy arra lesznek kényszerítve, hogy fölajánljanak nekünk egy nemzetközi hatóságot, amely olyan helyzetben lesz, hogy képessé tesz minket arra, hogy zavartalanul magunkba szívjunk minden létező kormányt és így egy szuperkormányt hozzunk létre."

"Úgy kell a gój társadalom oktatását irányítanunk, hogy kezei bátortalanul lecsüngjenek akkor, amikor kezdeményezésre lenne szükség."

- az ötödik protokoll.


A NEMZETKÖZI ZSIDÓ HENRY FORDTÓL - 5. fejezet.
A ZSIDÓ POLITIKAI PROGRAM

Theodor Herzl, a zsidók egyik legnagyobbja és a modern cionizmus alapítója talán a legmesszebblátó nyilvános képviselője volt a modern generációk által ismert zsidó létnek. Sohasem kételkedett a zsidó nemzet létezésében. Létezését minden alkalommal kihirdette. Azt mondta: Mi egy nép vagyunk és mind egy nép részei vagyunk.

Világosan látta, hogy amit zsidó kérdésnek neveznek, az egy politikai kérdés. 'A zsidó állam' c. művének bevezetőjében ezt mondja:

"Azt hiszem, hogy értem az antiszemitizmust, amely tényleg nagyon bonyolult dolog. Én a zsidó oldalról közelítem meg, de félelem vagy gyűlölet nélkül. Azt hiszem, hogy látom, hogy milyen elemei vannak, úgy mint a közönséges dolog esetén, egy adag kereskedelmi féltékenység, örökölt előítélet, vallási intolerancia és megjátszott védekezés. Úgy gondolom, hogy a zsidókérdés nemcsak szociális, hanem vallási kérdés is, de alkalmanként ebben vagy abban a színben jelenik meg. Ez egy nemzeti kérdés, amelyet csak úgy tudunk megoldani, ha politikai világkérdést csinálunk belőle és a világ civilizált népeivel egy bizottság keretein belül vitatjuk meg."

Herzl nemcsak azt nyilvánította ki, hogy a zsidók egy nép, hanem zsidó népének a világban játszott szerepéről ezt írta:

"Ha elsüllyedünk, forradalmi proletariátussá válunk, a forradalmi párt altisztjeivé. Ha emelkedünk, akkor rettenetes gazdasági erőnk is nő."

Ezt a szemléletet, ami azért is igaznak tűnik, mert ez a legrégebben ápolt zsidó szemlélet, Lord Eustace Percy is osztotta és újranyomta a szerző engedélyével a kanadai "Jewish Chronicle"-ban. Érdemes figyelmesen olvasni.

"A liberalizmus és a nacionalizmus hangos trombitaszóval kürtölték ki, hogy megnyitották a gettó ajtaját és egyenlő állampolgári jogokat ajánlottak föl a zsidóknak. A zsidó kikerült a nyugati világba, látta annak erejét és dicsőségét, hozzászokott és élvezte azt, kezét civilizációjának idegközpontjára tette, irányította és kizsákmányolta azt, és aztán - visszautasította az ajánlatot... Mi több -és ez figyelemreméltó - a nacionalizmus és liberalizmus Európája, a tudományos kormány és a demokratikus egyenlőség még tűrhetetlenebbek számára, mint a régi elnyomás, üldözés és despotizmus..."

A teljesen megszervezett területi uralom világában a zsidónak csak két lehetősége van a menedékre: Vagy le kell az egész nemzeti államok rendszerének oszlopait döntenie vagy pedig saját területi uralmát kell létrehoznia. Valószínű ebben rejlik a zsidó bolsevizmus és cionizmus magyarázata, mivel ebben a pillanatban a keleti zsidóság a kettő között ingadozik. Keleteurópában a bolsevizmus és a cionizmus gyakran egymás mellett nő, úgy, ahogy a zsidó befolyás a 19. században a republikánust és a szocialistát egyesítette, egészen a konstantinápolyi ifjútörök forradalomig alig egy évtizede, nem mintha a zsidót a szélsőséges filozófia pozitív oldala érdekelné, nem, mert a gój nacionalizmus vagy gój demokrácia része akarna lenni, hanem azért, mert minden létező gój rendszer undorítja."

Ez mind igaz, és a nem aggodalmas típusú zsidó gondolkozók mindig felismerik igazságát. Ez jól illik a zsidónak a gój elleni sémájába. És úgy nyilvánul meg, hogy, köztársaságpártiként a királyság ellen van, szocialistaként a köztársaság ellen, bolsevikként a szocializmus ellen.

Mi ennek a bomlasztó tevékenységnek az oka? Először is az, hogy a demokráciáról nem tart semmit. A zsidó természet uralkodásorientált. A demokrácia jó a világ maradékának, de a zsidó, bárhol is van, valamiféle arisztokráciát formál. A demokrácia csak egy szó, amelyet a zsidó agitátorok arra használják, hogy sajátmagukat a középre pozicionálják, ha az alá vannak nyomva. Ahogy azonban ott vannak, rögtön azon fáradoznak, hogy külön kiváltságokat szerezzenek sajátmaguk számára - egy eljárás, amelyet a békekonferencia (Versailles/Trianon - a szerkesztő) a leglesújtóbb példája. A zsidó ma az egyetlen nép, amelynek a kiváltságai a világ békeszerződésében vannak lefektetve. (Az eredetit 1920 júliusában adták ki, az jelenlegi Egyesült Nemzetek Szervezete is erre példa - a szerkesztő).

A zsidóellenes érzések minden magyarázatában, amely zsidó szóvivőktől származik, három állítólagos ok játssza a főszerepet: vallási előítélet, gazdasági irígység és szociális ellenszenv. Attól függetlenül, hogy a zsidó tudja-e, minden gój tudja, hogy a zsidó kérdésnek ezen az oldalán nincs vallási előítélet. Az lehet, hogy létezik gazdasági irígység, legalábbis amennyiben ez az általános siker sokakat ösztönöz a zsidó alapos vizsgálatára. A világ gazdaságát zsidók irányítják, így eszközeik és elhatározásaik a mi gazdasági törvényeink. A szociális ellenszenvet tekintve - a világon sokkal több a nemkívánatos gój, mint a nemkívánatos zsidó, egyszerűen azért, mert sokkal több gój van mint zsidó.

Egyetlen zsidó szóvivő sem említi a poltikai okot, vagy ha elérhető közelébe érnek, akkor elhatárolják és elszigetelik azt. A politikai elem abból a tényből ered, hogy a zsidók nemzetet alkotnak a nemzeten belül. Nem a tény, hogy a zsidók nemzet maradnak a nemzeten belül, hanem annak a módja alkot kikerülhetetlen állapotot, amelyet a világ tarthatatlannak talál. A nemzetek megpróbálták a zsidókat saját köreikre korlátozni, de a végzet állandó nemzetté jelölte őket ki. De a zsidóknak és a világnak el kell ezt a tényt fogadni. A zsidók világprogramja, és az ebből következő zsidóellenesség politikai alapállását a zsidó kozmopolitizmus teszi a világ számára láthatóvá, és a zsidókra nézve a saját nemzeti egységük.

A ZSIDÓ NACIONALIZMUS ÉS A PROTOKOLLOK.

Senki sem kísérli meg tagadni egy pár olyan hangadó kivételével, aki nem uralja a zsidók gondolatvilágát és csak a gójok gondolkodásának befolyásolására van rendszeresítve, hogy a szociális és gazdasági romboló elemek nemcsak hogy zsidókból állnak, hanem zsidók érdekeltségek pénzelik is őket.

Hosszú ideig ezt a tényt eltitkolták a zsidók határozott tiltakozása és információvisszatartás segítségével, amellyel azok a zsidó érdekeltségek éltek, ahová a nyilvánosság információért fordult. De a tények ezt túlhaladták. Herzl szavai valósággá lettek: "Ha elsüllyedünk, forradalmi proletariátussá válunk, a forradalmi párt altisztjeivé". Ezeket a szavakat először 1896-ban jelentették meg angolul!

Épp ma ezek az irányzatok két oldal felé dolgoznak! Az egyik a gój államok megszűnésén dolgozik az egész világon, a másik a zsidó állam létrehozásán Palesztínában. A második projekt az egész világ érdeklődését magára vonta. A cionisták nagy hangon beszéltek Palesztínáról, de aligha lehet azt másképpen leírni, mint egy rendkívül nagyratörő gyarmatosítási tervet. Az olyan szorgalmasan hirdetett zsidó 'otthon' ötlete nagyon hasznos fedőterv nagymennyiségű nyersanyag és olaj elrablására. Másfelől pedig nagyon hasznos fedél titkos tervek elrejtésére.

Nemzetközi zsidók, a világ kormányainak és gazdaságának irányítói, akárhol találkozhatnak, háború vagy béke idején, mondván, hogy csak utakat és lehetőségeket keresnek Palesztína megnyitására a zsidóknak, akkor könnyen elkerülik azt a gyanút, hogy más dolgok miatt találkoztak.

Noha zsidó nacionalizmus létezik, ennek megszentelése egy Palesztínában létrehozandó államban nem az a terv, amely minden zsidót foglalkoztat. A zsidók még nem akarnak Palesztínába költözni, és csak a cionista mozgalom miatt nem is fognak odaköltözni. Egészen más okai lesznek eltávozásuknak a gój népek országaiból, ha a teljes kivándorlás ideje eljön.

A világ már régóta gyanítja -eleinte csak kevesen, aztán kormányok titkosszolgálatai, aztán az intellektuelek, ma pedig mind több és több átlagos ember - hogy nemcsak hogy a zsidók egy külön nemzetet alkotnak és képtelenek beolvadni, úgy hogy ők vagy a világ hozzá kell hogy szokjon ehhez, de azt is, hogy ők egy ÁLLAMOT alkotnak. Nacionalisták és amellett közös védelemre egyesültek egy közös cél elérésére. Gondoljunk vissza Herzl definíciójára a zsidó népről, amelyet egy közös ellenség tart össze, és akkor látjuk, hogy ez a közös ellenség a gój világ! Vajon ez a nép, aki magát nemzetnek tudja, ennek a ténnyel szembenézve laza szervezetlenségében marad-e? Ez aligha lenne a zsidó ravaszság más szavakkal! A protokollokat azt teszi érdekessé, hogy foglalkoznak a kérdéssel: Van a zsidóknak egy szervezett világrendszere? Mik a módszereik? Hogyan dolgoznak céljaik elérésén?

A protokollok részletesen foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. Bárki is gondolta ki őket, az ismerte az emberi természetet, a történelmet és az államirányítást amely vakító tökéletes teljességében, és rettenetes azokban a dolgokban, amelyeket erejeként használ. Ha valóban egy elme műve. Túl rettenetesen valóságos ahhoz, hogy képzelet legyen, túl jól megfontolt ahhoz, hogy csak spekuláció legyen, tudása túl mély ahhoza hamisítás mély kútjaiban. Az ellene harcoló zsidó támadások erősen hangsúlyozzák, hogy Oroszországból van. Ez aligha igaz. Oroszországot is érintette útján.
A nemzetközi tényállás világossá teszi, hogy a protokollokat nem Oroszországban írták, és eredetileg nem oroszul írták őket, nem álltak az orosz körülmények hatása alatt, de megtalálták útjukat Oroszországba, és ott adta ki őket először Nilus Professzor, aki megpróbálta a protokollokat az akkori Oroszországban végbemenő események alapján értelmezni.

A világon mindenütt diplomatáknál találtak kéziratokat. Ahol a zsidó hatalma arra képes volt, elnyomta terjesztésüket, néha magas büntetés kilátásba helyezésével.

Létezésük és megmaradásuk kihívja azokat a rövidéletű hazugságokat, amelyek erőtlenül halnak meg. A protokollok élőbbek mint valaha. Magasabb helyekre jutottak el mint valaha. Komolyabban kell venni őket mint valaha. A protokollok egy világprogram - senki sem kételkedik abban - amely programot a protokollok cikkei tárgyalják. Mi erősítené hitelességét jobban meg- egy aláírás, hat aláírás, húsz aláírás, vagy ötven év töretlen erőfeszítései annak a programnak a megvalósítására?

Az USA és más országok részére nem az teszi érdekessé a protokollokat, hogy egy 'bűnöző és őrült' kitalált egy olyan programot, hanem az, hogy kitalálása után ez a program megtalálta annak a lehetőségét, hogy legfontosabb részei megvalósuljanak. Maga a mű viszonylag érdektelen - azok a körülmények, amelyek között figyelmünket fölhívja magára, rendkívül érdekesek.

"Ha mi leszünk az uralkodók, minden vallást nemkívánatossá fogunk nyilvánítani, kivéve a magunkét, kihirdetve, hogy Egy Isten van, akihez sorsunk, mint a kiválasztott népé hozzá van kötve, és aki által a mi sorsunk a világ sorsa lett. Ezért kell minden más vallást megszüntetnünk. Ha emiatt ideiglenesen ateizmus alakul ki mind közbenső fokozat, ez nem mond ellent céljainknak."

- a tizennegyedik protokoll.

"Egy gój világszövetség ideiglenesen felveheti velünk a versenyt, de ez ellen védenek bennünket a köztük levő ellentétek amelyek olyan mélyek, hogy nem téphetők ki. A gójok személyes és nemzeti érdekei között olyan mély ellentéteket állítottunk elő faji és vallási gyűlölködés szításával, amelyet húsz évszázada táplálunk.

- az ötödik protokoll.

A NEMZETKÖZI ZSIDÓ HENRY FORDTÓL - 6. fejezet.

BEVEZETŐ "CION BÖLCSEINEK PROTOKOLLJÁBA".

A zsidó világuralom elmélete iránt érdeklődők e leggyakrabban a protokollokat említik a világhatalom jelenlegi működése helyett, azt a 24 iratot, amelyeket "Cion bölcsei protokolljának" neveznek.
A protokollok a legnagyobb érdeklődést Európában keltették, Angliában fontos véleménykialakító hatásuk volt, megvitatásuk az Egyesült Államokban nem volt széleskörű.

Hogy ki nevezte őket először 'Cion Bölcseinek', azt nem tudjuk. A dokumentumok nem lennének lényegesen megcsonkítva, ha a zsidó eredetre való utalásokat törölnénk belőlük, és úgy is a világ leigázásának legátfogóbb tervei maradnának, amely valaha is eljutott a közvéleménybe.

De a zsidó eredet eltávolítása nagyszámú ellentmondást okozna, amelyek a protokollok mai formájában nem fordulnak elő. A protokollok egy olyan tervet lepleznek le, amely minden tekintélyt alá akar aknázni azért, hogy egy új önkényuralom hatalmát megalapozza. Egy ilyen terv nem az uralkodó osztálytól ered, amely már hatalmon volt, de eredhet anarchistáktól. De az anarchisták nem vallják be, hogy céljuk egy önkényuralom létrehozása. Azt is gyaníthatnánk, hogy a szerzők francia bomlasztók, akik úgy tevékenykednek, mint a francia forradalom idején aktív orleánsi herceg és társai, de ez ellentmondásba kerülne azzal a ténnyel, hogy azok a bomlasztók eltűntek, míg a protokollokban hirdetett program folyamatosan kivitelezés alatt áll, nemcsak Franciaországban, hanem Európa szerte és nagyon figyelemreméltóan az Egyesült Államokban.

Jelenlegi formájukban nincs ellentmondás, ami arra utal, hogy ez az eredeti formájuk. A zsidó szerzőség állítása alapvetőnek tűnik a terv következetességének szempontjából.
Ha ezek a szövegek hamisítványok lennének, ahogy azt zsidó védekezők állítják, a csalók valószínű vették volna maguknak a fáradságot hogy a zsidó eredetet olyan nyilvánvalóvá tegyék, hogy antiszemitikus céljaik könnyen fölfedezhetőek lennének. De a 'zsidó' szó csak kétszer fedezhető fel bennük. Csak miután az ember figyelmesebben olvas az átlagosnál jön rá, hogy itt a világzsarnokság kialakításának tervéről van szó és csak akkor lesz a terv származása világos.
Az egesz írás nem hagy kétséget afelől, hogy ki ellen szőtték ezt a tervet. Nem az arisztokrácia mint olyan ellen. Nem a tőke ellen. nagyon határozott intézkedésekről ír az arisztokrácia, a tőke és a kormány felhasználásáról a terv végrehajtása érdekében. Aki ellen a terv áll, azok a 'gójok.' A 'gójok' gyakori említése az, amely az írás valódi célját meghatározza. A destruktív liberalizmus segíti az emberek befogását a terv segítőjeként. A terv az emberek degenerálódását célozza, hogy összezavarja elméjüket és így manipulálhassa őket. A népszerű liberális mozgalmakat támogatja, és a bomlasztó vallási, gazdasági, politikai és mindennapos életre vonatkozó filozófiákat kívánja elvetni és erősíteni, hogy a társadalmi összetartást összeroppantsa, és így a tervet úgy végre lehessen hajtani, hogy az emberek észre se vegyék, úgy be vannak ágyazva a bomlasztó filozófiák csapdájába.

Nem arról van szó, hogy: 'Mi zsidók ezt fogjuk csinálni', hanem 'A gójokra úgy hatunk, hogy azok így gondolkozzanak és cselekedjenek'. A protokollok legvégétől eltekintve az egyetlen faji megkülönböztető kifejezés a 'gój', amit használnak.

FAJI KÜLÖNBSÉGEK:

Hogy illusztráljuk: az első ilyen előjel az első protokollban fordul elő:

"Az emberek jó oldalai, a becsületesség és az egyenesség - alapvetően károsak a politikában, mert biztosabban megfosztanak a tróntól mint a legerősebb ellenség. Ezek a gójok szabályai szerint fontosak - nekünk nem kell hogy fontosak legyenek."

Aztán:

"A gójok öröklődő arisztokráciájának romjain mi állítjuk fel a mi arisztokráciánkat, a képzett osztályunkét, mindenek előtt a pénz arisztokráciáját. Ennek az új nemességnek az alapja a gazdagok, akiket mi irányítunk, és a tudományt a mi bölcseink vezetik."

Aztán:

" Növekedni kényszerítjük a béreket, amely a munkásoknak nem hoz könnyebbséget, mert ezzel egyidőben az alapvető fogyasztási cikkek árát is megnöveljük, azzal indokolva, hogy ez a mezőgazdaság és az állattenyésztés visszaszorulása miatt van. Művészien és mélyen aláássuk a termelés forrásait is megfertőzve a munkásokat az anarchia gondolataival és az alkoholfogyasztásra való ösztönzéssel, ugyanakkor olyan intézkedések bevezetésével, amelyek az gójok értelmiségét elűzik az országból."
(Egy antiszemita csaló ezt az utóbbi öt évben bármikor írhatta volna, de ezeket a szavakat 1905-ben már kinyomtatták, 1906 óta a British Museum is őriz egy másolatot, és Oroszországban már pár évvel azelőtt közkézen forogtak.) A fenti pont így folytatódik:
"Azért, hogy a gójok ne vegyék észre, mi a való helyzet, mi úgy teszünk, mintha a dolgozók érdekében tevékenykednénk és nagy gazdasági terveket támogatunk, amelyek érdekében akív propagandát folytatunk gazdasági elméleteink bevetésével."

Ezek az idézetek jól illusztrálják a protokollok stílusát és megmutatják azokat a részeket, amelyekre hivatkozunk. A 'mi' az írókat jelöli, a 'gójok' azok, akikről írnak. Ez nagyon világosan látható a tizennegyedik protokollban:

"A gójok és köztünk levő különbség a gondolkodásban és az okok meglátásában világosan mutatja a mi választásunk pecsétjét, mint a kiválasztott nép, a magasabbrendű emberek, ellentétben a gójokkal, akik ösztönös állati elméjű lények. Megfigyelnek, de nem látnak előre, és nem találnak föl semmit (kivéve talán anyagi dolgokat). Ebből is világos, hogy a természet minket rendelt a világ uralására és vezetésére."

Ez, természetesen volt a zsidók módszere az emberiség megosztására e legrégebbi idők óta. A világ zsidókból és gójokból állt. Minden ami nem zsidó volt, az gój volt. A zsidó szó használatát a nyolcadik protokoll illusztrálja:

"E pillanatban, addig ameddig nem biztos, hogy zsidó testvéreink birtokolják a kulcsfontosságú kormánypozíciókat, olyan embereket bízunk meg ezekkel, akiknek a múltjuk és jellemük olyan, hogy egy szakadék van köztük és a nép között."

Ezt a gyakorlatot ismerjük a 'gój frontok' használataként, amit ma a gazdasági világban gyakran használnak azért hogy takarják a zsidó irányítást. Az, hogy ezeknek a szavaknak a leírása óta mennyi haladás történt, azt egy San Franciscoi párthatározat mutatja, amelyben Brandeis bírót elnökjelöltnek választották. Logikus ha azt gondoljuk, hogy a közvélemény mind jobban megbarátkozik a zsidó megszállás gondolatával - amely valójában csak egy kis lépcsőfok ahhoz képest, hogy ma mekkora a zsidók befolyása - a legmagasabb kormánypozícióban is. Az amerikai elnökségnek nincs olyan feladata, amelyben zsidók még nem lettek volna tevékenyek meghatározó módon. Az állás elfoglalása nem szükséges erejük növelésére, legföljebb arra, hogy bizonyos dolgokat támogassanak, amelyek a protokollok terveihez közel állnak.

A protokollok olvasója egy másik szempontot is észrevesz, hogy a buzdítás hangja teljesen hiányzik ezekből az iratokból. Ezek nem propagandairatok. Nem akarják a címzetteket tevékenységre ösztönözni. Olyan hűvösek, mint egy jogi irat vagy mint egy statisztikai táblázat. Nincs az 'induljunk, fivérek' stílusú anyag bennük. Nincs a 'le a gójokkal' hisztériáról szó sem. A protokollok, ha valóban zsidók írták őket zsidóknak, nem tűz szítására készültek, hanem egy magasabb csoport alaposan megtervezett és megvizsgált szándékait tükrözik.

AZ EREDET PROBLÉMÁJA

A zsidó védekezők megkérdezték: 'Elképzelhető-e, hogy ha a zsidóknak egy ilyen tervük van, akkor azok azt leírnák?' De arra nincs is bizonyíték, hogy ezek a protokollok valaha is másképpen nyilvánosságra jutottak, mint szavak formájában azoknak szájából, akik azokat terjesztették. Ahogyan mi ismerjük a protokollokat, azok jegyzetek, ahogyan valaki, aki hallotta őket, leírta. Néhányuk hosszú, mások rövidek. A protokollokról mindig azt állították, mióta ismeretesek, hogy azok tanulmányi jegyzetek, amelyek Svájcban vagy Franciaországban élő zsidó tanítványok számára készültek. Annak, hogy orosz eredetűnek ábrázolják őket, ellentmondanak azok időrendi utalásai és bizonyos nyelvtani érvek. A hangjuk biztosan illik ahhoz a feltételezéshez, hogy eredetileg tanítványok oktatására készültek, mert céljuk nem az, hogy elfogadtassanak egy programot, hanem hogy egy már folyamatban levő programról informáljanak amelynek alapjai ezek a pontok. Nincs benne utalás az erők összefogására vagy véleménnyilvánításra. Sőt külön említik, hogy sem vita, sem véleménnyilvánítás nem kívánatos. ("Amíg liberalizmust prédikálunk a gójoknak, saját embereinket és ügynökeinket a nem kérdező alávetettség állapotában tartjuk." "Az irányítás terve egy agynak a műve kell hogy legyen..- Ezért tudhatjuk a cselekvés tervét, de nem szabad róla vitatkoznunk, különben széttörnénk egyediségét... Vezetőink nagyszerű munkáját ezért nem szabad a tömeg közé dobni, hogy az részekre szaggassa, még csak egy kis csoport elé sem.")

Továbbá, ha a protokollok külső értékét tekintjük, nyilvánvaló, hogy nem egy új korszak hajnaláról volt szó akkor, amikor ezeket tanították. nincs bizonyíték arra, hogy ezek egy bizonyos korra vonatkoznak. Inkább hagyományok, vagy egy vallás hangja szól belőlük, mintha ezeket nemzedékről nemzedékre adták volna tovább különösen megbízható kijelölt embereken keresztül. Nincs szó új felfedezésekről vagy friss lelkesedésről bennük, de a régóta ismert és gyakorlatban kipróbált eljárások bizonysága és nyugalma árad belőlük.

A program korát legalább kétszer hozzák szóba a protokollok. Az első protokollban ez a bekezdés szerepel:

"Már az ősidőkben is mi voltunk az elsők, akik a 'szabadság, egyenlőség, testvériség' eszméit a nép közé szórtuk. Ezeket a szavakat a fejetlen politikai papagájok számtalanszor megismételték, ahogy minden oldalról erre a csalétekre gyűltek, amellyel a világ gazdagságát és az igazi személyes szabadságot romba döntötték.. A feltehetőleg okos és intelligens gójok nem értették meg a kimondott szavak jelképeit. Nem figyelték meg jelentésük ellentmondását. nem vették észre, hogy a természetben nincs egyenlőség..."

A program kiforrottságára a tizenharmadik protokoll utal:

"Az eljárásra vonatkozólag tilos kérdezni, kivéve azoknak, akik az eljárást alkották és a századokon keresztül irányították."

Lehet, hogy ez egy utalás egy titkos zsidó Sanhedrinre, amelyet örökké tart egy bizonyos zsidó kasztban nemzedékről nemzedékre. Újra, azt kell mondani, hogy a kiindulás és az igazgatók nem lehetnek azonosak semmi jelenlegi uralkodó osztállyal, mert a program szándékai közvetlenül ellentétesek bármelyik ilyen osztály érdekeivel. Nem utalhat semmi nemzeti nemességre, mint a németországi junkerekre, mert javasolt módszerei egy ilyen csoportot erőtlenné tennének. Csak arra a népre hivatkozhat, amelynek nincsen nyílt kormánya, amely mindent nyerhet és semmit sem veszthet el, és akik magukat érintetlenül tartják egy morzsolódó világban. Csak egy olyan csoport van, amelyre ez a leírás illik.

A GÓJOK OSTOBASÁGA

Az a kritika, amellyel ezek a protokollok a gójok ostobaságát illetik, jogos. Nem lehet semminek sem ellentmondani, amit a protokollok a gój mentalitásról és megvesztegethetőségről mondanak. Még a legügyesebb gój gondolkozókat is félrevezették azzal, hogy a haladás az, ami az emberi elmébe befurakodott a legravaszabb politika révén. Az igaz, hogy néha meg-megjelent egy gondolkodó, aki kimutatta, hogy a tudománynak nevezett áltudomány egyáltalán nem tudomány. Igaz az is, hogy néha-néha felállt egy gondolkodó mondván, hogy sem a konzervatív, sem a radikális ún. gazdasági törvények egyáltalán nem törvények, hanem mesterséges kitalációk. Igaz, hogy néha egy figyelmes megfigyelő megmutatta, hogy napjaink dorbézolása, luxusa és különcködése nem az emberek természetéből ered, hanem azt rendszeresen és megtervezetten rájuk húzták.Igaz, hogy néhányan észrevették, hogy több mint a fele annak, ami közvéleményként van számontarva, az csupán megfizetett tapsolás és fütyülés és semmi köze a közvéleményhez.

De még ezekkel a felismerésekkel itt és ott, legtöbbjük részben figyelmen kívül hagyva, sohasem volt elég folytonosság és együttműködés azok között, akiknek föl kellett volna ébredniük, hogy forrásuk minden felfedezését kövessék. A protokollok hatása világ vezető államférfiaira néhány évtizede azért akkora, mert ezek elmagyarázzák, hogy honnan jön az a sok rossz befolyás és mi a céljuk. Most itt az ideje, hogy az emberek megtudják. Hogy a protokollokat úgy értékeljük, hogy azok a zsidókkal kapcsolatosak vagy nem, megtanítják, hogy hogyan befolyásolják ma a tömegeket mint birkákat olyan hatások, amelyeket nem értenek meg. Az bizonyos, hogy csak ha a nép protokollokat ismeri és megérti, akkor szűnhet meg a kritika, amelyet ma joggal alkalmaz a gójokra.

OSZD MEG ÉS URALKODJ

Valószínű-e, hogy a protokollok programját sikeresen kivitelezik? A program máris sikeres. Sok lényeges fázisa már valóság. De ez nem kell hogy felriasszon, mert a fő fegyver egy ilyen program ellen, mind végrehajtott mind még nem végrehajtott részei ellen, az a nyilvánosságra hozás. Tudják meg az emberek! Felébreszteni az embereket, felriasztani az embereket, indulataikra hatni, az a módszer, amelyet a protokollok vázolnak. Ennek ellenszere az csőbe húzott emberek FELVILÁGOSÍTÁSA.

A protokolloknak négy része van, ha megvizsgáljuk őket. Ezeket az iratban nem jelölték meg, de gondolatilag így van. Ha mindent beleveszünk, van egy ötödik is, de ez végigvonul a protokollokon, csak itt és ott van fogalmakba öntve. A négy fő rész nagy blokkokból áll, amelyeknek sok ága van.

Először is a zsidó elgondolás az emberi természetről, amely alatt a gójokat értik. Másodszor, van egy felsorolása azoknak a dolgoknak, amiket elintézettnek tekintenek. Harmadszor azoknak a módszereknek a felsorolása, amelyeket alkalmazni kell hogy a program további részei is megvalósuljanak. Negyedszer, a protokollok részletesen taglalják azokat a vívmányokat, amelyeket még ennek a dokumentumnak az írása idején el kell érniük. Ezeknek a kívánságoknak némelyikét már elérték, mert arra kell gondolnunk, hogy 1905 és ma között sok hatalmas befolyást indítottak el bizonyos célok elérésére. A vívmány a gój szolidaritás és erő feltörése volt, amelyet természetesen a nagy európai háborúk felgyorsítottak. Az elmagyarázott módszer a szétverés módszere. Oszd fel a népet pártokra vagy szektákra. Vesd el a legígéretesebb és utópikus ötleteket és ennek két eredménye lesz: Mindig fogsz találni olyan csoportokat, akik csüggnek ötleteiden, másfelől partizántevékenységed felosztja és elidegeníti egymástól a csoportokat. A protokollok írói részletesen megmutatják, hogy hogyan kell ezt csinálni. Nem egy ötlettel, hanem ötletek csoportjával kell kijönni, és ezek nem szabad, hogy egységesek legyenek. A cél nem az, hogy az emberek egy dolgot gondoljanak, hanem az, hogy annyira különféleképpen gondolkozzanak annyi különféle dologról, hogy ne legyen egység közöttük. Ennek az eredménye nagy egyenetlenség, nagy nyugtalanság, és ezzel elérték céljukat. Ha a gój társadalom szolidaritása ezzel felbomlott - és a gój társadalom teljesen helyes, mivel az emberi társadalom túlnyomórészben gój társadalmakból áll - akkor ez egy másik ötlet szilárd támasza, amelyet az előző zűrzavarba nem vetettünk be, tehát gyanún felül áll. Jó tudni ehhez, hogy 20 gyakorlott rendőr vagy katona képes egy ezerfőnyi tömeget korlátok közé szorítani. Így az a kisebbség, amely a nemzetet egymással harcoló kis pártokra szakította, többre képes, mint a pártok bármelyike. 'Oszd meg és uralkodj' a protokollok jelszava.

Illusztrációként nézzünk meg egy pár idézetet. Az első protokollból:

"A politikai szabadság egy gondolat és nem tény. Szükséges tudnunk, hogy hogyan alkalmazzuk ezt a gondolatot amikor arra van szükségünk, hogy ügyesen csalétket tegyünk ki arra, hogy egy párt támogasson minket ha egy ilyen a hatalmon levő pártot meg akarja dönteni. A feladat egyszerűbb, ha az ellenfelet megfertőztük az ún. liberalizmus mérgével, és emiatt a gondolat miatt feladja erejének egy részét."

Tekintsük ezt az ötödik protokollból:

"A közvélemény irányítása érdekében először is szükséges annak összezavarása sok egymásnak ellentmondó ötlet bevetésével sok oldalról... Ez az első titok. A második titok az emberek hiányérzetének megnövelése és erősítése szokásaikban, kedvtelésükben és életmódjukban, hogy senki sem lesz képes magát összeszedni a káoszban, és ennek következményeként az emberek nem értik meg egymást. Ez az intézkedés arra szolgál, hogy minden pártban az ellentétek kapjanak lábra, minden közös erő bomoljon föl, amely annak ellenáll, hogy alávesse magát nekünk, és minden személyes kezdeményezést elbátortalanítson amely bármilyen módon is árthat törekvéseinknek. "

És a tizenharmadik protokollból:

".. és észreveheted hogy mi egyetértést keresünk, nem cselekedeteinkre, hanem szavainkra amelyet valamilyen kérdésben kinyilvánítunk. Mi mindig azt hirdetjük, hogy minden intézkedésünket az a remény és meggyőződés vezeti, hogy mi a közjót szolgáljuk."

A PROTOKOLLOK RÉSZBEN MEGVALÓSULTAK

Azok mellett a dolgok mellett, amiket terveznek, a protokollok elmondják, hogy mit csinálnak és mit tettek. Ha körülnézünk a világban, láthatjuk a megvalósult dolgokat és azokat az irányokat, amelyek a protokollok szerint követendőek- világmeghódítási tervük rettenetes végrehajtásának érdekében. Néhány általános idézet arra szolgál, hogy megmutassa a jelenlegi vívmányokat a protokollok szellemében és hogy ez világos legyen az olvasónak, a kulcsszavakat megjelöljük.

A kilencedik protokollból:

Valójában nincs előttünk akadály. Szuperkormányunknak olyan jogon kívüli státusza van, hogy hívhatjuk azt egy erős és kemény szóval diktatúrának. Jól megfontolva kimondhatom, hogy jelenleg mi hozzuk a törvényeket. Mi alkotjuk a törvényszékeket és a döntvénytártakat. Erős akarattal uralkodunk, mert kezünkben van egy valaha erős párt maradéka, amelyet mára leigáztunk."

A nyolcadik protokollból:

"Kormányunkat közgazdászok egész hada fogja körülvenni. Ezért van az, hogy a közgazdaságtan a fő tárgy amelyet zsidók tanítanak. Bankárok, iparmágnások és kapitalisták, különösen milliomosok fognak minket nagy számban körülvenni, mivel mindent az határoz meg, hogy hogyan játszunk a figurákkal."

Ezek erős állítások, de azokhoz a tényekhez nem túl erősek, amelyeket előhozunk, hogy illusztráljuk őket. Ezek bevezetők további tényekhez, amelyek szintén tényekkel állnak párhuzamban. A protokollokban, mint itt a nyolcadikban a zsidók főszerepét hangsúlyozza a politikai gazdaságtan oktatásában, és ez összhangban van a tényekkel. Ők a fő írói azoknak a gazdasági hóbortoknak, amelyek a tömegeket gazdasági lehetetlenségekhez vezetik,és egyetemeiken is a politikai gazdaságtan fő oktatói, azoknak a népszerű könyveknek az írói, amelyek a konzervatív osztályoknak azt a képzetet adják, hogy gazdasági elméletek gazdasági törvények. A szociális bomlasztás ötlete, elmélete és eszközei közösek az egyetemen oktató és a bolsevik zsidó között. Ha mindezt kimutatjuk, akkor a közvélemény megváltozhat az elméleti és a szélsőséges közgazdasági tanokat illetően.

És, ahogyan az éppen visszaadott idézet a kilencedik protokollból állítja, a világ zsidóinak hatalma ma egy szuperkormányt alkot. Ez a protokoll saját szavai, és semmi sem igaz ennyire. Egy nemzet sem kaphat meg mindent amit akar, de a zsidó világhatalom mindent megkap, pedig igényei túllépik a gój egyenlőséget. 'Mi hozzuk a törvényeket'- mondja a protokoll és a zsidók jobban befolyásolják a törvényhozókat, mint azt a szakemberek látják. A múlt évtizedekben a zsidó nemzetközi jog uralta a világot. Ahol a zsidó irányzatok akadály nélkül hatnak, annak eredménye nem 'amerikanizálódás' vagy 'angolosodás', sem más nemzet dominanciája, hanem kizárólagos visszatérés az alapvető 'júdaizációra.'

A SAJTÓ ÉS A VALLÁS MEGHÓDÍTÁSA

Ez a tizenhetedik protokollból nagy érdeklődésre tarthat számot, különösen azoknak az egyházi személyiségeknek a soraiból, akik rabbikkal dolgoznak együtt azon, hogy valamiféle vallási egység álljon elő:

"Ügyeltünk arra, hogy rossz hírét terjesszük a gój papságnak és így romboljuk le küldetésüket, amely e pillanatban még jelentősen akadályoz minket. Az emberek fölötti befolyásuk naponta csökken. a lelkiismereti szabadságot hirdettük mindenütt. Ezért csak idő kérdése, hogy a keresztény vallás teljesen összeroppanjon."

Egy érdekes bekezdése ennek a protokollnak a zsidó nép különleges képességét emeli ki mások befeketítésére:

"Sajtónk a kormány és az egyház ügyeiről írva olyan lekicsinylő hangon fog írni amely a becsületsértés határán fog mozogni, amelyre fajunknak különös tehetsége van."

És ez az ötödik protokollból:

"Befolyásunk folytán a gójok törvényeinek a végrehajtása minimálisra csökken. Hála a liberális értelmezésnek, mellyel a törvényességet sikerült aláaknáznunk. A törvényszékek döntéseit mi diktáljuk, még a legfontosabb eseteket is amelyeknek alapvető jelentősége van, éppúgy mint a politikai eseteket, amelyeket aztán a mi szempontjaink szerint tüntetünk fel a gój államigazgatásnak ügynökökön keresztül, akikhez semmi közünk sincs, újságkommentárokon és más utakon keresztül."

A sajtó irányításáról számos megjegyzés van, itt néhány hangsúlyozott állítás a tizennegyedik protokollból:

"A fejlettnek nevezett országokban értelmetlen, szennyes és gusztustalan irodalmat alkottunk. Ahogy a hatalom részei leszünk, támogatjuk létezését úgy, hogy mutassa az olvasó megkönnyebbülésére az ellentétet, mely írott és kimondott szavaink között van. "

És a tizenkettedik protokollban:

"Elértük azt (a sajtó ellenőrzését) mára olyan mértékben, hogy minden hír, amelyet valahol is megkapnak, ügynökségeken keresztül fut át, amelyek a világ minden részén központosítva vannak. Ezek a hírügynökségek minden szempontból a mi saját intézményeink lesznek és csak azt hozzák nyilvánosságra, amit mi megengedünk."

Ez a hetedik protokollban ugyanazzal a témával foglalkozik:
"Kényszerítenünk kell a gój kormányokat, hogy elősegítsék a mi nagy tervünket, amely már közel van győzelmes céljához, hogy a közvéleményt mi alakítsuk, ahogy ezt megszerveztük a sajtó ún. 'nagy erejének' a segítségével. Egy pár említésre sem érdemes kivételtől eltekintve ez már a kezünkben van."

Ismételjük a tizenkettedik protokollból:

" Ha sikerült már a gój társadalom elméjét annyira uralni, hogy minden világeseményt a mi színezett szemüvegünkön át lássanak, és ma egy kormány sem emel akadályokat az ellen, hogy mi hozzájussunk ahhoz, amit a gój butaság államtitoknak nevez, akkor mi lesz akkor, ha mi leszünk a világ elismert urai a mi általános uralkodónk személyében?"

A zsidó nép az egyetlen amely a maradék titkait őrzi. A tény, hogy ők bármit megkaphatnak amikor azt akarják, az a fontos - ezt sok titkos irat bizonyíthatná ha beszélni tudna, és sok őrzője a titkos papíroknak. A világ valóban titkos diplomáciája az, amelyet a világ ún. titkait néhány egy fajhoz tartozó embere kap kézhez. A világ egy kormánya sincs annyira tökéletesen az ő szolgálatukban, mint a miénk jelenleg.

JEGYZETEK A DIASZPÓRÁRÓL (SZÉTSZÓRÓDÁS)

A protokollok nem tekintik a zsidók szétszórtságát a világban bajnak, inkább előnynek amelynek segítségével a világuralmi terv könnyebben realizálható, lásd a tizenegyedik protokoll szövegét:

"Isten nekünk, kiválasztott népének, áldásként adta a szétszórtságot, és az, ami gyengeségnek tűnt, ma ez a fő erősségünk. Elhozott minket a világuralom küszöbére. "

Az állítások véghezvitt dolgokról amelyek a kilencedik protokollban vannak leírva, túl nagyszámúk ahhoz, hogy szavakba foglaljuk őket, de a megvalósításhoz nem voltak túl sokan, és van egy pont ahol a szavak és a tények egyeznek és fedik egymást:

"Azért, hogy ne romboljuk le idő előtt a gój intézményeket, gyakorlatias kezünkbe vettük őket és működésük alapjaiba nyúltunk. Azelőtt pontosan és rendezetten működtek, mi azonban liberálisan rendezetlen és kiszámíthatatlan szervezetekkel helyettesítettük azokat. A törvényekkel, a bérbevétellel, a sajtóval, a személyi szabadsággal és a legfontosabbal, az oktatással és a kultúrával, a szabad lét sarokkövével tettük ezt."

"Félrevezettük, butítottuk és demoralizáltuk a gójok fiatalságát olyan tanítási elvekkel és elméletekkel, amelyek garantáltan nem működnek, de mi javasoltuk őket. a létező törvényeket nem változtattuk meg, de egymásnak ellentmondó magyarázatokkal széttörtük őket és az eredmény elképesztő."

Mindenki tudja, hogy annak a ténynek ellenére, hogy a levegő sohasem volt annyira tele az szabadság elméleteivel és vad nyilatkozatoktól 'jogokat ' illetően, a személyes szabadságot állandóan nyirbáltuk. A szocializálás helyett az emberek szocialisztikus frázisok fedezéke alatt az állam teljes mértékű rabszolgái lesznek. Mindenféle törvény határolja be az emberek legártalmatlanabb szabadságát is. Egy állandó irány van a rendezésre, mindegyik rész valami alapgondolaton nyugszik, és érdekes módon, amikor a nyomozó elme keresi az irányítóközpontját ezeknek a mozgalmaknak, egy zsidót talál, aki ezt irányítja!

A TÁRSADALOM FELOSZTÁSA 'ÖTLETEKKEL'

A protokollok módszere a társadalom felbontására nyilvánvaló. A módszer megértése szükséges, ha valaki meg akarja találni az áramlatokat és ellenáramlatokat, amelyek a mai időket úgy összezavarják. Az embereket összezavarják és elbátortalanítják a mai hangok és disszonáns elméletek, amelyek mindegyike hihetőnek és sokat ígérőnek tűnik, de világosan megérthetik a hangok értékét és az elméletek jelentését ha megértik, hogy éppen az ő összezavarásuk és elbátortalanításuk azok célja. A bizonytalanság, tétovázás, reménytelenség, félelem, az a vágy, amellyel minden ígéretes terv és felajánlott megoldást átkutatnak - ezek azok a reakciók amelyet a protokollok programja elő akar állítani. A beállott állapot bizonyítja a program hatásosságát.

Ez egy olyan módszer, amelyhez idő kell,és a protokollok le is írják, hogy ehhez idő kellett, valójában évszázadok. A dolog tanulmányozói kitalálták, hogy a zsidó faj már az első évszázad óta hirdeti és működteti ugyanezt a protokollokban leírt módszert.

1900 évre volt ahhoz szükség, hogy Európát a jelen alárendeltségi állapotába hozzák, amely erőszakos alárendelést jelent bizonyos államokban, politikait másokban, mindegyikben gazdaságit, de Amerikában ugyanez a program ugyanazzal a sikerrel csak ötven évet vett igénybe! A zsidó hatalom központja, a zsidó program alapvető támogatói Amerikában laknak,és a befolyás, amelyet a békekonferencián arra használtak, hogy a zsidó irányítást Európában biztonságosabban erősítsék, amerikai befolyás volt, amelyet az Egyesült Államok fejtett ott ki, erős zsidó nyomásra. És ez a tevékenység nem fejeződött be a békekonferenciával. (Versailles/ Trianon - a fordító)

A protokollok módszerét egy szóval lehet jellemezni: bomlasztás. A megtett dolgok visszafejlesztése, egy hosszú és reménytelen közbenső idő amely alatt az újjáépítést összezavarják, a közvélemény és a nép bizalmának fokozatos kijátszása, miközben a kint állók, akik a káoszt létrehozták, erős kézzel átveszik a hatalmat -ez az egész eljárás lényege.

A protokollok világosan kinyilatkoztatják, hogy a 'demokrácia' szó körüli gondolatok sorozatával győzték le először a közvéleményt. Az ötlet a fegyver. Ahhoz, hogy fegyver legyen, olyan ötletnek kell lennie, amely az élet természetes folyásával változtatható. Olyan elmélet kell hogy legyen, amely az élet tényeivel ellentétben áll. Egy ilyen ellentmondásos ötlet nem fog gyökeret verni és győzni, kivéve ha hallgatója fejében okosnak, meggyőzőnek és jónak tűnik. Az igazság gyakran értelmetlennek tűnik, gyakran nyomasztó, gyakran rossznak tűnik, de van egy örök előnye: ő az igazság, és amit arra építenek, az nem hoz vagy eredményez zavart. Az első lépés nem ad irányítást a közvélemény felett de abba az irányba vezet. Érdemes megjegyezni, hogy a 'liberalizmus mérge', ahogy azt a protokollok nevezik, az, ami ezeknek az iratoknak elsőrendű szereplője. Ennek következményeképpen ezt mondja a protokoll:

"Azért, hogy a közvéleményt irányítsuk, először össze kell azt zavarni."
Egy igazság van, amit nem lehet összezavarni, de ez nem igaz, a sokaknak tetsző liberalizmus, amelyet szélesen elhintettek, és amely zsidók gondozása mellett gyorsabban nő Amerikában, mint Európában valaha is nőtt, könnyen összezavarható, mert nem hordozza az igazságot. Hiba, és egy hibának ezer formája van. vegyünk egy nemzetet, egy pártot, egy várost, egy szervezetet, ahol a 'liberalizmus mérgét' kiszórták, és azt azt annyi frakcióra lehet felosztani, ahány egyénből áll egyszerűen az eredeti ötlet kis módozatait szórva közéjük. Ez a stratégia jó ismert azoknak, akik a köz gondolkodását láthatatlanul irányítják. Theodor Herzl, az ős-zsidó, akinek a látomása messzetekintőbb volt, mint bármely korunkbeli államférfié, és akinek a programja, párhuzamosan a protokollokkal ezt már évekkel ezelőtt tudta, amikor azt mondta, hogy a cionista (a zsidó körülírása) állam még azelőtt jön, mielőtt a szocialista állam jönne. Tudta, hogy milyen béklyókat és nyomort hoznak létre a liberalizmus véget nem érő hadosztályai, amelyet ő és ősei terveztek,

Az az eljárás, amelynek mindenki az áldozata lehet, de sohasem zsidók! -az csak ennyi: alkosd meg a széleslátókörűség ideálját. Ezt a kifejezést alkalmazza minden zsidó intelem a zsidók és gyanított világuralmi tervek említésekor: 'azt hittük, hogy ön széleslátókörűbb annál, hogy ilyen gondolatai legyenek.'. Ez egyfajta kulcsszó, azt a gondolati állapotot jelzi, amiben a zsidók a gójokat tartani akarják. Az elpuhult tűrés állapota. Egy szellemi állapot, amely semmit sem jelentő frázisokat mondat a szabadságról, ezek a frázisok kábítószerként hatnak a szellemre és a lelkiismeretre és mindenféle dolgok kivitelezését engedik meg fedezék mögött.
A frázis, a jelszó nagyon bizalmat gerjesztő zsidó fegyver. ("Az emberek mindenkor elfogadtak szavakat cselekedetként - 5. protokoll.). A protokollok frázisai mögött, ezt maguk protokollok vallják be, nincs valóság.

Az emberek született elhívők. Egy ideig hihetnek a 'széleslátókörűség'-ben és a borzasztó szociális nyomás alatt, amelyet javára kifejtenek, nyíltan magáénak is vallja azt. De túl sekély ahhoz, hogy kielégítsen bármely mélyebb igényt. Valamiben mélyen hinni akarnak. Ennek bizonyítására tekintsük a cáfolhatatlan erőségét a negatív hiteknek amelyek mindenkinél jelen vannak, azoknál is, akik azt hiszik, hogy nem hisznek semmiben. Ennélfogva néhányan, akik szellemi függetlenséggel vannak megáldva, behatolnak azokba a tiltott ügyekbe, amelyek valahol zsidó érdekeket érintenek ezek a 'szűklátókörű' emberek. De mások egyszerűbbnek találják azokban a körökben mozogni, amelyek olyan előrehaladást ígérnek, ahol nem valószínű, hogy alapvető vélemények összeütköznek, röviden ők minden elmélkedő erejüket az aktív életre koncentrálják. Ahogy meg van írva a protokollokban: "Azért hogy a gójok gondolkozását és megfigyelését megosszuk, érdeklődésüket az ipar és a kereskedelem irányába kell terelnünk". Éppen ez az eltérítés az anyagi területekre amely a protokoll szerzőinek és a zsidó propagandistáknak a legértékesebbet adja. A 'széleslátókörűség', ami azt jelenti, hogy az életfontosságú dolgokkal nem foglalkozunk, gyakran torkollik anyagiasságba. Ezen az alacsony szinten található a világ minden disszonanciája, amely aggodalmat okozhat.

Ez, mint minden, ami körülöttünk van, azt jelenti, ahogy a szolgálat profittá süllyed és a profit lassanként eltűnik. Azt jelenti, hogy a vezetés magas művészete kizsákmányolássá fajul. Szüntelen zavart jelent a vezetők és a dolgozók között. De még ennél rosszabbat is jelent: a gój társadalom felszakadását. Nem a 'munka' és 'tőke', hanem a gójok közti megosztás jön létre a munka világának mindkét felén, ahogy a protokollok alátámasztják: "Azért, hogy a szabadság a gój társadalmat bomlassza és féken tartsa, az ipart spekulációs alapra kell helyezni.".

A gójok munkájának egyik végén van a zsidó tőke, amely a gyártókat hajtja, a másik végén a zsidó agitátorok, bomlasztók és lázítók a másik oldalon a munkást fogják befolyásolni és mindezek olyan körülmények, amelyek a protokollok alkotóit messzemenően ki kell hogy elégítsék. Lásd a kilencedik protokollt:

"Félhetnénk attól, hogy a tehetséges gójok ereje és a tömegek vak erejét egyesül, de minden intézkedést megtettünk arra, hogy egy ilyen nem várt esemény alkalmával a kölcsönös ellentmondás falát emeljük a két erő közé. Így a tömegek vak ereje minket támogat. Mi, és csak mi lehetünk a vezetőik. Természetesen úgy fogjuk őket irányítani, hogy hozzánk találjanak."

Azt, hogy rendkívül elégedettek, az is mutatja, hogy nemcsak hogy nem tesznek semmit azért, hogy a világ helyzetén javítsanak, de nyilvánvalóan arra törekednek, hogy az romoljon. A szűkölködés, amelynek ez a célja (kivéve, ha a gój petyhüdtség új gerincet kap a zsidók hatalmának bekövetkezése előtt), az Egyesült Államokat a bolsevizmus szélére viszi, ha nem beletaszítja. A zsidók ismerik az áru visszatartásának és a magas áraknak a módszerét. Ezzel operáltak a francia forradalom idején és Oroszországban. Minden jele látható ebben az országban is.

Nem nehéz a liberalizmus zsidó ötletének az eredetét felismerni a kiindulásától az utolsó hatásáig a gójok életére. A kívánt zűrzavar itt van! Zavarodottság jellemzi a nép teljes szellemi horizontját. Nem tudják, hogy miben higgyenek. Először egy ténysorozatot kapnak, aztán egy másikat. Először a körülményeket így magyarázzák el nekik, aztán másképpen. Egy halom magyarázat létezik, amely semmit sem magyaráz el, hanem csak mélyíti a zűrzavart. Maga a kormány előtt akadályok látszanak tornyosulni, és ahányszor csak elindít egy vizsgálatot, megmagyarázhatatlan módon a dolgok összezavarodnak, úgyhogy az eljárás bonyolódik. A kormány szempontja is világosan le van fektetve a protokollokban. Adjuk ehhez a vallás elleni támadást, amely az utolsó akadály, amelyet le kell dönteni, mielőtt az erőszak és a szemérmetlen rablás elkezdődhet.

Hogy összefoglaljuk ezt a módszert, a zűrzavar, amelyet minden zsidó befolyás előállítani igyekszik, végső soron mélységes tehetetlenséget szül. És az az állapot a kimerültség állapota. Nem kell nagy képzelőtehetség ahhoz, hogy kitaláljuk azt, hogy ez mit jelent. Ma a kimerülés az egyik állapot, amely az embereket veszélyezteti. A háború erőfeszítései indította el az emberek kimerítését. A 'béke' és annak zavarai aztán folytatták a kimerítést. Az emberek kevésben hisznek és keveset várnak el. A bizalom megszűnt, a kezdeményezőkészség majdnem megszűnt. A mozgáshiányt hibásan úgy harangozták be, hogy az népek mozgása megszűnt. Így azt mondják a protokollok:

"Mindenki kimerül az egyenetlenségek ellenségeskedés, éhínség, a járványok elleni oltások láttán és egyetlen kivezető útként a gójok a mi pénzünkért könyörögnek" 10. protokoll.

Így készítjük ki és merítjük ki a gójokat minden módon, míg azok kényszerből felajánlanak nekünk egy nemzetközi szervezet vezetését, amely helyzeténél fogva lehetővé fogja nekünk tenni, hogy zavartalanul magunkba szívjuk a világ minden kormányát és így alakítsunk egy szuperkormányt. Úgy kell a gój társadalom oktatását irányítanunk, hogy kezeik a gyengeségtől és bátortalanságtól lesüllyedjen, amikor kezdeményezésre lenne szükség." 5. protokoll.

A zsidók sohasem készülnek ki vagy merülnek ki. Sohasem hozták őket zavarba. Ez azoknak a lelki jellemzője, akiknek mindig van ötletük a rejtély megoldására. Az ismeretlen az, ami az elmét kimeríti, az állandó vándorlás olyan irányzatok és befolyások között, melyek eredete ismeretlen és céljuk érthetetlen. A sötétben való menetelés kimerítő. A gójok évszázadokon keresztül tették ezt. A másik oldal, mivel pontosan értette, hogy mi folyik, nem roskadt össze. Minden üldözés elviselhető, ha érthető, és a világ zsidói értették az okokat. A gójok többet szenvedtek attól, hogy a zsidók üldözték őket, és ha az üldözésnek vége volt, a gój ugyanolyan sötétben volt mint annak előtte, míg a zsidóság egyszerűen tovább folytatta útját céljai irányába, melyekben hisz, és amelyeket, azok szerint, akik jól ismerik a zsidók eredetét a világon és akiket szintén kimeríthetnek, el is fognak érni. De ez egy forradalom lehet, amely a nemzetközi zsidók rendszerét meg fogja kötelékeitől szabadítani és valószínűleg ugyanolyan radikális lesz, mint a zsidók minden eddigi kísérlete azoknak a kötelékeknek a kézbekapására. Vannak olyanok, akik kételkednek abban, hogy a gójok egyáltalán képesek lesznek erre. Lehet hogy nem. De legalább tudják meg, hogy kik a hódítók.

"Minden ellenzéki megnyilvánulásra úgy kell reagálnunk, hogy az országot, amely nekünk ellent mer állni, szomszédjaival keverjük háborúba, és ha ezek a szomszédok közösen ellenállnának nekünk, akkor a világháborút kell kirobbantanunk."

- A hetedik protokoll.


A NEMZETKÖZI ZSIDÓ HENRY FORDTÓL - 7. fejezet.

HOGYAN HASZNÁLJAK A ZSIDÓK HATALMUKAT

Két szervezet, amelyek titkolódzásukról és hatalmukról ismertek, a New Yorki kehilla és az American Jewish Committee. A kehilla New York politikai életében a leghatalmasabb tényező. Ez a szervezet a világra nagyon erősen hat és tudatosan egy olyan programot követ, amely részben zsidópárti és gójellenes. Ez a központ, a belső kormány, amelynek uralkodása törvény és amelynek a cselekedetei a zsidó célok hivatalos kifejezői. Teljes kormánya van, kormány a kormányban Amerika legnagyobb és politikailag legfontosabb városának kellős közepén. Azt a gépezet is rendelkezésére áll, amellyel a gójellenes propaganda működik és zsidó nyomást fejthet ki bizonyos amerikai gondolatok ellen. Azt mondhatjuk, hogy New York zsidó kormánya az Egyesült Államok zsidó kormányának alapvető része.

A kehilla szó jelentése ugyanaz mint a kahal szó jelentése, amely közösséget, gyűlést vagy kormányt jelent. A zsidó kormányt képviseli a szétszórtságban. A babilóniai fogságban és a mai Keleteurópában az a hatalom és védelem, amelyhez a hívő zsidók államként és igazságszolgáltatásért fordulnak. A New Yorki kehilla a zsidók legnagyobb és leghatalmasabb egyesülése, a zsidó hatalom központja ebbe a városba tette székhelyét. Ez magyarázza a zsidók New Yorkba való bevándorlását az utóbbi évtizedekben. Az nekik, ami Róma a katolikusoknak és Mekka a muszlimoknak.

A kehilla a tökéletes válasz arra a hibás feltételezésre, hogy a zsidók annyira megosztottak egymás között, hogy képtelenek egy központ által irányított tettekre. Ez egy a gójok etetésére kreált állítás. A gyakorlat azt mutatja, még a zsidók alkalmi megfigyelése estén is, hogy a kapitalista és a bolsevik, a rabbi és a szakszervezeti vezető mind Júdea zászlója alatt egyesül. Érintsünk meg egy konzervatív zsidó kapitalistát és a vörös kommunista, aki szintén zsidó rögtön ugrik védelmére. Lehet néha, hogy nem szeretik egymást annyira, de együttesen úgy gyűlölik a nemzsidót, hogy ez összeköti őket. A kehilla egy inkább támadó mint védekező szervezet a gójok ellen.

A kehilla érdekes módon mutatja meg, hogy egy azonos faji alapon álló nép, amely elevenen hisz önmagában és jövőjében, a nemzetközi különbségeket figyelmen kívül hagyva magánkezdeményezésre egy hatalmas szervezetben egyesül saját fajának faji, anyagi és vallási haladásának érdekében, a többiek kizárásával.

Az American Jewish Committee 1906-ban jött létre. Akkor folyt a kormánynak egy vizsgálata a 'fehér rabszolgakereskedelem' tárgykörében, amelynek eredménye a zsidókra nézve nem volt hízelgő, és egy védekező mozgalom indult meg. A kehilla tiltakozást szervezett Bingham tábornok állítása ellen, aki akkor New York város rendőrfőnöke volt, hogy a város bűntényeinek 50 százalékát zsidók követik el. Ezután nagyon röviddel Bingham tábornok eltűnt a közéletből és egy hatalmas és befolyásos nemzeti újságot, amely egy cikksorozatot indított el a 'fehér rabszolgakereskedelem' témában nyert ismeretekről, arra kényszerítettek, hogy az első cikk kinyomtatása után abbahagyja a cikksorozatot.

A kehilla feltérképezte New Yorkot, úgy ahogy az American Jewish Committee az Egyesült Államokat térképezte föl, és gyakorlatilag minden zsidó egy vagy több páholy tagja, titkos társaságé, szakszervezeté, bizottságé és szövetségé. Ez a lista bámulatra méltó. A célok és eszközök úgy össze vannak kötve, hogy nemcsak az amerikai élet minden mozzanatát figyeli meg, hanem a közügyeket is a kényszerítés gyors és hatalmas karmaiba teszi.

Egy, a kehilla által szervezett gyűlésen olyan érzéseket fejeztek ki, amelyek ma is figyelemre méltóak. Judah L. Magnes, az Emanuel zsinagóga rabbija, a gyűlés szervezője a tervet továbbfolytatta:

"Szükséges egy a New York City zsidó közösségéhez hasonlító központi szükséges arra, hogy egy zsidó közvéleményt hozzon létre." - mondta.

Asher rabbinak tapsoltak, amikor ezt mondta: "Az amerikai érdekek egy dolog, a zsidó érdekek egy másik."

Az első nyilvános gyűlésen résztvevő küldöttek 222 zsidó társaságot képviseltek- vallási, politikai, ipari és közigazgatási. Egy évre rá a kehilla szárnyai alatt már 688 zsidó szervezet gyűlt össze, és 1921-ben jóval 1000 fölött. Amikor a kehilla támadó programját nyilvánosságra hozták, amely szerint New Yorkból zsidó várost kell csinálni és azon át az Egyesült Államokat zsidó országgá, néhány New Yorki konzervatív zsidó félénken reagált. Úgy gondolták, hogy az amerikai nép rögtön felállna és tiltakozna ez ellen. Mások abban kételkedtek, hogy a kehilla itt ugyanolyan szerepet tud játszani a zsidókat illetőleg, mint a régi gettókban. A kehilla egy képviselője ezt írta:

"Voltak olyanok, akik ennek az újfajta zsidó szervezetnek a végső sikerében kételkedtek. Azért nem hittek ebben, mert egy kormány iránti tiszteletet itt nem lehet biztosítani. Más szavakkal. a New Yorki kehilla nem remélhet olyan hatalomban, mint a régi világ kehillái."

Ebben a bekezdésben sok minden jelzi a kehilla helyzetét a zsidó életben. Adjuk ehhez hozzá, hogy az amerikába jövő zsidók a régi világ kehilláiban éltek, amelyek ereje az összetartásban rejlett, és a helyzet egyszerű. Szabályozás, az egyéni szabadság eltörlése, a világ átka az, amely a zsidó kormány alapelve zsidók részére.

Mi más történhet, amikor a gójok zsidó bankárok által irányított világkormánya létrejön?

A néhány zsidó aggodalma nem igazolódott. Az amerikaiak nem tiltakoztak. A kehilla folytatta kampányát és Amerika meghódolt. New York zsidóvá lett. Az amerikai életet, az amerikai gondolkodást, az amerikai politikát zsidók uralták a következő évtizedekben. De mindezzel együtt a zsidók bizonytalanságot mutatnak a hatalom kiuzsorázása láttán. A hatalom nem azoké, akik birtokukba vették, sem a számok alapján, sem képességek alapján, sem annak a jogán, aki ezt a hatalmat létrehozta. Arcátlansággal szerezték meg a hatalmat Amerikában úgy, hogy haragot keltettek amely egy fajüldözéshez hasonlít és ezért ragaszkodnak hozzá amíg csak lehet. Csak így lehet az amerikaik gyöngeségét ebben elmagyarázni, és ez indokolja a zsidók bizonytalanságát tartott pozíciójukat illetően. Az amerikai a világ leglassúbb embere, ha vallási vagy faji előítélet vonalán kell cselekednie. Ez teszi tartózkodóvá a zsidókérdést illetően. Emiatt ír alá a nem informált ember tiltakozásokat az 'antiszemitizmus' ellen, amelyek tulajdonképpen zsidó témájú tények leírása ellen irányulnak. A kehilla alapítása, szervezése és gyors sikere New Yorkban olyan példa, amelyből a világ megtanulhatja, hogy hogy mire képes a zsidó, ha magát az irányítás székében akarja tudni.

Hogy kit képvisel hivatalosan a kehilla, hozzáadhatjuk, hogy a kehillában képviselve van az amerikai rabbik központi bizottsága, a reform rabbik keleti bizottsága, a B'nai B'rith szervezet, a B'rith Shalom független szervezete, Izrael szabad fiainak független szervezete, B'rith Abraham független rendje, az amerikai cionisták szövetsége, ortodox zsidók, reform zsidók, 'aposztatikus' zsidók, gazdag zsidók, szegény zsidók, törvénytisztelő zsidók és vörös forradalmár zsidók. Az 1918-as gyűlésen résztvettek: Jacob H. Schiff, bankár, Louis Marshall, ügyvéd, az American Jewish Committee elnöke, Adolf S. Ochs, a "New York Times" tulajdonosa, Otto A. Rosalsky, a központi törvényhozó testület tagja, Otto H. Kahn a Kuhn, Loeb and Company-és-Benjamin Schlesinger, bankháztól, aki nemrég tért vissza Moszkvából ahol Leninnel tartott megbeszélést, Joseph Schlossberg, az amerikai egyesült ruhaipari dolgozók szervezetének főtitkára, Marc Pine, aki Oroszország bolsevik urainak tárgyalóparnere, David Pinski és Joseph Barondess, szakszervezeti vezetők. Kicsi és nagy jelen volt. Az első világháborúnak vége, az orosz forradalmat megnyerték. Mack bíró, aki az Egyesült Államok kormányának háborús kockázati biztosítási irodáját vezeti, és az East End legvörösebb csoportjának kis vezetője mind találkoznak a kehillában, mint zsidók. Adolph Ochs a "New York Times" tulajdonosa a Yiddish weekly lázas íróival, akik vérszomjasan szólítanak föl erőszakra. Mindannyiukat minden osztályból egyesíti a szolidaritás, amelyet egy más nép sem ér el olyan tökéletesen, mint Júdea népe. Itt ez a cél köti őket össze: 'a zsidó jogok védelme'.

A ZSIDÓ IGÉNY JOGOKRA AMERIKÁBAN.

Milyen jogaik vannak amerikaiaknak, amelyek az amerikai zsidóknak nincsenek meg? Ki ellen szervezkednek az amerikai zsidók és mi ellen? Milyen alapon kiáltanak 'üldözést'? Semmiféle, kivéve az, hogy attól tartanak, hogy az irányt, amit követnek, valaki megvizsgálja. A zsidók ezzel mindig tisztában vannak. Nincsenek a világ folyamában, és a világ állandóan kitalál valamit, amit Júdea már régen tud. A kehilla programja állítólag 'a zsidó jogok védelme'. A zsidók semmilyen jogát soha nem veszélyeztették Amerikában. A kifejezés szépítő kifejezés a nemzsidó érdekek elnyomására.

A New Yorki kehilla a mintája és szülője az Egyesült Államok zsidó közösségének, a zsidó kormány látható kísérője, a dinamó, amely a zsidó 'tiltakozásokat' és 'tömeggyűléseket' motiválja, amelyeket gyakran kürtölnek ki országszerte, és azoknak a sötét erőknek a fegyvertára, amelyet a zsidó vezetők olyan jól tudnak használni. Ez a 'suttogás folyosója', ahonnan a híres suttogó propaganda kiindul és hazugságait a köztudatba ülteti. A zsidó hatalomnak ezen a központja és az Egyesült Államok kormánya közötti kapcsolatot az American Jewish Committee intézi. A Committee és a kehilla gyakorlatilag azonosak a nemzeti zsidóprogramot illetően. Külföldi kapcsolataik révén szintén azonosak a világprogramot illetően.

Az American Jewish Committee (bizottság) az Egyesült Államokat 12 részre osztja. Minden állam egy területhez tartozik, amelyet a leghatalmasabb és legjellegzetesebb zsidók irányítanak. A bizottság a zsidóság vallási, faji, gazdasági és politikai akaratának központja és amellett a New Yorki kehilla végrehajtóbizottsága. A New Yorki zsidóság a nemzeti zsidó gépezet motorja. Nemzeti eszköze az American Jewish Committee. Közvetlen vezetői és támogatói között vannak: hatalmas újságok tulajdonosai, a szövetségi, állami és városi előljáróság tagjai, közhivatalok és nagyvállalatok befolyásos alkalmazottai, az igazságügy és rendőrség alkalmazottai, gazdasági szakemberek és bankigazgatók, kereskedelmi és gyártóvállalatok igazgatói, szakszervezeti vezetők és minden színezetű politikai pártok vezetői.

Ezeknek a szervezeteknek vannak olyan céljai, amelyeket nyilvánosságra hoznak, más célokról hallgatnak. A nyilvánosságra hozott célokat nyomtatványok tartalmazzák. A titkolt célokat a megkísérelt akciók és ezek eredményei dokumentálják. Hogy rendszeresen haladjunk előre, nézzük meg először az American Jewish Committee közreadott céljait, aztán a kehilláét, a kettőt összekötő vonal mellett. Aztán nézzük meg a tényleges célt, amelyet az akciók és azok eredményeiből állítunk össze. Az American Jewish Committe, amely hivatalosan 1906-ban alakult, a következő célok kitűzését adta közre:

1. A zsidók polgári és vallási jogainak védelme mindenütt a világon.
2. Jogi segítség valamint jogorvoslási tevékenység, ha a fenti jogokat csorbítják vagy olyan megkülönböztetést észlelnek, amely a fenti jogokat csökkentheti.
3. A zsidók egyenlőségének biztosítása gazdasági, szociális és oktatási ügyekben.

4. Az üldözés következményeinek orvoslása és bármely zsidókat érintő negatív hatás következményeinek enyhítése.

Ez egy kizárólagosan zsidó program. A kehilla alapokmánya többek között arra hatalmazza azt fel, hogy egy oktatási irodát nyisson, hogy a zsidó lakosok és és szervezetek közötti nézeteltéréseket elsimítsa egyeztetői eljárás vagy közbenjárás és kiegyezés segítségével. Az alapokmány a célt így szögezi le:

"A Júdaizmus ügyének védelme New York városában és a zsidók képviselete ebben a városban minden helyi ügyben a zsidók érdekében."

Az American Jewish Committee és a kehilla egyesült erői így néznek ki:

"Továbbá, mivel az American Jewish Committee országos szervezet, a zsidó bizottság (kehilla) New Yorkban tevékeny, a kettő kombinációja a zsidók érdekvédelmi eljárását az egész országban összehangolná. Kifejezetten hangsúlyozzuk, hogy a zsidók országos ügyeit kizárólag az American Jewish Committee intézi."

Látni fogjuk, hogy ennélfogva a kehilla és az American Jewish Committee egy szervezet. Az Egyesült Államok zsidóinak fővárosa New York. Ez talán világosabbá teszi azokat a törekvéseket, amelyek New Yorkot teszik minden gondolat forrásává és kiindulópontjává, (Szerk: Most az ENSZ, mint világkormány is New York-ban, az Egyesült Államok zsidó fővárosában székel). gazdasági központja, művészeti központja, politikai központja. De művészete keletien érzéki, politikája pedig júdaizáltan korrupt. Az amerikaellenes propaganda otthona, a zsidóbarát hisztériáé, a szellem őrült összezavartságának, amely ma úgy járja be a világot, mint Amerika igazi arca.

Az a dogma, amellyel Amerika polgárainak tömegét beoltották, most az egész amerikai kormányprogramot pusztítja. 'Szélesíti' Amerikát kiragadva saját megkülönböztető azonosságából és elkeni a meghatározó ideálokat, azokat az ideálokat, amelyen Amerika intézményei alapulnak.

A ZSIDÓ JOGOK ÖSSZEÜTKÖZNEK AZ AMERIKAI JOGOKKAL.

Az Egyesült Államok zsidókérdésének tanulmányozása nem vallási vitákon alapul. A vallási elem csak akkor lép be, ha a zsidók azt belevonják. Ők állandóan belevonják azt három módon: Először is azt állítják hogy a zsidók bármiféle tanulmányozása 'vallási üldözés'. Másodszor tagadják azt, amit saját jegyzeteik tanúsítanak Egyesült Államokbeli tevékenységükről. Harmadszor, annak a, korrigálás nélkül nagyon félrevezető képnek alapján, hogy az ő vallásuk az Ótestamentum. A zsidók vallása nem az Ótestamentum és egy Ótestamentumot csak nagy nehézségek árán lehetne náluk találni. Ők talmudi emberek, akik a rabbik spekulációit és az ókori próféták szavait részesítik előnyben.

Ebben a cikksorozatban minden nemzsidó állítást félretettünk a vallás kérdéséről, és csak azokat vettük figyelembe, amelyek elismert zsidó forrásokból származnak. Felvilágosító hatású volt a New Yorki kehilla, az American Jewish Committee és testvérszervezeteik írásainak a tanulmányozása amely magában foglalja országos tevékenységüket is, amelyből az jött ki, hogy ezeknek a tevékenységeknek milyen nagy része vallási színezetű, mégpedig közvetlenül és harciasan keresztényellenes.

Azaz azt lehet mondani, hogy a zsidók állítása szervezeteik alapító iratában, hogy egyetlen céljuk a 'zsidók jogainak biztosítása', és ha megkérdezik, hogy mik azok a 'zsidó jogok', amelyeket ebben a szabad országban biztosítani kell, a választ csak azok a zsidó akciók adhatják meg, amelyeket a zsidók kezdeményeztek a 'védelem' biztosítására.

Így értelmezve, a 'zsidó jogok' -at úgy lehet összefoglalni, hogy mindannak a száműzése szemük és hallásuk teréből, ami a kereszténységre vagy annak alapítójára utal. A vallási tolerancia a zsidó oldalon teljesen hiányzik.

TÁMADÁSOK A KERESZTÉNYSÉG ELLEN

A kehilla és a Jewish Committee megalapítása előtt ez a fajta támadás az amerikaiak jogai ellen szórványos volt, de 1906 óta számuk és kitartásuk megnőtt. A szabadság ideáljával takarózva a zsidóknak lehetőségük van a szabadságot támadni. Amerika magát a tolerancia hiányát tűri. Nézzünk egy pár évet hogy a támadás egy szakaszát lássuk. Ez a kereszténység elleni támadás. Itt van egy pár részlet, amelyeket a zsidók amerikai hatalmának növekedése után jegyeztek föl:

1899-1900: A zsidók el akarják távolítani Virgínia állam jogainak jegyzékéből a 'keresztény' szót. 1906-1907: Oklahomai zsidók jegyzéket intéznek az alkotmányozó gyűléshez, amelyben állítják, hogy a keresztény fogalom bevétele az állam új alkotmányába ellentmond az Egyesült Államok

A zsidók elérik, hogy a 'Velencei kalmárt' nem oktatják Texas, Ohio állami iskoláiban.
1907-1908.Széleskörű zsidó követelés, hogy az ország közintézményeit szekularizálják, mint a zsidók követelésének részét az ő alkotmányos jogaikért. A legfelsőbb bíróság bírájának, Brewernek az állítása, hogy ez egy keresztény ország, a zsidó rabbik és kiadmányok széleskörű ellenállásába ütközik.

A zsidók sok városban agitálnak a biblia olvasása ellen. Karácsonyi ünnepek vagy énekek Philadelphiában, Cincinnatiban, St. Paulban és New Yorkban zsidók erős ellenállásába ütköznek.

1908-1909 Arkansas kormányzójánál tiltakoznak 'keresztény kifejezések' ellen, amelyeket az aratás ünnepén mondott beszédébe vett be.

Gotthard Deutsch professzor tiltakozik a főiskolai hallgatók gyakorlatai közben elhangzott keresztény imádságok ellen.

A Tamaqua, Pennsylvania-i zsidó közösség megtámadja azt a határozatot, amely szerint az iskolákban naponta bibliaolvasást tartanak.

A zsidó asszonyok helyi bizottsága petíciót intéz iskolákhoz a karácsonyi megemlékezések megtiltása érdekében.

Bojkottot szerveznek New Yorkban azok ellen a kereskedők ellen, akik szombaton nyitva tartanak.

Ebben az időszakban különös erőfeszítéseket tesznek, hogy a zsidó szabbatot a közéletben meghonosítsák. A zsidók visszautasították, hogy a törvényszékeken esküdtként közreműködjenek, így hátráltatva pereket.

1909-1910. A zsidók kívánságára a Bridgeport, Pennsylvaniai iskolai bizottság amellett szavaz, hogy ne idézzenek imádságokat az iskolában.

Newarkban New Jersey, a rabbik megkérik az esti iskolákat, hogy péntek estére ne tegyenek órákat, mert a zsidó szabbat pénteken naplementekor kezdődik.

A zsidó nemzeti ünnepnapok bemutatása a közéletben aktívan folyik.

1910-1911. A héber nyelv elfogadását hivatalosan elfogadott nyelvként a legfelsőb bíróság bírója, Goff meghiusítja.

Chicagói zsidók megváltoztatják a választási időpontot, mert az eredeti dátum passover utolsó napjára esett volna.

Zsidók ellenállnak a biblia olvasásának és egyházi énekek éneklésének detrioti iskolákban.

Rabbik kikényszerítik Hartford, Connecticut, iskolatanácsától, hogy a 'Velencei kalmárt' töröljék a kötelező olvasmányok listájáról.

A New Yorki kehilla két ellentmondásos dolgot visz keresztül: javasolja, hogy zsidók vasárnap mindenfajta üzleti tevékenységet folytathassanak.de elkötelezi magát arra, hogy hat arra, hogy a vasárnapi szabályokat tiszteletben tartsák.

1911-1912.Zsidók Passaicban, New Jerseyben petíciót intéznek az iskolai tanácshoz, hogy a bibliaolvasást és a keresztény énekeket száműzzék az iskolákból.

Egy rabbi kérésére három iskolai előljáró Roxbury, Mass.-ban beleegyezik abba, hogy a karácsonyfát és az évszakra utaló minden jelet eltávolítsanak az iskolákból.

Az ohiói alkotmányozó gyűlés egy zsidó képviselője javasolja, hogy az alkotmány tiltsa meg a keresztény vallásra való utalásokat az iskolákban.

A settlementi egyetem egyetemi tanácsa a New Yorki kehilla kérésére a következő határozatot hozza: "A settlementi egyetem óvódai egyesülete az évente tartott ünnepi gyűlése minden szektás szimbólumot el fog távolítani, a karácsonyfák, karácsonyi programok és karácsonyi énekekkel egyetemben."

1912-1913. Jackson, Tennessee-i zsidók bírói határozatért folyamodnak a város iskoláiban folyó bibliaolvasás megtiltására.

A független B'nai B'rith rend évi gyűlése Nashville, Tennessee-ben határozatot hoz a bibliaolvasás és a keresztény énekek éneklése ellen nyilvános iskolákban.

A Chicagoi oktatási bizottság, a zsidó agitáció színtere, javaslatot hoz, hogy a karácsonyt töröljék az iskolai szabadnapok listájáról.

1913-1914. A zsidó erők energiái arra összpontosultak, hogy megakadályozzák azt, hogy az Egyesült Államok kormánya úgy változtassa meg a bevándorlási törvényt, hogy védje az orszégot a nemkívánatos idegenektől.

1914-1915. Kehilla kísérletek a vasárnapi szabályok módosítására.

1915-1916. Zsidó ellenállás azok ellen a mozgalmak ellen, amelyek a biblia olvasását az iskolákban meg akarják engedni.

1916-1917. Hatalmas zsidó kampány az 'írástudó cikkely' ellen a bevándorlási küszöbben.

A zsidók kérésére a New Haven Connecticut-i iskolai bizottság megtiltja a 'Velencei kalmár' olvasását az iskolákban és kiterjeszti a 'Lamb: Shakespeare meséi'-nek a megtiltását.

1918-1919. Crowder marsall, bírósági tisztviselő az amerikai haderő alkalmassági vizsgálati bizottság megbízásából egy utasítást adott ki az vizsgálóorvosoknak, az egészségügyi miniszter nevében, amelyben az az állítás szerepelt, hogy "A külföldiek, különösen a zsidók hajlamosabbak a szimulálásra mint a belföldiek". Louis Marshall, az American Jewish Committee vezetője táviratban követelte, hogy ennek a megfogalmazásnak el kell tűnnie. Wilson elnök elrendelte ennek a bekezdésnek a kivételét.

Az Egyesült Államok szállítási bizottsága egy hirdetést adott fel a "New York Times"-ban amelyben egy tisztviselőt kerestek mondván, hogy 'keresztényt' keresnek, amely mindig 'nemzsidót' jelent - a lap nem jelentette meg. Louis Marshall újra akcióra lépett és Bainbridge Colby-nál, Woodrow Wilson államtitkáránál emelt panaszt, mondván: " Nem büntetés kirovása a célunk, de azért, hogy példát statuáljunk, és hogy ez az eset példaként szolgáljon, a hirdetés íróját ki kell dobni és a közvéleményt informálni kell a kidobás okáról." Figyelemreméltó az American Jewish Committee hangneme, amikor magasrangú tisztviselőknek ír a zsidóság ügyában. Ilyen hangnem más fajok és vallási felekezetek esetében nem szokásos.

A Plattsburg kézikönyv, amelyet az Egyesült Államok tisztjei számára írnak a gyakorlótáborokban, azt az állítást tartalmazta, hogy az "ideális tiszt keresztény és úriember". Az A.J.C. rögtön tiltakozott a keresztény szó miatt és a kézikönyvet úgy változtatták meg, hogy az "ideális tiszt udvarias úriember".

Az Anti-Defamation Committee azt állította, hogy 160 amerikai iskola vette ki a 'Velencei kalmár' -t az iskolai oktatási anyagból.

1919-1920. A kehilla olyan sikeres volt kampányában, hogy a zsidó hirdető írhatta, hogy csak zsidó munkaerőt keres, de a nemzsidó hirdető nem nyilatkoztathatta ki ilyenirányú kívánságát.

És ez így folytatódik, évről évre, mind a mai napig. Az idézett esetek tipikusak és nem alkalmiak. Azt mutatják, hogy mik esnek meg állandóan az Egyesült Államokban, amikor a zsidók 'jogaikat' követelik. A zsidók ügyeibe senki sem avatkozhat bele. A zsidó a saját naptárát használhatja, saját ünnepeit ünnepelheti, a saját módján imádhatja Istenét, a gettóban lakhat, sajátos élelmezési szabályait betarthatja, úgy vághatja le állatát, ahogy senki, aki tud róla, nem helyesli azt, ő mindezt teheti a legcsekélyebb zavarás nélkül, senki sem kérdezi, hogy van-e joga ezekhez. De a nemzsidó az üldözött. Neki mindent úgy kell csinálnia, ahogy a zsidó azt tőle kívánja, ha nem akarja a zsidó 'jogait' megsérteni.

AZ 'ANITISZEMITIZMUS' KIÁLTÁSA

Amit az emberek ma láthatnak az az, hogy amerikai jogokat csökkentettek, és ez a csökkentés a saját 'széleslátókörű' toleranciájuk segítségével történt. A zsidók beavatkozása mások vallásába, és a zsidók szándéka, hogy a közéletből az Egyesült Államok keresztény jellegének minden jelét kisöpörjék a vallási intoleranciának az egyetlen jele ma az országban. Nincsenek megelégedve a legteljesebb szabadsággal saját vallásuk követésére csendben és békében, egy országban, ahol senki sem meri őket megijeszteni, a zsidók kinyilatkoztatják - mi olvassuk ki akcióikból- hogy bármilyen keresztény hang vagy látvány támadja az ő csendjüket és békéjüket, és ezért harcolnak ellene ahogy csak tudnak politikai módszerekkel. Hogy ez a szellem hova vezet, azt a Talmud és a kommunista reformok Oroszországban és Keleteurópában mutatják.

Ez még nem minden. Nem elégedettek a saját szabadságukkal, nem elégedettek a szekularizációval; amely minden közintézmény kereszténytelenítését jelenti, a zsidó aktivitások harmadik lépcsője a Júdaizmus felmagasztalása mint egy elismert és előtérbe helyezett rendszeré. A program már ismerős mindenütt, ahol a zsidó program fut: Először az alapítás, aztán minden nemzsidó és zsidóellenes széttörése, végül a júdaizmus felmagasztalása minden fázisában.

Vegyük ki az imádságot és Shakespeare bizonyos darabjait az iskolákból, tegyük be a zsidó törvényszékeket a középületekbe - így működik. A szekularizáció a júdaizáció előkészítése. A New Yorki kehilla mutatja, hogy hogyan teszik ezt meg és az American Jewish Committee mutatja, hogy milyen emberek teszik azt meg.

A kehilla munkáját védelmezői oktatónak mondják azon kevés alkalomkor, amikor azt támadják. Valóban az. A legjobban képzett tagok a keleteurópai gettókból jöttek, ahol a kehilla ötletét teljesen megértették és gyakorolták és ahol a zsidó közösségi kormánynak korlátlan hatalma volt. Bármilyen más oktatási fokozat iránt is érdeklődik a kehilla, a legjobban támogatja az elkülönülésre tanítást. Dr. S. Benderley, az oktatási iroda igazgatója, a következőképpen adta meg a kehilla 'oktatási' céljait:

"Az volt a célunk, hogy fiatal zsidókat formáljunk ki, akik egyrészt igazi amerikaiak, ennek a köztársaságnak a részei, akik erősen akarják az amerikai ideált felépíteni, másrészt legyenek zsidók is, szeressék saját ideáljaik legjobbjait, és ne csak arra törekedjenek, hogy összekeveredjenek a többiekkel és eltűnjenek köztük. Ez a probléma ortodox és reformzsidókat is érint. Nem csak vallási, hanem polgári probléma is. "

Azaz különválás és kiválasztottság mint oktatási cél, amelynek eredménye csak faji felsőbbrendűségi és kiválasztotti gondolatok lehetnek.

A zsidók folyamatos tudata, hogy a 'gój' a zsidóság elvesztését okozza az évszázados különválás oka. Olyasmi hogy 'antiszemitizmus' nincs. De sokfajta 'gójellenesség' létezik. A világ országaiban nem tud senki arabellenes érzelmekről. Egy szemita népet sem gyűlöl a többi. Nincs arra ok, hogy valaki is gyűlölje a szemitákat.

Nagyon furcsa, hogy a zsidók nemszeretése a szemita népek egységére vonatkozna. Palesztínában, ahol csak egy pár zsidó van, szemiták élnek, akik olyan alaposan nem kedvelik a zsidókat, hogy a cionista aktivistákat komolyan akadályozzák előrehaladásukban. Ez biztosan nem antiszemitizmus, mivel szemiták nem szemitaellenesek. A zsidókat nem kedvelik. A SZERKESZTŐ jegyzete: Az eredeti művet 1921-ben irták, amikor Palesztína zsidó lakossága jelentéktelen volt. 1918-ban 4 százalékot tettek ki.

Ha árja és szemita abban a tudatban van tartva évszázadokig, hogy a zsidó egy másik felsőbbrendű fajt alkot, és ha tudjuk, hogy sem az árját, sem a szemitát nem érdekli a faji kérdés, akkor mi a válasz? Csak az, hogy az egész helyzetet a zsidók hozták létre és támogatják.

Olyasmi, hogy antiszemitizmus nem létezik. Egy kismértékű és nagyon szerény zsidóellenesség létezik.

De a zsidó nyomtatványok, könyvek, jegyzetek, kinyilatkoztások, alapokmányok és okiratok, és a szervezett zsidó akciók tanulmányozása itt és más országokban mutatja, hogy hatalmas mennyiségű gój- és nemzsidóellenesség létezik.

"A választott vezetőnk, akiket szolgalelkűségük miatt választottunk ki a tömegből, nem alkalmasak a kormányzásra, következésképpen könnyen lesznek játékunk parasztjai, amelyet tanult és tehetséges szakembereink játszanak, akiket korai gyermekkoruktól arra képeztek, hogy a világot irányítsák. Mint tudjuk, specialistáinknak megvan a képességük a kormányzásra."

- a második protokoll.


A NEMZETKÖZI ZSIDÓ HENRY FORDTÓL -8. Fejezet

ZSIDÓ BEFOLYÁS AZ AMERIKAI POLITIKÁBAN

Még a fiatal emberek emlékezetében is, Tammany Hall a politikai trükkök rokonértelmű szava a népszerű kritika szótárában. Tammany Hall a főnöki szabályok, politikai korrupció és erőszak legrosszabb példája, amit csak a világon találni lehet. Maga a név is az első világháború előtt egy szégyenfoltot jelölt. De még a legfigyelmetlenebb újságolvasó is észrevehette, hogy Tammany Hall fokozatosan eltűnt a kommentárokból, a keserű kritizálás megszűnt, a vezércikkek, amelyek visszataszító részletekről adtak híreket, teljesen megszűntek, éppúgy, mint az utalás a jó állampolgárokra, akiknek a gonosz ellen kell harcolni, akinek a főhadiszállása New Yorkban van.
Mi okozta az utóbbi időkben a változást? Tammany Hall megszűnt politikai erő lenni? Nem, Tammany Hall még mindig ott van, ezt minden New Yorki politikus igazolhatja. A Tammany tigris csíkjai nem változtak.

Volt egy idő, amikor bátor újságok elmondták az igazat Tammanyról, de ezek vagy megszűntek, vagy zsidók lettek a tulajdonosaik. Voltak idők, amikor köztestületek, mint a polgárok egyesülete szervezte a Tammanyellenes akciókat és önkéntesek ügyeltek tevékenységére. Ezeket a csoportokat zsidó adakozók felszámolták és a felügyelet megszűnt.

A Tammany ellenes kiáltás akkor szűnt meg, amikor Tammany felügyelete New Yorki zsidók kezébe került, ahol most is van. A kehilla a valóságos politikai központ és Tammany csak egy elosztóközpont, egyfajta 'gójfront' a hatalmasabb kehilla előtt. A Tammany júdaizálása ma lezáródott, mert az ír részt felszámolta a zsidó pénz.

Tammany az Egyesült Államok legerősebb politikai szervezete volt. Nemcsak a városi és állami politikában volt szava, de gyakran meghatározó volt befolyása a nemzet politikájára is. Túlzás nélkül állítható, hogy a világon páratlan volt.

Ha valami is vonzza a zsidókat, akkor az a hatalom. Ahol a hatalom széke áll, azt alázatosan körülrajongják. Amikor Tammanynak hatalma volt és a hatalom kapuja volt, természetes volt, hogy a világ legnagyobb zsidó városának zsidói körüludvarolják. Kétségtelenül ebben annak az oda nem illősége is szerepet játszott, hogy a legnagyobb zsidó városban a legszilárdabb politikai erő nemzsidó volt.

Amikor a német zsidó bankár, Schoenberg, Amerikába ment August Belmont néven, hogy a Rothschildokat képviselje, éles szeme rögtön felismerte a helyzetet. Tagja és támogatója lett Tammanynak. Ez jó üzlet volt ennek a zsidó bankárnak, mert Rotschild a New Yorki szállítási üzletben jelentős mértékben érdekelve volt. A város szállítási üzletének tulajdona, mint minden amerikai városban a helyi Tammany szervezet függvénye, bárhogy is hívják ezt a szervezetet. Belmont végre is elérte a Tammany nagyfőnökének a címét, amelyre vágyott. Belmont-Schoenberg nyitotta ki az ajtót a többi zsidónak: a Freedmanoknak, Untermeyereknek, Straussoknak, tőkéseknek, politikusoknak, üzletembereknek és szakszervezeti cápáknak. Ezt követte a teljes zsidó szerződések ideje, amíg New York politikai és jogi zsidó terület lett. Ezentúl a legfelsőbb bíróság is zsidó befolyás alá került, amely a Tammany Hall zsidók által való megkaparintása előtt független volt.

A zsidóságnak szüksége volt a jogrendszer ellenőrzése, valamint bizonyos zsidó vállalatok védelme, amelyek elég közel vannak a jogi érdem kérdéséhez, ezért szükségük volt rá, hogy a felső politikai vezetés gépezetében is befolyásra tegyenek szert, mert ez a helyi politikában kifizetődik. Az Egyesült Államok helyi, állami és nemzeti kormányainak a szervezete egyszerűvé teszi az ilyen szervezetek irányítását a pénz segítségével.

A zsidók természetes politikai itthonának a republikánus párt tűnik, mert oda tér vissza mindenünnen. Előszeretete a republikánus párt irányában nem követteti el a zsidóval azt a hibát, hogy kizárólagosan ennek legyen a harcosa. Tudja hogy jobb, ha minden csoportot ő irányít. Amilyen erős lett a zsidóság a Tammanyban, még erősebb a republikánus pártban, míg a New Yorki szocialisták vezetése és tagsága szinte teljes mértékben zsidókból áll. Ez nagyon megkönnyíti a zsidóknak azt, hogy minden irányból támogatást kapjanak és a kehillának, hogy minden célját elérje. Amellett biztosítja, hogy minden zsidó jelöltet bármely szervezetben megválasszanak.

A Tammanyban levő erős ír irányítás miatt a zsidók eleinte óvatosak voltak. A kehilla azt az ősi politikát alkalmazta, hogy nem a saját embereit tolta előtérbe hanem olyan nemzsidókat, akik Júdeának hasznosak lehetnek. A zsidóbarát politikusok között, akik maguk nem zsidók, és a zsidó politikusok között az a különbség, hogy az előbbiek tovább mehetnek mint egy hivatalban levő zsidó teheti, anélkül, hogy felfedeznék őt. Így Tammany korai napjaiban, még az I. vh előtt is a Tammany irodáiban mindig egy 'gójfront' volt, a Tammany nyilvános hírnevében sütkérezve, de a háttérben mindig ott volt a zsidó ellenőr. Ez a kulcsszó azoknak a polgároknak, akik valamit meg akarnak érteni, ami érthetetlennek tűnik: 'Keresd a zsidó ellenőrt'. Ehhez természetesen a zsidóknak minden pártban elég erősnek kellett lenniük, úgyhogy bárki nyer, a zsidók nyernek. New Yorkban mindig a zsidó párt nyer. Aki New Yorkban nyer, az irányítja a kormányt.

Mint mindig, a választási kampány szórakozást jelent, megosztja az embereket. Úgy tehetnek mintha gondolkodnának és saját parlamentjüket választanák meg, de mindig a zsidók nyernek. És ha olyan kerül hatalomra, aki nem engedelmeskedik a zsidóknak, akkor gyorsan hallunk 'botrányokról', 'vizsgálatról' és 'felelősségre vonásról' hogy az engedetlent eltávolítsák.
Általában valaki, akinek 'múltja' van, a legengedelmesebb eszköz, de egy jó embert is bele lehet olyasmibe a választási hadjárat során keverni, ami őt kompromittálja. Általánosan ismert, hogy az amerikai választási hadjáratokat olyan ügyesen szervezték, hogy bármelyik jelöltet is választották, kellő mennyiségű adat állt rendelkezésére a befekektítésére, ha zsidó urai ezt akarták. Ennek megszervezése a zsidó ellenőrzés alaposságára vall. És természetesen az amerikai nép kellően be van arra tanítva, hogy a közalkalmazottak ellen ordítson rögtön azután, hogy az első zsidó kutya figyelmeztetően csahol egyet.

A zsidó politikai eljárás szórakoztató, az amerikai nép készségessége, hogy a zsidók érdekében tegyen a játék haladása során még szórakoztatóbb.

KÜLFÖLDIEK ÉS A TAMMANY VEZETÉSE

A Tammany erejének pontosan ugyanaz a forrása, mint a kehilla erejének, az idegen népesség. A különbség az, hogy kehilla egy tömörebb idegen tömegre épül. Mind a kehilla, mind a Tammany vezetői éberen tudatában voltak annak, hogy hatalmuk a folyamatos, szüntelen bevándorlástól függ. Mindig a külföldi a legjobb anyag a kehilla számára, ameddig Amerika nem lesz annyira amerikátlan, hogy az erős bevándorlás nem lesz többé szükséges. A bevándorlás lelassulása után a harmadik nagy bevándorlási hullám 1884-ben volt, és ez okozta először New York aztán az amerikai politikai élet degenerálódását. A nagy hullám orosz, osztrák és magyar zsidókból állt, akiknek megérkezését egy emlékezetes bűnözési időszak jelezte, amelynek jelei máig is láthatóak.

Akkor a rendőrség és az alsófokú bíróságok, amelyek előtt a bűneseteket először tárgyalják, a Tammany Hall kezében voltak a hírhedt Boss Croker vezetése alatt. a zsidó ellenőrzés következménye az volt, hogy a helyi kormányzat és a bűn partnerok lettek, ahogy az csak szemita országokban szokás. Az ócskábbfajta zsidó bevándorlók létrehoztak egy szervezetet, a Max Hochstim szervezetet, amely "Essex Market Court Gang" néven lett ismertté. Főbb vezetői egyike Martin Engel volt, a nyolcadik kerület Tammany vezetője. Ennek a zsidó kerületnek a 'királya' Solomon volt, aki nevét a kevésbé feltűnő "Smith"-re változtatta,és a "Silver Dollar Smith," néven lett ismert, mert ő volt a Silver Dollar Saloon kis birodalmának az ura. Ez a kocsma az Essex Market Court ellentéte volt, amelyben naponta jiddis bűnözők hordái csődültek össze, a csempészek, a hamis tanúk és az ügyvédek. A Max Hochstim szervezetet lett Amerika első szervezett fehér rabszolgákkal kereskedő csoportja, és az Egyesült Államok kormányának vizsgálóbizottsága iszonyatos felfedezéseket az aljas gonoszságokról nyilvánosságra - hidegen irányított, üzleti alapon folytatott állandó nőkereskedelem. A kereskedés politikusoknak hozott jövedelmet. elsősorban Tammany zsidóknak. A Max Hochstim szervezet hivatalos átvizsgálása alatt lett az 'Essex Market Court Gang' néven ismertté. Az Essex Marketi vörös lámpás körzet bíróságáról származik egy szó, ami az egész angol nyelvben ismert lett. Egy Scheuster nevű ügyvéd, akinek eljárása eléggé jellemző volt, nagyon rossz benyomást tett Osborne bíróra. Ha egy másik jiddis ügyvéd hasonló piszkos trükkökkel próbálkozott, akkor a bíró nyíltan 'Scheuster gyakorlat'-ról beszélt, és így történt, hogy az első emberek, akiket "shyster"-nek neveztek, a New Yorki Essex Market-i törvényszéken fellépő jiddis ügyvédek voltak.

ZSIDÓK ÉS A FEHÉR RABSZOLGA BOTRÁNY

Meglepő tény az, hogy annak ellenére, hogy ezek a dolgok hivatalos iratokban le vannak rögzítve, és hogy ugyanazokat a dolgokat írták minden hasonló eset aktáiba, zsidó vezetők folyamatosan tagadják, hogy ennek a gonoszságnak a vezetői zsidók. Az Egyesült Államok kormánya talált és rögzített néhány tényt országos vizsgálata során. A New Yorki kehilla akkor jött létre védszervezetként, amikor a zsidó fehér rabszolgákkal való kereskedés azzal fenyegetett, hogy elborítja a New Yorki gettót.

Amikor a New Yorki fehér embereknek végre sikerült a törvény erejét rövid időre pártatlanná tenni, az ezzel járó leleplezések miatt sok a dologba keveredett zsidó nevet változtatott. Ezek a nevek ma a legjobb zsidó családokra jellemzők, akik azt rejtik el, hogy a családi vagyon alapját a vöröslámpás negyedekben szerezték. A Max Hochstim szervezet nem az egyetlen kétes célú szervezet . A másik ilyen a New Yorki független jótékonysági intézmény, amelyet 1896-ban alapítottak zsidó fehér rabszolgákkal kereskedők. Az ilyen bandák voltak a Tammany hatalmának gerince a nyomornegyedekben. Működésük főterülete az olcsó táncbárok voltak, amelyek az East Side 'jótékonysági intézményei' köpenye alatt működtek. Mindnek vezetője zsidó volt. Elsősorban orosz és galíciai zsidók, ahogy a hivatalos jelentés írja. Olyan rabszolgatartók voltak, mint elődjeik Róma hatalmának csökkenése idején. Ők voltak a csónakosok a prohibíció előtt és ők voltak a nemzetközi kábítószerkereskedelem támogatói, akik a törvényt a jog képviselőinek megvesztegetésével játszották ki.

Az első világháború előtti évtizedben New York elfoglalásában és kizsákmányolásában a zsidók egyik mindig visszatérő hibájukba estek: Túl messzire mentek, túl sokat akartak. Túlélték a robbanást, és hatalmukat megtartották. A dicsekvésük és a dolgok túlzásba vitele miatt vesztették el a játszmát.

Felszínes megfigyelők és írók észrevették a felújuló tiltakozást a zsidó szemtelenség és önhittség ellen és úgy magyarázták azt, mint a visszatérő gonosz mérget, amely minden gój vérében benne van, az antiszemitizmus gonosz mérge. Ez természetesen a szokásos zsidó propaganda magyarázata, amelyet sok gój pap, író és politikus ártatlanul tovább mond. A zsidó pénz sok gój imádója hallgatva tűri az árulást. Háborúk után ez mindig kitör, mondja néhány író. Miért háborúk után? Mert a háborúban a világ világosabban látja mint máskor a zsidó igazi alakját és célját. Így nem antiszemitizmus tör ki, hanem júdaizmus, nagy és eltúlzott szemitizmus. Az az oltóanyag, amely a társadalom alapjában működik, hogy tisztítsa és irányítsa a júdaizmus csíráit, megjelenik a nyilvános leleplezés és tiltakozás formájában. Most a nyilvánosság oltóanyaga működik, és a zsidó program ezt nem bírja elviselni.

Tanuljuk a történelmet, mindennek a történetét, amiben zsidók résztvettek, a nyári szabadságtól a birodalmakig, és mindig ugyanazt a ciklust látjuk.

A Tammany zsidó meghódítása New York meghódításának csak egy része. A zsidók célja több mint csak politikai részvétel. Csak annak a biztosítása, hogy a város jól kereső és hatalmas tisztviselői soraikból kerüljenek ki, nem elégíti ki őket. New York lett Amerika vörös központja. A legtöbb hazaárulás az Egyesült Államok kormánya ellen innen indul ki. Tammany egy kényelmes takaró az színlelt politikai tevékenységre, a kehilla pedig a radikálisabb faji és amerikaellenes faji tevékenység szervezete.

"Hamarosan hatalmas monopóliumokat fogunk létesíteni, óriási vagyontárolókat, melyektől még a nagy nemzsidó vagyonok is oly mértékben függenek majd, hogy a politikai összeomlást követő napon el fognak tűnni éppúgy, mint az államok fizetőképességébe helyezett bizalom."

"A gój nemesség, mint politikai hatalom halott, - nem kell számításba vennünk; mint földbirtokosok azonban még lehetnek ártalmasak ránk nézve, minthogy a megélhetésüket biztosító segélyforrások révén önellátók. Ezért lényeges számunkra, hogy bármi áron megfosszuk őket földjeiktől. Ez a cél legjobban a földbirtokon nyugvó terhek növelésével - a földbirtok eladósításával lesz elérhető. Az erre irányuló intézkedésekkel sakkban fogjuk tartani a földbirtokosokat és alázatos, és feltétlen engedelmességre fogjuk késztetni. A gój nemesek - minthogy átöröklés folytán képtelenek kevéssel beérni - rohamosan le fognak égni és tönkremenni."

"Ugyanakkor intenzíven támogatnunk kell a kereskedelmet és ipart, mindenekelőtt azonban a spekulációt, melynek az a feladata, hogy ellensúlyozza az ipart. Spekuláció nélkül az ipar megsokszorozná a magánkézben lévő tőkét és hozzájárulna a mezőgazdaság talpra állításához, amennyiben megszabadítaná a földbirtokot a mezőgazdasági bankokkal szembeni kötelezettségeitől. Arra van szükségünk, hogy az ipar vonja el a mezőgazdaságtól mind a munkaerőt, mind a tőkét, és a spekuláció segítségével kezünkre játssza a világ minden pénzét s ezáltal proletár sorba taszítsa az összes gójt. Akkor azonban a gójok meg fognak hajolni előttünk, ha másért nem, azért, hogy megkapják a jogot ahhoz, hogy éljenek."

-A hatodik protokoll.


A NEMZETKÖZI ZSIDÓ HENRY FORDTÓL -9. Fejezet

BOLSEVIZMUS ÉS CIONIZMUS

A kommunizmus az Egyesült Államokban pontosan ugyanazoknak a csatornáknak a használatával működik, mint azt Oroszországban tette, és ugyanazokat az ügynököket használja - forradalmi és rabló szakszervezetek, az üzlettel törődő és konstruktív szakszervezetekkel ellentétben, valamint zsidó agitátorok. Amikor Martens, az ún. szovjet nagykövet 'elhagyta' az Egyesült Államokat, a kommunizmus Egyesült Államokbeli képviselőjéül egy Charles Recht nevű zsidót nevezett ki, aki foglalkozására nézve ügyvéd és irodája New Yorkban van. Ebben az irodában találkoztak a város zsidó szakszervezeti vezetői, sok szakszervezeti vezető az országból, és sokszor amerikai kormánytisztviselők is, akik az Egyesült Államokban zsidó tervek bérenceiként ismertek és ezek rabló radikális szimpatizánsai. A szervezet közben tengerparttól tengerpartig terjedt, északról délre. A New Yorki kommunista főhadiszállás helyzete fontos maradt, mert az a tekintély és az akciók központja, amelyek a többi városokba is továbbterjednek. New York az a laboratórium, ahol a forradalom küldöttei tanulnak és tudásuk naponta nő az Oroszországból jövő küldöttek gyakorlata és tanácsai révén.

Amerikai polgárok nem veszik észre, hogy a közélet minden zavara, a munkaügyi véleménykülönbségek, a sztrájkok és a politikai zavarok, amelyekről olvasnak, nem csak úgy kitörnek, hanem előre megtervezett akciók, amelyeknek vezetői pontosan tudják, hogy mit tesznek.

A tömeg módszeres. Mindig van egy intelligens magja, amely az izgatottság álarca alatt teszi meg, amit előzőleg megterveztek. A francia, német és orosz forradalom alatt, az azóta történt zavargások alatt előre kiválasztott emberek jöttek,és máig azok a csoportoknak, akik így hatalomhoz jutottak, a hatalma nem csökkent - és ezek zsidó csoportok. Oroszországot éppúgy zsidók irányítják mint Franciaországot. Németország hiába próbálta a torkát szorító Júdea szorítását csökkenteni. Így van Amerika is.

A kommunizmust támogató zsidó csoportok első lépése az Egyesült Államokban a héber szakszervezeti mozgalom irányítása és kiterjesztése volt az bevándorlók milliói között az utóbbi 50 évben. Céljuk az, hogy minden szakszervezet zsidó irányítás elé kerüljön. A zsidók annyira kezükben tartják az amerikai szakszervezeti mozgalmat, mintha bajonettekkel ostromolták volna meg.

Rengeteg irodalom van (a többségét zsidók írták), amely úgy tesz, mintha azokról az izzó szívekről írna amelyekkel ezek a külföldi tömegei, a munkások elvtársai, a szabadságszerető demokratáknak Amerikára nézne, és vágyakozna az amerikai életmód iránt, szeretetükről az amerikai nép és intézmények iránt. Ezeknek az embereknek a cselekedetei és vezetőik szavai világosan mutatják, hogy hazugságokról van szó, amelyeket a könnyen hívő amerikai gójok örömest elhisznek.

Az amerikai életvitel elleni ellenállás, amelyek az amerikanizációs program sikerét meggátolták, elég bizonyíték arra, hogy ha a zsidó behatolást tekintjük, nem akarnak úgy menni, ahogy Amerika megy, hanem Amerikát akarják a saját útjukra vinni. Sokat beszélnek arról, hogy ők mit adnak Amerikának de arról semmit, hogy ők mit találtak ott. Amerika nekik egy darab gitt, amiről annyit szednek le, amennyit akarnak. Az 'olvasztótégely' kifejezés, amelyet a zsidó író, Zangwill talált föl, nem tisztelettudó neve a köztársaságnak és egyre kevésbé írja le, hogy mi történik itt. A tégelyben van néhány olyan anyag, ami nem olvad el. De ennél is fontosabb, hogy gyorsan növekvő befolyások magát a tégelyt akarják felolvasztani!

A zsidó gazdagságnak és politikai befolyásnak két osztálya van. Először a német zsidók, a Schiffek, Speyerek, a Warburgok, a Kahnok, a Lewisohnok és a Guggenheimek. Ezek játsszák a játékot a nemzsidók gazdasági erőforrásaival. A másik osztályt az orosz és lengyel zsidók adják, akik a kereskedelem és ipar alsóbb részét monopolizálják. Szorításuk fojtogató és befolyásuk abszolút. Néha egymást pusztító ellentétek vannak köztük a jó állások elosztásáról, és kötelességtudó újságírók ilyenkor a zsidók hiányzó egységéről írnak, de a kehillában és máshol kitűnően megértik egymást, és a zsidó ill. a gój kérdésben megoszthatatlanul egyek.

Különbség van a között, hogy ez a zsidó szövetség mit tenne és mit tudna tenni, de akarata és hatalma sohasem egyezik annyira, mint amikor a nemzet nemzsidó része alszik. Soha sincs a zsidó akarat és hatalom annyira megosztva, mint ha a nemzsidó elme figyel. Nem a figyelő zsidó jelent veszélyt, hanem a gójok alvásának a következményei. A zsidó program megáll ahogy észreveszi, hogy ellenőrzik és azonosítják.

A ZSIDÓK VÖRÖS KAPCSOLATAI.

Az Egyesült Államokban több kommunista van mint Szovjetoroszországban. Céljuk és faji összetételük ugyanaz. Amit Keleteurópában megtettek, azt azért nem tudták Amerikában még megtenni, mert itt az információáramlás jobb, az átlagos intelligenciaszínvonal magasabb és különösen az, hogy a kormányhivatalok jobban el vannak osztva, mint Oroszországban és Keleteurópában. A kommunista befolyás és propaganda központjai az Egyesült Államokban a zsidó szakszervezetek, amelyek szinte kivétel nélkül a bolsevik programra támaszkodnak iparáguk és ország egészére nézve. Ez a tény nagyon gyakran a legkínosabb a zsidó vezetőknek a nagy politikai pártokban. Elég baj az, hogy az orosz bolsevizmust, kommunizmust annyira zsidók uralják, de hogy az Egyesült Államokat ugyanazzal a helyzettel szembesítsék, az olyan probléma, hogy a zsidó vezetőknek sok ötletességre és csalásra van szükségük ennek az elmagyarázására vagy eltusolására. De az amerikai nemzetközi zsidót nem lehet fölmenteni attól. hogy a felelősséget viselje emiatt. Az orosz bolsevizmus a New Yorki East Side-on született ahol azt a zsidó vezetők vallási, erkölcsi és gazdasági támogatása erősítette.
Leon Trotszkij ( Braunstein) az East Side-ról való. Az erőknek, amelyek céljait támogatták, központja a kehilla és az American Jewish Committee. Mindkettőt érdekelte munkája, a kormány megdöntése, az Egyesült Államok egyik szövetségese az I. vh-ban. Az orosz bolsevizmust az amerikai zsidók aranya segítette, és az Egyesült Államok gój állampolgárainak érdektelensége és nemtörődömsége, akiknek a bűne mulasztásai, amely majdnem olyan mély, mint a bolsevik társaságéi.

Most, hogy a kommunizmus befolyása számszerűen nagyobb itt, mint Oroszországban, ezt a tényt a 'hazafias' zsidók szégyenlik. A nagy zsidó szakszervezetek az Oroszországi zsidó szocialista szövetségnek a közvetlen leszármazói. Az 1905-ös levert forradalom után a szövetség tagja az Egyesült Államokba rajzottak, amikor még nem sikerült Oroszországot bolsevizálni. Ezek azzal foglalkoztak, hogy a héber szakszervezeteket bolsevizálják Amerikában. Egy agitációs irodát nyitottak amely radikális szocializmust propagált a médiákban jiddis nyelven. A szövetség tagjai 1905-ben New Yorkban egy szervezetet alapítottak 'The Workmen's Circle' néven, és "a zsidó szakszervezeteket duzzasztották föl", hogy a kehilla írásait idézzük. Egy rövid kísérlet után, amely a szocializmust a zsidó kérdés nélkül akarta terjeszteni, feladták, és 1913-ban elhatározták, hogy a munka célja zsidó cél. Ezt a kehilla jegyzékei a 'zsidó nacionalizmus indulásaként' jegyzik föl.

Az Egyesült Államok zsidókérdésének tanulmányozóját szórakoztatja az az ostobaság, ahogy megengedik a zsidó bolsevizmus nyílt önmutogatását. Erre az egyetlen magyarázat az, hogy a zsidók nem is álmodtak arról, hogy az amerikai nép annyira fölébred, hogy ellentmondjon nekik. A zsidó taktika alkalmankénti fölfedezése meglepi a zsidó vezetőket, mert ők úgy tartják, hogy az amerikaiakat túlságosan keményen tartják a markukban ahhoz, hogy ilyen ellentmondás lehetséges legyen.

De a zsidó vezetőknek be kell ismerni, hogy a zsidókérdés nem tartalmazza azt, hogy az amerikai állampolgároknak felfedjék a tényeket és más állampolgároknak segítsenek azokat szintén megismerni. A zsidókérdés magában a tényekben rejlik és a tényekért a zsidók felelősek.

Ha azt mondani, hogy az Egyesült Államok kommunizmusa zsidó, antiszemitizmus, hát legyen. de az előítéletmentes elmének ez amerikanizmusnak tűnik.

A ZSIDÓ CIONIZMUS DÖNTŐ CSATÁT AKAR?

Amikor a brit hadsereg a város 1917-es emlékezetes elfoglalásakor Jeruzsálembe bevonult, a protokollok is vele mentek. Egy jelképes kör bezárult, de nem úgy, ahogy a protokoll szerzői remélték. Aki a protokollokat vitte, tudta, hogy azok mit jelentenek, és nem diadallal vitték őket hanem mint a világszabadság ellenségeinek terveit.

A cionizmust minden jelenlegi zsidó ténykedés kitűnően reklámoz és a világra nagy hatást tesz, olyat, amit az átlagember is észrevesz. Romantikusabb oldala vonz keresztényt és zsidót egyaránt, mert bizonyos jövendőmondások megjósolták a zsidók visszatérését Jeruzsálembe. Ha ez a visszatérés megtörténik, nagy események eljövetelét várják.

A vallási érzelem hozzáadása miatt bizonyos osztálybeli embereknek néha nehéz a modern politikai cionizmust megvizsgálni. Túl jól hatott a propaganda, amely azt hiteti el, hogy a politikai cionizmus és a próféták által 'megígért' visszatérés ugyanaz. Az eredeti zavar áldozatai, amely Júdeát és Izraelt összekeveri, hibásan értik meg az ősi írásokat, amelyek ezt a kettőt kapcsolatba hozzák, és Júdea törzsét (innen jön a zsidó név) tették azzá a központtá, amely körül a történelem és az emberiség forog. Júdea egy törzs amellyel Izrael több mint 2000 éve nem tudott békében élni, és amely az a baljós ajándék volt, amely ma is ugyanazt a békétlenséget terjeszti. Soha senki sem gondolt arra, hogy Izrael tíz törzsét 'antiszemitizmussal' gyanúsítsa.

A cionizmus felhívja magára a világ figyelmét, mert olyan helyzetet teremt, amelyből, sokan úgy hiszik, hogy a következő háború fog fakadni. *

Hogy a jövendőmondás tanulóinak szavait használjuk, a világ eseményeinek sok tanulója úgy hiszi, hogy a végső csata annak a közvetlen eredménye lesz, aminek az alapjait most teszik le Palesztínában.

Az istenfélő zsidók cionizmus álmához ennek semmi köze sincs. A cionizmussal, mint politikai ténnyel minden kormány szembekerül hogy állást foglaljon az ügyben. Minden világkérdésnél nagyobb kérdés, minden más kerdést háttérbe szorít, kicsit és nagyot, nemzetit vagy nemzetközit, és gyorsan halad más érdekek mögé takarózva.

Érdemes megemlíteni, hogy a cionizmus modern értelmében fajilag és földrajzilag ott nőtt föl, ahol a bolsevizmus, ugyanis Oroszországban, és az oroszországi cionisták és a New Yorki kehilla között mindig szoros volt a kapcsolat, amelyet nyilvános oroszországi beszédek bizonyítanak, a forradalom után, amelyek a kehillát dicsőítik.

Amikor 1914-ben a háború elkezdődött, a cionista belső akciósbizottság különböző országokba települt. Például: Dr. Schmarya Levin, Berlinből, az Egyesült Államokban volt és ott is maradt. Orosz születésű volt, német tudós és kozmopolita. Noha 1914-ben a cionista központ és a belső akciósbizottság székhelye Berlinben volt, ő az Egyesült Államokban maradt és a cionizmus vezetőinek vezetője lett, a nagy Versaillesi zsidó munkacsoport létrejöttéig. A belső akciósbizottság másik tagja, Jacobson volt Konstantinápolyban.

"Amikor látta, hogy Konstantinápoly nem lehet tovább a cionista politika központja, Dániába, Koppenhágába ment, ahol a semleges Dániában gyakorlati hasznára lehetett a cionistáknak információk és gyűjtött pénz továbbadásával." ("Cionista kalauz", 80.o)
Valójában az egész belső akciósbizottság, amelynek székhelye Berlin volt, szabadon mozgott a háború által lezárt világban, csak Warburg és Hantke voltak ez alól kivétel, és a berlini Warburgnak nem volt szükséges mozognia, mert voltak mások, akik képviselték őt.

Dr. Levin beleegyezett a zsidó világközpont Berlinből Amerikába való áthelyezéséhez, és "már 1914 augusztus 30-án, a háború kitörése után egy hónappal az amerikai cionisták rendkívüli gyűlést tartottak New Yorkban."

A székhely áthelyezésének jelentőségéről sok vita volt. A zsidók 1914-ben nyilvánvalóan többet tudtak a háború várható tartamáról, mint a hadviselő felek. Az nem csak egy kis belgiumi kirándulás volt, mint néhányan gondolták. Volt idő alkudozásra, hogy a zsidó támogatás értékét bemutassák a kormányoknak. Németország szívesen ígérte Palesztínát a zsidóknak, de a zsidók látták már, hogy II. Vilmos mit tett, amikor sajátmagát koronázta meg az olajfák hegyén. Végül a szövetségesek nyertek a zsidóknak tett ígéretek és meghódolások tételében, mert 1917 november 2-án, amikor Allenby tábornok Palesztínába vonult a brit hadsereg élén, Arthur James Balfour, a brit külügyi titkár kiadta híres deklarációját, amelyben Palesztínát a zsidó nép hazájának nevezte.

"Ennek szövege a brit külügyminisztériumból jött, de a szöveget mind az amerikai mind az angliai cionista hivatalok módosították. A brit deklarációt olyan formába hozták, ahogy a cionisták azt kívánták,és a Zest záradékokat azért adták hozzá, hogy leszereljék a félénk anticionista véleményeket." ("Cionista kalauz", 85-86.o)

Most olvassuk el a deklarációt és figyeljük meg a kiemelt éppen említett részeket:

"Őfelsége kormánya szívesen látja Palesztínát a zsidó nemzet otthonaként és igyekezni fog a terv véghezvitelére. Világosan értjük, hogy semmit sem teszünk, amely a nemzsidó közösségek polgári és vallási jogait csökkenti, vagy azoknak a zsidóknak jogait, akik más országokban tartózkodnak."

A cionizmus különösen érdekes, nemcsak azért, mert vezetői között pénzügyi viták álltak elő ez az érdek és tőke közötti háború- hanem azért is, mert a világ két zsidó hadseregét mutatja meg, a módot, ahogy hatalmukat használják, ahol csak tudják, és azt a bajt, amelybe azok a nemzetek keverednek, akiket a zsidók eszközükként használnak.

Az emberek néha megkérdezik, hogy a kapitalista zsidóság miért támogatja a bolsevizmust, ami a kapitalizmus ellensége?

A bolsevizmus csak a gój kapitalizmus ellensége. Az Oroszországban maradt zsidó tőkések nagyon hasznosak a bolsevikoknak. Egy szemtanú leírása:

"Ebben a bankban egy zsidó a komisszár, nagyon elegáns, divatos nyakkendővel és a mellényben. A zsidó a területi komisszár, régebben tőzsdei alkusz volt, polgári duplatokával. Az adótisztviselő is zsidó, aki pontosan tudja, hogy hogy kell a polgárokat kizsigerelni."

A zsidóság ezek az ügynökei még itt vannak, Más ügynökök az elmenekült oroszok földjeit szedik el jelzálogkölcsönökkel. Ha a függönyt fölhúzzák, minden ingatlan zsidó kézben lesz teljesen 'törvényes' eszközökkel megszerezve.

Ez az egyik válasz a kérdésre, hogy miért támogatják a zsidó kapitalisták a bolsevizmust. A vörös forradalom az emberiség legnagyobb spekulálási lehetősége. Amellett Izrael felmagasztalása. Egy hatalmas bosszú, amelyet a zsidók mindig örömmel vittek véghez, valós vagy vélt sérelmeik után.

A zsidó kapitalizmus pontosan tudja, hogy mit tesz. Mit nyerhet?

1. Egy nagy és gazdag országot nyert háború nélkül.

2. Bemutatta az arany szükségességét. A zsidók ereje azon az elképzelésen nyugszik, hogy az arany gazdagságot jelent. A bolsevik pénzrendszer előre megfontolt esetlensége miatt a nem gondolkozó világ azt hiszi, hogy az arany szükséges, és ez a hit a zsidó kapitalizmusnak ad még egy befolyást a a gój világ felett. Ha a bolsevikok becsületesek lettek volna, akkor a kapitalizmust agyonütötték volna. De nem! Az arany még mindig ott van a trónon. Ha azt a képzeletet érvénytelenítjük, hogy az arany értékes, akkor a nemzetközi zsidó tőkések egyedül ülnek egy halom értéktelen fémen.

3. Bemutatta erejét a világnak. A hetedik protokoll azt mondja: "Európa kormányainak rabszolgaságát úgy fogjuk megmutatni, hogy egyikükben erőszakos bűntényeket, azaz a terror uralmát hozzuk létre." Eléggé megmutatták Európának? Európa meg volt és meg van rémülve. Ez a zsidó kapitalisták nagy nyeresége.

4. Végül de nem utolsósorban a forradalom művészetében gyakorlatot szereztek. A vörös iskola tanulói visszajönnek az Egyesült Államokba. A forradalom technikáját arra a tudományra redukálták, amelynek részletei a protokollokban vannak leírva. Magne rabbi szavai szerint: "Nézd, hogy milyen nagy csoport zsidó volt azonnali szolgálatra kész: Az elérhetők száma ma még sokkal nagyobb."


A NEMZETKÖZI ZSIDÓ HENRY FORDTÓL -10. Fejezet

ZSIDÓ HATALOM A SZÍNHÁZBAN ÉS MOZIBAN

A színház sokáig a zsidók programja volt, a közízlés alakítására és a közvélemény befolyásolására. Nemcsak a színháznak van különleges helye a protokollokban, hanem az a szövetsége estéről estére és hétről hétre minden ötletnek, amelyet a 'színfalak mögötti erő' terjeszteni kíván. Nem véletlen, hogy Oroszországban, ahol most alig van valamijük, színházuk még mindig van, amelyet a zsidóbolsevikok különösen fölelevenítettek, támogatnak és fellendítettek, mert pont úgy hisznek a színházban mint a sajtóban. Ez a közvélemény formásásának egyik hatalmas eszköze.

Nemcsak a színház, hanem a filmipar, amely az ötödik legnagyobb iparág, teljesen zsidó irányítás alatt van. Ennek az a természetes következménye, hogy a civilizált világ egyre ellenségesebb annak a szórakozásnak, amelyet ma fogyaszthat az egyszerűsítő és demoralizáló hatásával szemben.

Ahogy a zsidó az amerikai szeszesitalok ellenőrzését megszerezte, drasztikus mértékű alkoholproblémával kerültünk szembe. Ahogy a filmipar ellenőrzését megszerezte, olyan filmproblémával kerültünk szembe, amelynek most láthatók a következményei.

Ennek a fajnak a különös zsenije, hogy minden üzletben, ahol többségben van, erkölcsi problémákat hív elő.

Minden este emberek ezrei mennek két vagy három órára a színházba, minden nap emberek milliói mennek 30 perctől 8 óra hosszáig a moziba. És ez azt is jelenti, hogy amerikaiak milliói minden nap önkéntesen zsidó élet, szerelem és munkaideáloknak lesznek tanúi, zsidó propagandának, amely néha ügyesen, néha ügyetlenül van elrejtve. Ez megadja a közszemlélet zsidó masszőrjének mindazt a lehetőséget, amit csak kíván. Egyetlen panasza az, hogy ez a lámpafényben állás kissé megnehezítheti a játékát.

A színház nem csak az igazgatói szinten zsidó, hanem az irodalmi és szakmai részében is. Mind több az olyan darab, amelynek írója, rendezője és színészei mind zsidók. (A kabaré zenei előadásait szinte csak zsidók tartják). Nem különösen értékes darabok, nem hosszúak. Ez természetes, mert a zsidó színházi érdekek nem keresnek művészi győzelmeket, nem keresik az amerikai színpad dicsőségét, nem törekednek nagy színészek támogatására. Érdekük kizárólag faji és gazdasági. Hatalmas júdaizálási mozgalom folyik. A munka majdnem készen van. Az amerikai érzés kiment a színházból, helyett egy sötét keleti atmoszféra jött be.

A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: 1948 augusztus 6-an a londoni "Jewish Chronicle" zsidó riportere bevallja: "senki, aki fejét törte a problémán, nem vette figyelembe, hogy a zsidók az amerikai életet a legnyilvánvalóbb módon a tömegszórakoztatásban, a rádióban, filmekben, a színpadon és az éjjeli klubokban befolyásolták, Azt is lehet mondani, hogy az amerikai kultúrának egészében zsidó felhangjai vannak."

1885-ben az amerikai színház még gójok kezében volt. Attól kelteződik az zsidó befolyás első támadása. Ez az időpont majdnem egybeesik a zsidó uralkodási terv, a cionizmus szervezésével és összehangolásával, és ez az év nemcsak a zsidó beékelődés kezdetét jelzi, hanem valami sokkal fontosabbat is.

Nem az a fontos, hogy a színház és koncertigazgatók ma zsidók míg régen gójok voltak. Az sokkal fontosabb, hogy a vezetők változása a színművészet és erkölcs romlását vonta maga után, és az a romlás felgyorsult ahogy a zsidó irányítás széleskörű lett. A zsidó irányítás azt jelenti, hogy az amerikai színházat akarattal és rendszeresen kiszorították, kivéve a legnemkívánatosabb elemeket, és azok a nemkívánatos elemeket tették a legmagasabb helyekre. Az amerikai színház nagy ideje elmúlt, a nagy színészek a múlté, követőik nincsenek. Egy héber kéz van a színpadon és a természetes tehetséget nem látja szívesen a színpadon. Újfajta imádás alakult ki.
'Shakespeare tönkretesz' - mondta a zsidó igazgató. A 'magashomlokú' dolog (amely minden nem buját jelent) szintén zsidó kifejezés. Ez a két kifejezés, az egyik a vezetőségnek tetszik a másik a közönségnek, formálta a klasszikus korszak sírfeliratát.

A mai idők nézőjének, aki a színháznak kedves, átlagos intelligenciája, nem haladja meg a 13-18 évesek színvonalát. A 'fáradt üzletember' (egy másik zsidó kifejezés) színvonal a színházi közönséget gyengeelméjűeknek tekinti, Ez tetszik egy fiatalos agynak, amelyet a héber színházmonopólium eszméi könnyen befolyásolnak.

A tiszta, hatékony, építő színdarabokat -az a kevés, ami maradt - a múltból megmaradt gyorsan csökkenő létszámú színházlátogatók kedvelik, és az a pár fiatal, akik elméje szabadon maradt a zsidó színház mocskoló hatásától.

A mai nemzedék nagy többségét teljesen más darabok kedvelésére szoktatták rá. A tragédia tabu. Egy komplikáltabb jellemet játszani, mélyebb jelentőséggel mint ami egy gyereknek örömet okoz, nem divatos. Az operett színek és mozgások csiricsáré keverékévé fajult, buja komédia és jazz-zene keveréke, amelyet zsidó zeneszerzők komponálnak (a jazz nagy szállítói), és a különleges komédiák divatosak. A hálószobai komédia áll első helyen, a történelmi dráma átadta helyét a vérszomjas daraboknak túlzó színpadi jelenségekkel körítve, amelynek az alapeleme egy nagy csoport lány, akik ruhája nem haladja meg a fejenkénti 150 gramm súlyt.

Felületesség, érzékiség, illetlenség, szörnyű tudatlanság és végtelen közhelyek sora jelzi az elkorcsosult amerikai színházat zsidó irányítás alatt.

Ez természetesen az a 'Kis színház' mozgalom jelentése, amely Amerika olyan sok kisebb és nagyobb városában megkezdődött. A színműírási művészet, amelyet a zsidó színház indított el, az ország tanulmányi köreinek ezreiben talál otthonra. Az emberek nem láthatnak igazi színműveket - ezért olvassák őket. Az előadott darabokat nem lehet elolvasni, mert a bennük előforduló jazz-zene nem olvasható. Ezek semmit sem tisztítanak meg. Azok az emberek, akik igazi színdarabokat akarnak látni és nem tudnak, ki saját színműklubokat alapítanak, pajtákban és templomokban és iskolákban. A dráma elmenekült kizsákmányolóitól és barátoknál talált otthonra.

A 'CSILLAGOK' MŰKÖDÉSE ÉS ELLÁTÁSA.

A zsidók négy fő változást vittek véghez a színházban. Először is a technikai részt tökéletesítették, ezzel az emberi tehetség és hozzáértés kevésbé szükséges. A színpadot 'realistává' tették elmesélő helyett. Nagy színészeknek nincs szükségük gépekre, a zsidók alkalmazottai tehetetlenek gépek nélkül. A legfeltűnőbb a mai daraboknál, bármilyen kategóriába is tartoznak, hogy a technikai rész eltörpíti és elhomályosítja a cselekményt. És ennek a zsidó tehetségtelenségi irányvonal az oka, a zsidó rendező inkább bízik a tárgyakban és fizet a fáért, vászonért, ruhákért és flitterért. A fa és festék sohasem nézi le aljas ideáljaiért és a bizalommal való visszaélésért. Így ma a vakító fényhatások és mozgások színháza látható, ötletek nélkül. Sok színházi alkalmazott, de nincsenek színészek, gyakorlás és tánc vég nélkül, de nincs dráma. A zsidó behozta a csillogást de kivonta a mélyebb gondolatokat a színházból. Másodszor a zsidók keleties érzékiséget hoztak a színpadra. Az erkölcstelenség árja addig emelkedett, amíg beborította az egész színházat. New Yorkban, ahol a zsidó managerek ostobábbak mint amilyenek valaha is lesznek Jeruzsálemben, a színházi kalandok a tilalmak birodalmába egyre tovább törnek be. A kábítószerkereskedelem tilos, de az erkölcsi mérgezés nem. A kabaré és az éjszakai mulatságok zsidó eredetű behozott dolgok.. A Montmartrei éjszakai életnek semmi köze a buja New Yorki élvezetekhez. De sem New Yorkban, sem más amerikai városokban nincs francia kabaré, amely a párizsi kozmopolitizmus ördögét ellensúlyozná. Hol van a színműíróknak esélye ebben a bujasági hullámban? Hol van a tragikus és komikus színészeknek esélyük egy ilyen színműben? Ez a kóristalányok korszaka, érzéki teremtéseké, akiknek a szellemi színvonalának a drámához semmi köze nincs és akik a dolgok állása alapján nem fognak karriert csinálni.

Az amerikai színpadok zsidó túlsúlyának harmadik következménye a csillagrendszer megjelenése annak hirdetési gépezetével. A színházat elárasztják a 'csillagok', akik sohasem nőnek és biztosan soha nem fognak ragyogni, de akiket a zsidó színházi szindikátusok hirdetései magasra emeltek, hogy a közönségben azt a benyomást keltsék, hogy ezek a gyenge gyertyafények a drámai alkotás legnagyobb remekei. A trükk áruházi trükk. Tiszta hirdetési stratégia. Míg régen a közönség ünneplése határozta el, hogy ki a csillag, ma a zsidó managerek hirdetései döntenek erről.
A zsidó gyors sikerre vágyik mindenütt, kivéve a faji dolgokban. A gój színház lebomlása idején a siker nem lehet neki elég gyors. A művészek betanulása időt vesz igénybe. Sokkal egyszerűbb a hirdetési jegyre tenni, a sajtó megvásárolható kritikája szolgál pótlékul. Napjaink zsidó managere a drámai erő helyett a színház drámai szegénységére tesz, konfetti, a végtagok, a női fehérnemű és flitteres díszletek vakítják el közönsége szemét.

A ZSIDÓ SZÍNHÁZI TRÖSZT FÖLEMELKEDÉSE.

A zsidó színházirányításnak ezt a három tragikus eredményét egy negyedik magyarázza el. A változás titka a zsidó kedvtelésben rejlik, mindenből üzletet csinálni, ami csak a kezébe kerül. A figyelem központja a színpadról az irodára terelődött. Az elcsépelt politika: 'Add meg a közönségnek azt, amit kíván', a cinkos politikája és nem az alkotó elméé. Az 1885-ös első színházi megszállás úgy indult el, hogy két élelmes zsidó New Yorkban egy úgynevezett közvetítőirodát nyitott, amely átvette a kissé komplikált rendszert, amelyben a színházigazgatók az ország nagyobb, de távolabbi városaiban kötöttek szerződést a következő szezonra. A régi eljárás kiterjedt levelezéssel járt a keleti managerekkel és sok helyi helyi igazgató köteles volt néhány hónapot New Yorkban tölteni, hogy a szezon szerződéseit elintézze. A központi szerződőiroda előnye az volt, hogy a helyi igazgatóknak sok időt, munkát és gondolkodást megtakarított, minden részletet kialkudtak és a következő szezon le volt kötve számára. Így tették le a későbbi színházi tröszt alapjait. A színházak kemény ellenőrzésének az alapját Klaw és Erlanger fektette le. Ez az egész probléma kulcsa, amely az amerikai színház zuhanását okozza. A színházi tröszt felívelése teljessé tette az igazgató és a társulat viszonyának tönkretevését. A régi személyes rendszer lehetővé tette a tehetség kibontakozását a felnövés, kibontakozás és érés természeti törvényeinek alapján.

Nem a színház zsidó irányításának puszta ténye a gond. Ha bizonyos zsidók, akik egyesével vagy csoportosan dolgozva elvették ezt a gazdag üzletet korábbi gój tulajdonosaiktól, az tiszta kereskedelmi ügy. Ez csak annyi, mint ha egy csoport gój egy másik csoporttól vette volna át az irányítást. Itt, mint minden más hasonló esetben van egy erkölcsi vizsgálat, hogy hogyan szerezték meg az irányítást és hogyan használják azt. A társadalom általában egykedvűen fogadja az irányítás tényét, feltéve, ha azt nem fordítják társadalomellenes célokra.

A tény, hogy a régi gój színházigazgatók szegényen haltak meg, míg a zsidó színházigazgatók hihetetlenül meggazdagodtak, azt illusztrálná, hogy a gój igazgatók jobb művészek és rosszabb üzletemberek voltak, mint a zsidó igazgatók. Lehet hogy rosszabb üzletemberek voltak. Másrészt a régi rendszernek nem az volt az egyetlen célja, hogy darabokat mutasson be haszonért.

A zsidó irányítás hajnala a színházat erősebben üzleti alapra tette, mint ahogy az régen volt. Valójában a tröszt ötletét alkalmazta a színházra, még mielőtt az az iparban szokás lett volna.

A fontos városok régebbi színházai irányítása, a művészek közvetítő irodái, a független színházak tönkremenetele, a színdarabokért kért nagy összegek, amelyeket a tröszt színházai játszottak, valójában más módon szolgáltak zsidó érdekeket. A filmipar tört előre. Ez elejétől fogva zsidó vállalkozás volt. Nem volt többé szükség a gójok kiűzésére, mert soha nem volt esélyük bekerülni. Így a független színházak igazgatóit kiűzték és a részvénytársaságok az üres színházakból mozikat csináltak, és az egészből egy faji csoport húzott hasznot.

A színházi tröszt, amely zsidó vállalatként indult, a huszadik század elején teljesen irányította a terepet. Valamiből, ami eredetileg művészet volt, egy időmérő, pénzszedő rendszer lett, amely egy gyár precízségével működött. Elnyomta az egyéni kezdeményezést, megölte a versenyt, a független igazgatót és a természetes tehetséget kizárta, csak ismert külföldi darabokat játszott, a kezdőt támogatta, aki többnyire zsidó volt, teméntelen kagylónövésű 'sztárt' adott a védtelen közönségnek, a valódi művészeket a homályban hagyta. a színdarabokat, színházakat és színészeket gyári termékekként kezelte és elkezdett mindent közönségessé és kereskedelmivé tenni, aminek a színházhoz volt köze.

AZ 'IRÁNYÍTOTT' KRITIKA.

Lehetséges, hogy sokan, akik ezeket a sorokat olvassák, nem érdeklődnek a színház iránt, és igazából meg vannak arról győződve, hogy a színház és a film fenyegetések.De mi teszi ezeket alapvetően fenyegetéssé? Ez: a színpad és a mozi ma az emberek 90%-ának alapvető kultúrális eleme. Amit a fiatal ember helyes formának, jó alakításnak, finomnak mint a durva ellentéte, a beszéd helyességének, a megfelelő szavak választásának, más népek viselkedésének és öltözködésének, öltözködési divatnak gondol, aminek alapján véleményét a jogról és vallásról kialakítja, azok a filmekből és színdarabokból származnak. A tömegek elképzelése a gazdagok lakásáról és életéről is a színházból és a filmekből származik.

Egy hét alatt több rossz eszmét, több előítéletet hoz létre a zsidók irányította színház és film, mint amit a zsidókérdéssel való komoly foglalkozás számlájára lehetne írni egy évszázad alatt. Néha furcsállják az emberek, hogy honnan jönnek a fiatal nemzedék eszméi - ez rá a válasz.

A közvélemény zsidó ellenőrzésének a megszerzése nem volt ellenállás nélküli folyamat, de az amerikai hagyományok védőit apránként legyőzték vagy megadták magukat az őket eltipró hatásoknak. A zsidó színházi trösztöt 1897 december 25-én megtámadta a New Yorki 'drámai tükör' szerkesztője, Ő a híres drámai kritikus, Harrison Grey Fiske volt. Ezt írta:

"Mit várhatunk egy csapat gyanús származású neveletlen kalandortól, akiknek semmi művészi ízlése sincs? Tartsuk eszünkben, hogy a színházi trösztöt alkotó embereknek a legtöbbje még a legalacsonyabb szerepre sem lenne alkalmas a színpadon, és nem lenne szabadna őket eltűrni ezeken a helyeken csak a legszigorúbb, nem megalkuvó aktív fegyelem alatt. Múltjuk rosszhírű és néhány esetben bűnözők voltak, módszereik pedig megfelelnek hírüknek."

Fiske cikkét 1898 márciusában újranyomták. A zsidók természetesen úgy reagáltak, ahogy ez szokásuk, ha egy zsidót elcsípnek, amint rosszat cselekszik vagy ha egy csoport zsidót vádolnak gonosztettekkel. Az Egyesült Államok minden zsidója a színházi tröszt védelmére szövetkezett. Cégekre, akik az Egyesült Államokban újságokat adtak el, nyomást fejtettek ki. Szállodákat győztek meg, hogy ne terjesszék a 'drámai tükröt'. A tükör újságíróit nem engedték be a tröszt által irányított színházakba. Nagyszámú földalatti befolyás szabadult el, hogy Fiskét és üzletét megfojtsák.

A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE:Ugyanezek az 50 évvel ezelőtti eljárások ma is élnek az Egyesült Államokban, ha egy zsidót vagy zsidók egy csoportját bármilyen módon kritizálják. Ha valami, akkor a hangtalan kritika eszközei hatásosabbak, mert a zsidóság még hatalmasabb lett.

Becsületsértő pereket indítottak Fiske ellen, mert a tröszt tagjainak jellemét bíráló megjegyzései gigantikus károkat okoztak. Hirtelen a tröszt emberei jártak pórul. Lelepleződött, hogy ők sokkal erkölcstelenebb emberek voltak, mint akiket az amerikai közvélemény az amerikai színház élén elképzelt.

A drámai kritika harca, először a megvesztegethetőség ellen, aztán a színházi tröszt brutalitása ellen olyan történet, amelynek visszhangja gyakran jutott nyilvánosságra a sajtón keresztül. A tröszt először békülékeny volt az igazgatókkal, színészekkel, színműírókkal és kritikusokkal, majd ahogy erőre kapott, megmutatta karmait a bársony alatt. Milliókat szedett be a köztől, miért ne? Bármikor kritika érte módszereit, vagy kimutatta a tröszt darabjainak alacsony színvonalú, durva és elfajzott jellegét, a kritikus kizárták a tröszt színházaiból és a helyi igazgatóknak megparancsolták, hogy kérjék az illető elbocsájtását az újságtól. Az újságok majdnem minden alkalommal eleget tettek a kérésnek mert féltek a hirdetések kimaradásától. Az azóta eltelt évek folyamán a tröszt minden kritikust fekete listára tett és elüldözött, aki az igazságot megírta, és megakadályozták alkalmazásukat újságoknál.

Napjaink szenvedélye nem a színdarab hanem a színház. A színházi üzlet földbirtokosi fázisába jutott a tröszt megérkezése után. Székek bérlése 1 és 3 dollár közötti áron jó üzlet. A székek bérbeadása valóság. A színpad illúzió lett amióta volt cipőpucolók, rikkancsok, jegyüzérek, díjbirkózók és hasonló jellemek hatása alá került.

A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: Mióta az eredeti 'Független Dearborni' cikkeit kinyomták, az amerikai sajtó újságírói és kritikusai túlnyomórészt zsidók vagy zsidóbérencek.

A köz nem látja és nem ismeri azokat az Isteneket, akik elé évente a millióit önti, és azt sem tudja, hogy milyen forrásból jön a színházi aljasság. Kellemetlen a zöldfülű filozófusok vitáit meghallgatni a 'színpadi irányzatokról' vagy a tudálékos vezekléseket a 'művészet isteni jogairól', hogy olyan tiszteletlen és mocskos legyen, amilyen csak lenni akar, hogyha az 'irányzatot' és a 'művészetet' olyan emberek határozzák meg, akiknek az előéletétől a művészet visítana.

A színházi tröszt mai formája nem felel meg a tíz évvel ezelőttinek. Arrogáns lett és titkos ellenségeket tenyésztett ki saját embereiből. Egy új erő jött létre, amely azonban szintén zsidó. Egy helyett most az amerikai népnek két diktátora van a színpadon.

Tökéletesen természetes, hogy a színház teljes júdaizálása a 'show business'-be való átváltoztatása, csak kereskedelem és csere kérdése. A művészeti vezetőknek kultúrálisan az egyetlen képzettségük csupán üzleti természetű. Ők alkalmazhatnak akit csak akarnak, szerelőket, kosztümtervezőket, festőket, írókat és zenészeket. Ahogy ők becsülik fel a közérdeklődést, amelyet kocsiversenyek és díjbirkózás formáltak, ideáljuk a gonoszság cinkostársa az igenyek kielégítése helyett, nem meglepő, hogy a színház mai színvonala a lehető legalacsonyabb.
A zsidó igazgató zsidó színészeket alkalmaz, ha ez lehetséges. A gój színműírók és színészek folyamatosan tűnnek el a piacról. A 'fedőnév' elfedi a közönség elől, hogy a 'szórakozást' szállító színészek és színésznők nagy és növekvő számban zsidók.

A TELJESEN ZSIDÓ FILM.

A filmet nem zsidók fejlesztették ki, a műszaki vagy szerkezeti rész kifejlesztéséhez és megjavításához semmiben sem járultak hozzá. Nagy művészek nem kerülnek ki soraikból,sem írók, sem színészek, akik eredetileg játszottak a filmekben. A filmipar, mint szinte minden hasznos dolog a világon, nem zsidó eredetű. De végzetük, mely őket a világ legnagyobb habkinyalóivá tette, a hasznot nem a feltalálóknak adta, hanem az uzsorásoknak, a kizsákmányolóknak.

Ha embermilliók a nap minden órájában éjjel és nappal az ország minden lakható részén a moziba mennek, érdekes tudni, hogy ki vonzza őket oda, ki szerepel fejükben amíg ők csendben ülnek az elsötétített teremben, és ki irányítja valójában azokat az emberi erőket és eszméket, amelyeket a képernyő sugallatai hoznak létre és irányítanak.

Ki áll ennek az irányítótoronynak a csúcsán? Ezt egy mondat megválaszolja: Az Egyesült Államokat és a világot befolyásoló film kizárólag a közgondolkozás zsidó manipulátorainak irányítása, erkölcse és gazdasági irányítása alatt éll.
A mozi erkölcsi oldala most világszintű probléma. MIndenki, akinek erkölcsi érzéke van látja amit csináltak és amit csinálni kéne. Ez olyan üzlet, amely az ízlést brutalizálja és az erkölcsöt erkölcstelenné teszi, és nem szabadna megengedni, hogy a saját törvényei szerint létezzen. De a mozi propagandaoldala nem látható olyan nyíltan. Az, hogy a mozi hatalmas propagandaintézmény, annak bizonyítékait oldalakon át lehetne sorolni. Bőséges számú tény igazolja, hogy zsidó támogatói ennek tudatában vannak. A jelenlegi propaganda a következőképpen írható le: Hallgat arról, hogy a zsidó élőlény. Zsidókat nem mutat sem a színpad, sem a képernyő, kivéve, ha ez rá nézve nagyon hízelgő. Ez a rejtett propaganda a nemzsidó vallások ellen is megfigyelhető. Zsidó rabbit sohasem látunk a képernyőn csak a legtiszteletreméltóbb cselekedetei közben. Hivatása teljes méltóságát viseli és viselkedése rendkívül tiszteletre méltó. A keresztény papokat, ezt minden mozilátogató igazolhatja, gyakran ábrázolják rossz fényben, nevetségesnek vagy bűnözőnek. Ez a viselkedés tipikusan zsidó. Mint életünk sok nem megjelölt befolyása, amelynek forrása zsidó csoportokra megy vissza, a cél az, hogy minden gondolatot megszüntessenek, amely a keresztény egyházat tiszteli.

A katolikus egyház hamar észrevette ezt és erőteljes ellenkezésük hatására a zsidók visszavonultak. Manapság nem lehet nevetséges katolikus papot látni a képernyőn. Dea református papok még mindig a kinagyított szipákoló, epebajos álszentek a keresztényellenes karikatúrákról. Szerepe az, hogy cselekedeteit 'átfogó' alapokhoz való ragaszkodásával igazolja - amely valójában két legyet üt agyon egy csapással: egyrészt a közönség szemében lefokozza egy vallás képviselőit, másrészt alattomosan beoltja a közönséget veszélyes eszmékkel. A képernyőn sohasem jelenik meg egy héber, mint egy cukorkaüzlet tulajdonosa -pedig minden cukorkaüzlettulajdonos héber, de egy keresztény papból a csábítótól a páncelszekrényfeltörőig minden lehet. A protokollokra emlékezve egy kérdés vetődik fel.

"Félrevezettük, elszédítettük és elrontottuk a nemzsidó fiatalságot azáltal, hogy olyan elvek és elméletek alapján neveltük, amelyekről tudjuk, hogy helytelenek, de amelyeket mégis a lelkére kötöttünk. " - 9. protokoll.

"Régtől fogva azon vagyunk, hogy lerontsuk a gój papság tekintélyét s így meghiúsítsuk földi küldetését, amely ezekben a napokban még nagy akadályt jelenthet számunkra." - 17. protokoll.

"Ebből az okból elengedhetetlen számunkra, hogy aláaknázzunk minden hitet, hogy kiszakítsuk a gójok lelkéből az istenség fogalmát és a szellemét, és hogy ezeket matematikai számításokkal és anyagi szükségletekkel helyettesítsük. " 4. Protokoll.

Két szemléleti lehetőség van: Az egyik az, hogy ezek a vicclapba illő vallási képviselők az elme anyagias állapotát képviselik. A másik az az, hogy ez a hagyományos bomlasztási kampány. Az első az informálatlan emberek természetes nézőpontja. Ezt kéne előnyben részesíteni, ha a lélek békéjét keresnénk. De sajnos túl sok mutat arra, hogy a második a helyes ahhoz, hogy azt elvethessük.

A képek, hogy szándékosan vagy akaratlanul, úgy hatnak, mint egy társdalomveszélyeztetési színdarab próbái. Nincsenek forradalmak, azok kivételével, amelyeket megterveznek és kipróbálnak. A forradalmak nem spontán fölkelések, de gondosan tervezett kisebbségi akciók. Kevés népi forradalom volt. A civilizáció és a szabadság mindig visszaszorultak akkor, amikor bomlasztó elemek indították a forradalmat. A sikeres forradalomnak kell hogy próbája legyen. Ez a filmben jobban megtehető mint másutt: Ez a szemléltető oktatás, amit a legszerényebb képességű is megért. Valójában a túlzott intelligencia ilyenkor direkt káros. Az átlagember a fejét rázza, homlokát ráncolja, kezét tördeli és azt mondja: 'Nem értjük'. Természetesen nem képes rá. De ha értenék a szerényképességűt, akkor nagyon is világosan megértenék. Két család van a világon és az egyik a sötétben lakik.

A reform hívei természetesen szívből megegyeznek ezzel, ha bűnözők leírásáról van szó. A rendőrség tiltakozik az ellen, ha rendőrgyilkosságot a legapróbb részletekig filmre visznek. Üzletemberek kifogásolják, ha mindennap páncészekrényfeltörési oktatás megy a moziban. Erkölcsös emberek az indítéktól függetlenül kifogásolják az elcsábítás bemutatását. Azért teszik ezt, mert látják az ördögi iskolát, amely a társadalom számára keserű gyümölcsöt hoz. Ez a fajta 'vizuális oktatás' folyik ma. Ma nem létezik egy olyan erőszakos cselekmény sem, amelyet ne vitték volna a filmipar képviselői nézők millióinak az agyába. Természetesen lehet hogy ez csak véletlen. De a véletlenek is valóságok.

A filmvilágban van más említésreméltó fejlődés is. Az egyik a növekvő számú nemzsidó irók, akik zsidó propagandát állítanak elő. Zsidó rendezők nemzsidó írók könyveit filmesítik meg, és ezek hatásosabbak az ilyen propagandára, mert az irodalmi világban híres nemzsidó nevek állnak mögöttük. Hogy ez mennyire annak a következménye, hogy az író a szemita propaganda szócsövévé akar válni, vagy inkább amiatt történik, hogy az író nem tud a filmmágnások nagyvonalú ajánlatainak ellenállni, akik már régebben is jól megfizették őket, és most még többet ajánlanak, ez egy más kérdés.

Az országot elárasztó mozimánia miatt szinte lehetetlen elég jó filmet előállítani a mesterségesen is táplált igények kielégítésére. Néhány embernek naponta kettő vagy annál is több filmre van igénye. Felszínes nők egyet délután néznek meg, és este megint egy párat. Az ország minden agya és ügyessége sem tudna óránként egy friss minőségi drámát vagy komédiát, mint kenyeret, megtermelni. A zsidó ellenőrök itt túlzásba estek: túlfűtött igényeket állítottak elő, amelyeket nem képesek kielégíteni, csak olyan anyaggal, amely az igényeket tönkre fogja tenni. A filmipar szociális értékére nézve semmi sem olyan veszélyes, mint a túl nagy étvágy, amelyet addig gerjesztenek és bátorítanak, amíg mánia nem lesz belőle.

A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: Ez bőségesen bebizonyosodott 1939-ben amikor a mozi általi hadi uszítás fokozta a gyűlöletet a rosszindulatú hazugságok terjesztésével, amelyek miatt a háború kitört.

A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: A zsidó befolyásnak ez a szemlélete az Egyesült Államokban már a rádió és televízió feltalálása előtt is ismert volt. Míg az a jelentős zsidó befolyás ebben az írásban nincs bemutatva, hozzátehetjük, hogy a zsidó befolyás itt is az előállítástól az előadásig ugyanolyan hatásos, mint más amerikai üzletágakban. A rádió és televízió az említett világmeghódítási programban az első helyen van a zsidó ármánykodási listán.

"Hogy a gójok intézményeit ne semmisítsük meg idő előtt, nagyon óvatosan nyúlunk hozzájuk és egyelőre csak az azok mechanizmusát mozgató rugók végeit ragadtuk meg. Ezek a rugók szigorú, de igazságos rendérzékben testesültek meg, mi a liberalizmus kaotikus féktelenségével helyettesítettük őket. Kezünk benne van a törvényhozásban, a választások lebonyolításában, a sajtóban, az egyén szabadságában, mindenek felett azonban a nevelésben és a közoktatásban, mivel ezek az igazi szabadság sarokpillérei."

"Félrevezettük, elszédítettük és elrontottuk a nemzsidó fiatalságot azáltal, hogy olyan elvek és elméletek alapján neveltük, amelyekről tudjuk, hogy helytelenek, de amelyeket mégis a lelkére kötöttünk. "

"Nagyszerű eredményeket értünk el azzal, hogy a törvényeket - lényegileg nem módosítva őket - ellentmondó értelmezésekkel kiforgattuk valódi értelmükből. "

- A kilencedik protokoll.


A NEMZETKÖZI ZSIDÓ HENRY FORDTÓL -11. Fejezet

A ZSIDÓ JAZZ LESZ A NÉPZENÉNK

Sokan csodálkoztak azon, hogy honnan jönnek az émelyítő zene azon hullámai, amelyek tisztességes otthonokba törnek be és ennek a nemzedéknek a fiataljait idióták utánzására késztetik. A könnyűzene zsidó monopólium. A jazz zsidó találmány. Az nyálkás érzelmesség, a csúszós hangjegyeknek az alattomos bujasága zsidó eredetű.

A pénz beszédét, a dzsungel rikoltozásának, röfögésének és cincogásának, a serdülők szerelmének zihálásának álcázott zenét elfogadják olyan otthonokban, ahol ugyanezt a konzervzene nélkül undorral kidobnák. Az izgató zeneszámok a modern nagyvárosok pöcegödreinek a hangulatát idézik, és az ezekből létrehozott dalokat zümmögik különösebb mellékgondolatok nélkül az iskolás fiúk és lányok.

Meglepő, hogy bármelyik utat választva keressük a káros befolyások nyomait, amelyek társadalmunkat mérgezik, egy csoport zsidóval találkozunk? A kosárlabdai korrupció esetén- egy csoport zsidó. a kizsákmányoló tőke mögött - egy csoport zsidó. A színházak züllése- egy csoport zsidó. A szeszesitalok hirdetései mögött - egy csoport zsidó. A nemzet háborús uszítói - egy csoport zsidó. A sajtóirányítás és gazdasági zsarolás mögött - egy csoport zsidó. 80%-a a háborúból hasznot húzóknak- egy csoport zsidó. A keresztény törvények és szokások aktív ellenzékének szervezői egy csoport zsidó.

Az úgynevezett könnyűzenének ebben a mocsarában, amely a gyengeelméjűséget a bujasággal kombinálja - újra egy csoport zsidó.

A zsidók befolyását az amerikai zenére akik tudnak róla, komolynak tekinti. Nemcsak kevésszámú nagy zenekaraink növekvő júdaizálása ellen nő a tiltakozás, hanem a koncertdobogókon és könnyűzenei színpadokon is nő a faji összeütközések száma, ahol zsidó művészek minden mást kiszorítanak. Ha jobb művészek lennének, mint a többiek, nem szólnánk semmit. Azonban ők csak ismertebbek, és a zsidó zenei körök jobban támogatják őket.

"Ha én csinálom az ország énekeit, nem törödöm vele, hogy ki hozza a törvényeket"- mondta egyikük. Ebben az országban a zsidóknak nagyon hosszú a kezük ahhoz, hogy mindkettőt ők csinálják. Ennek a cikknek az a célja, hogy az embereket az igazság birtokosává tegye a degenerált zenét illetően, amelyet szokásból éjjel-nappal dúdolnak és énekelnek, és ha lehet, hogy lássák a láthatatlan zsidó karmesteri pálcát, amely fejük felett integet gazdasági és propagandaokokból. Pont úgy, ahogy az amerikai színház és film zsidó irányítás alá került, és annak a művészetet megölő üzleti működése alá, úgy lett a könnyűzene jiddis iparág. A zsidók, akik először kezükbe kaparintották, többnyire Oroszországban született zsidók voltak, némelyiküknek pont olyan kétes volt a múltja, mint sok zsidó színházi és filmipari vezetőnek.

Az 1920-as évek elején Irving Berlint, Leo Feistet és más vezetőit New York hét zenei kiadóvállalatának azzal vádolta az Egyesült Államok kormánya,, hogy a Sherman féle trösztellenes törvényt megsértették. A vádlottak kezében volt állítólag a védett dalok 80%-a, amelyet hanglemezgyárak, zongorahengerek és más zenerögzítési iparok használtak, és meghatározták az árakat, amelyeken ezeket a termékeket eladhatták. A következő vállalatok voltak érintve: The Consolidated Music Corporation; Irving Berlin, Inc.; Francis, Day and Hunter, Inc.; Shapiro, Bernstein & Co.; Watterson, Berlin & Snyder, Inc.; és M. Witmark & Sons, Inc. Mind New Yorkból. Az Egyesült Államok kormánya azt a megállapodást akarta semmissé tenni, amely szerint a vádlottak csak a saját maguk alapította Consolidated Music Corporation-on át voltak hajlandók szerződéseket kötni. A dalüzlet többi 20%-át más zsidó zeneházak kezében volt, akik nem tartoztak ehhez a csoporthoz.

HOGY ÉNEKELTETI ÖNT MEG A ZSIDÓ ÉNEKTRÖSZT.

A zsidók nem alkották meg a könnyűzenét - ők csak meghamisították azt. A zsidók pontosan akkor léptek be a könnyűzenei üzletbe, amikor a dalok erkölcse romlani kezdett. A könnyűzene, mielőtt zsidó iparággá vált volna tényleg népszerű volt. Az emberek énekelték, és nem volt okuk elrejtésére. A mai könnyűzene gyakran olyan kérdéses, hogy lelkiismeretes előadók eléneklésük előtt a közönséget kérdezik meg, hogy beleegyezik-e előadásukba. Felnőtt polgárok emlékeznek azokra az színpadokra, ahol könnyűzenét adtak elő az elmúlt évtizedekben. A polgárháború utáni harci dalok fokozatosan összekeveredtek a későbbi idők képszerű, romantikus és természeti kifejezésanyagával. Ugyanezek és hasonló énekek és balladák éledtek fel az I. vh. után. Ezek nem énekgyárak művei voltak, hanem egyének alkotásai, akiknek a természetes kifejezőkészségükben rejlett a tehetségük. Ezek az egyéniségek nem a kiadók kedvéért dolgoztak, hanem maga a munka elégítette ki őket, ők a koncerttermek egyéni művészei voltak. A dalok nem tették gazdaggá alkotóikat, de szerzőiket kielégítette, hogy a köznek örömet szereztek. A közízlés, mint bármely más ízlés, azért könyörög, hogy sokat kapjon abból, ami tetszik neki. A közízlés a köz szokása is. A köz nem figyeli, hogy milyen forrásból jön, amiből él és alkalmazkodik a forráshoz. A köz ízlése magasabb vagy alacsonyabb szintre kerül, ahogy az, ami táplálja, változtatja szintjét.

Negyed évszázad leforgása alatt, ha kezünkben van a közre hatás minden eszköze, mint a színház, mozi, könnyűzene, újság és rádió - közben a megvetés köpenyét dobva minden erkölcsi meggondolásra - olyan közönséget teremtünk, amilyet akarunk. Negyed évszázadnyi idő elég erre.

Régebben is énekeltek az emberek, de nem ilyen elbódított módon és nem ilyen zavarba ejtő folytonossággal. Azért énekeltek, mert kedvük volt rá, nem tudatalatti szokásból. Értelmetlen, érzelgős, hősi énekeket énekeltek, de a gyanús dalok nem voltak divatban. A régi dalokra könnyű visszaemlékezni. Noha az évek eljártak fölöttük, minőségük olyan, hogy nem halnak meg. Ki ismeri a múlt hónapban divatos dal címét? De vannak sokkal régebbi dalok, melyeknek címe ismerős még azoknak is, akik sohasem énekelték őket. Milyen határt szabtak ezek a dalok a szuggesztív de nem teljesen érzelmi hallgatónak? Volt bennük érzelem, de nem támadható érzelem. Aztán jöttek a zsidók. A könnyűzene megváltozott. Teljesen új sorozata a teljesen más tárgyköröknek jelent meg. A tehetséges énekesek és a dallamos énekek eltűntek. A zsidó és az afrikai korszak következett a dzsungeltémával, az ún. 'Kongó' anyag, és más szerzemények, amelyek gyorsan egy még ocsmányabb típusnak adtak helyet. Ennek a mocsárnak a következő állomása a 'ragtime' stílusú zene volt amely néger dalok gyűjteménye. A líra eltűnt a gyermekdalszerű szövegek mögött, amelyek elöntötték a köz fülét. Megtévesztő hangugratások árasztották el az igazi dal harmóniáját. A dalgyűjtemények új életre keltek. Elbűvölő fiatalok gyászénekeket motyognak halk egyhangúsággal, kéjes nőszemélyek közönséges, csábító gesztusokkal nyögnek orrhangú dalocskákat, amelyeket egy valódi zenész zenének sem tekint. Zongoraakciók és jazz-zenekarok jöttek divatba. Az ostobaság fokozatai ma könnyen követhetők azon a dalszeméten,amelyek az utóbbi évtizedekben szóródtak szét, megláthatjuk ezekben a könnyűzene színvonalának romlását. Az érzelmek buja javaslatokká váltak, a románc erotikává vált. A könnyűzenéből ragtime lett, és a ragtimeból jazz és zümmögés. A zeneszám szövege mind alacsonyabb szintű lett, míg végül behintette az alvilág ragadós talaját.

A jazz első állítólagos 'királya' egy Frisco nevű zsidó volt. Az egész lefelé vezető irányzat igazgatói zsidók voltak. Az ő ügyességük kellett ahhoz, hogy elrejtsék az erkölcsi romlást és fél fokkal afölött a szint fölött tartsák, amely csak undort kelt a szemlélőben.

PLÁGIUM.

A dalcsinálás terén a zsidók, mint általában, nem mutattak sok eredetiséget, de nagymértékű alkalmazkodókészséget, amely a plagizálás elrejtésére szolgáló jótékonysági kifejezés, amely a szellemi zsebtolvajlást fedi jótékonyan le. A zsidók nem alkotnak. Mások alkotásait ügyesen megtekerik és abból élnek. A plagizálás annak az eredménye, hogy művészethez nem értő vezetők középszerű művészeket sarkantyúznak olyan alkotásokra, amelyet elég vonzóvá lehet tenni ahhoz, hogy a közönség pénzt adjon érte. A zsidók fölvonultatták a régi dalokat, népdalgyűjteményeket, operaáriákat, és ha nem vizsgáljuk alaposan meg, a jiddis zenegyártás legnagyobb sikereit. Ezek a mocsárelőtti idők tiszta dalainak témáira és dallamára épülnek. A zene jazzes lett és így tették felismerhetetlenné, az érzelmeket nemiséggel töltötték, és a világon át vezető trágár utukra szórták. Mivel a dalpiac teljesen zsidó ellenőrzés alatt áll, mind a kiadói, mind az előadói része, ezután lehetetlen lesz bármi mást, mint zsidó énekeket kiadni és hallani az Egyesült Államokban. Ezt bizonyítja, hogy az üzlet a jiddis tröszt tulajdona és minden ún. sláger mögött zsidó nevek vannak.

Az hogy a zsidó veszély annyira beférkőzött a mi művészi köreinkbe, részben az ő tulajdonságaikkal függ össze, megtévesztő felszínes kedvességükkel és keleti meggyőző erejükkel, a ragyogással, az erőszakosan egymás mellé tett szélsőségekkel, szívbemarkoló bujaságával és pesszimizmusával, és részben azzal, hogy a természetünkben levő alapvető hajlamot ennek leküzdésére a zsidó kor száz más hatása felvizezi és összezavarja. Az angolszász minőség és az angolszász szempont az amerikai vérmérséklet alapja. A zene zsidó uralma alatt ezek elmerülnek és nevetségessé lesznek téve minden szempontból.

A TIN-PAN FASOR.

Amerika nem azt énekli, amit szeret, hanem amit a kabaréban működő 'zenedugók' ismételt előadásukkal népszerűsítenek, amíg az elpuhultagyú közönség az utcán azt énekli.

A színház, kabaré és rádió 'zenedugói' a zsidó énekügynökségek fizetett ügynökei. A pénz és nem az érdem uralja a gyengeelméjű zene elterjedését, amelyhez a zsidó jazz és swing tartozik. A nemzsidó zenét 'magashomlokúként' bélyegezték meg. Az embereket naponta a gyengeelméjű befolyás eteti, amely nyálkás dagályként ömlik ki a 'TinPan fasoron', a New Yorki főszemétgyárból, ahol az 'Abik', 'Izzik' és 'Mók' működnek, akik a különféle intézeteknek zenét komponálnak. 'TinPan fasornak' egy huszonnyolcadik utcai körzetet neveznek a Broadway és Sixth Avenue között, ahol az első jiddis énekgyártó elkezdte üzletét. Fiatal lányok csoportjai akik azt hitték, hogy tudnak énekelni, és másik, akik úgy gondolták, hogy tudnak szöveget írni, jöttek a szomszédságba a becstelen hirdetések vonzására, amelyek ígéreteit a kezdő jiddis üzletemberek nem tudták valóra váltani. Szükségtelen elmondani, hogy a botrány kiterjedt, ahogy az mindig történik, amikor 'gój' lányoktól azt várják, hogy zsidóktól valamit is kapjanak. Az állandó kiáltozás, a 'partik' vidámsága, a zongorák hangja és a trombiták harsogása adtak a körzetnek a 'TinPan fasor' nevet, annak szórakozása, fiatalsága, politikája, a brutális júdaizmus harsogása.

Az ördögi fortélyokat, amelyek a nem tiszta légkört előállítják és fenntartják a társadalom minden osztályán keresztül és ugyanazzal a befolyással, minden megfigyelő észreveszi. Valami sátáni van benne, valami, amit ördögi ravaszsággal agyaltak ki.

És a folyam tovább folyik, mind rosszabb és rosszabb lesz, a nemzsidó közönség lecsúszása és a zsidó vagyon növekedése folyik.

Miniszterek, tanárok, a reform hívei, szülők, állampolgárok meg vannak döbbenve a lazaság növekedésén és szidják a baj eredményeit. Látják a rossz eredményeit és az eredményt szidják. A fiatalokat szidják, akiket ez az erotikus vonzerő vonz. Helytelenítik a nemi szabadosságot, a fiatalok tapasztalatlanségét és vétkeit. De mindennek egy forrása van! Miért ne támadjuk a forrást? Ha egy nemzet egy bizonyos jellem nézőpontjában, hangjaiban, eszméiben fürdik és elmerül benne, rendszeres, szándékos és megszervezett erők hatására, a támadási pontot kellene támadni és nem a hatást.

Igen, és pontosan itt nem támadott senki, talán ismerethiány miatt, talán félelemből.

Az emberek szidalmazásának kis hatása van. Az emberek olyanok, amilyenek. Bocsásd szabadon a szeszesital üzletet és néped inni és mulatni fog. A nép kábítószeresek csoportjává válik, ha a kábítószerkereskedők ugyanazt a szabadságot élvezik, mint ma a jiddis könnyűzenegyárosok. Ilyen körülmények között butaság lenne a szenvedély rabjait ostorozni. A köz akarata a cinkosokat akarná felfedni.

Az erkölcs és a tartózkodás a kábítószerek és nemi izgatószerek hatása alá került, és ez okozza a mai őrült divatot, a fura énekek dúdolását - egy erőltetett őrültség. Az áldozatok mindenütt láthatók. De ennek az erkölcsi méregnek túl kevés ellenzője látja annak az értelmetlenségét, hogy az így beteggé tett fiatal embereket szapulják.

A köz érdeke azt kívánja, hogy a betegség forrásait takarítsuk ki és rámoljuk ki. A jiddis dalgyártók csoportja a baj forrása akik az egész eredményért felelősek, a dalok szövegétől a nyereségig.

NEM OLYAN 'NÉPSZERŰ'.

Az erkölcsi okok mellett, amelyek a könnyűzene ellen szólnak, még egyvalami szól: Nem is olyan 'népszerűek'. A népszerűség nem spontán, a közízlés nem tesz különbséget. Ez az állandó kényszerítés által létrehozott mesterséges népszerűség. A közönség agyán levő folytonos gépi dobolás. Minden moziból és minden színpadról ez hallatszik. Szórólapokon reklámozzák, lemezjátszókról hangzik éjjel és nappal, tánczenekarok reklámozzák, rádiók játsszák, és az állandóan ismétlik, amíg a következő lép a helyére. Ez a régi játék,a stílusváltoztatás, hogy az üzlet gyorsabb legyen és hogy az emberek többet vásároljanak. A jiddis ruházkodásban, mozikban vagy énekekben semmi sem tartós. Mindig van valami 'új', ami a nép zsebéből a pénzt a gyengeelméjű zene alkotóinak táskájába viszi.

A könnyűzene alkotóiról két tény ismert: Először is, hogy többnyire illetlen és az erkölcsi fertő legaktívabb ügynöke az országban, kart karba öltve a mozikkal. Másodszor az, hogy ez az ipar rendkívüli mértékben el van zsidósodva.

Itt van munka az Anti-Defamation League (rágalmazás elleni liga) számára. A liga tudja, hogy hogyan támadjon meg bárkit, aki a zsidókat szidja. A nagy kiadóktól a jelentéktelen helyi újságokig, a rágalmazás elleni liga mindenütt érezhető. Munka van számára a mozikban, a színházban és a könnyűzenében. Miért nem támadja a liga azokat a zsidókat, akik a színházat lezüllesztették, és a nép erkölcsét rontották a művészetben, a sport terén és a szórakozásban? Azokat, akik a faj nevére szégyent hoztak? Miért nem? Erre az a válasz, hogy zsidóknak minden meg van engedve, és csak a nemzsidókat kell ellenőrizni? Az a válasz, hogy a jó gójokat meg lehet zabolázni és ütni, a zsidókat nem? Az amerikai zsidóság rettenetesen fél attól, hogy páncéljában a legkisebb repedés támad egy vizsgálat vagy reform miatt. Félnek attól, hogy a javítás tüze milyen messze terjedhet!

"Hogy pedig a tömegek észre ne vegyék, hányadán vannak, ezenkívül szórakozásokkal, játékokkal, mulatságokkal, szenvedélyekkel, vidámparkokkal is eltereljük majd figyelmüket. A sajtón keresztül hamarosan kezdünk majd művészeti pályázatokat és mindenféle sportversenyeket javasolni: az ezek iránti érdeklődés végképp el fogja vonni az emberek figyelmét az olyan kérdésekről, amelyekben kénytelenek lennénk velük szembehelyezkedni. Amint a nép egyre inkább elszokik attól, hogy gondolkozzék, és önálló véleményt alkosson, ugyanazt a hangot kezdi majd megütni, mint mi, mert csak mi fogunk neki új irányt mutatni a gondolkozásban - oly személyeken keresztül természetesen, akikről nem sejtik, hogy velünk tartanak. "

- A tizenharmadik protokoll.


A NEMZETKÖZI ZSIDÓ HENRY FORDTÓL -12. Fejezet

SZESZESITALOK, SZERENCSEJÁTÉKOK, KICSAPONGÁS ÉS KORRUPCIÓ

A zsidó a világ rejtélye. Tömegei szegények, mégis ő ellenőrzi a világ tőkéjét. Szét van szórva, nincs országa vagy kormánya, mégis annyira egységes fajilag, amelyről más népek álmodni sem mernek. Évszázadokig szegényen, a legtöbb országban jogilag korlátozva, sok trón mögött ő lett az erő.

A következő egyszerű leírás több zsidóra vonatkozik, mint más fajok tagjaira: Üzletel. Használtruhakereskedéstől a nemzetközi kereskedelem és tőke irányítójává, a zsidó nagyon tehetséges üzletember. Más fajoknál jobban irtózik az ipari munkáktól, de a kereskedelemben jól alkalmazható.

A gój fiú elvégzi napi munkáját, a termelő vagy a műszaki osztály alkalmazottjaként. A zsidó fiú kereskedőként kezd, tisztviselőként, bárhol, ahol köze van a dolog üzleti részéhez.
Csak Amerikában a nagy üzlet nagy része, a trösztök, a bankok, a természeti erőforrások, a fő mezőgazdasági termékek, különösen a dohány, gyapot és cukor a zsidó tőkések és ügynökeik irányítása alatt áll. A zsidó újságírók nagy és hatalmas csoportot formálnak. Sok áruház van zsidó kézben, és sokuk, ha nem mind, gój nevek alatt fut.

Zsidók teszik ki az ingatlantulajdonosok legnagyobb számát. A szórakoztató ipart uralják. A folyóiratok és újságok terjesztése a kezükben van. Naponta előnyös képüket festi a sajtó, előnyösebbet, mint bármely más fajét, amely lehetetlen lenne, ha nem lenne tulajdonukban az ehhez szükséges felszerelés.

Werner Sombart, a zsidóbarát (zsidó - fordító) szerző a 'Zsidók és a modern kapitalizmus' c. művében írja:
"Ha a viszonyok Amerikában ugyanúgy fejlődnek mint az utolsó nemzedék idején, ha a bevándorlási statisztika és a születési arányok a nemzetek között nem változnak, akkor képzeletünkben az Egyesült Államok 50 vagy 100 év múlva csak szlávok, négerek és zsidók hazája lesz, ahol természetesen a zsidók fogják a gazdasági vezetők helyét elfoglalni."
A zsidó az egyetlen eredeti nemzetközi kapitalista, de általában ezt nem szereti kikürtölni. Érdekes tény a zsidók vitathatatlan gazdasági ereje összehasonlítva viszonylag kis számukkal.

A ZSIDÓK ÉS A CSEMPÉSZÉS ÖRDÖGE.

Az az állítás, hogy a zsidók józan nép, lehet hogy igaz, de ez nem kell, hogy két tényt róluk elfedjen: általában ők teszik ki a szeszesitalkereskedőket azokban az országokban, ahol nagyobb számban élnek. Az Egyesült Államokban ők voltak az egyetlen faj, akire az alkoholtilalom szabályai nem vonatkoztak. Általában a zsidók a szeszesital oldalán állnak, mint ezt mindig is tették. Ők a legállhatatosabb ivók.

Ezért tudtak az alkoholtilalom idején külön szabályokat kiharcolni. Vallási szertartásaiknál inniuk kell, és a mennyiséget a törvény évi 10 gallonnyira tette. Így az Egyesült Államok alkoholtilalmi törvénye, amely az alkotmány része volt, törvényesen hatástalan lett évi 10 gallon erejéig zsidónként. Faji előny? Nem, a zsidók nem féltek ettől a nyereséges alkoholtilalom idején. tudták, hogy könnyű 100 gallont szerezni a 10 gallonos törvénylyuk felhasználásával. Valójában üveges szeszesitalok gallonjainak milliói jöttek be azon a 10 gallonos törvénylyukon keresztül.

Az amerikai nép meglepődött annak hallatán, hogy a világ szeszesitalüzlete a zsidók kezén van. Az Egyesült Államokban a szeszesitalüzlet a szesztilalom előtt már 25 évvel szinte teljesen a zsidók kezében volt. Azaz éppen abban az időben, amikor a szesztilalom adta a teljes tilalom legerősebb érveit!

A Funk & Wagnalls Company által kiadott 'A hódító zsidó' c. műben Foster Fraser írja:

"A zsidók az Egyesült Államok szeszesitalkereskedelmének urai. A nemzet szeszesitalkereskedőinek 80%-a zsidó. A whiskyelőállítás és eladásának hatvan százaléka zsidó kézben van. Közvetítőként a Kaliforniai boripart is irányítják. A dohánytermelő államokat felkeresik a zsidók és majdnem az összes dohányt felvásárolják levél alakban, így a nagy dohánygyárak tőlük vásárolják a nyersdohányt. A zsidók karmaikban tartják a dohányipart."

Ugyanez igaz Európában is, különösen Oroszországban, Romániában és Lengyelországban. A zsidó lexikon megerősíti ezt:

"Az állami szeszesitalmonopólium megalapítása (Oroszországban 1986-ban) sok ezer zsidó család megélhetését vette el."

Az a szeszesitalforgalmat, a vodkaüzletet, amely Oroszországot aláaknázta, ők irányították. Romániában az egész zsidókérdés szeszesitalkérdés volt. Lengyelországban ugyanúgy. Az Egyesült Államokban a whiskyüzlet a 19. században lett a zsidóké.

HOGYAN MŰKÖDÖTT A ZSIDÓ SZESZESITALTRÖSZT.

Gabonából minden éghajlat alatt lehet szeszesitalt gyártani sokféle módon. A semleges italok, a magas alkoholtartalmú borok és az alkohol gyártása sehol sem titok. Nagyon rövid idő alatt lehet bármelyik kamrában vagy pincében előállítani őket. Előállításuk nem igényel nagy figyelmet. Egy kábítószerekből és szeszből előállított és ízesített, aljasul 'whisky'-nek nevezett ital, amelyet a bárban eladnak, bűn a desztillálás, az emberi idegrendszer és a társadalom elleni bűn. 1904-ben Dr. Wiley, az Egyesült Államok vegyi irodájának az elnöke sokat tudott erről mondani. Kevesen figyeltek rá, mert nem hangsúlyozta, hogy a baj egyetlen embercsoportban rejlett, akik az Amerikai ipar és amerikai állampolgárok egészsége árán törekedtek nyereségre. Az emberek úgy gondolták, hogy Dr. Wiley műszaki dolgokról beszél, amelyek csak az amerikai desztillálókat érdeklik. Biztosan nagyon érdekelte volna az amerikai állampolgárokat, ha valaki világosan látta volna, és lett volna bátorsága szóvá tenni a nagy zsidó whisky összeesküvést.

RÉGI NEVEKRE EMLÉKEZÜNK

A whiskyüzlet zsidó jellege a polgárháborúig visszamenőleg láthatóvá tehető azzal, ha egyszerűen fölsoroljuk, hogy az ismertebb márkák mikor kerültek zsidó kézbe. Ez egy riasztó lista. Minden város minden polgára nehézség nélkül megállapíthatja, hogy a legtöbb átvevő, nagykereskedő és alkusz a whiskykereskedésben ebben a városban zsidó volt és ma is zsidó. Nemcsak az a tény, hogy a szeszüzlet zsidó kézben van, méltó figyelmünkre, hanem az is, hogy Amerikában egy gonosz rendszer, amelynek eredeti célja a szeszüzlet romba döntése volt, állampolgárok százait is romba döntötte akik elhitték, hogy az 'eredeti és hamisítatlan' szavak értelme az, amit eredetileg jelentettek. A folyadék 'eredeti és hamisítatlan' volt, de nem whisky, hanem karbolsav.

A szesztilalom kisöpörte a kocsmát, de nem fosztotta meg a zsidó csoportot bevételétől. A szesztilalmat kisöpörték, de az italozás lármája ittmaradt.

'NIGGER GIN'

1908-ban a 'Collier's Weekly'-ben igazságok jelentek meg amelyek ma is bebizonyítják, hogy mi párolgott akkor. 'Collier's Weekly' volt az első olyan újság, amely azoknak a zsidóknak a nevét nyilvánosságra hozta, akik a szeszesitallal kapcsolatos erkölcstelenségekkel álltak kapcsolatban. Még így is sokáig tartott. egy különösen maró támadást intéztek az ún. 'Nigger gin' ellen, amely egy különösen aljas folyadék volt, amelynek összeállítása a négerekre különösen aljas módon hatott. Az író, Will Irwin így beszélt erről a ginről:

"Az Egyesült Államokban degenerált szeszforgalmának királyi bűne."

Ez az újságíró és Collier nemcsak a szeszesitalok neveit hozták nyilvánosságra, hanem azoknak a nevét is, akik ezeket csinálták - csupa zsidó! A 'Nigger gin' kitalálója, amely bizonyos négereket bűnök elkövetésére ösztönzött, Lee Levy volt. Mr. Irwin leírta élményeit amelyet ginek vizsgálata kapcsán szerzett, amelyeknek zsidó neve volt. A gin olcsó volt, etikettén buja javaslatok voltak és fehér nők illetlen képei díszítették őket. "Sohasem láttam olyan bárban, ahol négerek voltak"- írta. Széles körben eladott olcsó és rossz ginek és más szeszesitalok, amelyeket öntudatosan zsidó nevekkel fémjelezve adtak el, rendőri és más körökben megjegyzéseket hívtak elő a négerek törvényenkívüliségéről. A négerkérdésre való hivatkozással a 'Nigger gin', a zsidó szeszgyárak mérgezett terméke volt a legprovokatívabb elem.

Amikor ez a gin megjelent, négerlázadások és azt követő lincselések megszaporodtak. Azokon a helyeken, ahol ezt a gint eladták, történtek a törvénysértések.

AZ INDOKOLT VÁLASZ.

Az oszd meg és uralkodj, tedd tönkre ősi zsidó elve elmondja a szeszesitalforgalom történetét. A desztillálás és a keverésben levő zsidó befolyás kizárta a desztillálást, és végül széttörte a szeszforgalmat mint szabályozott eljárást - megnyitva a kaput a szervezett csalók, gengszterek, és a törvénytelenség előtt, amely a mai ördögi világot alkotta meg.

Nagyon egyszerű, annyira egyszerű, hogy néha nem veszik figyelembe. 'Oszd meg és uralkodj' az a formula, amelyet a zsidó vezetők találtak ki, ahogy a protokollok is írják. A népet állandóan megtévesztik egy olyan bonyolultság képével, amely nem létezik. Ha megtalálod a lázálló moszkítót, akkor a sárgaláz többé nem csoda. Aki megadja magét a júdaizációnak, ahogy azt a zsidó vezetők kiagyalták, az megérdemli pusztulását. Júdaizálásának lehetősége magában hordozza pusztulásának igazolását.

Az italozás ötlete az emberek fejében zsidó propaganda. A képernyőn vagy a a színpadon szinte minden jelenetben isznak. Az itallal való visszaélést a zsidó színpad, zsidó jazz és zsidó humor segítségével tartják életben, amíg valaki rá nem jön, hogy ez hazaárulásra való ösztönzés.

ZSIDÓ JÁTÉKOSOK ELRONTJÁK AZ AMERIKAI SPORTOT.

Vannak akik azt mondják az Egyesült Államokban, hogy a kosárlabda halálos sebet kapott és ki fog halni a sportok közül. Mások azt mondják, hogy az amerikai kosárlabda megmenthető, ha tisztára söprik a zsidó befolyástól, amely azt keserű szégyenbe és erkölcsének elvesztésébe taszította.

Hogy a kosárlabda meghalt-e, mint sport és csak mint olcsó szórakozás él tovább, vagy elég belső ereje van ahhoz, hogy igaz haragjában újra felszínre jusson és eldobja azt a veszélyt, ami fenyegeti, arról lehet vitatkozni. Egy biztos, hogy az utolsó és legerősebb csapás, ami érte, jellemző volt zsidó jellegére.

A kosárlabda egyszerű dolog, ha más tényekkel hasonlítjuk össze, amelyek szintén nyomtatásra várnak. A zsidó ötlet működését nagyon világosan lehet látni a kosárlabdában. Az eljárás ugyanaz, a háborúban vagy a politikában, a gazdaságban vagy a sportban.

Először is, a zsidó nem sportember. Ez nem panasz ellene, hanem csupán egy megállapítás. Lehet hogy jellemük hibája, de lehet hogy nem. Mindenesetre olyan megkülönböztő jegy, amelyet rögtön elfogadnak. Hogy ez a testi dolgok iránti közöny, hogy a fölösleges mozgás megvetése, vagy szellemi torna, azt döntsék el mások. A zsidó természeténél fogva nem szabadtéri sportember. Ha golfozik, azt azért teszi, mert társasági élete megkívánja, de nem szeretetből. Ha az egyetemen atlétikával foglalkozik, azt azért teszi, mert annyira azt mondja környezete, hogy ő nem sportember, hogy a fiatalabb nemzedék úgy gondolja, hogy ez ellen tenni kell valamit.

És mégis, az amerikai sport veszedelme egy bizonyos fajta zsidó jelenléte, nem résztvevőként, hanem kizsákmányoló és megrontóként. A kosárlabdában a 'kizsákmányoló és megrontó' kifejezések teljesen indokoltak. De ugyanez igaz a birkózásra, a lóversenyre és a hivatásos ökölvívásra. A birkózást a zsidók annyira uralják, hogy az mint sport, már érdektelen lett. A birkózás története nem csak a sportág tönkretevését mutatja be, hanem a közönség nagymértékű becsapását is. Ugyanez igaz a lóversenyre is. Az egész légköre becstelen. A ló az egyetlen jóindulatú lény amelynek köze van hozzá.

De miért vezetett jó lovak tenyésztése, betanítása és versenyei csaláshoz? Csak azért, mert egy bizonyos osztály abban látta a lehetőséget, emberek gyengeségének kihasználására és nyerészkedésre.

Ez elmagyarázza a zsidók jelenlétét a modern sportban és elmagyarázza, hogy miért romboló a zsidó eszme a sportban ahelyett hogy védené azt. A zsidó ott pénzt látott, ahol a sportember örömöt és ügyességet látott. A zsidó a vetélkedésből akar tőkét kovácsolni, és a vetélkedést üzletté alakítani. Legfőbb ideje, hogy a szervezett zsidóság megfékezze vagy kitaszítsa azokat a zsidókat, akik legaktívabban próbálják meg elrontani és tönkretenni legtisztább, legemberibb sportjainkat.

Érdemes megemlíteni, hogy Chicagoban, ahol a zsidó rágalmazás elleni liga főhadiszállása van, egy korholó szó sem hangzott el amelyet zsidó intéztek volna a zsidó vádlottakhoz, figyelmeztetve őket tevékenységük károsságára. Egy szó sem. De ugyanakkor a rágalmazás elleni liga erős nyomást gyakorolt az egész amerikai sajtóra olyan megállapítások ellen, hogy az egész kosárlabdabotrány zsidó tevékenység eredménye, elejétől a végéig. Kemény zsidó fogadások, a játékosok megvesztegetése, egyesületek megvétele,a közönség becsapása azok a tények, amelyeket amerikai törvényszékek előtt sokszor bebizonyítottak. A sportbotrányok vizsgálatai a zsidók nevét sokszor befröcskölték.

Ha sportbarátok tudni akarják a kosárlabda baját, három szó a válasz - túl sok zsidó. A zsidóbérencek papagájszerű zsidóbarát propagandája ellenére, egy sport addig tiszta és segítő, amíg nem kezd el zsidó beruházókat és kizsákmányolókat vonzani, mert attól kezdve elromlik. A fentiek túl sokszor fordultak elő Amerikában eltérő eredmények között ahhoz, hogy kapcsolatuk tagadható legyen. A zsidó korrupció ugyanúgy működött az amerikai sportok megrontásakor, éspedig a kosárlabda, a lóverseny, az ökölvívás és a birkózás esetén. Az eredmények előre lekötése, a játékosok becsapása, verseny közbeni csalások, a romlottság kimutatható a zsidó tőkések és a megvesztegethető résztvevők között.

Hangsúlyozni kell, hogy az alapvető zsidó visszaélések országos mértékűek. Ezt mutatta ki az Egyesült Államok kormányának vizsgálata a fehér rabszolgakereskedelem esetén, a csempészüzletnél, a lóversenybotránynál, a kosárlabdabotránynál - ez egy nemzeti hálózat 'palifogásra'. Ebben a zsidó tevékenységben semmi különös nincs, az ügyesektől a degeneráltakig, mind egy nemzeti csoport részei. Mind részei annak a nemzeti mozgalomnak, melynek célja az, hogy a gójokat megfossza pénzüktől.
Ha nem lenne gój pénz, vagy ha a gójt nem tudnák becsapni, akkor a csalók és zsidó sportelrontók más üzlet után néznének. Talán kevesebb pénzük lenne, amit a becsületes emberek arca előtt lebegtetnének.

Évekkel a nyilvános botrányok kirobbanása előtt a zsidók minden ígéretes sporttal megpróbálkoztak. Irányításuk megmarad, de csak az üzleti oldalé, ritkán vagy sohasem párosulva a sport iránti szeretettel. A zsidók nem igazi szerencsejátékosok, nem eléggé sportemberek ahhoz, hogy fogadjanak. Ők a biztos dolgok emberei. A gójok, akik csapdáikba besétálnak azok, akik a pénzt hozzák. A zsidó a pénz terén sem sportember, hanem gengszter, aki saját fajtája csoportjaiban tevékeny.

BIRKÓZÁS

A birkózás annyira zsidók ellenőrzése alatt áll, hogy a valódi birkózó teljesen ki van zárva, nehogy megmutassa, hogy a zsidó sporttröszt birkózói egyáltalán nem birkózók, hanem a közönség hiszékenységének büntetései. Az ősi birkózósport olyan gusztustalan orgiákba torkollott, mint a 'mindent bele' vagy az 'iszapbirkózás', és későbbi birkózóversenyekbe sikoltozó, zsörtölődő nők között. A birkózás éppolyan zsidó iparág lett, mint a ruhaipar.

Az állandó vesztegetési botrányok ellenére a kosárlabda még mindig Amerika első számú sportága. Üzletként nem lehet megölni. Délutánonként mindig csoportokat vonz, különösen vasárnap délután. Lehet zenével és díszletekkel mutatványt csinálni belőle. De szét is lehet törni, mint sportot, és azok akik a sportrészét szeretik, inkább eltűnését kívánják, mint azt, hogy annak a csoportnak a találkozóhelye legyen, akik ma a zsidók által irányított bohózati házakat töltsék meg. A kosárlabda mint üzlet, veszély lett az amerikai életre, egy csőcselékközpont, a rendetlen és bűnöző osztályok időtöltése, mint amilyen a lóverseny és az ökölvívás már régen.

Ezt a betegséget a zsidó jellem okozta szüntelen nyereségvágyával. A betegség gyógyíthatatlanná válhat.

"A mi szolgálatunkban minden véleményt, minden doktrínát képviselő személyek állnak: monarchisták, demagógok, szocialisták, kommunisták és mindenféle álmodozó utópisták. Mindezeket felfegyvereztük feladataik elvégzésére: Mindegyikük a saját maga számlájára ássa alá a tekintély utolsó maradványait, igyekszik megdönteni minden fennálló rendet. Ezek a törekvések nyugtalanságot idéznek elő minden államban; az államok nyugalomra intenek, készek meghozni minden áldozatot a béke érdekében; mi azonban nem fogunk nekik békét adni, amíg nyíltan és alázatosan el nem ismerik az államok-feletti szuperkormányunkat. "
-a kilencedik protokoll

"Amikor bevezettük az állami szervezetbe a liberalizmus mérgét, egész politikai alkata megváltozott."

-a tizedik protokoll.


A NEMZETKÖZI ZSIDÓ HENRY FORDTÓL -13. Fejezet

A VILÁG LEGFONTOSABB PROBLÉMÁJA

Bárki, aki a zsidókérdést vizsgálja az Egyesült Államokban vagy bárhol másutt, fel kell készülnie arra, hogy 'antiszemitának' vagy 'zsidógyűlölőnek' fogják nevezni. A politikusok, a sajtó és a néptől sem lehet támogatást várni. Azok az emberek, akik tisztában vannak a dologgal, inkább várnak, hogy lássák, mi fog történni. Van egy olyan homályos érzés az emberekben, hogy a zsidó szó nyílt használata vagy leírása valahogy nem illik. Az udvarias körülírásokat, mint 'héber' vagy 'szemita' (mindkettő kritizálható pontatlansága miatt) szégyenlősen elemeznek, és az emberek félősen oldalaznak, mintha az egész téma tiltott lenne, amíg egy bátor gondolkodó beveti a zsidó szót, ekkor a tilalom megszűnik és a levegő megtisztul.

A 'zsidó' szó nem jelző. Az egy név, ősi és leíró, az emberi történelem minden időszakában volt jelentősége, a múltban, a jelenben és a jövőben.

A fő nehézség a zsidók és nemzsidók szuperérzékenysége, ha a zsidókérdés jön szóba. Valószínűleg egy újság sincs Amerikában, és biztosan egy sem a hirdetési újságoknak nevezett újságok között, amelyik olyan vakmerő lenne, hogy akár csak egy lehellettel is beismerné, hogy a kérdés létezik. Az általános sajtó nyitott az édeskés szerkesztői írások iránt minden zsidó téme érdekében, míg a zsidó sajtó, amely nagyszámú az Egyesült Államokban, a szidalmazással törődik.

A zsidó hagyományokba az tűnik beleivódva lenni, hogy a zsidókérdés minden nyilvános megvitatását zsidógyűlölők szervezik és kezdeményezik. Ezt az eszmét a gój propagandába is bele akarják oltani. Az olyan írások, amelyek nem csöpögnek a zsidók iránti édes szeretettől, azok előítélettel teli győlölködések. Emiatt azok tele vannak: 'hazugságokkal, támadásokkal, gyanúsításokkal és tömeggyilkosságra való felszólításokkal'. Ezeket a kifejezéseket találhatjuk a jelenlegi zsidó írásokban.

MI AZ 'ANTISZEMITIZMUS'?

Az antiszemitizmus fogalma túl lazán van meghatározva. Ha továbbra is válogatás nélkül gáncsoló értelemben használják mindazokra, akik a zsidó sajátosságokat és a zsidó világuralmat akarják megvitatni, akkor idővel a tiszteletreméltó és megbecsülendő tulajdonságokat fog takarni. Hasznos lehet annak a leszögezése, hogy mi is az antiszemitizmus, és mi nem.

1. Nem a zsidókérdés felismerése. Ha az lenne, akkor az amerikai nép többsége antiszemita lenne, mert elkezdik a zsidókérdést felismerni, és ezek száma mind nagyobb lesz, mert a mindennapi élet sok oldalról állítja őket ezzel szembe. A kérdés itt van. Vakok lennénk, ha nem látnánk. Lehet, hogy egy ideig hallgatunk róla. Sőt nem becsületes módon tagadhatjuk is. De itt van és idővel mindenki észre fogja venni létezését. Idővel az udvarias túlérzékeny vagy megfélemített körök nem lesznek elég erősek ahhoz, hogy elnyomják azt.

De a kérdés fölismerése nem jelenti azt, hogy nemzeti kampányt szervezünk a zsidók gyűlöletére és ellenséges kezelésükre. Csak azt fogja jelenteni, hogy hogy a civilizációnkon átfolyt irányvonalat, amely elég erőteljes ahhoz, hogy figyelmünket fölhívja magára, felismerjük és megoldást keressünk rá, hogy ne kövessük el azokat a hibákat mint a múltban és megelőzzünk lehetséges hibákat a jövőben.

2. A zsidókérdés nyilvános vizsgálata nem antiszemitizmus, A nyilvánosság tisztít. De az a fajta nyilvánosság, amelyet ebben az országban a zsidókérdésnek adtak ebben az országban, nagyon félrevezető. A zsidó sajtó részletesebben megvitatta, mint más sajtótermékek, de se nem objektíven, se nem széleslátókörűen. A két uralkodó megjegyzés, amelyet monoton rendszerességgel ismételgetnek, a gójok nem fair viselkedése és a keresztény előítélet. A zsidók szerencséje, hogy a zsidó sajtót nem sok gój olvassa, mert ez az egyetlen olyan folyóirat, amely tartalmának legcsekélyebb változtatása nélkül zsidóellenes érzelmeket ébresztene, a nemzsidók azt olvasnák. Zsidó írások zsidó olvasók számára a fajvédés érdekében szokatlan anyagokat mutatnak be és más fajok lenézésére szólítanak föl.

A napisajtó nem hozott komolyabb vitát a témáról. Ha a zsidókat említi, akkor azt hízelgő megjegyzések keretében teszi. A kérdés kezelése ebben az országban a gójok kritizálásából áll a zsidó sajtóban és a zsidók dicsőítése a nemzsidó sajtóban. A független kísérlet, hogy alkotó nyilvánosságot hozzunk a dologba, nem értelmezhető antiszemitizmusként, akkor sem, ha az állítások egy része zsidó olvasókban kellemetlen érzéseket ébreszt.

3. Az sem antiszemitizmus, ha kifejezzük gyanúnkat, hogy külföldön a világ minden kultúrájának fővárosában sok ember határozottan biztos abban, hogy létezik egy terv a világuralom megszerzésére, nem területszerzéssel, nem katonai agresszióval, nem államcsínnyel, nem is a tudományos alapon vett gazdasági ellenőrzéssel, de a kereskedelem és árucsere ellenőrzésével. Nem antiszemitizmus azt mondani, vagy olyan tényekre rámutatni, amelyek ezt támogatják, sem ennek a bizonyítása. Ha nem lenne igaz, a nemzetközi zsidók tudnák ennek nem igaz voltát a legjobban bebizonyítani, de azt eddig még nem tették.

MIÉRT VITASSUK MEG A ZSIDÓKÉRDÉST?

Mert itt van, mert előbukkanása a nyilvános tudatba segíti a megoldást, és nem azoknak a kedvezőtlen körülményeknek a folytatása, amelyek a kérdést szinte minden országban körülveszik. A zsidókérdés már nagyon régen létezik az Egyesült Államokban. Zsidók tudták ezt, ha gójok nem is tudtak róla. Voltak országunkban olyan korszakok, amikor úgy tört be, hogy sötét dolgok eljövetelét sejttette. Sok jel azt vetette előre, hogy heveny állapota felé halad.

A zsidókérdés nemcsak olyan területeket érint, amelyek általános ismeretek, mint a gazdasági és kereskedelmi irányítás, az uzsora és a politikai hatalom, a szükségletek monopolizálása, és az uralkodási irányzatok, amelyekről az amerikai nép olvas. De kultúrális területekre is eljut, és így az amerikai élet szívét is megérinti. A kérdés Délamerikába is eljut és a pánamerikai mozgalomban jelentős faktorrá válása fenyeget. Össze van fonódva a szervezett és kiszámított rendezetlenséggel amely ma okoz a nemzeteknek problémát. Nem a jelenlegi növekedése, de gyökerei mélyek, és a probléma régmúltja prófétai reményekbe és programokba nyúlik vissza, amelyek a jövőre nézve körültekintő és alkotó látásmódot engednek meg.

A VÁLASZ: TÚL SOK HATALOM!!

A tolerancia hagyományának köze van a zsidókérdés nyilvános vitájához kapcsolódó rendkívüli idegességgel sok gój részéről, de talán inkább belső félelmük a vitával kapcsolatos nehézségektől. A gój álláspont talán a csend iránti vággyal fejezhető ki a legjobban: 'Miért vitassam meg egyáltalán?' Az ilyen álláspont bizonyítja, hogy egy problémánk van, ami elől ki szeretnénk térni. Miért vitassuk meg egyáltalán? A figyelmes gondolkodó világosan látja az egy ilyen kérdés mögött rejlő gondot, egy olyan probléma létezését, amelynek megvitatása vagy elnyomása nem lesz mindig a kényelmes elmék választásai között.

Bármikor olvasunk a zsidókérdésről, látjuk, hogy az sok országban energikusan lett megközelítve, amelyekben megbirkóztak vele, és bárhol, ahol előtérbe került, életfontosságú téma volt, és ennek alapvető oka mindig az volt, hogy a zsidó tehetség az irányítást megragadta. Itt, az Egyesült Államokban tény az, hogy ez a figyelemreméltó kisebbség 50 év alatt olyan mennyiségű irányításra tett szert, amely egy más faj tízszer akkora csoportja számára is lehetetlen lett volna. Ennek következménye itt a zsidókérdés.

Egy hasonló kisebbségi nép sincs hasonló helyzetben, mivel nem találkoznánk mindenütt képviselőjükkel, akármilyen magas helyre megyünk - a Versaillesi nagy négy belső bizottságában, az Egyesült Államok legfelső bíróságában, a Fehér Ház bizottságaiban, a világgazdaság kulcspozícióiban, - mindenütt ahol hatalom van vagy megszerezhető. A felső körökben mindenütt zsidókkal találkozunk, ahol hatalom van. És itt kezdődik a zsidó kérdés, nagyon egyszerű módon. Hogyan vonzódik a zsidó olyan szokásosan és ellenállhatatlanul a legmagasabb pozíciók felé? Ki teszi oda? Mit csinál ott? Mit jelent ottlétének ténye a világnak? -EZ az eredeti zsidókérdés. Innen megy tovább a többihez, és hogy az irány zsidóbarát vagy zsidóellenes -e, az az előítéletmennyiségtől függ, amely a kérdéssel jött, és hogy emberiségpárti lesz-e, az belátásának és intelligenciájának függvénye.

A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: Az eredetit 1920 júniusában adták ki. Ez a kommentár a jelenlegi Egyesült Nemzetek felállására még igazabb: egy ijesztő szervezet, mert Amerika tagsága miatt több a hatalma.

A humanitás szó használata zsidókkal kapcsolatban általában egy kis mellékzöngével jár, amely nem föltétlenül szándékos. Ebben a viszonylatban általában azt értik alatta, hogy a zsidóval szemben emberségességet kellene mutatni. A zsidón még nagyobb kötelesség nyugszik, mert neki az emberiség irányában kéne emberségesnek lenni.

A zsidó túlságosan hozzászokott ahhoz, hogy csak a maga számára követelje a társadalom emberiességét. A társadalomnak sok követelése van vele szemben: Hogy adja föl különállását, adja föl a világ kizsákmányolását, adja fel azt a szokását, hogy zsidó csoportokat tegye minden nyeresége haszonélvezőjének, és amelyet ha elkezd megvalósítani olyan értelemben, amelyet különállása még sohasem tett neki lehetővé, akkor dicsekedhet az ősi jövendölés megvalósulásával, hogy a föld népei általa lesznek megáldva.

A zsidó nem folytathatja örökké a világ emberiességének a kizsákmányolását, neki magának kell ezt a minőséget mutatnia a társadalomnak, amely komolyan gyanakszik nagyobb és erősebb csoportjaira, akik környezetüket könyörtelen keménységgel zsákmányolják ki, hosszan tartó és mély szegénységet okozva, ezt úgy is le lehet írni, mint egy gazdasági pogromot, amelyet egy magát védeni nem tudó emberiség követnek el.

MIÉRT A 'NEMZETKÖZI ZSIDÓ'?

Ebben a cikksorozatban a 'nemzetközi zsidó' kifejezést használtuk. Ezt két módon lehet értelmezni: Az első a zsidó, akárhol is van. A második az a zsidó, aki nemzetközi irányítást végez.

A kifejezés valódi értelme a második, és beleértjük a követőit is, attól függetlenül, hogy zsidók vagy gójok. Ez a nemzetközi típusú zsidó, amelyik a világ irányítására tör, a világ uralmának tényleges tulajdonosa, amely nagyon szerencsétlen kapcsolat ennek a fajnak. És ennek a jelentősége az, hogy ez a fajta csak egy zsidó törzsből nő ki. Más nemzetiség nem rendelkezik ilyen típusokkal.

Nem arról van szó, hogy a nemzetközi gazdasági irányításban egy pár zsidó van, hanem arról, hogy ezek a világirányítók kizárólagosan zsidók. Mivel a világ irányítása olyan cél amelyet csak zsidók értek el, és más módszerek alkalmazásával, mint amilyeneket a többi világ ura jelöltek alkalmaztak, elkerülhetetlen, hogy ennek a kérdésnek ez a faj a központja.

Nem arról van szó, hogy a gazdag emberek listáján gyakran több gój szerepel, mint zsidó. Nem azokról a gazdag emberekről beszélünk, akik gazdagságukat egy rendszer szolgálatával szerezték, hanem azokról beszélünk, akik irányítanak, és az világos, hogy a gazdagság önmaga nem tesz irányítóvá. A világot irányító zsidók között soknak van vagyona, de neki ennél sokkal többje van.
A nemzetközi zsidó nem azért uralkodik, mert hatalmas, hanem azért, mert jelentős mértékben tulajdonosa fajának kereskedelmi és irányítói tehetségét, és előnyére szolgál egy olyan faji lojalitás és szolidaritás, amely más emberi csoportban nem létezik. Minden arra érdemes országban uralja az ügyeket bizonyos minőségek segítségével, amelyek a zsidó természet sajátjai. Minden zsidóban megvannak ezek a képességek, ha nem is a legnagyobb mértékben, mint ahogy minden angol ismeri Shakespeare nyelvét, ha nem is Shakespeare fokán. És ezért nem praktikus, sőt nem is lehetséges a nemzetközi zsidót a zsidó jellem és pszichológia alapjai nélkül megfigyelni.

Egyszerre leszámíthatjuk azt a két gyakori vádat, hogy a nagymértékű zsidó siker becstelenségre épül. Lehetne az egész zsidó népet vagy bármely mást egészében tekinteni. Senki sem tudja jobban mint a zsidó, hogy mennyire elterjedt az a hit, hogy a zsidó üzleti módszerek mind lelkiismeretlenek. Nem lehet annak a lehetőségében kételkedni, hogy nagymérvű lelkiismeretlenség lehetséges tényleges becstelenség nélkül is, de azért lehetséges, hogy a zsidó nép híre, amelyet régen viselnek ebből a szempontból, más forrásokon alapul, mint tényleges és állandó becstelenség. Ennek egy lehetséges forrása van: A zsidó kereskedő gyorsabb, mint a legtöbb másik ember. Azt mondják, hogy vannak más fajok is, akik éppolyan gyorsak a kereskedelemben mint a zsidók, de ezek közt nem él sok zsidó. A lassúbb, könnyedebb hagyományú ember hajlamos azt hinni, hogy a gyorsabb ember messze túl fürge, és gyanakszik gyorsaságára. A lassabb elme hajlamos föltételezni, hogy az aki olyan sok szabályos fordulatot és csavarást lát a kereskedelem során, talán sok illegális fordulatot és csavarást is használ. A zsidók, ahogy az évszázadok jegyzetei mutatják, ravasz emberek a kereskedelemben. A zsidót gyors mohósága a kereskedelem középpontjába hajtotta, a kereskedelmi hagyományokat akkor rúgta fel, amikor akarta. Ő ment a kereskedelem után, a régi kényelmes hagyomány szerint a kereskedelem ment a kereskedőhöz. Mindenki úgy gondolja, hogy az éleselméjű fickó azt gondolta, hogy éleselméjűsége teljesen becsületes. Egy ember, aki kereskedelmi hagyományokkal szakít, az semmilyen akadály előtt nem áll meg! A zsidó nagyon akart eladni. Ha egy cikket nem tudott vevőjének eladni, egy másikat ajánlott eladásra. A régi kereskedelmi hagyomány úgy szólt, hogy többféle cikkel kereskedni vagy többféle kereskedelmi üzletet fenntartani erkölcstelen és üzletellenes, és hogy egy kereskedőtárs vevőit elvenni erkölcstelen és aljas dolog. Gyerekjáték ezt az energiát becstelenséggel kapcsolatba hozni. A zsidó ment a kereskedelem után, folytatta azt és rábeszélte azt. Ő volt a 'gyors forgalom, gyors profit' eszme kitalálója. Tőle indul a részletfizetés. A zsidók üzletei bazárok voltak, a mai áruházak elődei, és a régi egyfajta áruval kereskedés szokása konkurenciát kapott... A zsidó nem azt a játékot játszotta, amit a régimódi kereskedő. Valójában azt a játékot játszotta, hogy mindent kapjon a saját kezébe, és ez sikerült is neki.

A zsidó ugyanezt a képességet mutatta kereskedelembe való belépése óta minden országban, ahová az évszázadok során belépett. A pénz áramlásának elemzése ösztönös adottsága. Ha egy országba belépett, ez fajtársainak is alapot adott további működésre. Hogy ez a belső adottságok eredménye vagy egy szándékos faji egységi és összetartási terv része, az összes zsidó kereskedőközösségek és kapcsolatok, ahogy ezek gazdagságban, megbecsülésben és hatalomban növekedtek, ahogy kormányokkal is kapcsolatba léptek, és azokban az országokban, ahol működtek, a központi hatalom erősebb lett, pl. Spanyolországban, Hollandiában vagy Angliában.

Hogy szándékos, vagy nem, jobban kötődtek egymáshoz, mint egy iparág ágazatai esetén,a faji egység kötőereje által. A faji testvériség olyan módon nem ismeretes a gójoknál, mint a zsidóknál.

A gójok sohasem gondolják magukat gójoknak,és nem érzik, hogy egy másik gójnak valamival is tartoznának, mint olyannak. Ez adja sebezhetőségüket. Így váltak a zsidó eszmék jól használható ügynökeivé olyankor és olyan helyeken, ahol a zsidók a háttérben akartak maradni. De sohasem voltak a zsidók sikeres versenytársai a világuralom terén.

Ezekből az elszigetelt zsidó közösségekből hatalom sugárzott ki a központ felé, ahol a főbankárok és a körülmények főelemzői éltek. És a központból értékes információ és segítség folyt a közösségekbe mindig, amikor erre szükség volt. Nem nehéz megérteni, hogy arra a nemzetre, aki nem kezelte őket szeretettel, szenvedést hoztak, és amelyik tisztelettel kezelte őket, azt előnyben részesítették. Sok nemzettel éreztették nemtetszésüket, és rendszerük ma erősebb, mint valaha. A zsidó tevékenység összehangolása káros a világnak. Ez az az elem, amely a közvélemény figyelmét a zsidókérdésre irányítja. Tovább folytathatja-e a nemzetközi zsidó, ahogy eddig tette, vagy kötelessége-e a világ felé, hogy sikerét másképp használja?

A HATALOM KÖVETI A NEMZETKÖZI ZSIDÓT.

Fontos tény, amely a zsidók 'üldözésével' és Európán keresztül folytatott állandó vándorlásukkal függ össze, hogy ahova vándoroltak, az üzleti központ velük vándorolt!

Amikor a zsidók szabadok voltak Spanyolországban, ott volt a világ aranyközpontja. Amikor Spanyolország kiutasította a zsidókat, Spanyolország elvesztette gazdasági vezető szerepét, és sohasem nyerte azt vissza.

Európai gazdaságtörténethallgatók sokat gondolkoztak azon, hogy miért tolódott a kereskedelem központja Spanyolországból, Portugáliából és Olaszországból az északi országokba, Hollandiába, Németországba és Angliába. Sok tényezőben keresték ennek okát, de egyik sem magyarázott el mindent. Ha megmutatjuk, hogy a vátozás egyidőben történt a zsidók kiutasításával a délről és menekülésükkel északra, ha tudjuk, hogy a zsidók megérkezésével az északi országokba egy kereskedelmi felvirágzás kezdődött el, amely napjainkig tart, akkor a magyarázat nem nehéz. Minden időben bebizonyosodott, hogy ha a zsidók költöztek, akkor a világ nemesfémei velük költöztek.

Szintén érdemes megjegyezni, hogy a legnagyobb nemzeti kulturális fellendülés akkor mutatkozott, amikor a zsidókat kiűzték Angliából és Spanyolországból. Ez a két nagy ország sokat adott a világnak, legjobbját azonban akkor adták, amikor megszabadultak a zsidó eszmékkel való kapcsolataiktól.

'HA AMERIKA FÖLÉBRED!'.

Világosan bebizonyítottuk, hogy a világon egy központ erő hatalmas és szorosan irányított játékot játszik, ahol a világ a sakktábla, és a figurák az államok. A kultúrember már régen nem hisz annak az érvnek, hogy a 'gazdasági körülmények' okoznak minden változást. A 'gazdasági' törvény köpenye alatt sok olyan jelenségért tették felelőssé, amelyek semmiféle 'törvényből' nem következnek, csak az önző ember akaratából, amelyet olyanok működtettek, akiknek célja, hogy a nemzetet vazallusaikként használják.

'Gazdasági' okok nem magyarázzák el azt az állapotot, amelyben a világ ma van. A ma szokásos magyarázat a 'szívtelen tőkéről' sem magyarázza el. A 'tőke' úgy törekszik mint soha ezelőtt a 'munka' igényeinek kielégítésére, és a munka a végsőkig ment abban, hogy a tőkét új engedményekre késztesse - de mi volt ebből a haszna? A 'munka' azt hitte, hogy az ég fölötte a 'tőke', és az égtől várta az eredményeket. De vegyük észre, van egy még magasabb ég is, amelyet sem a tőke sem a munka nem látta az egymással folytatott harc során. Ez az ég nem ad engedményeket.

Létezik egy szuperkapitalizmus, amely azon az eszmén alapul, hogy az arany érték. Létezik egy szuperkormány, amely semelyik kormánnyal nem áll szövetségben, mindentől szabad,és keze mégis mindenben benne van. Van egy faj, az emberiség része, amelyet senki sem látott szívesen, és amelyik olyan hatalomra tett szert, amelyről a legbüszkébb gój faj sem álmodott soha.

A 'munka kérdése', a bér kérdése, a terület kérdése mindig élő lesz, a világ lakóinak vitái megszűnhetnek, de legelőször ennek a világkormánynak a kérdése kell hogy megnyugodjon.

'A győztesé a haszon' mondja egy közmondás. Olyan értelemben igaz, hogy ha az irányítás minden erejét egy megvetett fajhoz tartozó kis csoport ragadta meg és kezében tartja, akkor vagy ezek a szuperemberek, akiknek nem szabad ellenállni, vagy ezek normális emberek, akiknek a világ többi része a hatalom aránytalanul nagy és veszélyes részét átengedte. Ha a zsidók nem szuperemberek, akkor a gójoknak szégyellniük kell, ami megesett, és egy új helyzetvizsgálat után és más országok taspasztalatának elemzése után megoldást kell keresniük. Ha a világirányítás társadalomellenes és rendkívül káros módszereinek forrását tekintjük, azt találjuk, hogy a felelősöknek közös jellemzőik vannak. Csoda-e, hogy a tengeren keresztül figyelmeztetés jön: Várj, amíg Amerika fölébred a zsidókat illetően'. Ennek ma új jelentése van?

"Ez a különbség a gójok gondolkozási képessége és a mi gondolkozási képességünk között láthatóan fémjelzi azt a pozíciót, melyet mint a Kiválasztott Nép elfoglalunk, és magasabbrendű emberi mivoltunkat a gójok állati értelmével szemben. Szemük ugyan nyitva van, de nem látnak semmit maguk előtt, és nem találnak fel semmit (legfeljebb talán anyagi dolgokat). Ebből világos, hogy a természet maga jelölt ki minket arra, hogy vezessük és uraljuk a világot. "

-A tizennegyedik protokoll.


A NEMZETKÖZI ZSIDÓ HENRY FORDTÓL -14. Fejezet

A ZSIDÓ PÉNZHATALOM ELŐNYEI ÉS HÁTRÁNYAI

Az emberiség elég bölcs lett ahhoz, hogy azokat a testi betegségeket leírja, amelyek a szégyen fátylával és váladékával járnak, de a politikai higiénia nem jár annyira elől. Nemzetünk betegségének fő forrása a zsidó befolyás, és noha ez sok éve ismert, ma már ott tartunk, hogy ezt minden megfigyelő észreveszi. De amíg ezek a befolyások az emberek tömegeit aknázták alá, a magasabb eredetű zsidó befolyás a kormányt teszi tönkre.

Az Egyesült Államok zsidóproblémája alapvetően városi probléma. Majdnem minden nemzeti betegség a nagyvárosokból ered. A zsidók nem olyan helyeken gyülekeznek, ahol szabad terület van vagy ahol nyersanyagok vannak, hanem ahol a legtöbb ember van. Ezt érdemes megjegyezni amikor a zsidók arról panaszkodnak, hogy a gójok kizárták őket. A zsidók legnagyobb számban azokon a helyeken és azok között az emberek közt találhatók, ahol a legkevésbé akarják őket állításuk szerint!

Erre a leggyakoribb az a magyarázat, hogy a zsidó tehetsége az, hogy emberekből él, nem földből, nem a nyersanyagokból történő árutermelésből, de emberekből. Dolgozzanak mások a földdel, a zsidó a földmunkásból él, ha tud. Gürcöljenek mások a kereskedelemben és a gyártásban - a zsidó learatja munkájuk gyümölcsét. Ez az ő különös tehetsége. Ha ezt a tehetséget parazitának írnák le, akkor ez a meghatározás bizonyos fokig jogosult.

Az Egyesült Államok egy más városában sem vizsgálható a zsidóprobléma hatásosabban, mint New York városában.Több zsidó van New Yorkban, mint bárhol másutt a világon. Minden tizedik zsidó New Yorkban él. Zsidók több erőt fejtenek ki New Yorkban és szívnak ki New Yorkból, mint a kereszténység alatt bárhonnan, a mai Oroszország kivételével. Az Oroszországi zsidó forradalmat New Yorkból támogatták. Oroszország zsidó kormánya szinte egy egységként ment a New Yorki alsó East Sideról Oroszországba. Az összes üzlet, a nagy áruházaktól a legkisebbig gyakorlatilag a zsidók monopóliuma lett. A jogászi foglalkozás elsősorban zsidóké. A hírügynökségektől kezdve, akik a híreket az újságokhoz viszik, az újságok, akik kinyomtatják azokat, az újságárus, aki eladja az újságot, mint a nemzet olvasmányát, az irányítás ezek felett és sok esetben a tulajdonjog zsidóké. A Wall Streeten a zsidó irányítás mind számos mind hatalmas, ahogy ez elképzelhető egy fajról, aki korai története óta a világ tőkeműveleteiben nagy szerepet játszott.

A ROTSCHILD MÓDSZER.

A zsidó gazdasági hatalom az Egyesült Államokat először a Rotschildokon át érintette meg.Valóban azt lehet mondani, hogy az Egyesült Államok alapította meg a Rotschildok gazdagságát. Ahogy olyan gyakori a gazdag zsidók történetében, a gazdagságot háborúban alapították. A Rotschildok első 20 millió dollárját a Hesszeni csapatokért kapták, akik az amerikai gyarmatok ellen harcoltak.
Azóta a közvetett érintkezés után az amerikai ügyekkel, a Rothschildok gyakran szóltak bele az ország pénzügyeibe, de mindig ügynökök útján. Egyik Rothschild fiú sem látta szükségesnek, hogy áttelepüljön az újonnan alapított Egyesült Államokba. Anselm Frankfurtban maradt, Salamon Bécsbe költözött, Nathan Mayer Londonba, Károly Nápolyba, és Jakab Párizsban képviselte a családot.

Ezek voltak Európa hadurai több mint egy nemzedék során és a dinasztia folytatódott a követőkkel.

A Rothschildok hatalma olyan széles lett más bankárcsaládok belépésével az állam gazdasági ügyeibe, hogy ma már nem egy család neve fémjelzi ezt a hatalmat, hanem egy faj neve.Így úgy beszélnek róla, mint a nemzetközi zsidó tőkéről és képviselői a nemzetközi zsidó tőkések. A Rothschildék gazdaság erejét burkoló fátyol nagyrésze lehullott. A háborús tőkét mindig is 'vértőkének' hívták, a földöntúli csoda képe, amely kormányok és egyének nagymértékű tőkecseréjéhez kapcsolódott, amelynek során a nagy gazdagságok egyéni tulajdonosai voltak a nép igazi uralkodói, nagyrészben elvesztette csodajellegét, ahogy az egyszerű tények köztudottak lettek.

A Rothschild módszer még ma is működik, de ma a zsidó intézetek beolvadtak idegen országokbeli faji intézeteikbe. A gazdasági ügyek egyik vezető tudósa kimondta, hogy a világ magas gazdasága azért zsidó világ, mert a zsidó tőkések szabadok a 'nemzeti és hazafias illúzióktól'. A nemzetközi zsidó tőkésnek a nemzetek háborújának és békéjének az eseményei a világ gazdasági piacának változásaival egyenlőek. és ahogy a részvények árfolyamát változtatják a piaci stratégia követelményeinek megfelelően, úgy manipulálják néha a nemzetközi kapcsolatokat a gazdasági nyereség érdekében.

Tudjuk, hogy az első világháborút néhányszor elhalasztották a nemzetközi tőkések parancsára. Ha túl korán tört volna ki, akkor azok az országok, akiknek részvételét a nemzetközi tőke kívánta, nem léptek volna be. Ezért az arany mesterei, a nemzetközi mesterek néha arra voltak kényszerítve, hogy a saját háborús propagandájuk hadi lelkesítő erejét szabályozzák. A zsidó sajtó állítja, hogy 1911-ben volt egy Rothschild levél, amely a császárt a háború ellen hangolta. 1911 túl korán volt. 1914-ben nem volt ilyen befolyás.

Az nem kérdéses, hogy a nemzetközi tőke mélyen össze van fonódva a háború és béke ügyével, ezt a múltban sem tagadta senki. Ez ma éppolyan igaz. A Napóleon elleni liga zsidó volt. Főhadiszállása Hollandiában volt. Amikor Napóleon elfoglalta Hollandiát, a főhadiszállást áttették a Majna menti Frankfurtba. Figyelemreméltó, hogy a nemzetközi zsidó tőkések milyen nagy százaléka jön Frankfurtból - a Rothschildok, a Schiffek, a Speyerek, hogy csak egy párat említsünk közülük. A német ügyekbe az 1914-1918-as háború során a zsidók sokszor beavatkoztak. Beavatkozásuk olyan közvetlenül jött, mintha előkészítették volna. A világon semmi sem ellentétesebb mint a tiszta zsidó és a tisztán germán faj. Ezért nem volt egyetértés a két faj között, és noha a zsidó befolyás erős volt ott, nem érték el ellenállás nélkül, a háborút követő forradalom túlnyomóan zsidó befolyásra jött létre. A forradalmat ők hozták, nélkülük nem következett volna be. Az alapvető zsidó befolyás, amely a német rendet megzavarta: (a) a bolsevizmus szelleme, amely magát német szocializmusnak nevezte. (b) A sajtó zsidó tulajdona és irányítása. (c) Az élemiszerek, az ipari gépek és az ország zsidó irányítása. Még volt egy negyedik, ezek felett álló, de ez közvetlenül a német népen dolgozott. Megismételjük, hogy a német vereség az élelmiszerhiány, anyaghiány és ipari nyugtalanság következménye volt. Már a háború második évében német zsidók azt prédikálták, hogy a német veszteség szükséges a proletariátus fölemelkedéséhez. Strovel azt mondta: " Nyíltan megmondom, hogy az ország teljes győzelme nincs a szociádemokraták érdekében." Valamint: " A proletariátus felemelkedése egy győzelem után lehetetlen." A forradalom a zsidó hatalomvágy kifejezése. A pártok csak a zsidó hatalomrajutás eszközei. Az úgynevezett 'a proletariátus diktatúrája' valójában és ténylegesen a zsidók diktatúrája.

Az 1914-1918-as háború a zsidó tőke nemzetköziségére vetett új fényt. Amerika semlegessége lehetőséget adott bizonyos emberek nemzetközi kapcsolatainak vizsgálatára, és annak, hogy a nemzethez való hűséget hogyan rendelik alá a nemzetközi tőke érdekeinek. A háború a gój tőke összefogását támogatta az egyik oldalon a zsidó tőke bizonyos oszlopai ellen, amelyek hajlandók voltak mindkét oldalon szerepelni. A régi Rothschild mondás: "Ne tégy minden tojást egy kosárba" teljesen világos lesz, ha a nemzeti színtérről a nemzetközire tesszük át. A zsidó tőke a politikai pártokat úgy tekinti, hogy mindegyikükre tesz, és így sohasem veszíthet. Ugyanígy nem veszt el a zsidó tőkés soha egy háborút. Mivel mindkét oldalra tesz, sohasem marad a vesztes oldalon, és békeszerződése alapján visszakapja a vesztes oldalon elszenvedett veszteségeit. Emiatt rajzottak a zsidók olyan erősen a Versaillesi békekonferenciáre.
De furcsa végzet követ minden zsidó felsőbb uralmat. Amikor a végső kövét akarják a zsidó győzelem épületére rátenni, valami történik és a szerkezet süllyedni kezd. Ez gyakori a zsidó történelemben. Így a zsidók maguk gyakorlottak, hogy erre magyarázatot keressenek. Sok esetben az 'antiszemitizmus' adja a leghasznosabb mentséget, de nem mindig. Mint a mostani időben, amikor a háború tüzeinek a fénye olyan sok régebben az árnyekban elrejtett tényre rávilágított, a világ ébredő figyelmét 'antiszemitizmus' nak nevezik és azt mondják, hogy a háború után a zsidó lesz a bűnbak- egy furcsa beismerés, amikor kevésbé önző emberek megkérdeznék, miért?

A ZSIDÓ PÉNZHATALOM HATÁSKÖRE

A Kuhn, Loeb and Company cégben a zsidó tőke az Egyesült Államokban elérte a csúcsát. Ennek a cégnek a vezetője Jacob Schiff, aki a Majna menti Frankfurtban született. Apja Rotschild alkuszainak egyike volt. Jacob Schiff egyik társa, Otto Kahn Mannheimban született, és korán kapcsolatba lépett a Speyerekkel, akik szintén Frankfurtból származnak és akik Angliában jutottak nagy hatalomhoz VII. Edward uralkodása alatt. Egy másik társa, Felix Warburg beházasodott Jacob Schiff családjába, és a Warburgok Amerikai diplomáciai képviseletének legbefolyásosabb tagjai.

A zsidó tőkések korai hadműveletei Amerikában olyan tárgyakat kerestek külföldön, amelyek jövőbeni befolyása az amerikai ügyekre jelentősnek ígérkezett. Az első ilyen hadművelet Közép és Délamerikában volt. A Mexikónak adott gazdasági és tanácsadói segítség annak legrosszabb viszonya idején az Egyesült Államokkal, zsidó csoportok műve volt. A politikai felfordulás és a a gazdasági műveletek a kicsi de stratégiailag fontos helyzetű középamerikai országokkal túl gyakoriak ahhoz, hogy megemlítsük őket.

Ismert, hogy Jacob Schiff az 1905-ös orosz-japán háború idején Japánt támogatta anyagilag. Ezt a jó üzletek és a bosszú magyarázza a zsidók Oroszországi kezelése miatt. Schiff kihasználta a lehetőséget, hogy a bolsevizmus alapelveit a japánok orosz hadifoglyainak fülébe elültesse. A kísérlet, Japánban teret nyerni, nem volt sikeres. A japánok az üzleti alkut szigorúan vették és Mr. Jacob Schiffnek Japán nem nyerte meg tetszését. A század elejei kísérlet, az emelkedő Japánt a gazdasági hódítások láncára fűzni, mellément, mert a japánok sokkal többet tudtak a 'zsidó veszélyről' mint az Egyesült Államok. Érdemes erre visszaemlékezni annak az erős propagandára gondolva, amelynek 1914-ben és 1939-ben állandóan Japán és az Egyesült Államok közötti félreértések kialakítása volt a célja.

Az 1914-1918-as háború során a zsidóság ereje megnőtt az Egyesült Államokban is. A világban a zsidók emelkedése még jelentősebb. Azokban az országokban, amelyeket nem lehet most vagy a közelmúltban zsidóbarátnak nevezni, a zsidók uralma erősebb, mint máshol. Minél több az ellenzőjük, annál jobban mutatják erejüket. Abban a pillanatban, amikor minden zsidó szóvivő arról informál minket, hogy egy világot átfogó antiszemitizmus hullám figyelhető meg, ahogy ők az ébredő népeket nevezik, akik észreveszik, hogy mi történik, a világ vezető helyén megjelenik egy zsidó. Senki sem tudja, miért. Senki sem tudja elmagyarázni.

'AMERIKA DISRAELIJE' - EGY NAGYHATALMÚ ZSIDÓ.

Az Egyesült Államokban van egy kifejezés a zsidóuralomra, amely majdnem olyan abszolút, mint ami Oroszországban van. Ez nagyon erős állításnak tűnik, de enyhébb, mint amit a tények bizonyítanak. És a tények nem hallomásbeli tények, sem egy befolyásolt elme véleménye, hanem az Egyesült Államok törvényesen választott képviselőitől származnak, akiket félretettek, hogy egy zsidókormány üljön helyükre, és ez örökre bele lett írva az Egyesült Államok hivatalos történetébe.
A zsidók bebizonyították, hogy a Wall Street irányítása nem azonos az Amerikai nép irányításával, és akivel ezt bebizonyították, az egy Wall Streeti zsidó volt!
Ezt az embert 'Júdea Amerikai konzul'-jának nevezték. Állítólag egyszer azt mondta magáról: "Íme, az Egyesült Államok Disraelije."

Az Egyesült Államok parlamentjének egy választási bizottságának azt mondta: "Valószínűleg több hatalmam volt, mint bárki másnak a háborút illetően, ez kétségtelenül igaz."

A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: Az eredeti szövegben (1929) a népszövetség szerepel, de a mai ENSZ-re is ugyanez igaz. Minál többet változik, annál inkább ugyanaz marad.

A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: Az 1914-1918 -as háborúban, Wilson elnök ideje alatt. Fontos megjegyezni, hogy ugyanaz a személy (Baruch) volt Roosevelt elnök jobbkeze a Roosevelti háború és békeakciók alatt!

Nem túlzott. Több hatalma volt. Nem volt mind jogi erő, ezt bevallotta. Minden lakást elért, minden boltot, gyárat, bankot, vasutat és bányát. Hadseregeket és kormányokat. Sorozóbizottságokat. Embereket épített fel és rombolt le egy szóval. Hatalom volt felelősség nélkül és határok nélkül. Egy, a gój népességre kényszerített hatalom volt, neki és zsidó társainak minden titkot hatalmukban állt megtudni, olyan előnyt és hatalmat adott kezükbe, amelyet aranymilliókért nem lehet venni.

Egy amerikai millió közül sem hallott erről az emberről az Egyesült Államok 1917-es belépése előtt a háborúba. Homályos pozícióból került a nemzet vezetőségébe a háború idején. A kormánynak kevés dolga volt vele, csak kinevezték őt. Azt mondta, hogy lehetett volna a feje fölött az elnököt kérni valamire, de a helyzet ismeretében ezt senki sem tette.

Ki volt ez a a figura, akinek kolosszális volt az útja és legtanulságosabban mutatva Júdea készségét, hogy bármikor átvegye a hatalmat?

A neve Bernard M. Baruch. Dél Carolinában született az 1870-es években a zsidó orvos, Dr. Simon Baruch fiaként. A New York-i egyetemen végzett 19 éves korában. Miután a Wall Streeten dolgozott tisztviselőként, 26 vagy 27 éves korában az A.A.Housman and Company nevű cég alkalmazottja lett.1900-1902 táján elhagyta a céget, de közben helye volt a börzén.

A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: A II. vh-ban amelyben szintán teljhatalma volt, szoros barátja, Winston Churchill volt brit miniszterelnök. Jelentős, hogy az ipar koncentrációja Nagybritanniában minden gazdasági titkot monopolista kartellek kezébe játszott át,és a brit hadi és gazdasági titkok a zsidó manipulálóknak könnyen elérhetőek voltak.

Aztán beszállt az üzletbe, egy állítás, amelyet szószerint lehet venni vallomása alapján:

"Az üzleteket csak magamnak csináltam. Tanulmányt írtam a termelő és gyártó üzemekről és az ott alkalmazott emberekről."

Ebből a tényből kiindulva, Baruch a Parlamenti tevékenysége előtt sok területen volt aktív. Alapvetően a fémek területén, és különböző kereskedelmi szervezetben. A dohánygyárak felvásárlásában is aktív volt, különböző réz, acél, wolfram, gumi és olvasztócégeknél, nagy gumigyárak feléítpését vezette Mexikóban. Fiatal emberként nagyon sok pénze volt, és annak nincs jele, hogy örökölt volna. Nagyon gazdag volt. Hogy a háború hogy változtatta meg gazdagságát, azt nem tudjuk, de biztos hogy sok barátja és közeli munkatársa nagy mennyiségű pénzt harácsolt össze a háború alatt.

BARUCH DIKTÁTOR

A parlamenti vizsgálat bőségesen bebizonyítja, hogy Baruch befolyása hatására Wilson elnök olyan szervezeti változásokat vitt végbe az államirányítás szervezetében, amelyek Baruchot tették a leghatalmasabb emberré a háború idején. A nemzetvédelmi bizottság szerepe lecsökkent. Nem az amerikaiak bizottságe vezette a háborút, hanem az önmaga által kinevezett zsidó tisztviselő, aki alatt minden stratégiailag fontos ponton zsidók voltak. Sajátmaga így írja le látogatását az elnöknél 1915-ben:

"Már régen gondoltam, hogy a háború jönni fog. Amilyen komolyan csak tudtam elmondtam neki, hogy nagyon komolyan szükségesnek tartom az ország iparának mozgósítását. Az elnök nagyon figyelmesen és barátságosan hallgatott, mint mindig. Felhívta figyelmemet a nemzetvédelmi bizottságra. A háború titkára megkérdezte véleményemet róla. Azt mondtam, én valami mást szeretnék helyette." Egy bizottság egy bizottság, Baruch úr valami mást akart. Meg is kapta. Az elnök segítségével ő lett a leghatalmasabb ember a háborúban. Baruch tette mesteri volt, de nem cselekedett amerikai módon. Csak fajának egy tagja csinálta volna így.
Baruch vallomásából semmit sem vettünk el. Az Egyesült Államok elnöke pontosan azt tette, amit Baruch kívánt több ezer alkalommal. Baruch Amerika termelése fölött akart uralkodni és ezt az uralmat meg is kapta. Többet kapott mint Lenin és utódai valaha is megkaptak Oroszországban. Itt az Egyesült Államok népe csak a hazafias elemet létta, nem látták a fölöttük derengő zsidó kormányt. Pedig az ott volt.

Így Baruch több mindent tett. Mielőtt befejezte, egy olyan ellenőrző rendszer vezetője volt, amilyen az Egyesült Államok kormányának sohasem volt birtokában és sohasem lesz, kivéve, hogyha megváltoztatja szabad kormány jellegét. Ez a hatalom a következő hatalmakkal ruházta föl:

1. Az amerikaiak magánüzleteinek tőkéjét használhatta. (Ez névleg a tőkeügyi bizottság hatáskörébe esett, melynek elnöke egy Eugene Meyer, Jr. nevű zsidó volt).

2. Minden anyag feletti rendelkezés. Ebben természetesen minden benne volt. Mr. Baruch szakértője volt sokféle anyagnak és sokuk után érdeklődött. Ahol ő maga nem volt szakértő, más szakértőket fogott be: zsidókat. "Annak a bizottságnak a tagjait én választottam ki, az ipar nem vitte el a legjobbakat."- mondta.

3. Az ipar fölötti rendelkezés. Meghatározta, hogy hova lehet szenet szállítani, hol lehet acélt eladni, hol és milyen ipar működhet és hol nem. Vallomásában azt írta, hogy 357 vagy 361 iparág volt irányítása alatt, "gyakorlatilag minden alapanyagot feldolgozó iparág. Az enyém volt a végső hatalom."

4. Rendelkezés a hadiszolgálatra behívott férfiak fölött. Baruch határozta meg, hogy ki megy a hadseregbe. "Mi határoztuk el, hogy mi szükséges. Mi mondtuk meg, hogy melyik iparágakban dolgozó férfiak hívhatók be katonai szolgálatra, ezek voltak a nem életfontosságú iparágak."
Természetesen szükséges volt bizonyos szabályok meghozatala, de miért egy ember, miért mindig csak ez az ember?

A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: Az ipar és anyagok ellenőrzése a II. vh-ban és Baruch és politikai szövetségeseinek módszerei és hatalma a 'nyugati demokráciákban' érdekes párhuzamot mutat a parlament vizsgálataival az I. vh. után. A terv haladása, valójában.

5. A dolgozók száma feletti hatalom
"Mi határoztuk el, hogy hol helyettesíthetők a férfiak nőkkel, amit a szakszervezetek mindig elleneztek. Az árakat rögzítettük az egész termelés számára, nem csak a hadsereg és a hadiflotta számára, de a szövetségesek és a civil lakosság számára is."

És most illusztrációként a protokollok szövege a hatalomról a gójok kormánya fölött:

"Emelni fogjuk a munkabéreket, ez azonban semmiféle előnyt nem fog jelenteni a munkások számára, mert ugyanakkor elő fogjuk idézni a legfontosabb közszükségleti cikkek árának emelkedését is azzal az ürüggyel, hogy a mezőgazdaság és állattenyésztés hanyatlásának következménye. "
- hatodik protokoll.

Nemcsak a háború alatt, de a fegyverszünet után is a kiválasztottság jelei elárasztották Baruchot. A versaillesi békekonferencián is részt vett az elnök kíséretében.

Mr. Baruch:"Ha a tanácsomat kérte, megadtam. A kártérítéssel volt dolgom. Én voltam az amerikai megbízott a gazdasági részlegben, és a fő gazdasági bizottságának is tagja voltam mint a nyersanyagok szakértője."

Baruch bevallotta, hogy a béketárgyalási bizottságban ült azokkal az emberekkel, akik a békéről tárgyaltak, és részt vett a 'nagy öt' miniszterelnökei tanácskozásán. A zsidók annyira feltűnőek voltak az amerikai köldöttségben, mert mindenütt megjegyzéseket tettek. A franciák Versaillest a 'kóser konferenciának' hívták. A Baruch által vezetett nemzetközi zsidók olyan számosan voltak mindenütt jelen, olyan szilárdan vettek részt a belső bizottságok munkájában, hogy a jó megfigyelő, Dr. E. J.Dillon a 'a békekonferencia történte belülről' (Harpers kiadó) c. művében ezt írta:

"Érdekesnek tűnhetik néhány olvasónak, hogy a képviselők nagy része úgy látta, hogy az angolszász népek szemita befolyásokat közvetítettek" (486 oldal).

"Az eljárások amelyeket követtek, zsidók ötlete alapján állottak össze, akik Párizsban gyülekeztek, hogy valóra váltsák gondosan kigondolt programjukat, amelyet alapvetően végre is hajtattak. Az alapvető gondolat emögött a politika mögött, amely Keleteurópa népeire végzetes következményekkel járt, a következő volt: 'Ezentúl a világot az angolszász emberek fogják irányítani, akik fölött a zsidó elem uralkodik.' "(497. oldal).

Ez semmiképp sem a teljes történet.

Miért választották Baruchot az Egyesült Államok első diktátorává? Mi volt ő, mit csinált, ami őt az államhatalom előtti első emberré tette az első világháború alatt, az első nagyobb háború, amelyben az Egyesült Államok részt vett, és amely azt egy adósnemzetből a hadi és gazdasági élet legfőbb hatalmává tette? És azt viszonylag csekély hadi áldozatok árán és viszonylag kis erőkifejtéssel. Előélete nem igazolja ezt. Sem személyes sem gazdasági képességei nem indokolják ezt. Akkor mi indokolja?

Emberek, akik a politikai és gazdasági erőt háború idején manipulálni tudják, azok erre béke idején is képesek. Az Egyesült Államok most békebeli manipuláció alatt él. Sok csoport és kormány tönkre van menve. Csak az elkobzási hatalmuk tartja fenn őket. Az Egyesült Államok, amelyet a világ leggazdagabb hatalmaként említenek, mint kormány pont olyan szegény, mint bármelyik másik ország. Adósságai vannak és kölcsönöket vesz fel. A hitelezők állandóan leszámítolják a szerződéseket és mind rosszabb kezekbe helyezik azokat. Államadósságunk a mértéke annak, hogy mennyire vagyunk a zsidó világtőke rabszolgái. Demokráciában élünk ugyan, de a kölcsönök mindig többe kerülnek, mint a kapott összeg, és senki sem szólhat egy szót sem emiatt. Mi amerikaiak nem tudjuk, hogy évente mennyi kamatot fizetünk, és azt sem, hogy kinek fizetjük azt.

"A sajtóval a következő módon fogunk eljárni:"

1. "Mi meg fogjuk nyergelni és szorosan meg fogjuk zabolázni, s ugyanezt tesszük majd a nyomdaipar minden más termékével is, mert mi értelme volna megszabadulnunk a sajtó támadásaitól, ha ugyanakkor továbbra is céltáblái maradunk röpiratoknak és könyveknek?"

2. "Ellenőrzésünk nélkül egyetlen közlemény sem fog nyilvánosságra kerülni. Ezt különben már most is elérjük, amennyiben az összes híreket egynéhány kevés ügynökség kapja meg, melyeknek irodáiba ezek a hírek a világ minden részéből befutnak."

3. "Az irodalom és az újságírás a legfontosabb nevelési tényezők közé tartozik és kormányunk ezért meg fogja szerezni az újságok túlnyomó részének tulajdonjogát. Ez semlegesíteni fogja a magánkézben lévő sajtó ártalmas befolyását, és lehetővé teszi majd számunkra, hogy hatalmas befolyást gyakoroljunk a közvéleményre. Tíz-tíz általunk engedélyezett újságra harminc olyan esik majd, melyet mi magunk alapítottunk. Ezt azonban a nyilvánosságnak még csak sejtenie sem szabad. Az általunk kiadott lapok a legellentétesebbek lesznek külső megjelenésben, irányzatban és nézetben, így bizalmat keltve bennünk és a mi oldalunkra állítva teljesen gyanútlan ellenfeleinket, akiket, miután ily módon a csapdánkba estek, ártalmatlanná fogunk tenni. "

-a tizenkettedik protokoll.


A NEMZETKÖZI ZSIDÓ HENRY FORDTÓL -15. Fejezet

A HARC A SAJTÓ ELLENŐRZÉSÉÉRT

Az első ösztönös válasz, amit egy zsidó ad, ha faját nemzsidók kritizálják, hogy ez erőszak, fenyegetés vagy bűntény. Ezt amerikai állampolgárok ezrei tudják igazolni, akik saját fülükkel hallották és saját szemükkel látták ezt a tényt.

Ha a zsidókérdés pártatlan vizsgálója tevékeny, akkor a bojkott az első válasz, ami a zsidók eszébe jut. Ha újság, ha kereskedelmi szervezet, ha szálloda, ha drámai előadás, ha késztermék, melynek előállítója elveihez hű marad: 'cikkeimet eladom de nem az elveimet' - ha a zsidókérdés tanulmányozójával valami üzleti kapcsolat is van, a válasz: Bojkott.
Ez a technika: A suttogás elindul. Nyugtalanító szóbeszéd kezd szálldosni, gyorsan és vastagon. "Figyelj, hogy elcsípjük"- ez kap szárnyra. Az országos hírügynökségeknél alkalmazott zsidók a 'mindennap egy szóbeszéd' elve alapján tevékenyek lesznek. Amerika minden nagy hírügynöksége zsidó kezekben van. Az újságoknál dolgozó zsidók a napi egy becsmérlő cikk alapján dolgoznak. Azok a zsidók, akik a rikkancsokat irányítják (az újságosbódék is elsősorban zsidó kézben vannak, akiknek saját rikkancsaik vannak), kiadják az utasítást, hogy melyik cikkeket kell hangsúlyozni 'Egy új kiáltás ellene minden nap'. Az egész kampány a zsidók elleni kritika ellen irányul, bárki is az, veszélyt jelent 'Figyeld meg, hogy elcsípjük'.

A suttogás, a bojkott a zsidók fő válaszai. Ezek alkotják annak az állapotnak a csontját és izmait, amelyek a nemzsidók agyában a 'zsidóktól való félelem' néven ismert.

BENNETT HARCA

Ez egy bojkott története, amely évekig tartott. Ez csak a számos hasonló történet egyike, amely Amerikában lejátszódott. Ezután is több hasonló eset történt meg, de ez a zsidók hatalmi harcának a kezdetén volt, és ez az egyik első csata, ahol a zsidóság sikeresen szorította ki a független sajtót.

A régen megszűnt "New York Herald" c. újságról van szó, amely zsidó befolyástól mentes maradt New Yorkban. A Herald 90 évig létezett 1920-ig amikor egy összeolvadás során megszűnt. Nagy érdemei voltak a hírgyűjtés terén. Ő küldte Henry M. Stanleyt Afrikába hogy Livingstonet megkeresse. Ő támogatta a Jeannette expedíciót a sarkra. Nagymértékben hozzájárult az első Atlanti kábelek lefektetéséhez. Az újsággal kapcsolatos emberek között az volt a híre, hogy sem vezércikkei, sem hírei nem voltak megvehetők vagy befolyásolhatók. De talán a legnagyobb érdeme az újságírói függetlenség megtarása volt New York zsidóságának egyesült támadásai ellenére. Tulajdonosa, James Gordon Bennett, egy nagyszerű amerikai polgár, aki sok segítőakciót támogatott, mindig barátságos viszonyban volt a város zsidóival. Nyilvánvalóan nem voltak előítéletei velük szemben. Biztosan nem szállt velük szembe szándékosan.De támadható volt, mert a független újságírás becsületét védte. Sohasem vezette be azt, hogy a hirdetőknek szava legyen a szerkesztői irányvonalról, hogy befolyásolják azt, és megszabják, hogy az újság valamiről írjon vagy ne írjon. Bennett idejében az amerikai sajtó többségében még szabad volt. Ma teljesen zsidó irányítás alatt van. Ez az irányítás különféleképpen nyilvánul meg, néha a csak a tulajdonos célszerűségi elve szabja meg. De az irányítás ott van, és pillanatnyilag teljes. Ötven éve sokkal több újság volt New Yorkban mint ma, mert az összeolvadások a versenyt egy kevésre csökkentették, akik nem versenyeznek egymással. A fejlődés iránya másutt is hasonló volt, különösen Nagybritanniában.

A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: 1920 óta megnövekedett a szindikátusba tömörült újságírók száma, és a politikai sajtóbotrányok esetében a befeketítés szokásos.

Bennett Heraldja, egy három centbe kerülő újság nagy tiszteletnek örvendett és a legkedveltebb hirdetési lap volt elterjedtsége miatt. Akkoriban New York zsidó lakossága a maiénak egyharmada volt, de nagy gazdagságot képviseltek.

Ma minden újsággal foglalkozó ember tudja, hogy a legtöbb zsidó vezető mindig érdekelt abban, hogy vagy elhallgasson vagy megírjon valamit. Senki sem olvassa az újságot olyan kritikus szemmel mint a zsidók, figyelve, hogy van-e valami az újságban, ami őket érinti. A Herald egyszerűen azt az eljárást követte erre a támadásra, hogy nem volt lehetséges a Heraldot eltéríteni céljától, hogy a nyilvánosságot informálja. Ennek az alapelvnek az előnyét más újságok is érezték.

Ha zsidó körökben botrány volt (és a századforduló növekvő zsidó lakossága sokat produkált), befolyásos zsidók elárasztották a szerkesztőségeket, hogy ne jelenjen meg hír a botrányról. De a szerkesztők tudták, hogy a Herald nem fog senki kedvéért hallgatni valamiről. Mi értelme van annak, ha egy lap elhallgat valamit, amiről mások írnak? Így a szerkesztők azt mondták: "Mi elhallgatnánk, de mivel a Herald nem hallgatja el, ugyanazt kell tennünk önvédelemből. Ha a Herald elhallgatja, akkor mi is szívesen elhallgatjuk."

De a Herald nem engedett. Sem befolyásos nyomásra, sem üzleti ajánlatra, sem fenyegetésekre vagy veszteséggel való fenyegetésre.Kinyomtatta a híreket.

Egy zsidó bankár rendszeresen követelte, hogy Bennett bocsássa el a gazdasági szerkesztőt. A bankár éppen mexikói kötelezvények eladásával foglalkozott, amikor ezek a kötelezvények teljesen bizonytalanok voltak. Egyszer, amikor egy nagyon nagyszámú ilyen kötelezvényt akart gyanútlan amerikaiakra sózni, a Herald lenyomtatott egy cikket e közelgő mexikói forradalomról, amely a küszöbön áll. A bankárnak habzott a szája és minden befolyást latba vetett, hogy a Herald gazdasági személyzetét elbocsátassa, de egy irodai kisegítőt sem tudott elbocsájttatni.

Egyszer, amikor egy neves család tagja egy megdöbbentő botrányba került, Bennett nem hallgatta ezt sem el, azzal érvelve, hogy egy más család esetén is megjelentetné függetlenül attól, hogy milyen ismert a család. A Philadelphiai zsidók az ottani sajtót elhallgattatták, de Bennett állhatatossága miatt New Yorkban nem hallgatták el.

Egy újság egyben üzleti javaslat is. Bizonyos dolgokról nem írhat anélkül, hogy magát az eltűnés veszélyének tenné ki. Ez különösen igaz azóta, mióta az újságok nem elsősorban az előfizetőkből élnek hanem a hirdetőkből. Az ár alig fedezi a papír árát. Így aztán a hirdetőket nem lehet nem figyelembe venni, mint mondjuk a papírgyárakat. Mivel New Yorkban az áruházak a legszorgalmasabb hirdetők és a legtöbb áruház zsidó, logikus, hogy a zsidók gyakran befolyásolják azoknak az újságoknak a híreit, amelyekben hirdetnek.

Abban az időben a zsidók égető kívánsága volt egy zsidó polgármester New Yorkban. Olyan időt választottak ki, amikor a vezető pártok nem voltak egységesek, hogy a saját jelöltjüket nyomják. A módszer, amit alkalmaztak, jellemző. Úgy gondolták, hogy az újságok nem fogják merni az egyesült áruháztulajdonosok parancsait, így megírtak egy 'szigorúan bizalmas' levelet, amelyet a New Yorki újságok tulajdonosainak elküldtek, követelve benne a zsidó polgármesterjelölt támogatását. Az újságtulajdonosok zavarban voltak. Néhány napig vitatkoztak róla, hogy mit tegyenek. Mind csöndben maradt. A Herald szerkesztői telexen küldték a hírt Bennettnek, aki külföldön volt. Ekkor Bennett kimutatta azt a merészséget és közvetlenséget, amely őt jellemezte. Azt telexezte vissza: 'Hozzátok nyilvánosságra a levelet'. A Herald kinyomtatta, a zsidó hirdetők arroganciája közismert lett, a nemzsidó New Yorkiak könnyebben lélegeztek és tapsoltak az akciónak.

A Herald becsületesen elmagyarázta, hogy ő nem támogathat magán érdekcsoportok érdekeit, mivel ő a közt szolgálja. De a zsidó vezetők bosszút esküdtek a Herald ellen és az ellen az ember ellen, aki játékukat nyilvánosságra merte hozni.

Már régen nem kedvelték Bennettet. A Herald volt New York igazi társasági újsága, de Bennettnek az volt a szabálya, hogy csak igazán ismert családok neveit szabad kinyomni. Az újgazdag zsidók kísérleteről szóló történetek, hogy Bennett társasági rovatába bejussanak, a legjobbak, amiket régi újságemberek el tudnak mesélni.

Az egész háború egy harcban tetőzött Bennett és Nathan Straus, egy németországi zsidó között, akinek üzlete az "R. H. Macy and Company," néven volt ismert. Macy egy skót volt, aki az üzletet fölépítette, amit örököseitől Straus azt megvette. Straus egy gettói emberbarát volt, de a történet, hogy Bennett nem volt hajlandó őt emberbarátként kihirdetni, megtévesztő. Egy hosszú újságvita lángolt föl, melynek tárgya a tej pasztőrözése volt, egy buta vita, amelyet senki sem vett komolyan Bennett és Straus kivételével.

A zsidók természetesen Straus oldalán álltak. A zsidó szóvivők az eget is megszólaltatták Nathan Straust dicsőítve és James Bennettet átkozva. Bennettet úgy festették le, aljas módon, mint valakit, aki egy nemes zsidót meggyilkol. A dolog odáig ment, hogy a zsidók a városi tanácstagoknál határozatokat vittek keresztül.

Természetesen Straus, aki azelőtt sokat hirdetett, most teljesen abbahagyta a hirdetést a Heraldban. És most a New Yorki zsidóság egyesült erői gyűltek össze és fújtak támadást Bennett ellen. Az 'Urald vagy semmisítsd meg' zsidó eljárás támadott, a zsidóság hadat üzent.

A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: Jelentős hogy az első élelmiszerháború óta az élelmiszerek 'feldolgozása' és 'pótlása', a természetes élelmiszerek elrontása világszerte nagy üzlet lett, amely főleg zsidók irányítása alatt áll.

A zsidók egy emberként vonták vissza hirdetéseiket, azzal indokolva, hogy a Herald ellenséges a zsidókkal szemben. Akciójuk valóságos célja egy ember megsemmísítése volt, aki független mert lenni tőlük.

Támadásuk hatása megdöbbentő volt. 600 000 dollár veszteséget jelentett egy év alatt. Minden más New Yorki újság tönkrement volna emiatt. A zsidók tudták ezt és várták annak az embernek a lezuhanását, akit ellenségüknek tartottak.

De Bennett harcolt. Amellett jobban ismerte a zsidók lelkivilágát, mint bármely más nemzsidó New Yorkban. Ellenfelei fegyvereit váratlan módon fordította ellenük. Újságának legvonzóbb részeiben addig zsidók hirdettek. Ezeket kiadta nemzsidó kereskedőknek kizárólagos szerződésekkel. Olyan kereskedők akik eddig a hátsó oldalakra kényszerültek a fizetőképesebb zsidók miatt, most a legfontosabb helyeken kaptak teljes oldalas hirdetéseket. A nemzsidó kereskedők egyike, akinek az új helyzet előnyös volt, John Wanamaker volt, akinek nagy hirdetései ezentúl állandóan feltűnően megjelentek a Bennett újságokban. A Bennett újságok példányszáma nem csökkent és tele voltak hirdetésekkel. A jól megtervezett katasztrófa nem történt meg, a meglepetés inkább komikus volt. Itt Amerika nemzsidó kereskedői egy értékes hirdetőmédium legjobb szolgáltatásait élvezték, míg a zsidó kereskedők nem voltak képviselve. Nem tudván elviselni, hogy a kereskedelem színterét nemzsidó kereskedők foglalták el, a zsidók visszajöttek Bennetthez, és kérték az addigi helyeket, hogy újra ott hirdethessenek. A bojkott a legjobban a bojkottálókat sújtotta. Bennett minden visszajövőt visszavett és nem mutatott haragot. A régi helyeket akarták újra elfoglalni, de Bennett nemet mondott. Érveltek de Bennett nemet mondott. Több pénzt ajánlottak, de Bennett nemet mondott. A pozíciók kicserélődtek.

Bennett győzött, de győzelmének nagy ára volt. Amíg Bennett ellenállt nekik, megerősödtek New Yorkban és attól az ötlettől voltak megszállva, hogy New York újságainak ellenőrzése az egész ország ellenőrzését jelenti.

Az újságok száma fokozatosan csökkent kombinált kiadványok javára. Adolph S. Ochs, egy Philadelphiai zsidó megvette a 'New York Times'-t. Hamarosan nagy újsággá tette, de olyanná, amelyik a zsidók védelmét tekintette feladatának. A Timest minősége teszi jelentős zsidó újsággá. Ebben az újságban a zsidókat állandóan dícsérik, magasztalják és védik, míg más fajokkal szemben messze nem ilyen szeretetteljesek.

Aztán Hearst jelent meg -egy veszélyes agitátor, mert nemcsak a rossz dolgok érdekében agitál, hanem a rossz embereknek is. Zsidó klikkje vette körül, cinkosuk volt, kezükre dolgozott, de soha nem mondta meg az igazat róluk, sohasem 'adta el őket'.

A sajtó zsidó irányítása felé mutató irány elkezdődött és azóta is folyamatban van. A régi nevek, nagy szerkesztők nevei amerikai eszmékkel, lassan elhalványulnak.

Egy újságot vagy egy nagy szerkesztő alapít, és akkor egy erős személyiség kifejezője lesz, vagy egy irányvonal része lesz és üzleti vállalkozás. A második esetben annak az esélye, hogy alapítóját túléli, sokkal erősebb.

A Herald Bennett volt, és ahogy nyugalomba vonult, elkerülhetetlen volt, hogy egy bizonyos erő és erény eltávozzon belőle. Bennett ahogy idősebb lett, félt attól, hogy újságja zsidók kezébe kerül. Tudta, hogy vágytak rá. Tudta, hogy lehúznák, szétszednék, és aztán olyan ügynökséget csinálnának belőle, amely az igazat nem meri róluk kimondani és büszkélkednének vele, mint a zsidók hódításával.

Bennett úgy szerete a Heraldot, mint egy férfi a gyerekét szereti.Végakaratában úgy rendelkezett, hogy a Herald ne egy egyén kezébe jusson, hanem hogy jövedelme egy alapítványba folyjon azoknak a javára, akik a Heraldot azzá tették, ami. 1919 májusában halt meg. A Herald zsidó ellenségei, akik mohón figyeltek, még egyszer visszavonták hirdetéseiket hogy kikényszerítsék az újság eladását. Tudták, hogy ha a Herald vesztőhelyzetbe kerül, akkor a tulajdonosok Bennett végrendelete ellenére eladnák az újságot.

De léteztek olyan érdekek is New Yorkban, akik elkezdték a zsidó veszélyt észrevenni. Ezek győjtöttek egy pénzösszeget, hogy a Heraldot Frank A. Munsey megvásárolhassa.

Aztán, általános meglepetésre, Munsey megszüntette a kedves öreg újságot, és nevét a 'New York Sun' nevének részeként használta.

Bennett újságja eltűnt. Volt munkatársai szétszóródtak különféle újságokhoz és aztán nyugdíjba vonultak és meghaltak.

Noha a zsidók nem lettek a Herald tulajdonosai, sikerült nekik egy nemzsidó újságot kiszorítani. Tovább folytatták újságok felvásárlását, győzelmük ma teljes. De győzelmük anyagi győzelem volt egy halott ember fölött. Az erkölcsi és anyagi győzelem Bennetté volt, amíg élt. Az erkölcsi győzelem ma is a Heraldot illeti. Megmutatta, hogy mire képesek félelem nélküle független elmék, ha olyan emberekéi, akik munkájukat ismerik és sajátmaga miatt szeretik. Megmutatta, hogy mit lehet elérni, ha ezeket az embereket az éber, aktív nemzsidó amerikaiak támogatják. A Herald halhatatlan, mint az utolsó zsidóellenes bástya a New Yorkban, Amerikában. Ma a zsidók az újságírás mesterei úgy New Yorkban, mint Európa más városaiban. Valóban, Európában gyakran jelenik meg olyan újság, amely csak zsidókról ad hírt. Ilyen újság nincs New Yorkban.

A helyzet ilyen marad, amíg az amerikaiak föl nem ébrednek hosszú álmukból és józan szemekkel nézik meg a nemzet helyzetét. Ez a pillantás elég lesz arra, hogy mindent megmutasson nekik és saját szemükkel fogják látni a keleti uzsorást.

"Megkönnyítette diadalunkat, hogy azokkal az emberekkel való kapcsolatainkban, akikre szükségünk volt, mindig az emberi természet legérzékenyebb húrjaira hatottunk, a pénzéhségre, a kapzsiságra, az anyagi javakkal való telhetetlenségre; márpedig ezeknek az emberi gyengeségeknek mindegyike önmagában is elegendő a tetterő megbénítására, mert kiszolgáltatja az emberek akaratát annak, aki megvásárolja cselekedeteiket. "

-az első protokoll.


A NEMZETKÖZI ZSIDÓ HENRY FORDTÓL -16. Fejezet

A ZSIDÓK ÁLLAMA

A júdaizmus a világ legszorosabban szervezett hatalma. Államot formál, amelynek polgárai föltétlenül engedelmesek függetlenül attól, hogy szegények-e vagy gazdagok.

Ezt az államot a zsidóállam néven emlegetik.

A zsidóállam hatalma a tőkében és az újságírásban, a pénzben és a propagandában rejlik.

A zsidóállam az egyetlen olyan állam, amely a világkormány élén éll. A többi állam csak nemzeti kormányt tart fönt.

A zsidóállam alapvető kultúrája újságírói. A műszaki, tudományos, irodalmi eredményei a modern zsidónak mind újságírói teljesítmények. Ezek a zsidók csodálatos tehetségének a következményei, más ötleteit befogadni. A tőke és az újságírás a sajtóban van összefogva hogy a zsidó hatalom politikai és eszmei hordozóanyaga legyen.

A zsidóállam kormánya kitűnően szervezett. Első központja Párizs volt, de aztán elköltözött. 1914 előtt először Londonba, aztán New Yorkba. New York ma London helyébe lépett.
A zsidóállamnak nincs hadserege és hadiflottája, más államok tartják ezt fönt helyette. A brit flotta védte a zsidó világgazdaságot akadályok ellen, vagy azt a részét, amely a tengertől függ. Ennek fejében a zsidóállam Nagybritanniának zavartalan politikai és területi uralmat biztosított.
Aztán New York lépett London helyébe. A zsidók mozgása a 19-edik században, amely az I-vh. után nagy folyammá változott, az Egyesült Államokat tette a zsidó hatalom és befolyás székhelyévé. 'Amerika', ennek flottái, hadserege, polgárai foglalták el Nagybritannia helyét mint a 'világ uralkodója'. Ez csak azt jelenti, hogy a zsidóség székhelye a Brit Birodalomból az amerikai földrészre költözött.

A zsidóállam a nemzeti kormányokra hagyja az egyes országok kormányzását. Ő csak a kormányok feletti uralmat akarja. A zsidók szenvedélyesen szeretik a gój világ örök nemzeti kormányait. A maguk részeről, a zsidók sohasem lettek egyik nép részei sem. Külön nép maradtak és mindig is azok lesznek.

A zsidóállam csak azokra a nemzetekre haragszik, amelyek nem akarják megengedni, hogy a zsidóállam ellenőrizze azok gazdasági és ipari nyereségét. Háborút és békét is tud csinálni, akaratosság esetén anarchiát hív elő majd rendet teremt. A világuralom izmait hordozza kezében és úgy osztja fel azt, ahogy az a legjobban támogatja a zsidóállam terveit.

A világ hírforrásait irányítva a zsidóállam mindig elő tudja következő lépését készíteni az emberek fejében. A legérdekesebb annak a leleplezése, hogy hogyan csinálják az újságokat és hogy az emberek gondolkodását hogyan formálják ezekkel.

Ha a hatalmas zsidónak végül is a nyomán vannak és felfedik kezének munkáját, akkor az ismert kiáltozás kezdődik el az üldözésről és azt a világsajtó is visszhangozza. A tényleges üldözés (amely az emberek elnyomása a zsidók gazdasági tevékenységével) sohasem kerül nyilvánosságra.

A zsidó államnak megvan a helyettes kormánya minden fővárosban. Miután bosszúját kitöltötte Németországon, tovább fog menni hogy más országokat is meghódítson. Nagybritanniát már meghódította. Franciaországot és Oroszországot már régóta a markában tartja. Az Egyesült Államok, annak jóindulatú faji tűrésével, ígéretes mező. A zsidó állam itt van. A működés színtere változik, de a zsidó ugyanaz az évszázadok folyamán.


Te is világosítsd fel a többi embert!
 

Hozzászólások  

 
+3 # aasoft 2013-02-26 15:58
Tehát a "pénztől" kell megszabadulni és a zsidóknak búcsút lehet inteni.
Válasz | Válasz idézettel | Idézet
 
 
-2 # Kaldi Jóuzsef 2013-08-18 12:10
Ehez képest egy mási széljobbant fórumon az terjed, hogy Henry Ford _aki zsidó volt:)_ pénzelte Hitlert...majd átküldöm ide. Más témátok nincs?
Válasz | Válasz idézettel | Idézet
 

Hírlevél

A nemzettel kapcsolatos fontos témákban fogunk értesíteni!

Szavazás

TE használod az életedben a Boldogság Videó tudását? https://youtu.be/88P3kWNTVYc
 

kvesd_az_oldalt

Te is Segíts Hazádnak!

 

Ajánld fel imádságodat Istennek nemzetünkért s hazánkért, majd pedig hangosan imádkozd el a Miatyánkat a következők szerint:

 

 

FELAJÁNLÁS:

(Hangosan tedd meg a felajánlást az imádság előtt, hogy miért is imádkozol)

 

Kedves Istenem! Felajánlom ezen imádságaimat azért, hogy a Te akaratod teljesedjen ki a magyarság és Magyarország létére, munkásságára, tevékenységére, általunk kiváltott hatásokra, cselekedetekre a múltban, a jelenben és a jövőben is. Kedves Istenem segítsd meg Magyarországot s a magyarságot! A magyar gazdaság legyen magyar kézben, istenes magyar vezetők legyenek a vezetésben, Nagymagyarország legyen újra egységben, béke s boldogság legyen minden részen! Valamint tisztíts meg bennünket Istenem minden rossztól, ártó hatástól, hogy újra istenes életet tudjunk élni! Istenem Te tégy igazságot! Legyen Istenem, ahogy szeretnéd és jónak látod! Ámen!

 

 

 

IMÁDSÁG:

(Az imádságot is hangosan mond a felajánlás után. Még jobb, ha 1 miatyánk helyett, a teljes rózsafüzért végig imádkozod a felajánlásért.)

 

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!”

 

 

 

Ezzel szellemi szinten is erősíted országunkat s nemzetünket, hogy újra felvirágozhassunk. Az imádságot, vagy a rózsafüzért naponta többször is elmondhatod a felajánlással az elején!