fejlc

 

fejlcImdkozz

     

Témakörök - Háttérhatalom

Sajnos az irodalomba és sok más művésztbe is bele szoktak rondítani. Elferdíti, megmásítják nemes dolgok jelentését. Saját érdekeik szerint sugalmaznak gondolatokat az írásaikon keresztül, amelyek károsan tudnak hatni generációk sokaságára. Egész könyvnyomdák százai dolgoznak azon, hogy az általuk kiadott manipuláló mű minél több emberre fejthesse ki káros hatását. Gyorsan az eladási listák élére teszik fel a legmanipulatívabb műveket, hogy minél nagyobb legyen az általuk kiváltott káros hatás.

Sokszor mondják, hogy a zsidóság asszimilációjáról csak akkor lehetett volna beszélni, ha negyvennyolcban a határsorompókat lezárjuk s a magyarországi zsidóságot etikailag s így erkölcsi és vallási kényszerhatás dolgában is elszigeteljük a galíciai és orosz-lengyelországi nagy zsidó népmédencétől. Ennek a medencének kompakt, érintetlen, ős tömegei új és új rajokkal, felszívhatatlan új rétegekkel tették reménytelenné a magyarországi zsidóság faji és lelki elvegyülését a liberális magyar társadalommal.

Valószínű, hogy az asszimiláció abban az értelemben, hogy a magyarországi zsidóság teljesen maradék nélkül felolvadjon, ez esetben sem következett volna be. Amint a természetben, úgy a fajok életében és keveredésében is semmi sem vész el. De a negyvennyolcas arányszámot véve alapul, hihető, hogy a zsidóság nagy, belső szaporodása ellenére is sohasem válhatott volna sem a gazdasági, sem a kulturális életben azzá a hegemonikus hatalommá, amivé háromnegyed század alatt a bevándorló tömegekkel gyarapodva s lelkileg azokra támaszkodva és azokhoz visszaesve kifejlett. Egy ilyen hermetikus határzárt elképzelve, valószínű, hogy a kis tömegű magyar zsidóság a környező gazdasági, társadalmi és kulturális túlsúlyánál fogva feltétlen alkalmazkodást diktáló magyar többséghez sokkal nagyobb mértékben simult volna. Helyzete és hozzánk való viszonya s a magyarság viszonya ő hozzá, ezt feltételezve olyanformán alakult volna, mint a nyugati államokban, Francia-, Angol-, vagy Olaszországban. Faji egyéniségét így is megőrizte volna, a kapitalista s indusztriális gazdasági rend kialakulásával párhuzamosan aránytalanul jelentős vezető szerepre tett volna szert, de nem jutott volna odáig, hogy az egész életet itt a maga képére és hasonlatosságára próbálja formálni. Alkalmazkodásra kényszerülő tényezőből nem válhatott volna ő hozzá alkalmazkodást kényszerítő tényezővé.

Mi azonban idebent a liberalizmus nevében és jelszavaival éppúgy szabaddá tettük az érvényesülés útjait, mint ahogy szabaddá tettük a beözönlés útjait is. Félszáz esztendő a magyarországi összes nemzetiségek életében bebizonyította, hogy a liberalizmus, ha bizonyos töredékéket a magyarsággal való együttélésre, vagy összeolvadásra hajlított is, magát a nemzetiségi elvet öntudatában, önmagához való ragaszkodásában annyira kifejlesztette, hogy a nemzetiségi tömegek beolvasztásának reménye teljesen illuzóriussá vált. Mi azt hittük, hogy a törvény alól épp a zsidóság lesz kivétel. Az a nép, amelynek faji zárkozottsága, vallási és kulturális öntudata többezer év viszontagságai között érlelődött ki és vált felbonthatatlan keménységűvé. Azt hittük, ha a zsidóság magáévá teszi a gazdasági és társadalmi felemelkedés eszközeit, ezeken át nem magát fogja keresni, hanem hozzánk, a befogadó magyarsághoz fog egyre jobban, végre feltétel nélkül alkalmazkodni.

Ez az alkalmazkodás szinte háromnegyed századon keresztül látszatra fényes bizonyítékait adta a liberális nacionalista politika igazságainak. A háború és forradalmak tapasztalatai s a keresztyén nemzeti felbuzdulás tanulságai kellettek hozzá, hogy e látszatok mögött a magyar társadalom szélesebb rétegei is megérezzék azt a rettentő valóságot, melyet kevesen már élőbben is sejtettek. A keresztyén és nemzeti ellenhatás a maga igazolására a zsidóság gazdasági elhatalmasodása mellett sűrűn emlegette ugyanazt a mérgező szerepet is, melyet a magyar tudomány, az irodalom, sajtó és művészetek terén magához ragadott. Itt azonban a bizonyításnak nem volt olyan könnyű dolga, mint egyebütt. Azt, hogy a zsidóság önmagáért küzd, a maga hatalmi céljaiért, a nagybankok, a nagy indusztria, a kereskedelem, az összeszerzett földvagyon révén s azt, hogy a színházak és sajtó elzsidósodása milyen mértékű, könnyen lehet illusztrálni. Azt a tényt azonban, hogy a zsidóság a magyar irodalomba is belevitte és érvényesítette saját egyéniségét, erkölcsét és hatalmi tendenciáit, már sokkal nehezebb volt bizonyítani. Mindenki érezte, hogy Molnár Ferenc nem Jókai Mór, hogy Bródy Sándor nem Mikszáth Kálmán, hogy Szomori Dezső nem Herczeg Ferenc, hogy Lengyel Menyhért nem Gárdonyi Géza és így tovább. Ezek az írók azonban, ha nem is azzal a magyarsággal, de mégis magyar nyelven írtak, regényeikben, színdarabjaikban magyar neveket és alakokat szerepeltettek, magyar környezetet rajzoltak s a magyar, vagy a pesti életből vett témákat feszegették. Miért ne lettek volna tehát ugyanolyan magyarok, mint Mikszáthék, vagy Jókaiék? Egy közvetlen és felszínen keresgélő analízis is játszva kimutathatja ugyan, hogy ezek mögött a művészi és irodalmi látszatok mögött ugyanaz a zsidó öntudat és egyéniség él, amely a gazdasági életet a maga képére alakította, de erre az analízisre érthető okokból eddig senki nem igen vállalkozott.

Én sokszor rámutattam arra a sajátságos jelenségre, hogy a zsidó írók magyar nevek alatt voltaképpen saját moralitásukat és saját társadalmi típusaikat csempészik bele a magyar irodalomba s ismételten felvetettük a kérdést, miért rejtik idegen nevek és idegen cégér alá azt a világot, amelyet valóban csakis ők ismernek s amelynek életét, küzdelmeit, céljait, hőseit és szenvedélyeit hét titok pecsétje őrzi az irodalom és művészi közvetítés elől. Nem sokáig kellett reklamálnunk. Az az új irodalom, mellyel a zsidóság végre a maga igazi arcát kezdi feltárni a magyar olvasóközönség számára s a magyar vezetőtársadalom élete helyett egész érdeklődéssel, egész önmaga felé fordul, az utóbbi években szinte észrevétlenül megérkezett. Bíró Lajos regénye a bazini zsidókról, Erdős René könyve a modern zsidólányról és asszonyról, Hatvány Lilié ugyanerről, Földi Mihályé a modern magyar ifjúságról, mind a zsidó irodalomnak ezt a visszatérő útját jelzi. De mindnyájuk közül kiemelkedik Hatvany Lajos most megindult hatalmas regénysorozata, amellyel egy zsidócsalád történetében és felemelkedésében az egész magyarországi zsidóság karrierjét és pályafutását akarja megrajzolni. Ez a zsidó irodalmi és művészi őszinteség és önállóskodás sokkal mélyebb forrásokból és mélyebb indítékokból táplálkozik. A magyarországi zsidóság, miután gazdasági és politikai téren bevehetetlenül kiépítette a maga autonóm életét s miután a közelmúlt harcok tapasztalatai nyomán nemleges értelemben eldöntöttnek érzi azt a kérdést, hogy vissza lehet-e őt egyszer szorítani a mimikri, az alkalmazkodó szerepére irodalmi téren is, ahol pedig legtovább tartotta fenn, leveti álarcát és a maga igazi énjével és igazi arcvonásaival lép a nyilvánosság elé. Annyira zártkörűnek, annyira megingathatatlannak érzi, hiszi magát, hogy úgy érzi, leleplezheti, feltárhatja legbensőbb világát anélkül, hogy mindezzel érzékenyebben árthatna érdekeinek, amelyeket pedig oly bámulatos szolidaritással és alakoskodással tudott e téren eddig tartani és védelmezni. Egy társadalmi réteg, egy ilyen attitűdre nyilván csak akkor szánhatja el magát, ha már kockázat nélkül megengedheti magának az önvallomás, az önkritika luxusát, ha már olyan helyzetben van, hogy azt mondhatja a környező és befogadó társadalomnak: íme, ilyen vagyok a magam igazi mivoltában, álmélkodhatsz, vagy szörnyűködhetsz rajta, fütyülök a véleményedre, nem fontos többé, mit mondasz rólam. Nélküled, sőt ellenedre is itt vagyok, nem árhatsz többé nekem. Túlnőttem hatalmi körödön, alul kerültél és én kívülről és felülről nézek le rád, mint abszolút idegenre. Sokáig úgy tettem, mintha egy úton járnánk, a te színeiddel kendőztem magam életem külső nyilvánulásaiban, a te gondjaidat, érzésvilágodat, moralitásodat, ideáljaidat hazudtam a magaménak, amennyiben önmagam legyőzésével ezt megtehettem. Ökörszem voltam, aki a sas szárnyai alá bújt, de időközben észrevétlenül kinőttem a szárnyaid alól. A magamén akarok repülni. Nem is utánozlak többé. Mert utánozni csak azt szoktuk, aki fölöttünk van, akire rá vagyunk utalva, akitől függünk, akit magasabb rendűnek kell elismernünk. Ez a világ elmúlt, most nyíltan beszélhetek az én külön öncélú világomról és nyíltan élhetek is neki. Nemcsak a pénz és politika, de az irodalom és művészet nyelvén és eszközeivel is!...

Egy kitűnő francia író, Jacques de Lacretelle, tavaly előtt megjelent regényében, amely a francia irodalmi közvéleményben nagy feltűnést keltett, megrajzolta a párisi zsidó fiú átváltozását és karrierjét, akit osztálytársai üldözése francia sovinisztából zsidó nacionalistává alakított. Az új magyar zsidó regényirodalom most ugyanerre az útra lép, miután félszázadon át magyarnak hazudta magát. De nem az üldözés és a mellőzés folytán támadt fel benne az érzelmi és erkölcsi reakció. Ellenkezőleg, a mögötte felgyűlt gazdasági és társadalmi hatalom visszfénye, kisugárzása gyanánt. Ez a zsidó irodalom eddig csak jiddisen nyelven, a ghettó homályában és elboltozott világában szólalt meg, most — és ez nincs minden érdekesség nélkül — Magyarországon jut el először fejlődésének ahhoz a stádiumához, amikor idegen nyelven ugyan, de a zsidóság saját problémáihoz nyúl hozzá, ezeket teszi meg érdeklődése tengelyévé és központjává, amelyen át a többi egész világot nézi, amelyhez ezt a környező világot viszonyítja is.

 

Forrás


Te is világosítsd fel a többi embert!
 

Hozzászólások  

 
+3 # Bastian 2012-06-07 12:36
Ez a folyamat tetten érhető az élet egyéb területein is, már mindenütt érzékelhető.

A gazdaságban és a politikában is egymást marják, ekézik a zsidók, egymást akár le is csukják, de legalábbis feljelentik, elárulják.

Ez már a folyamatnak csak abban a stádiumában szokott előfordulni, amikor az eredeti ellenség, a "gazdaállat" megsemmisítésre került ill. nem játszik már szerepet, mint "ellenség". Lényegtelenné, marginálissá vált. Előtte, amíg létezik a közös "ellenség", addig mindig támogatták, védték egymást.

Ilyenkor jön a közösen megszerzett "koncon" való marakodás, mint a hiénák, amit sajnos a naiv, megvezetett, szegény magyarok akként értékelnek, hogy valakik az érdekükben küzdenek a zsidók ellen és nem látják, hogy mindkét oldalon csak zsidók vannak. A magyarok már rég nem játszanak itt szerepet, tulajdonképpen aktív szerepük megszűnt, csak elszenvedik a történéseket.

Az ilyen pl. Nyírő-vel kapcsolatos politikai "szemfényvesztés ", Székely Himnusz propagálása, stb... kizárólag arra szolgál a részükről, hogy a maradék magyarságot még mélyebb álomba ringassa, és gerjessze az indulatokat ellenünk, ami megágyaz annak, hogy külföldi ellenvetés nélkül meghozhassák majd azokat az intézkedéseket (akár ők, akár majd valamelyik következő kormány), amik végleg pontot tesznek az etnikai megsemmisítésün k folyamatára.

Ennek a folyamatnak a megfordítása azért lehetetlen, mert csak fegyveres felkelés útján volna lehetséges, de erre ez a nép már teljesen alkalmatlan. Valójában igazán (genetikailag is) magyarnak nevezhető ember a határainkon belül, már kevesebb, mint 1 millióra tehető.

Nekem az a tapasztalatom, hogy itt azért nem segít a belső "megváltozás" lelkileg, mentálisan, mert hiába változnánk meg, itt már kiépült egy párhuzamos gazdaság, ahol a "húzó" és sikeres vállalkozások mindegyike zsidó tulajdonú (nekem már minden magyar vállalkozó ismerősöm tönkrement) és egyre inkább zsidók az alkalmazottaik is (csak magyar munkanélküli ismerősöm van, a zsidóknak mind van munkájuk), egymástól vásárolnak, egymásnak adnak el, az ő alkalmazottaikn ak van pénze vásárolni az ő általuk forgalmazott, gyártott termékeket, stb...

Tehát kis túlzással semmi szükségük nincs már ránk, ha itt sem lennénk, attól még működne minden tovább. Izraelben sincs szükségük a palesztinokra, ezért is akarják őket eltakarítani, csak gond van velük, a munkaerejükre sincs szükségük.

Már pedzegetik a cselédkönyv bevezetését, a maradék magyarok amíg még léteznek, jók lesznek majd cselédlánynak, komornyiknak a zsidó családoknál.

Azért hozzák elő mindig a fizetéses oktatás témáját is, mert tudják, hogy azt úgyis csak zsidók engedhetik meg maguknak, ezért ez egy újabb kontraszelekció s folyamatot generál, a képzetlen, műveletlen magyarok majd a sz@rukat felmosni jók lesznek...
Válasz | Válasz idézettel | Idézet
 
 
+3 # Scythion 2012-06-07 16:43
Az a magyar aki gondol népére és a jövőre nem a városban fog élni és nem is boltból vesz meg dolgokat és a gyermekeinek a szkíta múltat fogja tanítani. A címerünk tökéletesen mutatja hogy a magyart nem lehet kiirtani: http://www.youtube.com/watch?v=JGxoPhX_Tfs
És persze nem kötelező a magyarnak csak EGYEDÜL harcolnia, sok testvérünk van és hajlandóak is segíteni.
Válasz | Válasz idézettel | Idézet
 
 
+1 # Scythion 2012-06-07 16:48
Vagyis szerintem nem túl nagy baj hogy fizetős lesz az oktatás, mert akkor az (igazi) magyarnak nem lopja el a drága idejét.
Válasz | Válasz idézettel | Idézet
 
 
+2 # Fénybenjáró 2012-06-07 17:27
Egyre inkább elérhetőek lesznek a hiteles történelmi adataink is az interneten keresztül. Lehet hogy nem lesz papírod róla, de képes vagy egy olyan alapműveltség összeszedésére, amik segítenek a magyarság értékeit tovább örökíteni, tovább vinni.

A Szent Korona Szabadegyetem szintén nemzeti értékekre tanít, történelemre, magyarság hagyatékára. Érdemes az ilyen iskolákat elvégezni. Így legalább nem egy holt tudást fog birtokolni az iskolából kikerülő.
Válasz | Válasz idézettel | Idézet
 
 
+2 # Scythion 2012-06-07 21:12
Azt mondom, hogy ha a "normális" iskolából tiltanak ki minket akkor annak csak örülnék.
Kínszenvedés hallgatni azt a sok zagyvaságot, tudva, hogy lenne jobb dolgom is és van hely ahol azért különbet tudok tanulni és annak a tudásnak tényleg hasznát is tudnám venni.
Válasz | Válasz idézettel | Idézet
 
 
0 # Bastian 2012-06-07 22:13
Értékelem az optimizmusotoka t, de milyen "vidékről" beszéltek, ahol élni fogunk? Talán Kazahsztánban? Az itteni maradék földek éppen most és a következő években kerülnek zsidó tulajdonosokhoz , ugyanúgy leszünk elzavarva, ahogy a palesztinokat is elzavarják a földjeikről és építik a zsidó telepeket.

Azért azt lássuk be, hogy a szkíta-hun múlt ismeretéből nem lehet megélni, ahhoz nem csak írni-olvasni, hanem szakmákat is ismerni kell, nem beszélve arról, hogy miképpen fogjuk megvédeni magunkat a zsidó telepesekkel szemben, akik majd az általuk irányított karhatalommal fognak jönni és törvényekre hivatkozni, majd történelemkönyv ekkel, meg Árpád-sávos lobogókkal fogunk védekezni?

Ezek illúziók, a végnapokat éljük, mindenki élvezze azt a kicsit, ami még van, aztán béke poraira, szerencsére azt már nem érem meg.
Válasz | Válasz idézettel | Idézet
 
 
+1 # Fénybenjáró 2012-06-08 18:42
Ember tervez Isten végez. A te fejedben eltervezted ezeket a dolgokat, lehet a zsidók is hasonlóan tervezgetnek. Azonban Isten fog végezni ezen ügyek alakulásával kapcsolatban.

A magyarság jelenleg tanul, olyan, mint egy rügy, amely még nem pattant ki, mint egy hajtás mely még nem szökött szárba. Istenhez való visszatérés lesz az, ami a magyarságot fel fogja emelni. Csak akkora lehet a sötétség, amennyire kevés a nemzet lelkületében a fény.

A változás nem fizikai, hanem lelki szinten fog eldőlni. A magyarság pedig szépen lassan lelkileg kezd el ébredezni és az Igazság felé fordulni. A többi pedig majd megnyilvánul magától az anyagi szinte. Létre jönnek majd a magyar közösségek, létre jönnek majd a magyar csoportok, akik tettekkel fogják Magyarországot, Szűz Mária királyságát újjá építeni.

Az Igazság szabaddá teszi majd a nemzetünket is! :-)
Válasz | Válasz idézettel | Idézet
 
 
0 # Scythion 2012-06-08 20:59
Ahogy már mondtam, vannak testvéreink és nem a kőkorszak szintjén állnak technikailag, hanem eléggé komoly fegyverzettel bírnak. Egyébként nem látok semmilyen jövőképet az írásodban, remélem nem a végső lelohasztás a célod.
Válasz | Válasz idézettel | Idézet
 
 
0 # Scythion 2012-06-08 21:34
Egyébként sajnállak, mert abból a tudásból ami neked van csak arra futja hogy a szakadék szélén sírj egy kövön a múlt és a jelen miatt, ahelyett hogy megpróbálnál egy hidat építeni a szakadékra.
Válasz | Válasz idézettel | Idézet
 
 
+1 # Modis Andrea 2012-06-10 14:15
Magyarorszag a Magyaroke. Mindenki mas - csak vendeg. Hivott vagy hivatlan. Tortenelmunkben szamtalan hivatlan vendeg szerepelt mar. Ezek a belopozott es beosont zsivanyok - nem az elsok. Olyan meg nem volt, hogy a gazda magatol attessekelje a hazat a vendegnek, aki nagyon maradni akar. Ez a fold a mi hazunk, a mi hazank.
Isten vigyaz rank, ha lelkileg is a gyozelem ural bennunket es nem kudarc. Eger varanak megvedese konnyebb volt? Hat nem kiotolte a modszert a magyar, amivel eluzte az akkor aktualis hivatlan vendeget??! Mindegyik vendeghez a megfelelo modszert. Ezt kell kitalalni. Nyilvan jo lenne, ha szinre lephetne most jogos kiralyunk, aki a Szentkorona jogosviseloje lehetne es lephetne fel a keressel, hogy ezek csomagoljanak, vagy huzzak meg es vissza magukat. Ne gondoljak, hogy ezek bator kutyak! Ezek - gyava kutyak, s csak azert ugatnak egyre batrabban es mereszebben, mert a Gazda nincs a hazajaban es engedi. a csotanyokra, ha radobbantasz, szetszaladnak. A patkanyok, ha kozejuk dobsz, elszaladnak. En ezt mashogy - nem lattam. Ha vagyunk, csak rajtunk mulik, es mindegy, ma a valosagban hanyan is vagyunk, maradtunk, a lenyeg - ez a fold a Mienk, a Magyaroke. S ezt az egesz vilag tudja.
Válasz | Válasz idézettel | Idézet
 

Hírlevél

A nemzettel kapcsolatos fontos témákban fogunk értesíteni!

Szavazás

TE használod az életedben a Boldogság Videó tudását? https://youtu.be/88P3kWNTVYc
 

kvesd_az_oldalt

Te is Segíts Hazádnak!

 

Ajánld fel imádságodat Istennek nemzetünkért s hazánkért, majd pedig hangosan imádkozd el a Miatyánkat a következők szerint:

 

 

FELAJÁNLÁS:

(Hangosan tedd meg a felajánlást az imádság előtt, hogy miért is imádkozol)

 

Kedves Istenem! Felajánlom ezen imádságaimat azért, hogy a Te akaratod teljesedjen ki a magyarság és Magyarország létére, munkásságára, tevékenységére, általunk kiváltott hatásokra, cselekedetekre a múltban, a jelenben és a jövőben is. Kedves Istenem segítsd meg Magyarországot s a magyarságot! A magyar gazdaság legyen magyar kézben, istenes magyar vezetők legyenek a vezetésben, Nagymagyarország legyen újra egységben, béke s boldogság legyen minden részen! Valamint tisztíts meg bennünket Istenem minden rossztól, ártó hatástól, hogy újra istenes életet tudjunk élni! Istenem Te tégy igazságot! Legyen Istenem, ahogy szeretnéd és jónak látod! Ámen!

 

 

 

IMÁDSÁG:

(Az imádságot is hangosan mond a felajánlás után. Még jobb, ha 1 miatyánk helyett, a teljes rózsafüzért végig imádkozod a felajánlásért.)

 

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!”

 

 

 

Ezzel szellemi szinten is erősíted országunkat s nemzetünket, hogy újra felvirágozhassunk. Az imádságot, vagy a rózsafüzért naponta többször is elmondhatod a felajánlással az elején!