fejlc

 

fejlcImdkozz

     

Témakörök - Háttérhatalom

Ilyen elven működik a Jobbik, az álnemzeti médiumok, álnemzeti vezetésű szervezetek. Magyarok Szövetsége, Magyarok Világszövetsége, 64 Vármegye, Kuruc Info, stb. Nagyon tanulságos!

A községben két Weiss-korcsma volt. Éltek ott még Weissek, Grünök, Schwartzok, Braunok, elég szép számban és elég jól. Boltos, rőfös és korcsmáros volt a legtöbb, de azok nem voltak hasonnevűek, mint a két Weiss, a két korcsmáros.

Az egyik régi jövevény volt. Már jól megszedte magát. Övé volt a nagyvendéglő a piactéren, beszállóval, itatóval, kuglizóval, hatablakos bálteremmel, ahol farsang idején az egész község ifjúsága megfért. Táncolhatott, mulathatott kedve szerint mindenki, és főleg ihatott, amennyi belefért, vagy amíg a pénzéből futotta.

Ott nem volt házirend, mint a katolikus körben, ahová részeges, dorbézoló, verekedő legényt be sem engedtek. Ott mindenki úgy mulatott, ahogy akart, és annyit ihatott, hogy már a lábán sem tudott megállni.

Hogy nem tud hazamenni, a hóba vagy a sárba fekszik, megfázik, beteg lesz, „az, kérem, az ű baja“! Pénzért mindenki úgy mulat, ahogy neki tetszik!

Mert ez is, kérem, a demokráciához tartozik. A Weissek pedig mind jó és nagy demokraták! Ezt ugyebár nem lehet elvitatni!

Ez volt tehát a nagyvendéglő: a Vájsz!

Nem is kellett a nevéhez semmiféle megkülönböztető jelzőt tenni, ha valaki azt mondta, „a Vájsznál“, mindenki tudta, hogy a nagyvendéglőről van szó.

Nem úgy a másik, kinek az alvégen volt kiskocsmája. Amolyan régimódi kármentővel az egyetlen ivóban, fapadokkal, x-lábú asztalokkal, a mestergerendára akasztott füstös petróleumlámpával.

Ott nem volt hattagú zenekar, mint a nagyvendéglőben, csak az öreg Salamon cigány cincogott repedt hegedűjén, s ha valami jobb vendég akadt, rögtön ott termett egy-két unokája a közeli cigánysorról pikulával vagy ölbefektetős cimbalommal.

Mivel pedig ez a kiskocsma már méreteiben sem volt összehasonlítható a nagyvendéglővel, bár a tulajdonos itt is „Vájsz“ volt, megkülönböztetésül tehát a mindig találó népi logika ennek a „Vájsz“ kocsmárosnak a neve elé odatette a „kis“ jelzőt.

„Vájsz“ és „kis Vájsz“, így ismerte őket ország-világ, mikor az alább következő história megtörtént jeles és nevezetes századunk első felében.

Történt pedig egy hétköznap este, hogy a Vájsz-korcsmában, azaz a nagyvendéglőben igen nekibúsultan iszogatott Görbe Jóska.

Nagyivású legény volt ez a Jóska gyerek. Jónövésű és erős is, akár a „bihal“. Olyan méretű lajbit egy boltos sem árult, amibe a mellkasa belefért volna. Az Ídös varrta mind a munkára valót, mind az ünneplőst boltozatos „mejjire“. Karján, vállán az sem vetett ráncot... Telisteli volt a lajbi a legénnyel. Épp hogy ki nem repedt. Félte is az indulatját mind az alvég, mind a hostya. Mert ha egyszer belevadult, az egész utca legénynépét megzavarta.

Különösen, ha nála volt a kapája. Merthogy kapás volt az istenadta. Szőlőmíves. Jó borissza.

Most is már az ötödik féllitert iszogatja. De nem látszik meg rajta. Csak Vájsz, aki jól ismerte pendelyes gyerek kora óta, tudta, hogy erősen borús a Jóska kedve, mert „egen hallgat“!

Hiába kezdte el akár az időjárásról, akár a jó termésről, de még a munkabér kérdéséről is szokásos mondókáját, Jóska csak hümmögött.

Vette a poharat. S ivott. Így adta Vájsz tudtára, hogy most csak ez a fontos, a többi nem érdekli.

Mikor Jóska hazaindult, úgy fizetés közben még odavetette, a jó vendégnek kijáró udvariasságból, szokásból:

– Hazafelé, Jóska?

Választ sem várt, s úgy számolta a visszajárót a legény hatalmas tenyerébe.

De Jóskából csak kivetette a választ az indulat:

– Oda is... de elébb még betérek a kis Vájszhoz, mert elébb még számadásom van véle.

Nem is amit mondott, hanem ahogy mondta, ijesztette meg Vájsz urat. Még a lélegzete is elállott.

Félbehagyta a visszaadást is. Jóska nyitott tenyere úgy maradt a levegőben, míg a másik kérdésre is válaszolt:

– Miféle számadásod van néked a kis Vájsszal?

– Mert hogy tegnapelőtt, szombat este olyan ánslúgos lőrét adott innya a rusnya zsidaja, hogy a gyomrom is maj ki gyütt tüle. Még ma régge is kóválygott a fejem. Munkába sé vótam. De az árát jól mégvétte. A tetejibe még elsinkófált égy húszasomat, amit új csemmára szántam!

Vájsz úr igyekezett a dolgot elsimítani.

– Nem lehet az, Jóska, biztosan Salamonnak adtad.

Jóska összehúzta a szemöldökét s úgy lökte ki magából:

– Ü is ezt mongya maj, de nem igaz, hászen nem is vótam részeg, hanem beteg. Azé szétte el a pézém. A leginyek még most mind rajtam röhögnek, hogy kifogott rajtam a kis Vájsz bora. Mulatsággá tett. De be is verem érte a fejit a gyüttmént tolvajának. No, aggya csak a pízém, osz erisszén a dógomra.

– Adom, adom. Csak ne hamarkodj! Tudom, hogy igazad lehet – Jóska homlokán összeröffentek a ráncok! –, sőt igazad is van! Persze igazad van! Csúnyán bánt el veled az a lókötő kis Vájsz! De majd én megtanítom a csavargó zsidaját, hogy mi a becsület... Várj csak, várj!... Itt a pénzed. Elmegyek veled, majd én elintézem... Hamar az überciheremet... Ugorj érte, Árminkám... Aztán mehetünk is... Mert én veled tartok... Azt tudod, hogy rám mindig számíthatsz... Ha valami baj van, nem kell máshoz menni! ... Itt a jó Vájsz bácsi... Majd a Vájsz bácsi elintézi!... Jóska fiam, akármi bajod van, Vájsz bácsi, ismerhetsz, a Vájsz bácsi elintézi... Akármi bajod van, mindig elintézi... De milyen jó, hogy szóltál!... Így elbánni egy ilyen jó vendéggel!!! Egy ilyen derék, becsületes magyar emberrel!... Hát ezt már nem nézhetem... nem én!... Hát olyannak ismersz te engem?... Na, mehetünk!... Menjünk!

Vájsz úrból addig folyt a szó, megállíthatatlanul, amíg Árminka előkerítette a felöltőjét, aztán csodálatra méltó ügybuzgalommal, a legényt maga mögött hagyva sietett igazságot tenni.

Kis Vájszhoz is elsőnek ő maga nyitott be nagy garral. A legénynek még ideje sem jutott beleszólni a dologba. Jóska csak csendes szemlélője lehetett a nagy számonkérésnek, ami ezek után már csak a két Vájsz ügye lett.

– Idehallgasson, maga jöttment csavargó, maga aljas gazember, maga tolvaj, csaló zsidó! – rontott be a kármentőbe Vájsz úr a kis Vájszhoz nemes felháborodással. Dehogy engedte volna kilépni onnan, hiszen még a legény keze ügyébe kerülhetett volna.

– Hát van magának pofája hamis borral megitatni, megcsalni, meglopni egy ilyen derék magyar embert, mint Görbe úr? Maga piszok, maga szemét!... Fuj!...

És szemen köpte!

– Maga akasztófavirág!

És felpofozta.

– Maga... maga... büdös zsidó... Maga haramia!...

És megint lehúzott két pofont.

– Egy szót se! Mars ki!

Azzal szinte kirúgta a kis Vájszot a lakás felé.

Úgy elbánt Vájsz úr a kis Vájsszal, hogy Jóska már lassan meg is sajnálta. De ez még mindig nem volt elég.

Vájsz úr feltépte a kis fiókot, kivett egy húszast, és a legény markába nyomta.

– Itt van, Jóska fiam, hogy ne legyen semmi kára! Aztán most mehetünk! Ki-ki a maga dolgára.

A sarkon Jóska még nagyot köszönt Vájsz úrnak, amiben szinte az is benne volt, hogy sohasem hitte volna, hogy ilyen derék, becsületes ember.

El is határozta, hogy örökre hálás lesz ennek a derék Vájsznak!

+

A legközelebbi zsidó ünnepen aztán panaszra ment a rabbihoz kis Vájsz a nagy Vájsz ellen.

Nem a törvénybe ment, hanem a neki magasabb hatósághoz, a rabbihoz!

A rabbi csak hallgatta a beszédet, a panaszkodást. Szeme sem rebbent a vádra, hogy Vájsz a gójok mellé állt. Csak amikor kifogyott a panaszos szó, szólalt meg hosszú szünet után nagy bölcsen és csendesen:

– Tudok mindent. Amit a másik Weiss tett, az jól van téve!

– De rabbilében, leköpött, felpofozott, belém rúgott...

– Jól van téve... Mert nézze, khérem: mielőtt magához mentek, az a legény ott iszogatott a nagyvendéglőben. Öt féllitert ivott meg. Tudom, egy ilyen magyar legénynek ennyi itóka meg sem kottyan, de ahhoz ép elég, hogy a verekedő kedvét meghozza. Szerencsére, a maga szerencséjére, távozás előtt elkottyantotta, hogy hová készül. Hogy magával van számadása, magával az ánslúgos bor, meg a húszas miatt. Meg hogy be akarja verni a maga fejét. Hát nézze, khérem: nem jobb magának, hogy ezt a számadást egy hitsorsosa intézte el a legény helyett? Mert így mi történt, mi baja esett? Kapott két pofont: nem sántult bele. Szemen köpték: azt mindjárt letörülte. Megrugdosta a Weiss, az ő rossz lábaival, a szattyánbőr cúgos cipőivel – hisz mást nem is tud hordani. Megnyugtatom, hogy az neki jobban fájt, mint magának. Ez történt, khérem... S hogy így történt, azt köszönje a Weissnek... Mert így semmi, de semmi baja nem történt. De ha az a legény csak egyszer magára teszi a kezét, maga nem mér több ánslúgos bort az alvégen soha többé ebben az életben, és nem számol úgy, ahogy akar a részeg magyaroknak. Nem szedi el tőlük még a csizma árát is, hogy a legidősebb fia Pesten járhasson egyetemre. Azt hiszem, ezt nem kell bővebben magyarázni. Tudom – s azt hiszem, maga is tudja –, a legényt aztán bezárták volná pár évre, amennyit a törvény kimond ilyen esetekre. Ittas állapotban elkövetett súlyos testi sértés, ha halálos, öt-hat év. Az öt félliterből talán sikerült volna a Weissnek két-hármat letagadni és az előre megfontolt szándékot is bizonyítani a csapossal, aki szintén hallotta, hogy a legény mire készül. Ebben az esetben jóval több. Talán lett volna 12-15 év is. De mi van abból magának és a hátramaradottaknak?... Gondolom, ezt sem kell sokáig fejtegetnem. Köszönje az okos, előrelátó Weissnek, hogy nem így történt.

– Khöszönöm, khöszönöm, rabbilében!... És Vájsznak is!... – rebegte halkan a megokosított kis Vájsz, aki egész belesápadt a lehetőségek részletes mérlegelésébe. Azután indult az ajtó felé. A rabbi még utána szólt:

– Hasonló esetben, remélem, maga is ilyenformán jár el!

– Úgy lesz, rabbilében! – válaszolt most már újra feleszmélten. S büszke faji öntudattal elkacsázott saját birodalma, az alvégi kiskocsma irányába.

+

Ez a kis történet a két Weissel és a magyar legénnyel annyira jelentéktelennek látszik a mai világesemények mellett, hogy talán szóra sem érdemes, ha nem lenne olyan nagyon-nagyon jellemző, és nem lenne olyan hatalmas bizonyító ereje.

Mert ez a játék a Weissek és gójok között ma is folyik.

A módszerek földrészeket, sőt egész világot átfogó viszonylatban sem változtak.

En-gross vagy en-detail, csupán ez a különbség.

De még kicsinyben csak tőke és erőgyűjtés volt a cél, ma már az erő birtokában nagyban megy a játék. Ez az erő a közvélemény és közhangulat korlátlan irányítását szolgáló minden propagandaeszköz birtoklásában rejlik. Kezükben a sajtó és irodalom, rádió és televízió, színház és film, melyeknek birtokában külön szembeköpő, felpofozó és megrugdosó intézményeket tartanak fenn, hogy valahogy a keresztényeknek eszébe se juthasson önmaguk és szenvedő testvéreik érdekében és védelmében személyesen fellépni.

Ha mégis eszükbe jut néha, ritkán, minden ilyen akciót már előre is aljas, náci-fasiszta meggondolásnak, gonosz és elvetemült antiszemitizmusnak bélyegeznek, és propagandaszerveiken keresztül már csírájában lehetetlenné tesznek és megfojtanak.

Hisz ott a Free Europe rádió és az Emberi Jogokat Védő Liga, élén annak az embernek özvegyével, aki századunk első felében legtöbbet vétett az emberi jogok ellen, azonkívül az UNO.

Hát ez nem elég?!...

Mi kell még a gójoknak?

És a legszomorúbb, hogy a legtöbb keresztény el is hiszi, hogy mindez elég. Aki többet kíván, az aljas háborús uszító, aki nem átallaná újra lángba borítani a világot, mert ő és hozzátartozói nincsenek megelégedve jelenlegi helyzetükkel.

A bolsevizmus mákonyával leitatott magyarokat, lengyeleket, bulgárokat, románokat, tótokat és cseheket, kik mind-mind Krisztus-hívő keresztények, mindenükből kifosztják, lelkileg és testileg megrontják, hitüktől nap mind nap jobban és jobban eltérítik, elhivatott vezetőiket lemészárolják, mint a vágóhídi barmokat, papjaikat és értelmiségüket kiirtják, mint a kárttévő állatokat vagy rovarokat, azután a tetteseket, gyilkosokat és gonosztevőket a Free Europe rádió szemen köpdösi és megrugdossa (az ő lúdtalpasaival!), az UNO pedig felpofozza az ő megbélyegző határozataival.

És a világ kereszténysége nyugodtan alhat tovább, „minden el van intézve“ a dicső demokrácia emberi jogokat védő törvényei szerint!!!

Mindszenty hercegprímást megkínozzák, tortúrának vetik alá, az ő törvényeik szerint elítélik és börtönbe vetik, aztán a másik Vájsz Amerikában könyvet ír a védelmében, és filmet készítenek róla a többiek: a Vájszok! (És milliókat keresnek rajta!)

De abban a könyvben és filmben szó sincs arról, hogy a tortúrán mások nem is voltak jelen, csak zsidók!!! És ahogy azt leírják és bemutatják, az meg sem közelíti a valóságot, sőt éppen annak elködösítésére szolgál.

Mesterien megszervezett visszaható propaganda a keresztény öntudat és szolidaritás elaltatására.

Hasonló ez a hűtlen asszony töredelmes vallomásához, aki egy kis bűnt beismer, hogy több nagyot eltitkolhasson, és hogy a számonkérés alól kibújhasson.

Amíg a kereszténység lustaságból, kényelemszeretetből vagy egyszerű rövidlátásból engedi magát orránál fogva vezetni a Vájszok által, amíg ki nem lép ebből a számára életveszélyes rezervációból, amíg engedi, hogy testvéreinek megrontói, kifosztói és gyilkosai felett a hóhérok testvérei és rokonai bíráskodjanak és ítélkezzenek, addig a másik Vájsz nyugodtan méri tovább a marxizmus és bolsevizmus halált hozó istentelen borát a szerencsétlen magyaroknak, és minden vasfüggöny mögé zárt kereszténynek. Nyugodtan fosztja meg őket hitüktől s javaiktól, mert addig nem történik más, mint szembeköpősdi és felpofozósdi, de az is csak úgy távolról! Sajtón, filmen, rádión vagy akár nagyhangú diplomáciai jegyzékváltásokon keresztül.

Éppen itt lenne már az ideje a feleszmélésnek!

 

Tiszay András (Alföldi Géza)

(Hídverők, 1956. 13. szám)


Te is világosítsd fel a többi embert!
 

Hírlevél

A nemzettel kapcsolatos fontos témákban fogunk értesíteni!

Szavazás

TE használod az életedben a Boldogság Videó tudását? https://youtu.be/88P3kWNTVYc
 

kvesd_az_oldalt

Te is Segíts Hazádnak!

 

Ajánld fel imádságodat Istennek nemzetünkért s hazánkért, majd pedig hangosan imádkozd el a Miatyánkat a következők szerint:

 

 

FELAJÁNLÁS:

(Hangosan tedd meg a felajánlást az imádság előtt, hogy miért is imádkozol)

 

Kedves Istenem! Felajánlom ezen imádságaimat azért, hogy a Te akaratod teljesedjen ki a magyarság és Magyarország létére, munkásságára, tevékenységére, általunk kiváltott hatásokra, cselekedetekre a múltban, a jelenben és a jövőben is. Kedves Istenem segítsd meg Magyarországot s a magyarságot! A magyar gazdaság legyen magyar kézben, istenes magyar vezetők legyenek a vezetésben, Nagymagyarország legyen újra egységben, béke s boldogság legyen minden részen! Valamint tisztíts meg bennünket Istenem minden rossztól, ártó hatástól, hogy újra istenes életet tudjunk élni! Istenem Te tégy igazságot! Legyen Istenem, ahogy szeretnéd és jónak látod! Ámen!

 

 

 

IMÁDSÁG:

(Az imádságot is hangosan mond a felajánlás után. Még jobb, ha 1 miatyánk helyett, a teljes rózsafüzért végig imádkozod a felajánlásért.)

 

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!”

 

 

 

Ezzel szellemi szinten is erősíted országunkat s nemzetünket, hogy újra felvirágozhassunk. Az imádságot, vagy a rózsafüzért naponta többször is elmondhatod a felajánlással az elején!