fejlc

 

fejlcImdkozz

     

Témakörök - Háttérhatalom

Csak, hogy tudd, kik éltették a kommunizmus. Ugyan azok, akik a globalizmust is.

Lazar Mojszejevics Kaganovics

Sztálin leghűbb csatlósa Lázár Kaganovics volt. Pártdokumentumok szerint 1893. november 22-én született a Kijev vidéki Kabany faluban. Hivatalos születési ideje 1893. február 22.

Lázár Kaganovics zsidó Heder-iskolába járt. Az egykor cipész mensevik Szovjet-Oroszországban hatalmas karriert futott be. Korábban hivatalosan cipőkészítőként dolgozott; más végzettsége nem volt. A rá vonatkozó pártdokumentumokban ezért az „autodidakta" besorolást kapta. 1911 decemberében lett a Bolsevik Párt tagja, tagsági kártyájának száma: 000 008. Energikus funkcionáriusnak tartották, aki emberek vonatkozásában ügyes szervező volt. Borisz Bazsanovnak — Sztálin titkárának — memoárjai szerint súlyos nyelvtani hibákkal írt oroszul.

Kaganovics hivatalos életrajza azt állítja, hogy 1915-ben szülőfalujába száműzték, ő azonban elmenekült és az 1917-es februári forradalomig különféle álnevek alatt bujkált. Ezen idő alatti tevékenysége államtitok maradt, csakúgy mint az, hogy a Po'alei Zion (Cion Munkásai) cionista mozgalom tagja volt. Ez a szervezet a szocializmust és a cionizmust kívánta ötvözni. A Po'alei Zion tagjai között tízezrével találunk zsidó bolsevikokat.

A Molodaja Gvargyija (No. 1989) című folyóiratban Szergej Naumov (Magadan) orosz történész megerősíti, hogy Kaganovics valóban a Po'alei Zion tagja volt. Találtak olyan Lázár Kaganovicsnak küldött archivált dokumentumokat, amelyekben a Po'alei Zion nemzetközi cionista szervezet kiküldöttei pénzek beszedéséről számoltak be. Efféle jelentésekbe csak a szervezet tagjai tekinthettek bele. Leon (Leiba) Mekhlis — hírhedt ítéletvégrehajtó Sztálin idejében — szintén a Po'alei Zion tagja volt.

A Po'alei Ziont 1899-ben, orosz tagozatát 1901- ben alapították A szervezet vezetői ekkor Haim Zsitlovszkij és Nahman Szirkin (1868-1924) voltak. Az 1905-1906-os oroszországi „forradalomban", amikor cionista—marxista csoport 25 000 tagja harcolt a cár ellen, aktív szerepet játszottak. A társaság Világunióját 1907-ben alapították meg; központjuk 1915-1916-ban Hágában volt, ám 1917 és 1919 között Stockholmba tették át, ahol minden elképzelhető segítséget megkaptak. Majd a központ a Szovjetunióba költözött, ahol a Po'alei Zion mint szocialista cionista párt 1928-ig teljesen legálisan létezett. A tagok lassan beszivárogtak a kommunista pártba és más szervezetekbe. A Po'alei Zion aktívan támogatta a bolsevik hatalomátvételt. Tagjai főként szélsőségesek és terroristák voltak, akik mindenkit meggyilkoltak, aki az oroszországi zsidó hatalom útjában állt. Felforgató marxista szervezet még a kicsiny Észtországban is jelen volt.

A Bund — a zsidó nacionalista párt — és a Po'alei Zion akkor is tevékenykedett, amikor a többi pártot, beleértve a Kommunista Pártot is, betiltották. A kommunista pártnak még Jevszekciája (azaz zsidó tagozata) is volt. Szergej Naumov szerint a vörös cionisták 90%-a a kommunista elnyomóapparátus részét képezte.

1918-ban a zsidó Lázár Kaganovics, Henrik Jagoda és Jan Gamarnyik 50 000 orosz parasztot deportált Kubán vidékéről. Szokás szerint természetesen marhavagonokban szállították el az áldozatokat.

1922-ben Lázár Kaganovics segített Sztálinnak abban, hogy a Központi Bizottság szervezési és oktatási szekciójának vezetőjévé váljék. 1924-ben a Központi Bizottságba és a Titkárságba került; Lázár Kaganovics pedig a Központi Bizottság titkára lett. Ezek után a legfontosabb ügyek intézését vette kezébe. 1925 és 1928 között ukrajnai pártfőtitkár. Egyetlen felettese volt: Sztálin.

A Szovjetunióban Kaganovics védelme alatt virágzott a zsidó kulturális élet. 1928-ban a szovjet birodalomban már 1075 zsidó iskola volt, amelyekben 160 000 gyerek tanult jiddisül. Az 1930-31-es években a zsidó intézmények száma rohamosan emelkedett. Három jiddis napilapot publikáltak: a Der Emesst (Moszkva), az Oktobert (Minszk) és a Sternt (Harkov). Az Oktober dühödten írt arról, hogy az oroszoknak egykor szokása volt azt mondogatni: „Átkozott zsidó!" Számos helyi újság és folyóirat is létezett (Einigkeit, Heimmland). Harkovban gyereklapot (Zeit Gereit — Állj készen!) is megjelentettek. A könyvek és újságok száma 11-ről 298- ra emelkedett (az összkiadások száma 155 000-ről 1 136 000-re nőtt). Az Emess kiadóvállalat 30 évig működött. Meg kell említenem, hogy más kiadványokkal ellentétben a zsidó kiadványok nem estek cenzúra alá. Egy a kulturális élet területén tevékenykedő zsidó személytől tudom, hogy a Glavlit (a cenzúrát gyakorló szerv) folyóiratukat, a Sovetisch Heimlandot nem cenzúrázta. Ez a Párt különleges szimpátiájának volt a jele. Zsidó kulturális tanulmányok céljára a Belorusz Akadémián külön tanszék létezett. 1929-ben a zsidó kultúra számára intézetet alapítottak. Bizonyos tanárképző főiskolákon speciális tanszék működött azzal a céllal, hogy kiképezze azokat, akik majdan zsidó iskolákban tanítanak. Az Encyclopaedia Judaica szerint a „forradalom" után megnyílt a Zsidó Nép Egyeteme.

Azon zsidó szervezeteket, amelyek nem feleltek meg a haramiavezéreknek, megszüntették.

A terrorgépezetben Lázár Kaganovics volt Sztálin jobbkeze. Robert Conquest szerint nem ismerte a könyörületet. Úgy tartotta, hogy a bolsevikok érdekei minden bűnt szentesítenek. Egyik legközvetlenebb segítőtársa, Nyikita Hruscsov, a „legkegyetlenebb emberként" jellemzi.

Stuart Kahan, amerikai újságíró könyvet jelentetett meg Lázár Kaganovicsról, és a könyvből sok minden kiderül. Kahan Kaganovics testvérbátyjának, Morrisnak az unokája. Morris az 1900-as évek elején emigrált az Egyesült Államokba. 1981. szeptember 23-án Oroszországban hosszasan beszélgetett rokonával jiddisül. Ennek eredménye lett A Kreml farkasa (Stockholm, 1988) című könyv.

Lázár Kaganovics alátámasztotta többek között azt is, hogy az 1917. november 7-8-i hatalomátvételt Trockij vezette. Lenint és Sztálint természetesen idealizálta, és kitartott a szovjet mítosz mellett. Megerősítette azonban, hogy a Molotov—Ribbentrop paktumnak titkos kiegészítő záradéka van.

Kaganovics, a szürke eminenciás

Lázár Kaganovics — miután segített Sztálinnak Nagyezsda Krupszkaja elhallgattatásában, valamint abban, hogy Krupszkaján keresztül Sztálin hozzáférhessen ahhoz a vagyonhoz, amit Lenin Svájcba juttatott — hatalmas karriert futott be. Később jelentős szerepet játszott a Trockij elleni harcban. Krupszkaja kezdett túl sok problémát jelenteni Sztálin számára, mivel ő, Kirov és Ordzsonikidze Sztálin elmozdítását követelték, valamint azt, hogy Trockij lépjen a helyébe. A Központi Bizottság vezetőinek egyik ülésén Kaganovics azt követelte, hogy Krupszkaja minden politikai tevékenységet szüntessen be, hogy többé ne vehessen részt a Központi Bizottság ülésein, és ne hallassa a szavát; máskülönben a Párt nyilvánosságra hozza, hogy Lenin felesége valójában Jelena Sztaszova volt, Krupszkaja pedig csak szeretője. Krupszkaja engedett. Lázár Kaganovicsot ezért a Politbüró tagjává és Moszkva Pártvezérévé léptették elő. Korábban többek között a szakszervezetek főtitkári posztját töltötte be. Sztálin személyesen magyarázta meg Krupszkajának, hogy milyen sors vár rá, ha nem utaltatja át Lenin vagyonát Moszkvába. A párt Lenin feleségeként Roza Zemljacskát is említheti. Krupszkaja megadta magát, és elárulta, hogy hol és milyen számlaszámokon juthat hozzá Sztálin Lenin aranyaihoz.

Lázár Kaganovics ekkor valóban hozzákezdett Sztálin kegyetlen terrorjának levezényléséhez. Ám ahhoz, hogy a Kreml szürke eminenciása lehessen, szüksége volt arra, hogy ura oldalán „Eszter" is legyen. Erre akkor adódott alkalom, amikor Sztálin egy dühkitörése alkalmával, 1932. november 9-én, meggyilkolta második feleségét, Nagyezsda Allilujevát.

Számos történész nem kételkedik abban, hogy Sztálin, miután felesége tömeggyilkosnak nevezte, tényleg megfojtotta őt. Sztálint már egyébként is dühítette felesége egy zsidónővel, Zoja Moszinával, folytatott leszbikus kapcsolata. Moszinát később börtönbe vetették és Szibériába küldték. Mindezeket Grigorij Beszedovszkij (ténylegesen Ivan Raguza), a disszidens szovjet diplomata könyvéből, a Litvinov Memoárjaiból vettük. Egy zsidó bolsevik, Isaac Don Levin szerint magának Sztálinnak valójában homoszexuális hajlamai voltak (Stalin's Big Secret. New York, 1956, 40. o.).

Sztálin második házasságának tehát erőszak vetett véget. (Első feleségétől, Jekatyerina Svanidzétől 1918-ban vált el.) Erőszakkal is kezdődött, amikor Sztálin 1918-ban Caricinyba tartott a gabonaszállítmányokat megsürgetni. A bolsevik Szergej Allilujev és 17 éves lánya, Nadja ugyanabban a kocsiban utaztak. Éjjel a lány fülkéjéből kiáltozást hallottak. Az apa követelte, hogy nyissák ki az ajtót. Amikor ez végül megtörtént, Nadja sírva apja karjaiba omlott. Azt állította, hogy Sztálin megerőszakolta. Szergej Allilujev előkapta pisztolyát, hogy az elkövetőt lelője. Sztálin bocsánatért esedezve térdre rogyott, és megígérte, hogy ha elhallgatják, ami történt, akkor feleségül veszi a lányt. Szergej Allulijev lecsillapodott, és letett arról, hogy Sztálint megölje. Ez a döntés 14 évvel később lánya életébe került. Amikor a temetési menetben haladt, valószínűleg nem gyanította, hogy Sztálin fiát is tönkreteszi. Ám 1936-ban ez is megtörtént.

Gregorij Klimov, az orosz kutató szerint Joszif Sztálin (ténylegesen Dzsugasvili) félzsidó volt. A zsidó David Weissman azt állítja, hogy teljesen (B'nai B'rith Messenger, 1950. március 3. 19. o.). A zsidó orvos és publicista, Salamon Schulman Svédországban elismerte, hogy Sztálin beszélt jiddisül, és forrásaként a jiddis nyelvi folyóiratot, a Die Goldene Kayt (1932) jelölte meg. Ez egy Sztálin és két zsidó költő, Abraham Sutzkever és Slomo Mihoels (propagandabiztos) között lefolyt találkozón derült ki. Sutzkever Sztálin előtt ismeretes jiddis kulturális problémákról beszélt. Jiddisül beszélt és Sztálin mindent megértett, de inkább oroszul válaszolt. A Szovjetunió egyik legféltettebb államtitka volt, hogy Sztálin ért jiddisül. Sztálin a nemzetközi pénzügyi elit igen engedelmes eszközévé vált. Lázár Kaganovics tett róla, hogy Sztálin minden fontos utasítást betartson. Eleinte nem adott teret az antiszemitizmusnak. 1929 februárjában megjelent egy cikke a Pravdában (No. 41) arról, hogy az antiszemitizmus ellen miként lehet a leghatékonyabban harcolni.

Lazar húga, Roza lett Sztálin új felesége, és ezáltal az Ószövetség példáját követve, a zsidók Esztere. 1924-ben a nyugati (haszkala) és a keleti (haszid) irányultságú zsidók között komoly konfliktus keletkezett Oroszországban. Az előbbiek Trockijt akarták rezsimük fő képviselőjeként, az utóbbiak inkább a félzsidó Sztálint, és ezért minél több nyugati zsidót el akartak távolítani a hatalom közeléből. Trockij azonban azt tervezte, hogy összerabolt vagyonával elhagyja Oroszországot. Kezdetben a keleti zsidók élén Zinovjev, Kamenyev és Kaganovics álltak (az első kettő átállt hozzájuk). Sztálin Oroszországban akart maradni, az oroszokat és más népeket is, mint a kommunista maffia rabszolgáit kizsákmányolni. A sztálinisták minél több nyugati zsidótól akartak megszabadulni. A bűnözőcsoportok úgy harcoltak egymás ellen, mint terrorjuk idején a jakobinusok.

1924. május 21-én a keleti zsidóknak sikerült felülkerekedniük, és újraválasztották Sztálint mint a Központi Bizottság főtitkárát. Sztálin vezetőségéért leginkább Zinovjev kardoskodott. Támogatása később (1936) életébe került, mivel Sztálin szemet vetett Zinovjev vagyonára. Kínvallatással kiszedte belőle számlaszámát. Kínzás hatására sok más bolsevista elöljáró is átadta vagyonát Sztálinnak (Kamenyev, Buharin, Unschlicht, Bokij, Ganyeckij, Kun Béla és mások). A csekisták Kun Bélát három napig kínozták, míg végül engedett és megmondta, hova rejtette vagyonát. Ennyire nehezére esett átadni becstelenül szerzett javait. Hivatalosan azért végezték ki, mert az áldozatául esett nők közül sokat megerőszakolt. Csak az amerikai zsidókat — akik a szovjet hatalmi apparátusban végzett munkájuk idején hatalmas vagyonokat gyűjtöttek — hagyták békén.

Trockij számításait keresztülhúzták, de sikerült hatalomközeiben maradnia. Később úgy döntött, hogy elhagyja Oroszországot. Engedélyt kapott, hogy jelentős iratgyűjteményét magával vigye. Sztálin figyeltette Trockijt, hogy megtudja, hova rejtette vagyonát. Lázár Kaganovics és egyéb hasonló gondolkozású zsidók ekkor kezdtek a szovjet államban jelentős szerepet játszani. E hatalmi harcot elkendőzésképpen Sztálin „antiszemitizmusának" hívták. A nyilvánosság előtt nem volt ismeretes, hogy — Borisz Bazsanovnak, a Politbüró disszidens titkárának memoárjai szerint — Sztálin közvetlen munkatársai még ekkor is zsidók voltak. (Bazsanov 1928. január 1-én előrelátóan Perzsiába menekült.) Még Sztálin személyi titkára, Leon (Leiba) Mekhlis is zsidó volt. A „nyilvánosságkényes" ügyekkel megbízott titkár Grigorij Kanner volt. Ez utóbbi a későbbiekben megfojtotta Trockij csatlósát, Jefraim Skljanszkijt, amely tökéletes példa egy „nyilvánosságkényes" ügyre. Sztálinnak összesen 49 titkára volt, ebből 40 (80%) zsidó. Ám ezeknek az embereknek is szükségük volt munkatársakra. Kenner egy Bombinként ismert zsidót alkalmazott. Mehlisznek — Borisz Bazsanov szerint — két zsidó segítője volt, Mahover és Juzsak.

Borisz Bazsanov, aki a Politbüróban végül Sztálin titkára lett, nyugaton kiadott memoárjaiban megerősíti, hogy politikai tájékozatlansága következtében Sztálint a kormányzati kérdések egyáltalán nem érdekelték. Ezekkel zsidó beosztottjai foglalkoztak. Bazsanov azt is megerősíti, hogy mindazt, amit külföldön kellett megvásárolni (például mozdonyokát és más ipari termékeket) nagy hatalmú — a bolsevista forradalommal szimpatizáló — zsidó pénzügyi csoportokon keresztül vették meg. Bazsanov szintén elismerte, hogy a Központi Bizottság tagjainak fele tényleg zsidó volt, és ezek minden vezető pozíciót hamar elfoglaltak. A Legfelsőbb Tanács pozícióinak 38%-át még 1939-ben is zsidók töltötték be. A sztálini közigazgatás piramisának legtetején hihetetlen nagy számban voltak zsidók. A kormányban a nem zsidók csak bábok voltak. Bazsanov világosan állította, hogy a zsidók hatalma nagyobb volt, mint másoké. Ezt 1925-ig nyíltan vállalták, ettől kezdve igyekeztek a zsidóknak a szovjet társadalomban betöltött kiváltságos és döntő jelentőségű pozícióját elkendőzni.

A nép körében az antiszemitizmus tovább növekedett. Nyikolaj Buharin 1927-ben ezt mondta: „Még soha nem volt ekkora mérvű antiszemitizmus nálunk." Később annak ellenére, hogy az Ifjú Kommunisták (Komszomol) Központi Bizottságában az antiszemitizmus elleni harc céljából külön hivatalt alapítottak, a helyzet tovább romlott. Furcsa volt, hogy e hivatal minden döntése államtitok volt. Erre példa egy 1926. november 2-i határozat, amelyben leszögezték, hogy a Komszomol elsődleges célja a társadalom antiszemitizmusa elleni harc. Sztálin 1931. január 1-én ezért proklamálta, hogy „a kommunizmus engesztelhetetlenül elítéli az antiszemitizmust", és hogy „a Szovjetunióban az antiszemitizmust a legszigorúbban büntetik".

A nyilatkozat hatástalan maradt, hiszen a legfontosabb területeket továbbra is szélsőséges zsidók uralták. Még az egyetemeken is zsidó professzorok és előadók töltötték be a jelentősebb pozíciókat. Ők kezdték meg egykor az új kommunista generáció kinevelését. Eme „nevelőmunka" elborzasztó eredménye jól látható a mai Oroszország abmorális társadalmában. Isaac Deutscher szerint 1968-ban 25 000 zsidó egyetemi előadó volt a Szovjetunióban. Könyvében A nem-zsidó zsidóban megerősíti, hogy a bolsevik hatalomátvétel után a zsidók kiváltságosak lettek. Saját színházaik, kiadóik és újságaik voltak.

A Szovjetunió miniszterelnöke (a Népbiztosok Tanácsának elnöke), Vjacseszlav Molotov (valójában Szkrjabin) 1936 novemberében az antiszemitákat halálbüntetéssel fenyegette.

Kaganovics nagyon jól tudta, hogy Sztálin paranoiában szenved. Jobb eszközt keresve sem lehetett találni. Lázár Kaganovics Sztálin paranoiáját a végsőkig kihasználta, sőt betegségét mindenféle módon még erősítette is, hogy minél több orosz és zsidó vetélytársat romlásba dönthessenek.

Sztálin már 1927 decemberében akut pszichológiai problémákkal küzdött. A Leon Trockijjal folytatott hatalmi harc különösen feldühítette. A Politbüró ezért azt akarta, hogy a világhírű neurológus, Vlagyimir Behtyerev megvizsgálja. A vizsgálatot maga Sztálin is akarta, mivel bal karja megmerevedett és tudni szerette volna a diagnózist. Elküldtek Behtyerev professzorért egy éppen zajló konferenciára, és a Kremlbe vitették Sztálinhoz, akit néhány órán keresztül vizsgált. Amikor a kongresszusra visszatért, mindenki füle hallatára hangosan azt mondta, hogy éppen egy hisztérikus paranoiást vizsgált meg. Megalkotta hát diagnózisát: extrém paranoia. Következő este halott volt. Megmérgezték. Boncolást nem végeztek. (Svenska Dagbladet, 1988. november 22; Dagens Nyheter, 1991. október 25.)

Lázár Kaganovics amerikai rokonának elmondta, hogy az 1891-ben Hirsch Jehudaként született Genrik Jagoda (az NKVD zsidó főnöke) és Sztálin együtt tervelte ki 1934. november 29-én Szergej Kirov meggyilkolását. Kirovot 1934. december 1-én ölték meg. Hivatalosan Leon Trockijt gyanúsították meggyilkolásának kitervelésével, és távollétében el is ítélték.

Lázár Kaganovics volt, aki javaslatokat tett arra, hogyan szabaduljanak meg a nemkívánatos vetélytársaktól. Ő javasolta például, hogy Nyikolaj Buharint végezzék ki, mert kiszolgálta a nácikat. Buharint korábban „a forradalom szépreményű ifjának" nevezték. Kaganovics és Sztálin szemet vetett vagyonára. Kaganovics intrikái következtében a Politbüró tagjainak kétharmadát kivégezték. Abból a 139-ből, akiket 1934-ben a Központi Bizottság tagjának választottak, 98-at később likvidáltak. Ezt Nyikita Hruscsov is megerősítette. A pártapparátusból más fontos funkcionáriusokat is meggyilkoltak, köztük Eismontot, Tolmacsevet és Buharin klikjének egy tagját, Martemjan Rjutyint.

Lázár Kaganovics tett arról is, hogy rokonai a kormányapparátusban magas pozíciókhoz jussanak. Testvérbátyja, Mihail Kaganovics aviatikai népbiztos lett. Julius Kaganovics Gorkijban (Nyizsnij Novgorod) párttitkár, Borisz Kaganovics pedig a katonai egyenruhaipar vezetője lett. Lázár Kaganovics más rokonai (Aaron Kaganovics, S. Kaganovics és mások) szintén fontos hivatalokat kaptak. (Rudolf Kommos: Juden hinter Stalin. Bréma, 1989, 158. o.)

A média és a történészek azt állították, hogy Sztálin idején a közigazgatási apparátusban már nem voltak zsidók. A különböző népbiztosságok hivatalnokainak és titkárainak 1930-31-es listáit ellenőrizve más benyomást szereztem. A zsidó eredetű népbiztosok még mindig domináltak. 1937-ben 22-ből 17 népbiztos zsidó volt annak ellenére, hogy a kommunisták nem akarták, hogy a szovjet kormányapparátusban jelenlevő zsidók jelentős száma tudott legyen. E helyütt Izidor Ljubimovot (Kozelevszkijt), Mojszej Kalmanovicsot, Arkagyij Rosengoltzot, Izrael Veitzert, Jankel Gamarnyikot és Maxim Litvinovot (valójában Wallah-Finkelsteint) tudom megnevezni.

A népbiztosok tanácsa 133 tagból állt, ezek közül 115 zsidó volt. A Legfelsőbb Tanács elnökségének 1937-ben 27 tagja volt, ebből 17 zsidó.

Példaként a Külkereskedelmi Ügyek Népbiztosságát említem. A népbiztos a zsidó Arkagyij Rosengoltz volt. Helyettesei szintén zsidók voltak: Mojszej Frumkin és Izrael Veitzer. Ugyanezen népbiztosság vezető funkcionáriusai mind zsidók voltak: B. Belenszkij, S. Bron, S. Messing, B. Plavnyik, M. Bronszkij, S. Dvojlatszkij, L. Friedrichsohn, M. Gurevics, J. Janson, M. Kattel, F. Kilevec, A. Kisin, B. Krajevszkij, F. Rabinovics, N. Romm, J. Szokolin, M. Szorokin, A. Tamarin, S. Zsukovszkij, J. Flior, I. Katznelson. Csak a kifutófiúk nem voltak zsidók. A többi népbiztosság funkcionáriusai is majdnem mind zsidók voltak.

A Központi Bizottság vezető beosztásai is ugyanezt a képet mutatják. Még a főtitkári posztot is a grúz félzsidó töltötte be: Joszif Sztálin. Rajta kívül a legfontosabb funkcionáriusok a következők voltak: Lázár Kaganovics, Jan Gamarnyik (a Vörös Hadsereg Politikai Bizottságának Elnöke), I. Kabakov (valójában Rosenfeld), Mihail Kaganovics, Vilhelm Knorin, Josef Pjatnyitszkij (Aronsson), Mihail Rukimovics, M. Katajevics, Mojszej Kalmanovics, D. Bejka, Csifrinovics, F. Gradinszkij, Grigorij Kaminszkij, Grigorij Kanner, T. Deribasz, S. Schwartz, E. Veger, Leon Mehlis, A. Steingart, Genrics Jagoda, Jona Jakir, Mojszej Einstein, Jan Jakovlev (Epstein), Grigorij Szokolnyikov (Briliáns), Vjacseszlav Polonszkij (Guszin), G. Veinberg, Icik Feffer, Szamuil Agurzkij, Kaim Fomin és mások.

A következő zsidók fontos szerepet játszottak a pártapparátusban: Eismont, Tolmacsov, Martyemjan Rjutyin. Nincs elég helyünk arra, hogy itt mindenkit megnevezzünk, és ilyeténképpen az összes listán végigmenjünk. A kép tiszta. A néhol felbukkanó nem zsidók általában zsidó nőket vettek el, mint Vjacseszlav Molotov (Szkrjabin), aki Polina Zsemcsuzsinát (Peri Karpovszkaját) vette el. O Samuel Karpnak, a connecticuti Bridgeportban lévő Karp Export-Import Co. tulajdonosának húga volt.

Mindazonáltal megragadnám az alkalmat, hogy a Cseka (a politikai rendőrség) néhány legfontosabb személye közül néhányat megnevezzek. Azokat, akik Kaganovicsnak és Sztálinnak a piszkos munkát elvégezték. A politikai rendőrségnek 59 felsővezetője volt; csak kettő nem volt zsidó. Az 1930-as években a vezető csekisták a következő hírhedt zsidók voltak: Mejer Trilisser, Jakov Agranov (Szorenszon), Mark Gay, Sztanyiszlav Redens, Roman Piljar, Abram Szlutszkij (a kommunisták külföldön lévő ellenségeit tette el láb alól), Jakov Aleksznisz, Izrael Leplevszkij, Leonyid Zakovszkij, Zinovij Usakov-Usmirszkij, Iszak Saripo, Borisz Berman (az NKVD büntetőügyi részlegének feje), Lazar Kogan (különösen kegyetlen vallató volt), Jakov Rapoport, Josua Szorokin, David Schuster, Mihail Spiegelglass (az NKVD külügyi szekciójának alfőnöke), Mojszej Gorb (az NKVD speciális szekciójának vezetője), Jakov Broverman, Leonyid Reihman, Leon Elberg, Leon Scheinin, Borisz Stein, Jakov Szurics (korábban Szovjet-Oroszország norvégiai, németországi és franciaországi nagykövete), Vera Inber, Alekszander Langfang (tanulatlan kivégző, aki „fejsze" néven híresült el), Vilhelm Knorin, Joszif Pjatnyitszkij (Aronson), Mihail Frinovszkij, Jakov Smuskevics (aki 1940-ben a légierő főnöke lett), Mendel Berman, Borisz Rodosz (teljesen tanulatlan), Leon Schwartzman, Jevgenyij Hirschfeld, Szergej Efron, Zakhar Volovics (hírhedt kivégző), Izrael Pincur, Leon Vlodzsiminszkij, Naftalij Frenkel, L. Zalin, L. Mejer, Z. Katznelsohn, F. Kurmin, Leonyid Vul, A. Forkaister, L. Belszkij (Levan), S. Gindin, V. Zaidman, J. Volfszon, G. Abrampolszkij, I. Weizman, S. Rosenberg, A. Minkin, F. Katz, A. Sapiro, L. Spiegelman, M. Pater, A. Dorfman, B. Ginzburg, V. Baumgart, J. Vodarszkij, K. Goldstein, Lipszkij, Ritkovszkij, Berenson, Zelikman, Sofia Gertner, Jakov Mekler és még sokan mások.

A magasabb funkcionáriusok között is volt néhány csalódott disszidens. Például az NKVD fontos munkatársa Leiba Feldbin, aki 1938 júliusában disszidált az Egyesült Államokba.

1993. május 5-én a Pravda publikált néhány az NKVD 13. szekciójától, később pedig a KGB egy ennek megfelelő szekciójától származó különösen titkos dokumentumot, amelyek bizonyságul szolgálnak arra, hogy a Szovjetunióban nagyon sokan estek áldozatul zsidó rituális gyilkosságoknak. A Pravda állítása szerint „évente még mindig 40-50 ember hal meg rituális kínzás nyomait viselve." Mikor lesz már vége ezeknek a primitív bűntényeknek?

A zsidók a katonai Hírszerzésben (GRU) is vezető szerepet töltöttek be. E helyütt Leopold Trepper titkosügynököt említhetem, akinek apja Lengyelországban volt kereskedő. Trepper büszkén mondogatta: „Kommunista vagyok, mert zsidó vagyok!" (Harry Rositzke: KGB. Helsinki, 1984, 25. o.) Korábban cionista aktivista volt Palesztínában, de kiutasították; Franciaországba majd onnan Moszkvába ment. Ignac Reiss (Ignatyij Preckij) szintén sikeres ügynök volt, akit Sztálin 1937-ben Lausanne-ban meggyilkoltatott, mert Trockijt támogatta. Reiss meggyilkolásával Valter Krivickijt bízták meg, aki 1899-ben Schmelka Ginsburgként született Lengyelországban. 19 éves korában már tömeggyilkos volt. A parancsnoksága alatt álló kivégzőosztag 2341 embert gyilkolt meg. 1935-ben a szovjet katonai hírszerzés főnöke lett. 20 évig működött szovjet bérgyilkosként, de amikor zsidó barátjának és kommunista gyilkostársának, a Svájcban tartózkodó Ignac Reissnek megölésére kapott parancsot, már sok volt neki. Reiss tekintélyes összeggel nyugatra szökött. Krivickijnek nyoma veszett, ezért a parancsot egy másik zsidó bérgyilkosnak, Iszak Spiegelglasnak kellett végrehajtania. Reisst 1937. szeptember 4-én ölték meg. A francia miniszterelnök, a zsidó Léon Blum ígéretet tett Krivickijnek, hogy megvédi. Egy zsidó aktivista, Paul Wohl Krivickijt Franciaországból az USA-ba csempészte. Israel Don Levine 9 cikk megírására (cikkenként 5000 dollár díjazásért) a Saturday Evening Posthoz szerződtette. Krivickijt nem sokkal később halva találták lakásán.

Később a disszidensekkel szemben módszert változtattak. Viktor Suvorov, a disszidens GRU ügynök könyvében, Az akváriumban (Jekatyerinburg, 1993, 4-6. o.) leírja, hogy a második világháború után a GRU hogyan égette el elevenen a sikertelen és áruló ügynököket. Elkábították és követségi csomagként nyugatról Moszkvába vitték őket, hogy ott nagyolvasztókban elégettessenek. A kivégzésekről az újoncoknak filmeket vetítettek, hogy ne legyenek illúzióik afelől, mi vár a küldetésüket be nem végzettekkel, valamint a szervezet árulóival. Ilyen áruló volt Oleg Penkovszkij GRU ezredes. Az angolok engedélyezték letartóztatását a KGB-nek. Penkovszkij mindent bevallott, halálra is ítélték. 1963. május 16-án egy csapat magas rangú tiszt jelenlétében elégették.

Borisz Jelcin elnök titkársága 1992-ben elismerte, miszerint a Kommunista Párt különleges egységet hozott létre azért, hogy az nyugati politikai vetélytársai ellen terrorista támadásokat hajtson végre (Svenska Dagbladet, 1992. július 11.).

A Komintern legjobb ügynökei szintén zsidók voltak. Jakob Kirchsteint és Rudolf Katzot tartották a legjobbaknak.

A Szovjetunió kulturális életét a Kultprovszvet „szervezte" meg. A szervezetnek mind a 40 vezetője zsidó volt. A szovjet propagandát természetesen egy zsidó vezette: Borisz Feldman. A legjelentősebb propagandaújságírók is zsidók voltak. A csekista hajlamú Mihail Kolcov (Ginzburg) különösen hatékony volt. A spanyol polgárháború alatt ő irányította Madridból a kommunista agitációt. A szakszervezetek vezetője Solomon Dridzo (valójában Lozovszkij) volt, akit később Mihail Tomszkij (Honigberg) váltott fel.


Az Ifjú Kommunisták szervezetét, a Komszomolt szintén zsidók alapították és vezették. Az Ifjú Kommunisták Központi Bizottságát eleinte Oszkar Rjvkin, majd 1920 után Lazar Sackin, egy gazdag zsidó üzletember fia vezette (Noorte Haal, 1988. november 3.). Ez természetesen államtitok volt. Sackin később Kaganovics ellensége lett, és vesznie kellett. Az Ifjú Kommunisták Központi Bizottságának legfontosabb részlegeit is zsidók vezették. Például a sajtószekció vezetője a zsidó Munka Zorkij (valójában Emmanuil Lifschits) volt. Az 1930-as években az Államgazdálkodási Komité alelnöke Leon Kricsman volt. Az 1940-es évek egyik legfontosabb gazdasági vezetője pedig Jakov Kiszelman.

JÜRI LINA


Te is világosítsd fel a többi embert!
 

Hozzászólások  

 
+1 # Csapláros Albert 2014-07-25 12:20
Sajnos ezekről kevesen tudnak. Nem csak a magyar történelem dolgai közt van eltitkolni való.
Ha nemzetiség megjelölésével nevén neveznék a szovjet vezetőket , rájönnének a népek , hogy ki felelős a kommunizmus 100 millió áldozatáért. Sulykolni kéne jobban ezeket a tényeket ,mert a hivatalos tananyag keretei között, csak óvatosan megfelelően elrejtve hallani ezekről. Aki először hallja , vagy olvas erről, nem hiszi el. A hírforrást, vagy az un. felvilágosító személyét elvakult hülyének nézik. A Szovjetúnió borzalmas történelmi tetteiért pedig egy az egyben az oroszokat teszik felelőssé.
Válasz | Válasz idézettel | Idézet
 

Hírlevél

A nemzettel kapcsolatos fontos témákban fogunk értesíteni!

Szavazás

TE használod az életedben a Boldogság Videó tudását? https://youtu.be/88P3kWNTVYc
 

kvesd_az_oldalt

Te is Segíts Hazádnak!

 

Ajánld fel imádságodat Istennek nemzetünkért s hazánkért, majd pedig hangosan imádkozd el a Miatyánkat a következők szerint:

 

 

FELAJÁNLÁS:

(Hangosan tedd meg a felajánlást az imádság előtt, hogy miért is imádkozol)

 

Kedves Istenem! Felajánlom ezen imádságaimat azért, hogy a Te akaratod teljesedjen ki a magyarság és Magyarország létére, munkásságára, tevékenységére, általunk kiváltott hatásokra, cselekedetekre a múltban, a jelenben és a jövőben is. Kedves Istenem segítsd meg Magyarországot s a magyarságot! A magyar gazdaság legyen magyar kézben, istenes magyar vezetők legyenek a vezetésben, Nagymagyarország legyen újra egységben, béke s boldogság legyen minden részen! Valamint tisztíts meg bennünket Istenem minden rossztól, ártó hatástól, hogy újra istenes életet tudjunk élni! Istenem Te tégy igazságot! Legyen Istenem, ahogy szeretnéd és jónak látod! Ámen!

 

 

 

IMÁDSÁG:

(Az imádságot is hangosan mond a felajánlás után. Még jobb, ha 1 miatyánk helyett, a teljes rózsafüzért végig imádkozod a felajánlásért.)

 

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!”

 

 

 

Ezzel szellemi szinten is erősíted országunkat s nemzetünket, hogy újra felvirágozhassunk. Az imádságot, vagy a rózsafüzért naponta többször is elmondhatod a felajánlással az elején!