fejlc

 

fejlcImdkozz

     

Témakörök - Vaszistha Tanításai

Mi a létezésés, a teremtés és az Univerzum célja? Meg tud-e világosulni az elme? Dienes István válaszait olvashatják
____________________________________________________

1) Amikor a megnyilvánulatlan tudat még csak tudatosság és a saját természetében honol, vagy valamilyen mértékben megnyilvánul, például tudatos lesz önmagára, mint tudatosság, akkor elveszíti-e a mindenre kiterjedő tudatossági állapotát, amikor még tiszta tudatként minden volt, és ha igen, miért veszíti el?

A tudat igazából soha nem tudja elveszíteni azt az értékét, hogy tudatosság, hiszen a tudatosságnak a saját természete a tudatosság. Ez olyan számára, mint a tűz számára a meleg. A tűz a saját természeténél fogva meleg, tehát nem tudja elveszíteni azt, hogy meleg. Ha el is veszítené, az csak látszólagos. Például amikor a tűz egy bizonyos hőfokon sugároz és egy bizonyos melegségi értéket ad, tehát nem az összes melegségi értéket adja, akkor az nem jelenti azt, hogy elveszítette az “összest”, hanem csak egy bizonyos érzékelhető értékben fejezi ki a melegségét. Amikor a tudat kifejez önmagából a tudatos érzékelés révén valamilyen minőséget, tehát önmagában bizonyos értéket tesz tudatossá, akkor már a tudat valamit érzékel tudatosan önmagában, ezt hívjuk úgy, hogy a tudatosság megnyilvánul valamilyen értéken. Ilyenkor a tudatosságnak ez a meg nem nyilvánult értéke, hogy valamit még nem nyilvánított ki magából, az csak látszólag vész el, ez valójában körülveszi azt a megnyilvánult értéket. Valójában az a körülvevő, továbbra is ott lévő tudatosság veszi fel azt az értéket, hogy érzékeli azt a bizonyos megnyilvánult értéket. Ő lesz a megfigyelője annak a bizonyos értéknek, amit a megnyilvánult megnyilvánított önmagából. Ilyen értelemben továbbra is ott lesz ez a minőség, hiszen a tudatosságot úgy is leírhatnánk a saját természetében, hogy a tudatosság tudatos valamiről, képes tudatossá válni valamiről. Így akár például saját tudatosságáról is tudatos lehet. Ekkor tiszta tudat. Ekkor a tudat még meg nem nyilvánult, a tudatosság csak van. Benne rejlik három lehetőség, a megfigyelő, a megfigyelés folyamata és a megfigyelés tárgya, vagy az érzékelő, az érzékelés folyamata és az érzékelés tárgya. Ez a három ott van folyamatosan benne és ez lehetőséget ad neki, hogy érzékelhessen valamit magában, és ha ez nem a tudatosság, hanem valamilyen minősége, például az, hogy meg tudom magamat különböztetni önmagamtól, ez az értelem. A minőség ekkor már megnyilvánított magából valamit, az értelem minőségét. Ekkor a tudat már nem önmagáról, hanem erről az értékéről tudatos - például értelem -, és így nyilvánul meg, akkor maga a tudatnak van értelme, intelligens. Ilyen értelemben azt mondhatjuk, hogy a tudat így teremt önmagából és amikor így létrehoz magából valamit, tehát tudatossá válik önmagán belül valamiről, például az értelemről, akkor már az értelem lesz a megnyilvánult értéke, de ekkor a tudatosság ott lesz, körülveszi ezt a minőséget, mint egy megfigyelő érték. Nem veszett el ilyen értelemben, és ezért mondjuk azt is, hogy csak látszólagosan tűnik úgy, hogy az eredeti értékét elveszítette, mert továbbra is ott lesz, csak az felvesz ugyanígy egy másik minőséget. Ebben az esetben azt a megfigyelő értéket, ami révén a tudat önmagán belül tudatos lehet a saját értelméről, tehát hogy meg tudok különböztetni valamit.

2) Miben akadályoz, ha “eszeskeként” éljük az életünket, és nem találjuk meg azt a finom nem anyagi létezőt bennünk, amin keresztül újból visszatalálhatnánk a forráshoz? Hogyan képes együttműködni a szív és az ész tere, hogy valami csodát hozzon létre?

Amikor az ember csak az eszét használja, vagyis az értelmét és a finomabb érzékelési szinteket, amiket a szívünk hordoz, tehát amikor csak érzünk dolgokat, az is az érzékelésnek az egyik formája. Ugyanúgy tartozik hozzá értelem, vagyis megkülönböztető képesség, csak egy sokkal kifinomultabb, mint amikor már valami konkrét, az összes többi dologtól elválasztó, az összes többi dologtól megkülönböztető értékűre vagyok tudatos. Az értelmemnek ez a durva szintje, hogy egy széket meg tudok különböztetni egy ágytól, pedig ugyanúgy négy lába van. Ez azt jelenti, hogy az emberi tudatosság, lévén a tudatosságnak egy formája, ugyanúgy hordozza önmagán belül ezeket az értékeket. Az emberi tudat is hordoz egy bizonyos értelmi szintet, egy megkülönböztető szintet és bizonyos kifinomultabb megkülönböztetési szinteket. Ez az érzéseink szintje. Ez sokkal kifinomultabb, sokkal képlékenyebb, sokkal könnyebben alakul át egyik a másikba, a szeretet-utálatba, az utálat-szeretetbe, a düh-megbocsátásba, a megbocsátás-dühbe, a félelem-bátorságba stb., Ezek képlékenyebb minőségek, azok is, amik egymásnak ellentmondó értékek. Az emberiségnek oda kell fejlődnie, hogy ezeket az értékeket együttesen tudja élni, használni, megérteni és megérezni, hogy ez mind a tudatban van, hiszen a tudatban ezek sohasem válnak el egymástól, ez mind a tudat természete. A tudat az, ami van, és ezek a tudatnak a természetes, különböző minőségei, amit a tudat önmagával kapcsolatban érezhet, vagy önmagáról tudatosságként érezhet, és ezáltal tudatosan tapasztalhatja ezeket a minőségeket. Mivel ezek sohasem válnak el a tudattól, csak látszólag különböznek tőle, látszólag vesznek fel egy különbözőséget, hogy megtapasztalhassa a tudat önmagát, ezért természetesen kialakulhatnak olyan tudatminőségek, mint az emberi tudatosság esetében is, amikor mondjuk dominánsan csak az értelmünket használjuk, és ez háttérbe szorítja a finomabb értelmi folyamatokat, amik az érzéseink. Vagy ugyanígy, mondjuk dominánsan az érzéseinket használjuk, és ilyenkor háttérbe szorulnak a józan ész, a konkrét logika, a nagyon kifinomult, de nagyon karakteres logikai értékek és természetesen lehet egy olyan, amikor ezek összhangban vannak hiszen a tudat természetében ezek egységben, ezek összhangban vannak és ilyen értelemben ezt jelenti a továbbfejlődés a tudatosság szemszögéből, hogy tovább fejlődünk és létrejön ezeknek az egysége, a harmóniája. Miért? Mert ez mind a tudatnak a természete. A tudatosulásnak ilyen értelemben ezek nagyon egyértelmű jelei, mikor ezek a jellegzetes egyedi működések, hogy csak az eszemet használom, csak a szívemet használom stb, ezek harmóniába kerülnek, ezek a tudatosságon belül egy minőséghez tartoznak. Egyszerre is tudatos lehetnék arról, hogy mit érzek, és hogy hogyan fejezem ezt ki, mondjuk az ész és az értelem szemszögéből és fordítva.

3) Mi volt a teremtés célja? Univerzumok korábbi tágulása és szűkülése óriási nagy információs tudáshalmazt hozott létre, miért nem elegendő ez a Teremtőnek, mi a célja azzal, hogy újabb és újabb világokat teremt? Mi a célja az Univerzumnak? Mi a célja a Teremtőnek az újabb teremtéseivel?

A teremtés egyik teremtésből alakul át egy következő, még fejlettebb, teremtésbe. Igazából a Teremtőnek ezzel kapcsolatban nincs célja, ez a létezésnek a célja, vagy a létezésnek a természete. A létezés kifejezhet egy értéket és annak az értéknek van még fejlettebb értéke, akkor a teremtés és az egész az mindig a továbbfejlődés irányába, tehát a még fejlettebb állapot kifejezésének irányába halad. Miért? Mert az egész a végtelenből jön. A végtelenben minden ott van. Mikor a végtelen kifejez egy értéket, mindegy, hogy milyen részletességben, az már nem lesz olyan részletes, mint maga a végtelen. Éppen ezért, a teremtésnek is lesz egy durvább teremtési értéke, amiből még nem tudott kifejezni mindent ebből a végtelen kifinomultságból, hogy mi lehet a teremtésben, és ez így a tudat és annak a teremtő tudatosságnak is, ami a teremtést megnyilvánítja. Az isteni tudatosságnak is ugyanígy vannak fejlettségi fokai, tehát ilyen értelemben mondhatjuk azt nagyon bátran és nyíltan, hogy a Teremtő is fejlődik, a saját teremtésén keresztül is, ahogy az ember a saját életében, a saját életében teremtett állapotokon keresztül fejlődik, hiszen rájön, hogy ez az állapot már nem szolgálja a fejlődését, mert rájön, hogy ez már kevesebb annál, mint amivé válhatna. Ekkor továbblép és létrehoz egy következő életállapotot. Ez irányítja az egész életünket, mert ez az élet természete. Az élet természete a fejlődés. Éppen ezért, ha egy teremtés még csak egy bizonyos részét tudta kifejezni a lehetőségeknek, akkor logikus, hogy ez teret fog adni egy következő teremtésnek, és így tovább egészen a végtelenségig, amíg a teremtés ki nem tudja fejezni a saját teremtett érzékeiben azt a végtelen sokféleséget, azt a végtelen sokszínűséget, végtelen intelligenciát, végtelen érzelmi állapotot, végtelen értelmi állapotot, ami hűen tükrözi magát a végtelent. Mivel a teremtés egy a végtelennel, ilyen értelemben ez már nem is teremtés, hanem maga a végtelen, maga az abszolútum.
Amíg ez a változás halad, hogy továbblépjünk, hogy egyik rendállapotból lépünk a következő rendállapotba, egy még rendezettebb állapotba, akkor a köztes állapotban, míg feloszlik az előző rend minősége, akkor van egy ilyen látszólagos rendezetlenség és ezért tűnik úgy, hogy káoszból rend, rendből káosz lesz.

4) Az elme tökéletesen ragaszkodik azokhoz a dolgokhoz, amit meg tud tapasztalni, amit meg tud fogni, amit rendszerbe tud helyezni. Ugyanakkor látjuk, hogy az Univerzum az elme szempontjából sok esetben kaotikus. Látjuk, hogy a rendezett világunk az elmúlt 2000 évben nemigen tudott igazi áttöréseket létrehozni, egy egyesített elmélet még a mai napig is a fantazmagóriák körével találkozik. Mi lehet az áttörés kulcsa, hogy ezek a dolgok végre elinduljanak? Miért van az, hogy az elmúlt 2000 év irdatlan energiákat fordított arra, hogy felépítse az elme bástyáit, hogy az elmének adjon olyanfajta önértékelő tudatosságot, ami viszont akadályozza a civilizációnk fejlődését? Megvilágosulhat maga az elme valaha? A káosz maga a kozmikus rend?

Az elme az megint csak a tudatnak egy minősége és a tudatos elme, az emberi elme az is az elme lehetőségeknek egy bizonyos értéke és ilyen értelemben megvilágosulni pontosan csak az elme képes. Az egyéni tudat az, amit elmének hívunk. A tudat az csak van és amikor fölvesz egy megnyilvánult egyedi formát, mint amikor az óceánból megnyilvánul egy hullám, akkor az bár továbbra is víz, továbbra is tudat természetű, de már mégis kifejezhet egy bizonyos értéket és ezt hívjuk elmének, hiszen az magába foglal a tudatból valamilyen minőségeket, bizonyos értékeket, és ezeket a bizonyos értékeket összefogó tudatosságot is, hiszen az is egy térséggel bír, de ez sokkal kisebb, mint a végtelen tudat tere. Ezt hívjuk egyéni tudatosságnak és ennek adjuk azt a nevet, hogy elme. Ebben az elmében, ebben az emberi tudatosságban tükröződhetnek bizonyos értékek, és akkor nem a tudatosság tükröződik, és akkor vannak az egyéni tudatnak értékei, tudatuk, tükröződhet benne az értelem, és akkor az egy eszes egyéni tudatosság lesz, tükröződhetnek az érzelmek, akkor az egy szív természetű egyéni tudatosság lesz, ezeknek a kombinációi és tükröződhet benne maga a tudat természete, tehát az, hogy ez csak víz, tehát, hogy a hullám csak víz. És mivel ez ebben az egyéni tudatosságban derenghet fel, hiszen a tudat a saját természetében tudatos arra, hogy ő csak víz.

A tudat a maga természetében megvilágosult. A tudatnak nincs szüksége a megvilágosultságra, hiszen a tudat maga a megvilágosultság. Az egyéni tudat, amely látszólag bizonyos értékeket is tükrözhet a tudatból, hogy magát a tudatosságot, ebben nyilvánulhat meg, hogy az egyéni tudat megvilágosult, tehát a tudat természetét tükrözi, vagy nem megvilágosult, mert a tudatnak bizonyos értékeit tükrözi. Na most, ez nem azt jelenti, hogy amikor bizonyos értékeket tükrözött, hogy tudatlanná vált, vagy megvilágosulatlan, hanem óhatatlanul fel kell, hogy vegye a tudatosság is azt a tapasztaló értéket, hogy azt a bizonyos érzelmi, vagy értelmi, vagy megnyilvánult tudatossági értéket tükrözhesse abban az egyéni tudatosságban. És ilyenkor, amikor a tudat alaptermészete látszólag eltűnik, akkor mondjuk, hogy ez az egyéni tudat, vagy ez az elme megvilágosulatlan, hiszen nem tud saját alaptermészetéről. A saját fény természete látszólag eltűnik, hogy egy bizonyos szín tükröződhessen abból a hófehér fényből.

5) Aminek be kell következni, úgyis bekövetkezik. A jelenlegi óriási káosz vándorlása a mi életünkben látszólag felbontja a rendet, ugyanakkor valaminek az elindítója lehet. Ne feltétlenül arra gondoljunk, hogy csak rossz lehet, minden változás vége esetleg egy nagy áttörést jelenthet társadalmi, tudományos, szinten is. Mi lesz azon a napon, amikor az egyesített elmélet, a minden a mindenben elve megvalósul az életünkben? És ha ez nem következik be, akkor civilizációnk túlélheti-e ezt a jelenlegi időszakot, vagy kipusztítja önmagát, mint az előző civilizációk ez idáig?

Igazából minden emberi civilizációs korszak mindig elér bizonyos egyesített tudásra. Azt kell mondani, hogy az egyesített elméletnek is vannak szintjei. Mi az, amit átfogóan képesek vagyunk megérteni a világ működéséből? Nevezhetjük így is, az egyesített elmélet. Az összes korábbi civilizáció is elérte a saját egyesített megértését, és arra építette a civilizációját. Annyi változott csak, hogy ma, a mai korunk a rendezett, szervezett, következetes tudásszerzés útján, aminek csak része a megfigyelés alapú, vagy objektív természettudományos kutatási metódus, hiszen ennek ugyanúgy része a szubjektív, vagy belső megértési forma. Mindennel, ami megnyilvánul a természettudományban, a matematikában, ezek együttes használatával olyan részletes ismerethalmazra tettünk szert, hogy a teremtés teljes spektrumát, tehát a teremtésben működő összes minőségét ennek a tudatosságnak, vagy egyesített működésnek képesek vagyunk ma már felfogni, megkülönböztetni egymástól, és ezeknek a kölcsönhatásait, együttműködését is meg tudjuk fogalmazni, meg tudjuk látni, magyarul a természet egyesített működését az összes természeti törvény működését képesek vagyunk nemcsak felfogni és megérteni, hanem pont emiatt meg is tudjuk élni. Mindez már egyszerre rajtunk belüli felismerés is, egyszerre szól éppen annyira a rajtunk kívüliről, mint rólunk. És éppen ezért rohamosan futunk bele a civilizációnk szemszögéből abba, hogy ez a megértés bekövetkezhessen és hogy el fogjuk-e érni? Mindenképpen, hiszen ez a fejlődés célja. A teremtés célja tehát a fejlődés, és mivel a sorozatos, egyre átfogóbb megismerési korszakokon keresztül jutottunk el ide ahol most vagyunk, biztos, hogy bekövetkezik. Csak azért tűnik annyira rázkódónak ma a mai civilizációnk szemszögéből ez az egész út, mert nagyon gyors most már ez a fejlődés, mivel önmagát is gyorsítja a tudomány. Ahogy egyre, még tovább halad ezekben a felismerésekben és ennek az exponenciális gyorsulásnak éppen az átforduló pontjánál vagyunk, - amit inflexiós pontnak, vagy szingularitásnak is szoktak mondani más berkekben -, és ezért van az, hogy szinte már követhetetlen, hogy ma még ez van, holnap az van, de ez mind jó jel, mert azt mutatja, hogy nagyon gyorsan haladunk afelé, hogy ez a teljesen átfogó megértésünk megszülje a teljesen átfogó tudatosságunkat is, hogy a civilizációnk beléphessen a tudatosság természetébe, vagyis a megvilágosult civilizációba.

Horányi Ágnes


Te is világosítsd fel a többi embert!
 

Hírlevél

A nemzettel kapcsolatos fontos témákban fogunk értesíteni!

Szavazás

TE használod az életedben a Boldogság Videó tudását? https://youtu.be/88P3kWNTVYc
 

kvesd_az_oldalt

Te is Segíts Hazádnak!

 

Ajánld fel imádságodat Istennek nemzetünkért s hazánkért, majd pedig hangosan imádkozd el a Miatyánkat a következők szerint:

 

 

FELAJÁNLÁS:

(Hangosan tedd meg a felajánlást az imádság előtt, hogy miért is imádkozol)

 

Kedves Istenem! Felajánlom ezen imádságaimat azért, hogy a Te akaratod teljesedjen ki a magyarság és Magyarország létére, munkásságára, tevékenységére, általunk kiváltott hatásokra, cselekedetekre a múltban, a jelenben és a jövőben is. Kedves Istenem segítsd meg Magyarországot s a magyarságot! A magyar gazdaság legyen magyar kézben, istenes magyar vezetők legyenek a vezetésben, Nagymagyarország legyen újra egységben, béke s boldogság legyen minden részen! Valamint tisztíts meg bennünket Istenem minden rossztól, ártó hatástól, hogy újra istenes életet tudjunk élni! Istenem Te tégy igazságot! Legyen Istenem, ahogy szeretnéd és jónak látod! Ámen!

 

 

 

IMÁDSÁG:

(Az imádságot is hangosan mond a felajánlás után. Még jobb, ha 1 miatyánk helyett, a teljes rózsafüzért végig imádkozod a felajánlásért.)

 

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!”

 

 

 

Ezzel szellemi szinten is erősíted országunkat s nemzetünket, hogy újra felvirágozhassunk. Az imádságot, vagy a rózsafüzért naponta többször is elmondhatod a felajánlással az elején!