A nemesség kiválóságot jelent, kiválni a közből, az egyszerűből, a hétköznapiból. A nemes kitűnő adottságokkal rendelkezik, kitűnik az átlagból valamivel, ami minőségileg a többi fölé emeli. Ami nemes az értékes, valódi, alapvető, örökérvényű értéket jelenít meg, vagy hordoz magában.

A nemesség emberi vonatkozásban elsősorban és leginkább lelki nemességet jelent, olyan tulajdonságok meglétét, melyek lehetővé teszik egy magasabb szellemi nívó elérését, fenntartását és meghaladását.

Minél nemesebb valaki, annál inkább képes felismerni létezésének alapjait, lényegét és beteljesíteni az élet valódi és végső célját. A nemes ember mindezek mellett rendelkezik azokkal a kvalitásokkal is, melyek a külső szemlélő számára is nyilvánvalóvá teszik kiválóságát. Őszinteség, bátorság, erő, kitartás, egyenesség, részvét, szeretet, intelligencia, stb..

A benső törekvések és a külvilág felé mutatott magasabb fokú érdeklődés, rálátás, a lét és a világ átfogóbb és mélyebb ismerete mindenképpen az átlag fölé emeli a nemest. Egy olyan világban ahol a fenti értékek valóban értékként jelennek meg, ahol a szellem uralkodik az anyag felett, ott olyan elvek képesek irányítóvá válni, melyek az egyént a legoptimálisabb helyzetbe képesek hozni és a társadalom szerkezete is egy szabályos rend szerint épül fel. Csak és kizárólag ilyen struktúrában tud megnyilatkozni és mindent áthatni az a rend, amely elengedhetetlen egy egészséges társadalom létezéséhez. A nemes ember magában hordozza, megjeleníti és képviseli ezt a fajta rendet, ez alapján él és rendezi környezetét. Ez teszi alkalmassá arra, hogy vezető szerepet töltsön be, hogy uralkodjon – önmaga és – mások felett.

Beszélhetünk egyenlőségről, népfelségről, egyenjogúságról, demokráciáról, de a gyakorlatban ez soha nem valósul meg, a tömeg mindig irányított, még akkor is, ha azt hiszi magáról, hogy beleszólása van a kormányzásba. A modern demokráciákban is jelen van egy úgynevezett hatalmi elit, illetve egy olyan réteg, mely kiszolgálja, fenntartja, élteti és élvezi ezt a rendszert. Már önmagában az is igen elgondolkoztató, hogy bizonyos országok irányítói maguk is függő helyzetben vannak és/vagy maguk is irányítottak. De talán még ennél is érdekesebb megvizsgálni azt, hogy kik is jelentik a mai modern demokrácia „elit rétegét”.

Igazából csak az juthat magasabb pozícióba, az lehet meghatározó tagja és véleményformálója ennek a társadalomnak, aki képes teljesen azonosulni azzal a szellemtelen, és teljes mértékben materialista szemlélettel, vagy szemléletnélküliséggel, mely jelen korunkat jellemzi. (Későbbiekben már az egyszerű megélhetésnek is ez lesz az alapfeltétele.) Politikusaink közül nem nagyon lehetne olyat említeni, aki kimagasló emberi tulajdonságokkal rendelkezik, aki példaként szolgálhatna számunkra. Annál inkább találni olyat, aki még a legalapvetőbb emberi normáknak sem képes megfelelni. Ezen semmit nem változtat az, hogy időnként kulturális programokon vesz részt valaki, öltönyt visel, vagy hogy a legdrágább autóval közlekedik. Hasonló a helyzet „sztárjainkkal”, médiaszereplőinkkel kapcsolatban is. Gyakran primitív, írni, olvasni, beszélni alig-alig tudó, alkoholista, kábítószeres, aberrált, bűnöző hajlamú egyének jelennek meg, mint országunk nagyjai, büszkeségeink, véleményformálóink.

Művészeknek nevezik/neveztetik magukat, holott a valódi művészetről láthatóan sejtelmük sincs. Jól öltözött üzletemberek, bankárok parádéznak ma fényes külsőségek között, talán maguk is azt hiszik, hogy valódi urak, úriemberek, nemesek, miközben az emberi nemesség leghalványabb jeleit sem birtokolják. Vajon hány tehetős ember épít ma templomot, iskolát, kórházat? Ha tesznek is ilyet, azt a legnagyobb médiafelhajtás közepette, kampány, propaganda, marketing, vagy reklám célzattal. Sokféle módon lehetne még bemutatni, hogy milyen alacsony szellemi nívón mutatkoznak meg korunk „előkelőségei”, de mindenki találhat rá ezernyi példát maga is, ha szertenéz a világban.

Nemesnek lenni elsősorban lelki nemességet jelent, az Örökérvényű Igazságot birtokolni, vagy hajlandóságot mutatni az Igazság keresésére. Akiben megvan ez a fajta irányultság annak életfeladata hogy formálja, alakítsa, nemesítse önmagát és környezetét. Hogy birtokolja és őrizze az örök értékeket. Őrizze, egy arra érdemesebb kornak. Mert ami múlandó, az el is fog múlni és nem marad más, csak az, ami Örök.

Forrás