fejlc

 

fejlcImdkozz

     

Témakörök - Magyarság

Hajlamosak lettünk -mi városiak- 'lebüdösparasztozni azokat, akik nem azt a romlott életformát élik, amit leginkább úgy hiszem legtöbben élünk.

Modernnek nevezzük..pedig egyszerűen csak természetellenes. Fontosnak gondjuk, hogy olyan emberek szavait hallhassuk, akik még képviselik ezen "egyszerű" teljesen hétköznapi gondolatokat. Válogatott írásokon keresztül próbáljuk meg szemléltetni azt a bölcsességet amely jellemezte és áthatotta a mindennapokat egykor..és ami "fennmaradt" természetesen ma is bizonyos helyeken.

És Tina Turner óta -egészen biztosan- tudjuk..The simply the Best!

Mert ami Egy-szerű..annak Egy-ben..1-szerűnek is kell lennie..Tehát Nagy-szerű..;)

„Őskép, monda, szokás.
E három egytövű bokor a lét mezején.”
/Molnár V. József/

Molnár V. József régi, magyar falusi család sarja, s így mind ősei jogán, mind tanult tudás révén lett a magyar lélek képének beavatott ismerője.
Az 1930-40-es években Lükő Gábor kereste a magyar lélek formáit a népművészeti alkotásokban, a magyar ház, a magyar életmód, a szakrális magyar gondolkodás motívumaiban. Formavilágot kutatott, de megtalálta, ami jellegzetesen magyar. Ugyanebben a korban Hamvas Béla rátalált az archaikus ember isteni karakterére, szakrális világképére, de soha ki nem mondta volna, hogy ez magyar tulajdonság. Karácsony Sándor, Németh László járták a magyar lélek megismerésének útját, ki-ki a maga eszköztárával és nyomukban megindult a magyar szocio­gráfiai irodalom, amely világszerte egyedülálló, mert lélekvezérelt a munkássága. A Kádár-korszakban ez a kutatómunka stagnált, mígnem új szóvivői akadtak.
Molnár V. Józsefet sorsának tragikuma vezette a magyar lélekkeresés útjára. 1956-ban bebörtönözték, s szabadulva innen, soha többé nem folytathatta grafikusi tanulmányait. Barátaival, Pap Gáborral, Végvári Józseffel missziót vállaltak fel a magyarság érdekében. Pap Gábor meghatározta a magyarságtudomány hat pillérét és hárman – kimondatlanul – megalakították a Magyar-Mindenséget, ahogy még Csokonaiék is a magyar univerzitást emlegették. Ők lettek népünk tanítómesterei, felvállalva a vándor szerzetesek és prédikátorok sorsát, s megalapozták a magyarság belső, lélekképének tudományát. Végvári József a nyelvet, Pap Gábor az asztrálmitológiai szemléletet és a népi ornamentikát egészen a Magyar Szent Koronáig, Molnár V. József pedig a népi gondolat egyetemességét, szokásoktól, szentektől, születéstől, haláltól, a Boldogasszony hétágú életfájától a lélek legmélyéig hatolva.
Fáradtságot nem ismerve, égi erőtől hajtva járták a magyar tájat, elmentek mindenhova, ahova hívták őket, s nevükkel együtt a magyarságismeret vert otthont a magyarság tudásszomjtól áthatott lelkében.
Ha lélektudományos oldalról nézzük Molnár V. József munkásságát, ez az anyag egy új stúdium körvonalait is meghatározza. Ez a magyar fejlődéslélektan. Ez a tudomány a lélek sorsáról szól, fogamzástól a Boldogasszony kemencéjéhez való visszatérésig, az őslélekig tart, s indul újra vissza... A miskolci lélektudományos bölcsészeten ezt tanítja magyarságkutatóknak és pszichológusoknak, s reméljük szava s gondolatainak szentsége fészket rak a lélekben és megsokasodva terjed tovább.
Molnár V. József az ősképet helyezte kutatása középpontjába, amely mint tanítja kegyelmi ajándék, s ennek felismerése teszi a magyarságot a szerves Mindenség magjává. Magvoltunkat váltja át munkásságában kezelhetővé, megismerhetővé, felismerve a vele járó magsorsot, a világ világosságának fényében.
80. születésnapján szeretetünk, nagyrabecsülésünk kíséretében nyújtjuk át olvasóinknak az égi küldetésű magyar gondolkodó, Molnár V. József munkásságából azt a válogatást, amely a magyar lélek képének képzetét átöleli.

Dr. Gyárfás Ágnes, a kötet összeállítója

I. Az emberélet fordulói
Fejlődéslélektani modell a magyar nép szokásaiban és művészetében

A régi ember a kerek világ kellős közepében a teremtő és törvényt adó Urat, a személyes Istent találta meg, akivel mindenkor beszédes viszonya adódott. Hitt mindenható erejében, s abban, hogy látható és láthatatlan (csak sejthető, csak hatásában észlelhető) csillagnyi másságban, egyazon ige működik; ezért a minden porcikájában összefüggő téridő rendszer része, részese, s egyben egésze lehetett. A dolgok egybetartozását a veleszületett ősképekkel, analógiás kapcsolatokban érzékelte. A Mindenségben megtalált egybecsengéseket szűkebb emberi környezetére is érvényesnek tartotta. Nem másolta a természet adta mintákat, amelyek az ősképeket és a nemzedékről-nemzedékre öröklődő szokásokat „igazolták vissza”; emberi különvalóságát megtartva, azt erősítve igazította életét a „nagy-egész” működésrendjéhez.
A hajdan volt embert a tér tartotta, fogta, s az idő nevelte, növelte, adta erejét, egészségét. A tér, amelynek fészkében élt – szakrális volt (áldott és átkozott része, helye egyaránt, hiszen az időhozta törvény tagolta, tájolta heterogén, s hierarchikus rendszerét), s cselekvése, amelyet mítosz és rítus igazított – csakúgy.
Az esztendőkörös változásrend, amelyet „kerek istenfának” mondott és tartott, adta kerek életének fordulóit, s adta léte ízét, tatalmát is.
A születés, amellyel csillagocska, napocska jött mind ahányszor a világra a Nap esztendőkörös újjászületésével volt azonos. Gyermekszületéskor a karácsonyi abrosszal terítették le az asztalt! (A Galga-mentiek azt tartják: ha valaki meghal új csillag születik az égen. Régi hitükben az élet fénytől fényig tartott.) S a csecsemőkor szoros pólyakötése (6-9 hétig hajdan csak akkor vették ki a pólyából a gyermeket, ha tisztába kellett tenniük: hogy ”ki ne mozogja magából a lelket; a halottat is lekötötték, hogy „ne kapkodhasson a távozó lélek után”) a Bak territóriumának tulajdonságát valósította.
A kisgyermek háromesztendős koráig a „Vízöntőben élt”, annak alig-alakja, személytelensége, majomkodása határozta meg életét, hogy a föld alatt feszülő csíra, s a pattanni készülő rügy adhass hetedik évéig annak tartalmát: a Halakban áldozat okán újulni készülő mindenek. Ilyenkor a lelkében feszülő csíra, s rügy a vele játszó „nagyok” (nagyböjt szigora mulatság helyett „játszóba” terelte a legényeket és a leányokat!) miatt, hatalmasan „követelte” az átváltozást, az újulást, amelyet húsvét hozott, adott a Kos ideje. A Kos tízesztendős korig „látta vendégül” a gyermeket: nekilódulást, szelet, szaladást adott neki, a mindenek hirtelen nagyot változó kedvét, erejét. Április 1-én, a régi faluban fűzfavesszővel fenekeltek el minden hét és tíz év közötti férfigyermeket, hogy növekedésének rakoncátlansága múljék, s vele a határ zöldarany vegetációjáé is. Valahány gyermek tizennégy éves koráig gyűjtött, töltekezett, „tövében erősödött”, miképpen a Bika jegykorszakában a mérges-zöldre váltó nő-növény; hogy a következő jegyben, az ikrekben szárba szökkenhessen, ezüst-zölddé változva át. A kamaszkor idejét hozta, adta ez, a „csodalátás” esztendeit (Áldozócsütörtökön a hites ember egy villanásra megláthatta a Mennyeket, amikor annak kapuja kinyílt az oda távozó Jézus nyomán) s a „birkózásét” (a kamaszlélekben a gyermek és a felnőtt viaskodik egymással, de a „csatát” minden kamasznak a környezetével is meg kell vívnia.

Székelyszenterzsébeti abroszközép világ-virága a XVIII. századból. A nyitott és zárt formakettős fölülnézetei a tér, a nyugvó tulajdonság megidézői; a forgásképlet kettőse, amely cselekvésre ösztönöz oldalnézetű: a napirányú forgás a lendületesebb, az ellenkező irányú forgásrend „fékezi” a lendületét. A nyitott belső formában jelen van a zártság is, miképpen a nyitottságot körbeölelő zártságban szirmossága okán a nyitottság; egyik sem kizárólagos, csupán meghatározó érvényű.

A Rák, amely minden esztendőben a határ terített asztalát adta, amelyet mindenki „körbeülhetett” – az emberélet érettségét hozta, alkalmát annak, hogy a két különnemű eggyé legyen; családot alapítson – s tette is. Bár az emberélet Rák korszaka hozta az egybekelést, az esküvők mégis farsang végén voltak, s az ekkor összeházasodók, akik a padláson (Istenhez közel!) elkészített nászágyon ízlelték meg először egymást negyvenhét napig, húsvéthétfőig nem ölelkezhettek. A halálba avatódtak így be, amely a nagyböjt, a Halak időszakában kozmikusan jelenlévő; a földbevetett mag szerepét „játszották” el, hiszen a házasságban nekik is maggá kellett változniuk, maggá, akit koratavaszon halálra adja magát, „áldozatra megy”, az újulásért, a fészeknyi gyermekért. Hajdan az esküvőt a halál első grádicsának tartották; Sióagárdon a gyászruhát jegyajándékként kapta a menyasszony.
Az emberélet dereka (a „java kor”) az Oroszlán adta tulajdonsággal volt rokon: az ember ekkor méltóvá vált a nemét, nemzetségét jelölő kalapjára (a csecsemőgyermeket a férfi ezzel áldotta be a családba!) – megkoronáztatott; s az asszony érdemet kapott a „mindenség jeleivel öltöztetett” főkötőre, hogy „királyi” embere oldalán nagyasszony lehessen.
A Szűz a halál második grádicsát mutatta meg, ilyenkorra a látványosan teret-időt szervező nő-növények (mindahánynak!) töve szakad, szétesik az „egy” magba, gumóba sűrűsödik a lét, alig moccanó, „tétlen” potenciává változik. Ilyen az ember öregkora: már mindenből kevesebbel beéri, a lélekben ideje érkezik, az összegzésé, a rendszerezésé, mert valahányunknak mérlegre kell majd állnunk, megvénülve, s a régiek erre életük Mérleg időszakára penitenciával készültek. Sokan közülük, külön zarándoklatokat vállaltak, hogy testük maradék erejét is elnyűjék, vágytalanná ürítették magukat, hogy lelkük megtisztulhasson. Aki a mérlegelésen könnyűnek találtatott – a régi hit szerint – elpusztult: a föld nem vette be a testét, az ég nem fogadta vissza a lelkét. Az utolsó átváltozást, a halált csak a tisztult lelkű ember kapta: teste itt maradt, lelke a meghaló testből el-ki-föl távozott. Mindez a valahány testet csupaszító Skorpiót idézi, az esztendőkörös változásrend leglátványosabb fullánkos halál-idejét. Érkezésekor a régiek egy öreg fát döntöttek ki, a meddővé váltat, a meztelent, hogy e rítussal „elébe menjenek” a halálnak, s egy új fát ültettek rögvest, hiszen a halál az újulást alapozza.
A Nyilas időszaka, amely a fény újjászületésére való készület, a purgatóriummal, a köztes léttel rokon. A léleknek itt meg kell szabadulnia minden földi kapcsolattól (az itt maradóknak el kell engedniük a Teremtőhöz vágyakozót, tucatnyi rítus szolgálta ezt!), hogy ahol ide, a földre érkezett a Tejút hasadékon át vissza tudjon térni, immáron véglegesen a világot teremtő Úrhoz, aki a földi tartózkodással hatalmasan próbára tesz valamennyiünket.
A hajdan volt kerek emberélet a kerekvilágban ekképpen a „Mindenség lélekrajzát” valósította, s hagyta modellként, kovászként mireánk.

Forrás: Bölcsész könyvek 11. – Fejezetek a magyar lélektanból – MBE, Miskolc, 2005


Te is világosítsd fel a többi embert!
 

Hírlevél

A nemzettel kapcsolatos fontos témákban fogunk értesíteni!

Szavazás

TE használod az életedben a Boldogság Videó tudását? https://youtu.be/88P3kWNTVYc
 

kvesd_az_oldalt

Te is Segíts Hazádnak!

 

Ajánld fel imádságodat Istennek nemzetünkért s hazánkért, majd pedig hangosan imádkozd el a Miatyánkat a következők szerint:

 

 

FELAJÁNLÁS:

(Hangosan tedd meg a felajánlást az imádság előtt, hogy miért is imádkozol)

 

Kedves Istenem! Felajánlom ezen imádságaimat azért, hogy a Te akaratod teljesedjen ki a magyarság és Magyarország létére, munkásságára, tevékenységére, általunk kiváltott hatásokra, cselekedetekre a múltban, a jelenben és a jövőben is. Kedves Istenem segítsd meg Magyarországot s a magyarságot! A magyar gazdaság legyen magyar kézben, istenes magyar vezetők legyenek a vezetésben, Nagymagyarország legyen újra egységben, béke s boldogság legyen minden részen! Valamint tisztíts meg bennünket Istenem minden rossztól, ártó hatástól, hogy újra istenes életet tudjunk élni! Istenem Te tégy igazságot! Legyen Istenem, ahogy szeretnéd és jónak látod! Ámen!

 

 

 

IMÁDSÁG:

(Az imádságot is hangosan mond a felajánlás után. Még jobb, ha 1 miatyánk helyett, a teljes rózsafüzért végig imádkozod a felajánlásért.)

 

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!”

 

 

 

Ezzel szellemi szinten is erősíted országunkat s nemzetünket, hogy újra felvirágozhassunk. Az imádságot, vagy a rózsafüzért naponta többször is elmondhatod a felajánlással az elején!