fejlc

 

fejlcImdkozz

     

Témakörök - Történelem

Ne sírd vissza a múltat, de követeld vissza a gyökereidet!


Ne sírd vissza az elvetélt életedet! Tudom, hogy most még 1990 előttinél is rosszabb mindenkinek, de könyörgöm ne az 1990 előtti időszak legyen számodra a vágyálom! Mi: MUNKÁSnők és az akkori ÉDESANYÁK és GYERMEKEIK fizették meg az árát annak a kádári ,,jóllétnek"!

Mi, akkori munkásasszonyok rettegtünk attól, nehogy teherbe essünk, mert akkor kiestünk volna a termelésből és egykeresős lett volna a család. Egy keresetből, viszont nem lehetett megélni. Nem lehetett volna a panellakás OTP-törlesztő részletét fizetni és nem lehetett volna a VÁLLALT gyermekeket csak csonkán fölnevelni!
Igaz, akkoriban ott volt az akkori ÉDESAPÁKNAK a ,,lehetőség" a letöltött kötelező 8 órai gyári- intézményi- TSZ-beli munkaidő után a GMK-ra, a fusira, a háztájiban végzett munkára...

Csakhogy, az édesanyáknak és a gyermekeiknek szükségük lett volna a TÁRSRA, az ÉDESAPÁRA. Mert a gyerekneveléshez JELENLÉT KELL!!!

Tudom, sok asszony helytállt még így is - lemondva... Főleg azokban a családokban, akik tudták tartani a kapcsolatot a szüleikkel, testvéreikkel, barátaikkal. Azonban, ezeket a lakótelepeket többnyire az 1945 előtti kertvárosi polgárházak helyére építették - telefon nélkül! Mint Pesterzsébeten is...

Nem ám a nyomornegyed viskóit bontották le, hanem a főutca kétszintes, volt kereskedő és kézműves polgárházait!!! Kisajátítva bagóért és felkínálva a város legtávolabbi pontján épült lakótelepi lakások egyikét cserébe. Ezért, olyan gyűlölet élt az őslakosokban a ,,BETOLAKODÓ- LAKÓTELEPI GYÜTTMENTEK IRÁNT, hogy nem lehetett elviselni. Amikor babakocsival lementünk a lebetonozott játszótérre, a kicsinyeinkkel - mert nem lehet kisgyermekeket egészségesen fölnevelni bezárva egy börtöncellába - akkor szeretet és jóindulat helyett el kellett viselnünk az ott tartózkodó nyugdíjasoktól, hogy mi az ő rovásukra kapjuk azt a semmire sem elegendő GYERMEKGONDOZÁSI SEGÉLYT, miközben ,,otthon meresztjük a picsánkat"... vagyis, nem dolgozó ingyenélők vagyunk!!! Amikor vissza akartunk a GYES után menni dolgozni, nem vettek minket vissza, mert a munkáltatók féltek attól, hogy a kismamák ,,elszoktak" a munkától!
Az volt a cél, hogy elszakítsanak minden ,,kispolgári" és ,,nyárspolgári" csökevénynek sulykolt GYÖKEREINKtől. Vagyis, a tágabb- nagycsaládtól és a lakóhelyünkhöz- iskoláinkhoz- templomainkhoz és ami a legfontosabb ezen KÖZÖSSÉGEKHEZ való kötődéstől!

Hogy még véletlenül se tudjanak a nagyszülők, az unokatestvérek, testvéreink, templomi hittestvéreink- barátaink unoka- gyermek-felügyeletet és minden más felügyeletet vállalni!

Ugyanezzel a módszerrel szakították ki gyökerestül Erdélyben az őshonos lakóhelyeikről a magyarokat és telepítették őket ezekbe a többnyire románok lakta lakótelepi blokkokba őket.
Aki már látta a csakis arra az ősi magyarok lakta településre jellemző hagyományokat tükröző építkezési stílusú házakat, annak összeszorul a szíve a helyére épített betonkalodákat tartalmazó épületblokkok láttán. Olyanok ezek a betonmonstrumok, bennük az eredeti lakhelyükről "kiszanált őslakos" magyarokkal, mint távoli idegenben épült lakótelepre telepített, gyökér nélkül tengődő élőlények gettója. Összehasonlítva a kétféle életteret: nyilvánvaló, hogy mindez mementója egy újfajta genocídiumnak, ami évtizedek óta folyik a magyarság ellen - határainkon innen és túl!


Az Erdélyi-középhegységben, a lezúduló hó olvadék áradó folyóvá duzzasztva a kis hegyi patak vizét, elsodorta az erősnek látszó hidat, de az ott honos fák erős gyökerükkel megkapaszkodva, szálegyenesen, zöldellve megmaradtak!

Tessék csak megkérdezni erről az Erdélyből áttelepülteket hogyan élték mindezt meg? Nekik volt hova jönniük: ide az ,,ANYA-ORSZÁGBA", de az itteni lakótelepek eladósított népének NEM VOLT HOVA menniük!
Rájőve erre az 1990 utáni- magukat új-,,szocialistának" hazudók, mindent elkövettek, hogy a határon túli magyarok ellen hangolják a csonka-országban élőket. Ez volt a módszerük 1945 után is, tehát volt benne gyakorlatuk, követték a ,,jól-bevált" gyökértelenítési stratégiát. Így fordulhatott elő, hogy 2004-ben megtagadták nemzettestvéreiket az itt élők.

( Szerk.megj.: A 2004-es választások eredménye szándékosan lett úgy alakítva a háttérből, hogy elmélyítse az ellentéteket a magyarság határon inneni és határon túli részei között. Az a választás nem a magyarok választása volt, és a szavazás eredménye sem a mi döntésünk! Ne egymásra haragudjanak a magyarság különböző részei, hanem vegyék észre azokat, akik hasznot húztak a megosztásunkból! Mindig kérdezzétek meg az ilyen események kapcsán magatoktól, kik profitálnak az ilyen történésekből? )

Ki voltak a lakótelepi kismamák teljes mértékben szolgáltatva a gyermekintézményeknek is, melyek a hatalom kinyújtott karjaként működtek - az egészségügyi intézményekről nem is beszélve!!! Ezek a lakótelepek ,,kiemelt- poliklinikai körzetek" voltak és, mint ilyenek... de erről sem írok szívesen, mert a mostani állapotoknál még az is jobb volt.

Erről (is) szól a Tiborca története... A gyökerüket vesztett nemzedék anyaságáról, apaságáról és arról, hogyan lehetne újragyökereztetni utódainkat...

Semmiképpen sem lett volna szabad azokra rábízni a rendszerváltozást, akik mindezt előidézték!!! Csakhogy, 1990-re megtörtént egy helycserés támadással - a szocializmus-propaganda-mázába csomagolt - GYÖKÉRTELENÍTÉS és a vágott-virág-nemzedékek gyermekei- nemzedékei számára nem volt más, mint a globál-média tudatformáló és pusztító tevékenysége, aminek megint csak azok utódai voltak a nyertesei, akik 1990 előtt is rendelkeztek már induló ismereti- kapcsolati- és anyagi TŐKÉVEL a váltáshoz... változáshoz.

Nem véletlen, hogy az 1970-es, -80-as évek munkássága volt a LEGSZEGÉNYEBB! Számukra és utódaik számára elkerülhetetlen volt a végleges kipusztulás. Megteltek a nagyvárosok temetői és maradékai visszasírják a napi 16 órás robotot és a szociális ,,tápoldatot"! Ezért, újra és újra visszaszavazzák a hatalomba azokat, akik oly fondorlatos módon megszabadították őket a GYÖKEREIKTŐL... hátha újra kaphatnak az újra és újra megígért ,,szocialista-tápoldatból".

Nem ez az egyetlen járható út! Sőt, ez a lehető legrosszabb választás húsz év óta! Ehelyett, vissza kell GYÖKEREZTETNI MAGUNKAT ÉS UTÓDAINKAT!
Egyedül azonban ez sem megy! Az ember társas lény és egy ember számára semmi nem annyira fontos, mint egy másik ember, akivel összefogva már közösséget- ÉLET-közösséget alkothatnak.

Nem véletlenül telepítettek a pusztákba mezővédő erdősávokat! Mi emberek is csak úgy tudunk MEGMARADNI, szülőföldünket megtartani, ha létrehozzuk újra a szétrombolt családi- hitbéli- lakóhelyi és minden más KÖZÖSSÉGEINKET!

Meg kell találnunk először is szerelmetes párunkat, akivel ÉRZELMI kötődésünk egy életre szólhat. Ellent kell tudnunk állni annak a média-nyomásnak, amelyik azt igyekszik sulykolni, hogy minden ember annyit ér, amennyit költeni képes magára és ne csak arra költsünk, hogy minél élvezhetőbb legyen a másik- vagy a saját (szexuális) használatba vétele/vételünk!

Nem elegendő a pillanatnyi találkozás, amelyből az Élet támad, mert a nevelés épp olyan lényeges feltétele az életnek, mint maga a szaporítás.
A szerelem minden szépségét, dicsőségét, azt a csodálatos ajándékot, amit egy személyiség nyújthat a másik személyiségnek, csak egy egész életen át tartó szerelemben tudjuk megismerni, viszonozni.

El is jutottunk ezzel a CSALÁD fogalmához. A család az emberpár egymáshoz, továbbá a szülőknek és gyermekeknek egymáshoz való kölcsönös viszonyából áll.
A gyermeknek az az érdeke, hogy aki felneveli, LÉLEK szerint is a ,,szülője" legyen, hogy az őt felnevelő emberpár egymáshoz való szeretete egy olyan LELKI és ERKÖLCSI ,,anyaméh" legyen, amelyben egészségesen fejlődhet a gyermek egész személyisége. E nevelés nem érhet véget huszonnégy éves korban, mert deresedő hajjal, unokáktól övezve is rendkívül nagy nevelő erőt jelent az édesapa és édesanya.

A család, viszont a társadalom legkisebb közösségi egysége. E legkisebb társadalmi egység minősége meghatározója a társadalmi minőségnek.
Csak a jó családi háttér biztosíthatja az egyén számára a stabilitást, az elérhető célok megvalósulását. Ez a jövő legyen előttünk, mert csakis olyan jövőért érdemes küzdeni, amelyikben az egyén jövedelméből otthont tud teremteni, családot tud alapítani és születendő gyermekei számára - míg kicsik - gondoskodni tud asszonyáról, gyermekei anyjáról is - és ha megöregszik, vagy beteg lesz, akkor is erkölcsi- anyagi méltósággal élhessen.

A jelen emberének éppen ezért, nagy kötelessége még, hogy visszataláljon a természethez, mert eredetileg annak része. Ezért, meg kell ismernünk azt a természeti környezetet, ami körülvesz bennünket. Meg kell ismernünk, hogy harmonikusan együtt tudjunk élni vele, óvni, védeni tudjuk azt, hogy utódaink - a jövőben élők is élvezhessék.

Az ember, minden idők embere nemcsak természeti lény. Nemcsak külső-belső fizikai-biológiai tulajdonságaival egyedi, egyszeri és megismételhetetlen (INDIVIDUÁLIS) hanem LELKI (pszichikus) alkati- összetevőivel (struktúrájával) is. Ha tetszik, ha nem, de minden ember INDIVIDUÁLISNAK születik! De ez nem zárhatja ki a mindenkori KÖZÖSSÉGI igényét és a közösség felelősségét az individuális EGYÉN iránt.

Az osztálytársadalmak megszűntével megszűntek ,,közösségi" intézményei is és sürgősen ki kell építenünk az új társadalmi ÉPÍTMÉNY közösségi (társadalmi) intézményrendszerét, mely keretet és LEHETŐSÉGET adhat arra, hogy ,,...az egyéniséget hordozza, táplálja és kivirágoztassa" és az EGYÉN(iség) ezek után a legjobb tudása szerint szolgáljon a KÖZÖSSÉGNEK!

Ha eszerint alakítjuk, alakíthatjuk a magán- és közösségi életünket, akkor cselekszünk helyesen és NEM KELL RETTEGNÜNK AZ INDIVIDUALIZMUSTÓL...az ,,egoizmustól".

Ezért sem helyes az individualitást szembe állítani a közösségi léttel, mert egyik sem zárható ki, hiszen mindkettő adva van... csak rosszul értelmezzük!

El kell fogadnunk végre azt a tényt, hogy minden ember individuális- és közösségi EMBER is. Éppen ezért, olyan egészségügyi- és oktatási intézményekre van szükség melyekben az egyéni - szem számára láthatatlan - belső tulajdonságok révén meglévő KREATIVITÁS is kibontakozhat. Hiszen, mi magyarok mindig is erről voltunk (világ)híresek! (Nézzünk csak körül a világban szétszóródott nemzettestvéreink között, hogy a befogadó országok támogatásával élve milyen hasznos tagjai lettek idegenben, miközben az itthon maradottak arra voltak kárhoztatva, hogy ,,merjenek minél kisebbek lenni"!)

Éppen ezért, az édesanyák- édesapák, nagyszülők számára a legfontosabb feladat a jövőben, hogy úgy tekintsenek utódaikra: a felnövekvő nemzedékre, mint CSODÁRA. Mert az a bizonyos CSODA, ami bennünk van ott legbelül a LELKÜNKben (pszichikumunkban) az egész személyiségünkben - eleve ,,kódolt" mindannyiunkban.

A mindenkori anyák-apák (szülők és más nevelők) felelőssége, hogy olyan családi- és társadalmi közösséggel vegyük utódainkat körül, melyben kreatív módon megnyilvánulhat ez a csakis az adott egyénre jellemző EGYÉNI ,,CSODA".

Szükségünk van hitre is, mert a hit erejével fölvértezett, megerősödött ember nem érzi magát elveszetten egyedül ebben a globalizálódó világunkban.
Éppen ezért, nem kell félnünk a globalitástól sem, mert minden ember ennek a földi- GLOBÁLIS világnak egy megadott kis pontjára születik és többnyire ott is éli le az életidejét. Az EGYÉNiségEK KÖZÖSSÉGE - megismerve a GLOBÁLIS világot, már sokkal bölcsebben tud LOKÁLISAN cselekedve- harmonikusan együttélni a teremtett világ természeti kincseivel. Óvni, védeni tudja azt, ami az életet szolgálja, hogy az utódok - a jövőben élők is élvezhessék azt. Vagyis, meg kell tanulni GLOBÁLISAN GONDOLKODNI és az ismeretek alapján a legcélszerűbben LOKÁLISAN CSELEKEDNI.

A MEGMARADÁSUNK záloga, hogy mindezt megtanulva - a múlt hibáit és jó történéseit megismerve - okulni tudjunk belőle.
Ehhez, azonban meg kell ismernünk őseink történetét, családi magán-történelmét is. Mert, a családi- magántörténelmek összessége a magyarság történelme. Csakis ezek után alakítható ki mindannyiunkban és utódainkban egy egészséges nemzettudattal megfogalmazott életprogram, életstratégia...(az egyéni- és közösségi jövőnkre vonatkozóan is).

Ha kell, akkor a magánéletünkre rátelepedő politika ellenében is meg kell tanulnunk ezeket az életstratégiákat - a MAGÁNÉLETÜNKBEN - kiépítve önmagunk CSALÁDI HÁTORSZÁGÁT, mert csakis ezzel nyerhetjük meg a jövőt, a megmaradást!!!

A több évtizedig tartó el-LELKETLENÍTÉS után újra kell tanulnunk az újra LELKESÍTÉST, amihez szintén nagy szükség van a HITRE.
Hitre önmagunkban, embertársainkban, de legfőképpen a Teremtő mindenhatóságában. A hit erejével megerősödött EGYÉNT nem lehet meggátolni az önmagával- és az adott KÖZÖSSÉGGEL szembeni igényes életfelfogás szerint kialakított életvitelében sem!!!

Bp. 2011. május 1.

Bóna Mária Ilona


Forrás


Te is világosítsd fel a többi embert!
 

Hírlevél

A nemzettel kapcsolatos fontos témákban fogunk értesíteni!

Szavazás

TE használod az életedben a Boldogság Videó tudását? https://youtu.be/88P3kWNTVYc
 

kvesd_az_oldalt

Te is Segíts Hazádnak!

 

Ajánld fel imádságodat Istennek nemzetünkért s hazánkért, majd pedig hangosan imádkozd el a Miatyánkat a következők szerint:

 

 

FELAJÁNLÁS:

(Hangosan tedd meg a felajánlást az imádság előtt, hogy miért is imádkozol)

 

Kedves Istenem! Felajánlom ezen imádságaimat azért, hogy a Te akaratod teljesedjen ki a magyarság és Magyarország létére, munkásságára, tevékenységére, általunk kiváltott hatásokra, cselekedetekre a múltban, a jelenben és a jövőben is. Kedves Istenem segítsd meg Magyarországot s a magyarságot! A magyar gazdaság legyen magyar kézben, istenes magyar vezetők legyenek a vezetésben, Nagymagyarország legyen újra egységben, béke s boldogság legyen minden részen! Valamint tisztíts meg bennünket Istenem minden rossztól, ártó hatástól, hogy újra istenes életet tudjunk élni! Istenem Te tégy igazságot! Legyen Istenem, ahogy szeretnéd és jónak látod! Ámen!

 

 

 

IMÁDSÁG:

(Az imádságot is hangosan mond a felajánlás után. Még jobb, ha 1 miatyánk helyett, a teljes rózsafüzért végig imádkozod a felajánlásért.)

 

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!”

 

 

 

Ezzel szellemi szinten is erősíted országunkat s nemzetünket, hogy újra felvirágozhassunk. Az imádságot, vagy a rózsafüzért naponta többször is elmondhatod a felajánlással az elején!