fejlc

 

fejlcImdkozz

     

Témakörök - Történelem

S.Balázs Benedicta által írt Pannóni Virágoskertje című könyv egy különösen fontos mű. Mindazon szenteket és istenes életű embereket veszi sorra, akik neve és sorsa Magyarországhoz fűződik. Ennek mérten ez az iromány nagyon nehezen is szerezhető be, mivel a nemzetünk múltjával kapcsolatban nagyon sok értékes információt tartalmaz. Akinek esetleg meg lenne számítógépen pdf-ben, vagy word-ben, az legyen szíves már értesíteni bennünket róla hozzászólásban.

Aláb egy részlet olvasható a könyvből, amely Szent Istvánt egyáltalán nem olyan színben ábrázolja, mint napjainkban a tudományos akadémia és egy-két áltörténelmi irányzat teszi.

 

 

S.Balázs Benedicta - Szent István Király

 

Mikor a magyar nép a mai hazájába jött, Isten először a bűnbemerült nyugati népek megbüntetésére használta föl. Később megvilágosította lelkét s úgy rendelte, hogy e harcias, vitéz nemzet, mely azelőtt Európa ostora volt, védelmezője legyen a keresztény országoknak. E nagy nemzeti átalakulás korában oly királyra volt szükség, aki az igaz hit terjesztője és az Egyház védelmezője legyen, aki jó példájával mintaképül szolgáljon alattvalóinak és be tudja kapcsolni népét a keresztény nemzetek közösségébe.

Ilyen királyt kapott hazánk akkor Isten személyében.

Szent István 975-ben született Esztergom várában. Midőn atyja, Géza fejedelem fölvette a kereszténységet, fiát is megkereszteltette, aki ekkor a pogány Vajk neve helyett szent István vértanú nevét kapta szent Adalberttől. Géza fejedelem fiát szentéletű, tudós keresztény papokra bízta (akik között volt valószínűleg szent Adalbert is). Így a fiatal István mélységesen vallásos szellemben fejlődött és mestereitől elsajátította a latin nyelvet és korának magasabb műveltséget.

Maga a fejedelem, Géza, csak névleg volt keresztény, de fián látszott, hogy Istennek egészen különös választottja, akinek élete s mindene a kereszténység.

Miután tanulmányait bevégezte, atyja a bajor uralkodói családból származó Gizellát választotta ki neki feleségül, hogy e házassággal is előmozdíts viszonyt a németekkel.

996-ban fényes kísérettel jött hazánkba a szintén szentéletű Gizella hercegnő s Esztergom uralkodódói várában folytatódtak az esküvői ünnepségek. István nagyon boldog volt feleségével. Az ő megszentelt életszövetségük még nagyobbra növelte mindkettőjük buzgóságát.

A házasságot követő évben. 997-ben Géza fejedelem hirtelen meghalt s az ország kormányzásának gondja István vállára nehezedett

A fiatal fejedelem nagy missziónak tekintette uralkodói méltóságát, melyet Isten parancsai szerint szeretne betölteni, alattvalói lelki üdvösségének és földi boldogulásának előmozdítására. Ezért legfőbb feladatának érezte, hogy népét a pogányság sötétségéből a krisztusi hit világosságába vezesse és olyan alkotmányt adjon népének, amely a kereszténység törvényein épül fel, hogy így népe méltóvá lehessen a keresztény nemzetek sorába lépni.

Célijainak elérésére a legnagyobb szeretettel fogadta a hithirdető bencés szerzeteseket. Ő maga is körüljárt az országban és buzdította népét a keresztség főételére. A majd négy évtizeden át tartó, mondhatatlanul fáradságos munka meghozta termését. Isten virágos kertjévé lettek a végtelenbe nyúló magyar         puszták, kivirágoztak a szívek a kereszténységben s ennek a kertnek, - amint a régi, egyházi ének mondja-szent István volt a kertésze. A kereszténység fölvételével a népből a nemzetté levés nagy gondolata is megvalósult, a magyarság számára együtt született meg végleges hazája és kereszténység vallása.

Az őshazából magával hozott tulajdonságai, - így nemessége tiszta erkölcsei, hűsége és bátorsága - a kereszténységben megszentelődtek és a magyar nemzet besorakozott az európai nemzetek közé.

István fejedelem a többi keresztény uralkodóházhoz hasonlóan királysággá akarta tenni Magyarországot. Hogy országának függetlenségég megőrizze, nem a német-római vagy a görög császártól, ha nem a szentszéktől kérte a koronát, mert a Szentszékkel való kapcsolata egészen lelki természetű volt s valóban tiszteleten alapult. A szentszék gyermeke gyanánt ölelte keblére a magyar nemzetet s azóta is, mostmár ezer esztendőn át, mindenkor anyai szeretettel szerette, védelmezte, segítette.

Asztrik bencés apát, mint kijelölt kalocsai püspök vezette a magyarok küldöttségét II. Szilveszter pápához, hogy István munkájára áldást s a nemzet királyi számára koronát kérjen a pápától. A római udvarba nagy örömmel fogadták a magyarokat s a pápa mély megindultsággal hallgatta Asztrik apátot a fejedelem buzgóságáról, mint terjeszti a hitet s milyen törvényeket szándékozik adni nemzetének. Lelkesedésében így kiáltott fel: „Én csak apostol vagyok, Ő pedig valóban Krisztus apostola."

Készségesen küldte Istvánnak a szentkoronát mely a mai szentkorona felső két ívét képezi keresztben) s azt is megengedte Istvánnak, hogy püspökségeket alapítson s azokat betölthesse, a kolostorokat meglátogathassa, ahol őt főpapoknak kijáró szertartással fogadják. A pápa még apostoli kettőskeresztet is küldött a fejedelemnek, hogy az „apostoli" király azt maga előtt vitethesse annak jeléül, hogy országának nemcsak királya, hanem apostola is.

Itthon a hazában sok imádig várta Asztrik apát megjöttét. Végre elérkezett a nap, amikor a szentkorona az apostoli kettőskereszttel és a pápa áldásával megérkezett. Az 1000.év őszén Esztergomban a székesegyházban István fejedelmet szent Sebestyén esztergomi érsek királlyá koronázta az egész magyar nemzet leírhatatlan lelkesedése között

István király a Szentszék jóváhagyásával tíz püspökséget szervezett, amelyek közül első lett az esztergomi érsekség. Azután több bencés apátságot alapított a papság kiképzésére és az apostoli térítő munka rendszeres végzésére. Így látta biztosítottnak az általa alapított magvar Egyház mindenkori fejlődését, virágzását.

István királyban zseniális államalkotó erő lakott, amellyel egyesült az ő egyéni szent élete. Bölcsessége nemcsak a jelent látta világosan, de tudott számolni a következő évszázadok szükségleteivel is. Ő a magyar népből nemzetet alkotott; a nemzetnek végleges hazát adott olyan államalkotó erővel, amelyhez hasonlót a világtörténelemben keveset találunk. Törvényeit, intézkedéseit az egyházi férfiak és a magyar főurak meghallgatásával alkotta. Tanulmányozta a nyugati törvényhozást, amely a római jog alapján állott s ö azt a magyar népléleknek és szellemnek megfelelően újjáalkotta.

Törvényesben teljes szabadságot biztosit az Egyháznak s megvédi annak személyeit szellemi kincseit és vagyonát. A megyék élén álló ispánokat utasítja, hogy a püspökségeknek segítségére legyenek.
A papságot kiveszi a világi bírák joghatósága alól és a püspökök hatósága alá utalja, megélhetésük biztosítására pedig a tizedet rendeli. Óhajtja, hogy minden tíz falu templomot építsen és papjáról gondoskodjék. Szigorúan megkívánja alattvalóitól, hogy vasár és ünnepnapokon szentmisét hallgassanak, a templomban illedelmesen viselkedjenek, a szolgai munkától tartózkodjanak, továbbá, hogy a böjtöt megtartsák és betegségben a szentségeket fölvegyék. Nagy szigorúsággal büntette a hamis esküt, a kuruzslást, jóslást gyújtogatást, bármiféle erőszakosságot, gyilkosságot és a lopást. Biztosította minden szabad ember tulajdonjogát, enyhítette a legyőzött népekből való rabszolgák helyzetét s különösképen védelmezte az özvegyeket és árvákat. Országa területén új vármegyéket is szervezett s élükre ispánokat állított, lehetőleg magyar főurakból, akik vele, a királlyal egy gondolkodásúak voltak.

István király, a nagy törvényalkotó, hazánk alkotmányát oly biztos kézzel rakta le, hogy egy évezred megpróbáltatásai és viharai sem tudták azt megdönteni. Egyházunk szabadságát is olyan zsenialitással tudta biztosítani, hogy hazánk még ma is egyetlen az egész világon, ahol az Egyház szabadsága teljes.

Az államalkotás nagy munkáját és István király nemes szándékainak végrehajtását igen megnehezítette az a körülmény, hogy közben a belső és külső ellenség gyakori támadásait is le kellett küzdenie.

Uralkodása elején az ős-magyar pogányság megvédésére Koppány vezérlete alatt Somogy és Zala népe fogott fegyvert. István király a pannonhegyi monostorban a Boldogságos Szent Szűz és szent Márton segítségét kérte és győzelem esetére fölajánlotta az egész hadizsákmányt. Szent Márton és szent György zászlói alatt küzdő serege fényes diadalt aratott a pogányságon. Koppány maga is elvérzett az irtózatos harcban István király könnyeivel siratta a testvér-vér hullását s minden királyi díszét levetve, győzedelmes seregével vonult föl Szent Marton kolostorába hálaadásra. Ígéretét, amelyet szent Mártonnak tett, királyilag beváltotta. A pannonhegyi bencés monostort az ország első monostorává tette s ellátta azt olyan alapítvánnyal, amely azóta is páratlanul áll a népek történetében.

A koronázás után saját nagybátyja, az Erdélyben székelő Gyula ellen kellett hadat indítania, mert ellensége maradt a kereszténységnek és megvetette a törvényeket. István király legyőzte őt és s családjával együtt elfogta. A vezér ekkor meghajolt törvényes királya előtt és családjával együtt megkeresztelkedett. István rokonai szeretettel megbocsátott neki s előbbi jogaiba visszahelyezte Később a Tisza-Maros

vidéken lakó s a királyi hatalommal merészen dacoló Ajtonyt kellett megfékeznie.Majd meg Kean bolgár hadait és a bessenyők támadásait verte vissza. Azután meg Boleszló lengyel királyt kellett kiűznie, aki hazánk északnyugati részét megszállottá. A németek sem maradtak békében. II Konrád német császár nagy sereggel jött hazánk ellen. István király magyar vitézeivel a németeket is legyőzte s kiűzve őket hazánkból magáz Bécset is megszállotta. II. Konrád békéért könyörgött s a Lajta és a Fischa folyók közt lévő területet ajánlotta fel hazánknak hadikárpótlásul. István király a békét nagylelkűen elfogadta.

Ennyi és ilyen ellenségek legyőzése várt István királyra. Amikor mindnyájával végzett, folytatta az államalkotás munkáját. Rengeteget utazott lóháton, országa minden részében huzamosabb ideig tartózkodott és személyesen intézte a nemzet eggyé olvadásának munkáját. Amint életszentségben nem lehetett fölülmúlni, sőt meg sem közelíteni, épenúgy a munkában is utolérhetetlen volt. Hihetetlenül sokat tudott dolgozni s minden munkáján látszott, hogy egy szentnek a munkája, amelyeken rajta van a lángész jegye.

A régi krónikák leírása szerint István király középtermetű és szikár. Nemeslelkűsége páratlan, bátor, és okos. Komolysága oly nagy volt, hogy senki sem látta őt nevetni. Minden panaszt meghallgatott és orvosolt. Nagy szigorúsággal büntetett minden vétket és visszaélést. Igen nehezen lehetett nála kegyelmet szerezni, de ha a bűnös őszinte megbánásáról meggyőződött, akkor kész volt megbocsátani. Legyőzött ellenségeivel lovagias és kegyes volt. A gyöngék és az elnyomottak iránt igen nagy jóságot tanúsított s minden lehető jót biztosított nekik.

A királyról minden alattvalója tudta, hogy átéli a kereszténységet. Így hatott népére, akik példája után indultak s így lassankint a keresztény vallást mindjobban megszerették. Országos gondjaiban a király az imádságban keresett erőt és vigasztalást. Többször elvonult kedvelt monostorába a pannonhegyi bencések közé, ahol egészen a lelkének élt. Egész életével a szentmise-áldozatba tudott belekapcsolódni s olyan áldozatos életet tudott élni, hogy soha el nem fáradt.

Az Úr Jézus szent keresztjének tisztelete könnyítette országlásának nagy gondjait. Királyi és férfi szíve egész gyöngédségével csüngött, a boldogságos Szent Szűzön s szent Bernát előtt már egyike a legnagyobb Mária tisztelőknek. Buzgósága nem ismert határt. Égett a vágytól, hogy minél többet tehessen Isten országáért, keresztény Egyházáért és édes magyar hazájáért. Felesége, Gizella királyné is részt vett a király némely munkájában, főleg a hithirdetésben, templomok, kolostorok és káptalani iskolák építésében.

Így épült föl az esztergomi, székesfehérvári, veszprémi, pesti, csanádi és sok más templom. A bakonybéli. pannonhegyi, pécsváradi, zalavári, zóbori bencés apátságok és a veszprémi bencés apácák monostora is az ő vallásos érzületük és áldozatkészségük bizonyságai.
István király és Gizella királyné bőkezűségéből kaptak értékes ajándékokat a clunyi, salzburgi és monte-casinói monostorok. XVIII. János pápának szép miseruhát, drágakövekkel díszítve küldött a királyi pár. És a mai koronázó palást is mint miseruha, királyi ajándék volt a székesfehérvári Boldogasszony templomnak.

A püspökök iránt István király nagy tiszteletet tanúsított, gyakran kérte tanácsukat. Igen szeretett a papok és szerzetesek társaságában tartózkodni. Így megismerte Őket s gyakran nehéz próbára téve őket, mindig a legérdemesebbeket és legbuzgóbbakat választotta ki egyházi méltóságokra.

Nagy szeretettel viseltetett a szegények iránt. Soha sem távozott tőle senki, aki hozzá folyamodott, gazdag alamizsna és vigasztalás nélkül. Pazar módon osztotta mindig az alamizsnát és szívesen elbeszélgetett a szegényekkel. A nagyobb legenda szerint mikor egyszer alamizsnát osztott a szegényeknek, oly tolongás keletkezett, hogy őt, - aki álruhában volt - nem ismervén föl, bántalmazták és szakállát is megtépték, Ő azonban nem haragudott, hanem örült, hogy méltánytalanságot szenvedhetett. Állandó vigasztalója volt a betegnek, orvosságot küldött, nekik s kérte őket. hogy vegyék föl a szentségeket. Nagy pártfogója volt a zarándokoknak s mindenben segítette őket. Bőkezűségének híre külföldön is elterjedt és a zarándokok a veszélyes tengeri út helyeit inkább hazánkon keresztülkezdtek járni a Szentföldre. Ő maga is elzarándokolt Rómába, szent Péter sírjához és a pápához. Magyarjait is mindig buzdította a zarándoklásra, lelkiüdvösségük kiérdemlésére s csak magyar zarándokok számára Ravennában, Rómában, továbbá Konstantinápolyban és Jeruzsálemben zarándokházakat alapított, ahol szerzetesek ingyen gondoskodtak a magyar zarándokok lelki, testi jólétéről.

István királynak nagy gondja volt, hogy magyarjai rendszeresen foglalkozzanak földműveléssel és minden szükséges iparral. Ezért szívesen és magyaros vendégszeretettel fogadta a külföldről bevándoroltakat, mert a kereszténységet erősítették és ipart, kereskedelmet létesítettek. Akarta, hogy a főurak családjai művelődjenek. Azt tartotta, hogy csak az az ország fejlődhetik, ahol az erő és a szellemi műveltség együtt járnak.

István király alatt jó híre lett a magyarnak. Nemcsak a szomszéd népek, hanem a távolabbiak is úgy ismerték

a nemzetet, mint a vitéz, lovagias és jószívű népet, így lett menedéke a királyi udvar országukból elűzött fejedelmi sarjakat. Ide menekült a trónját vesztett Kázmér lengyel király. Azután Brunó püspük, aki bátyjával, II. Henrik német-római császárral keveredett viszálykodásba. István király kibékítette őket s így a püspök visszatérhetett hazájába. Hozzámenekült két angol királyfi is, akik a magyar királyi udvarban nevelkedtek és amikor alattvalóik elűzték az angol trón bitorlóit, visszatértek hazájukba. Edmund angol király a magyar király leányát, Hedviget vitte magával feleségül az angol trónra.

Gyönyörű példát adott István király és Gizella királyné a családi élet megszentelésében is. Isten több gyermekkel ajándékozta meg őket, de ezek közül csak kettő maradt életben, akikről mint felnőttekről tudunk. Az egyik Hedvig angol királyné, a másik Szent Imre herceg. A királyi szülők nagy fájdalmát korán elhalt kicsinyeikért Imre kiráylyfi erényei enyhítették. Mélységesen vallásos szellemben nevelték egész kicsi korától kezdve s ezt a munkát folytatta és végezte be szent Gellért püspök. Imre királyfi élete egy egészen csodálatos élet. Az erő, szépség, tisztaság élete. A királyi szülők minden öröme ez ifjú. A király erezte s tudta, hogy fia méltó utóda lesz egykor, akire nyugodtan rábízhatja országát, aki védelmezője lesz az Egyháznak és folytatja atyja államalkotó munkáját.

Atyja szeretete arra indította a királyt, hogy „Erkölcsi intelmek"*) címen üdvös tanításokat írjon fia számára arról, hogyan uralkodjék majd úgy, hogy országlása Istennek tetsző, a hazának és népének hasznos legyen. Munkájának minden sorából mélységes vallásosság, az Egyháznak és hazának rajongó szeretete, nagy bölcsesség és sok tapasztalat tükröződik vissza. Ennél szebb örökséget nem igen hagyott még atya s király a fiára.

E munkának rövid tartalma a következő:

Először arra figyelmezteti István király a fiát, hogy tartsa meg az igaz hitet, mert ennek erejével minden ellenségét legyőzheti. Féltő gonddal óvja az Egyházat, amely hazánkban még új és ezért különös védelemre szorul, nehogy ezen érdemtelenül adott nagy jótétemény hanyagsága miatt megsemmisüljön. Nagy tiszteletben tartsa a főpapokat, mert Isten nagy lelki hatalmat adott nekik és kiválasztva az emberekből, a saját szentségének részeseivé tette őket. Becsülje meg alattvalóit, mert ezek országának támaszai és védelmezői. Ne tekintse őket szolgáinak és szerényen uralkodjék rajtuk, mert minden ember egyenlő. Semmi sem emel fel, csak az alázatosság és semmi sem aláz meg, csak a kevélység. Ha türelmetlen és haragos lesz, országa idegen kézre jut. Ha pedig türelmes lesz, akkor alattvalói ragaszkodnak hozzá és uralkodása bölcsesség lesz. Könnyelműen, haragosan ne ítélkezzék. A kisebb ügyeket bízza a bírákra, hogy királyi méltóságának fénye ne legyen köznapi. Ha fontos ügyekben ítéletet hoz, nagy óvatosságot, türelmet és irgalmasságot tanúsítson. A külföldről bejött idegenek iránt, akik hasznára vannak az országnak, előzékenységet mutasson. Azon legyen, hogy ezek megszeretvén az országot, itt jobban érezzék magukat, mint másutt.

Amit elődei összegyűjtöttek, azt szét ne szórja, s országát napról-napra növelje. Tanácsait az idősebb, tekintélyes, komoly emberekből válassza ki, akik koruknál és bölcsességüknél fogva erre alkalmasak. A fiatalokat se mellőzze teljesen, de ha helyes is tanácsuk, azt közölje mégis az öregekkel. A királyság legszebb ékessége az elődök követése, mert nehéz az uralkodás, ha az elődök törvényeit nem követik. Melyik görög kormányozná a latinokat görög szokás szerint, s melyik latin a görögöket latin szokás szerint? Atyjának szokásait kövesse tehát, hogy helyesen uralkodjék.

Imádkozzék gyakran. Salamonhoz hasonlóan kérjen bölcsességet, hogy megtudja, mi a helyes dolog Isten előtt s így az erényekhez segítséget nyerjen. Szükséges, hogy a király jóságos, könyörületes és más erényekkel is ékes legyen. A kegyetlen király hiába követeli a királyi nevet, mert zsarnoknak fogják őt nevezni. Azért legyen kegyes mindenkihez, aki hozzá folyamodik. Legyen irgalmas és türelmes nemcsak a nagyok, hanem a kicsinyek iránt is. Legyen erős, hogy siker ne kábítsa el és a sikertelenség össze ne törje. Legyen alázatos, hogy Isten fölmagasztalja. Legyen szerény és túlságos módon ne büntessen. Legyen szelíd, hogy és az igazságnak ne álljon ellent. Legyen tisztességes, senkit ne becsméreljen. Legyen szemérmes, hogy elkerülje a halál ösztönét.

Ezek alkotják a királyi koronát s ezek nélkül senki sem uralkodhatik itten és nem nyerheti el az örök életet.

István király nem tudott fiának szüzességi fogadalmáról és II. Meskó lengyel király leányát választotta ki neki feleségül. Ilona') hercegnő mindenképen méltó volt Imréhez úgy lélekszépsége, mint adottságai által. István király e házassággal biztosítani akarta a jó viszonyt Lengyelországgal, mert a németek ellenséges érzülete miatt szövetségesre volt szüksége. Nagy öröme volt a királynak ebben a házasságban és elérkezettnek látszott az idő, hogy az ország kormányzását átadja fiának. Nagy ünnepélyességgel készültek az ifjú király megkoronázására. Azonban az Úr Isten a magyar ifjúság halhatatlan ifjú királyának szánta Imre herceget s azon a napon, amikor itt lent királlyá koronáztak volna, elnyerte az égi koronát 1031. szeptember 2.-án.

Élete legfájdalmasabb megpróbáltatását élte át István király s vele Gizella királyné. Mondhatatlanul nagy fájdalmuk az Isten szeretetében olvadt föl. Egész szívükből tudták mondani: „Legyen meg az Isten akarata".

A megtört szívű, beteges öreg király előtt állandóan ott volt a kérdés, kire fogja hagyni országát? Nagybátyjának fiai. Vazul és Szár László nem voltak alkalmasak királynak. Életmódjuk sem volt megfelelő és erősen szítottak a pogánysághoz. A király attól tartott, hogy ha közülük egyik vagy másik a trónra jut, vége a magyarok kereszténységének s így az ő egész munkája megsemmisül. Ezért nővérének fiát, a velencei Orseolo Pétert fiává fogadta s őt jelölte ki utódjául.

Vazul hívei ekkor összeesküvést szerveztek István király ellen. Egy főrangú embert, akinek szabad bejárása volt a királyhoz, rábírták arra, hogy őt megölje. Tőrrel a kezében lopódzott be az alvó király hálószobájába, de a szent életű király tiszteletreméltó alakja oly hatással volt reá, hogy remegni kezdett és kihullott kezéből a tőr. A zajra a király felébredt s azonnal megértvén a helyzetet, mélységes fájdalommal mondta: „Ha Isten velem, ki ellenem?" - A gyilkos
szándékú főúr térdre borult a király ágya mellett s bevallván nagy bűnét, sírva kért kegyelmet. A király megbocsátott neki. de azokat, akik rábírták a gyilkosságra, szigorúan megbüntette. Vazult megvakíttatta és fiaival együtt száműzte az országból. E büntetés ma kegyetlennek látszik, de abban az időben így büntették a nemtelen eszközökkel dolgozó trónkövetelőket. A királyt erre a kemény ítéletre az ő nagy bölcsességében az ország és a kereszténység érdeke vezette, mert csak így tudta megakadályozni Vazul nem kívánatos uralmát.

Életének vége felé sok lelki szenvedéseihez még betegségek is járultak. Állandóan gyöngélkedett s három esztendeig járni sem tudott már. Gizella királyné s mindazok, kik környezetében voltak, nagy szeretettel s odaadó hűséggel vették körül a beteg királyt. 1038 augusztusában erős láz fogta el s érezte, hogy ez a halál követe. Lelkében nagy számadást végzett és fölvette a szentségeket. Negyven évig tartó uralkodásának ideje nyitott könyv volt előtte. Egész élete Istenért és nemzetéé volt. Magához kérette a püspököket és az ország főembereit, úgyszintén családja tagjait, húgát. Aba ispán feleségét, Pétert stb. Az ő jelenlétükben láztól elgyengült tagokkal térdre borult a Boldogságos Szent Szűz képe előtt és neki ajánlotta elárvult országát, szeretett magyar népét és a szentkoronát. Nem látta a jövőt, de biztos volt, hogy a Boldogságos Szent Szűz saját országának tekinti Magyarországot és nem hagyja árván. Elbúcsúzván a király mindenkitől, mélységes lelki nyugalommal ajánlotta lelkét Istennek és az igazak halálával elnyugovék 1038. augusztus 15.-én. Halála hírére megállt az országban minden munka. Sírt az egész ország, siratta szent királyát, hangos sirámokkal volt teli az ország. Minden templomban és kolostorban a szentmisék érte voltak s az egész ország imádsága kísérte holttestét Székesfehérvárra, az általa épített Boldogasszony templomba fia mellé. Az ország pedig három esztendeig gyászolta a szent királyt, mely idő alatt elnémult minden dal és minden vigasság.

Bár tudnánk megérteni szent István sziklaszilárd hitét, reménységét és szeretetét, amellyel ő a Boldogságos szent Szűznek ajánlotta föl Magyarországot. Emberileg szólva, az ő élete tragédia. Egész életét, negyven évig tartó uralkodását arra fordította, hogy népének a keresztény vallást s állandó hazát adjon. És azt kell látnia, hogy művét nem tudja befejezni és nincs senkije, aki folyatná. Az események is azt látszanak igazolni, hogy vele hal a keresztény Magyarország. Imre herceg fiatalon meghalt. Legközelebbi rokonai ellene támadnak, az életére törnek. Idegenben kell keresnie trónjának örököst, akinek idegen a magyar nemzet. Minden elveszettnek látszik és szent István halála után, és ezt igazolják három évtizeden át az események. Szent István király nem lát a jövőbe, de nincs is szüksége reá. Nem gondol emberekre, nem gondol arra, hogy az embereket isten hagyja emberiesen cselekedni. Ő a hitben él s a hit által győzedelmeskedik. Ez a hit készteti őt arra, hogy a Boldogságos szűznek ajánlja országát és tőle kérjen országának a kereszténység nagy művét befejező királyt. Így lett a boldogságos Szent szűz ajándéka szent László király. A székesfehérvári templomban István király és Imre herceg sírja zarándokhelye lett a magyar népnek. Rengeteg imádságmeghallgatás és számos csoda történt itt. szent László király kérte az Egyház vizsgálatát, hogy István király és Imre herceg mielőbb a Szentek között tiszteltessenek. 1083-ban valóban megtörtént a szenttéavatás. Midőn László király nagy ünnepségek mellett fölbontatta a sírt, átható. nagyon kellemes virágillat áradt ki belőle. Mikor pedig leemelték a súlyos koporsófödelet, István király jobbkezét csodálatosan, egészen épségben találták. Megőrizte az Isten az elmúlástól, így adván bizonyságot annak, mily kedves volt előtte szent István munkája. A szent Jobbot és a csontereklyéket tiszta gyolcsba takarták és elhelyezték az oltáron. Ekkor, a kisebb legenda szerint..."valamennyi béna odajött vala, mindnek tagjai meggyógyulának. A vakok szemük világát, a sánták lábaik épségét, a bélpoklosok testük tisztaságát, a nyavalyatörösök egészségűket nyerték vissza. S mindnyájan. bárminemű fájdalomban gyötrődnek vala, gyógyulást nyerének". István király az első a föld királyai közül, akit az Egyház oltárra emelt. S minden királyi családok közül, azóta is. - szent István nemzetsége adott legtöbb szentet az Istennek, számszerint 12-t.

A szent Jobb később egy Mercúrius nevű előkelő magyar emberhez került, aki azt a Berettyó egy szigetén őrizte. Szent László király itt létesítette a szent Jobb apátságot, amelynek első apátja a bencés szerzetessé lett Mercúrius lett. A török időkben elpusztult szent István sírja, a szent Jobb pedig megmentetvén, Raguzába került. Mária Terézia idejében, 1771-ben hozták vissza a szent Jobbot hazánkba, egyenesen Budavárába. ma a királyi palota kápolnájának főoltára mögött levő díszes fülkében őrzik és minden esztendőben szent István ünnepén, augusztus 20.-án fényes körmenetben viszik körül, s az egész nyolcad alatt a kápolnában ki van téve, hogy a hívek előtte imádkozhassanak.

900 év múlt el hazánk fölött szent István óta, de az ő apostoli, magasztos alakja egyre nagyobbodott azóta nemzetünk előtt. Egyházi ünnepét, amely augusztus 20.-án van, nagy fénnyel ülte meg és nemzeti ünneppé is avatta hálás magyar népe, akiknek ajkán oly sokszor hangzott fel a szenvedések idején az ősi ének: „Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga?" - Szent István tisztelete kezd újból erősödni hazánkban, sőt az amerikai magyarság között is. Egyre több templomot és oltárt szentelnek tiszteletére. Az ő áldott nevét őrzi és hirdeti hazánk egyik legfényesebb. legszebb temploma: a Budapesti szent István bazilika.

A magyar nemzet csak addig volt boldog, amíg a szent István által kijelölt utón haladt, amíg az ő törvényeit megtartotta. Ha letért arról s megfeledkezve Istenről és a haza javáról, a bűn útjára tévedt, mindig súlyos csapások érték, hogy fölébredjen és megbánja bűneit. A mostani nemzeti szerencsétlenségünknek is az volt az oka, hogy szentségtörő kezek lerombolták hazánknak szent István király által letett alappilléreit, a vallásosságot és hazafiasságot. Ezért romlott le hazánk, ezért lett idegen népek martaléka. A nemzeti nagy csapások idején szent István mindig védte Istennél az égben országát, melyért oly sokat tett egykor a földön és irgalmat eszközölt ki nemzetének. Remélnünk kell, hogy a mostani súlyos nemzeti szerencsétlenségünkben is, újra kiterjeszti dicsőséges szent Jobbját az ő bűnbánó népe és szörnyen megcsonkított, szétszaggatott országa fölé. Hisszük, hogy fölemeli szavát értünk és hathatós imáságára Isten megkegyelmez nekünk. Akkor megszűnnek szenvedéseink, véget ér a sötét trianoni éjszaka, fölvirrad a magyar föltámadás hajnala és bűneinktől megtisztultan újra él és virul szent István király ezeréves országa.

 

Forrás


Te is világosítsd fel a többi embert!
 

Hozzászólások  

 
+2 # Nagyboldogasszony 2013-02-25 15:01
Istvánunk kétségtelenül a legjobbat adta magából, de elárulta népét, elárulta őseit.
S amikor Imre herceget elveszítette akkor sem döbbent rá, hogy rossz úton jár. A magyarság mindíg megkűzdötte a maga harcait, de homogén maradt.
István idegeneket ültetett saját népe fölé és nem Vazult hagyta trónra jutni, hanem a külföldben gondolkodott.
Egész Magyarország sorsát több mint ezer évre megpecsételte a keresztény erőszak.
Mai politikusaink is az idegenek kezére játsszák az országot...
Hogy mikorra datálódik a Turáni átok, nem tudni biztosan, de az biztos hogy népünk árulói nem hoztak ránk jó sorsot.
Legyen elég ebből! Eleget ártott már a kereszténység, és eleget ártottak hazaárulóink!
Nagyboldogasszo ny visszatér és visszaveszi jogos örökét, és idők végezetéig kiűzi innen a hazug kereszténységet !
Minden igaz dolog a lélekből jön. S a magyarok lelkébe természetüknél fogva istenasszonyuk képe élt és él. Népünk lelkétől idegen a kereszténység ma is, ...és ezért szenved ez a nép.
Identitászavaro sak vagyunk, mert olyan idolt követünk amely nem azonos a lélek kívánalmával.

Térjen vissza hozzánk Istenasszonyunk a Nagyboldogasszo ny, hogy minden magyar szívében újra megteremjen az élet dícsérete és szeretete. S hogy e kivételesen tehetséges nemzet kibontakozhassé k végre, s megmutathassa ősi kultúráját és önmagát!
Válasz | Válasz idézettel | Idézet
 
 
+1 # pgabor26 2013-03-13 19:38
Nagyon tévedsz. Mind István, mind a számunkra idegen vallás szempontjából. Identitászavaru nk meg csak kb. 50 éve van.
Válasz | Válasz idézettel | Idézet
 

Hírlevél

A nemzettel kapcsolatos fontos témákban fogunk értesíteni!

Szavazás

TE használod az életedben a Boldogság Videó tudását? https://youtu.be/88P3kWNTVYc
 

kvesd_az_oldalt

Te is Segíts Hazádnak!

 

Ajánld fel imádságodat Istennek nemzetünkért s hazánkért, majd pedig hangosan imádkozd el a Miatyánkat a következők szerint:

 

 

FELAJÁNLÁS:

(Hangosan tedd meg a felajánlást az imádság előtt, hogy miért is imádkozol)

 

Kedves Istenem! Felajánlom ezen imádságaimat azért, hogy a Te akaratod teljesedjen ki a magyarság és Magyarország létére, munkásságára, tevékenységére, általunk kiváltott hatásokra, cselekedetekre a múltban, a jelenben és a jövőben is. Kedves Istenem segítsd meg Magyarországot s a magyarságot! A magyar gazdaság legyen magyar kézben, istenes magyar vezetők legyenek a vezetésben, Nagymagyarország legyen újra egységben, béke s boldogság legyen minden részen! Valamint tisztíts meg bennünket Istenem minden rossztól, ártó hatástól, hogy újra istenes életet tudjunk élni! Istenem Te tégy igazságot! Legyen Istenem, ahogy szeretnéd és jónak látod! Ámen!

 

 

 

IMÁDSÁG:

(Az imádságot is hangosan mond a felajánlás után. Még jobb, ha 1 miatyánk helyett, a teljes rózsafüzért végig imádkozod a felajánlásért.)

 

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!”

 

 

 

Ezzel szellemi szinten is erősíted országunkat s nemzetünket, hogy újra felvirágozhassunk. Az imádságot, vagy a rózsafüzért naponta többször is elmondhatod a felajánlással az elején!