fejlc

 

fejlcImdkozz

     

Témakörök - Történelem

A rézkor végén, i. e. 2000 körül keletről a füves pusztákról a Kárpát-medencébe benyomuló pásztornép törzsei északon és nyugaton a Tisza vonaláig, délen az Al-Dunáig leigázták az itt lakó rézben és aranyban gazdag bodrogkeresztúri kultúra ugyancsak állattartó népességét. A hódító pásztornép – akiket etnikumhoz még nem tudunk kötni – jellegzetes temetkezési helyei a kurgánok (közismertebb, de helytelen néven kunhalmok) azóta hozzá tartoznak a Tiszántúli táj arculatához.

Több száz süvegcukor alakú kurgán őrzi még ma is temetkezésüket. Később más népek is felhasználták ezeket a mesterséges halmokat temetkezőhelyként, illetve a XI. századtól templomaik építési helyéül.

Az utóbbi évtizedekben sok halmot elhordtak, mert útépítkezésekhez s nagy építkezésekhez földnyerő helyként használták. Pedig védelmük már a Millenium idején megkezdődött, amikor ezeknek a halmoknak nagy részét fával telepítették be. Ezek a kis erdők, jóllehet a fa gyökerei károsították a halmot, némi védelmet biztosítottak. Az utóbbi másfél évtizedben védelem alá helyezték a halmok nagy részét. Ennek ellenére a megyei múzeumoknak sok gondot okoz a védelem betartása, a kurgánok megóvása a felelőtlen pusztítástól. Hajdú-Bihar megye területén az elmúlt 20 év alatt igaz csak két kurgán feltárására került sor, mégis e megyében van a legtöbb feltárt halom Zoltai Lajosnak köszönhetően, aki 1905 és 1927 között 11 halmot tárt fel.

1969. május 7-én a püspökladányi Karacs Ferenc Iskolamúzeum vezetőjétől érkezett a leletbejelentés a debreceni Déri Múzeumba, hogy a Budapest-Záhony vasútvonal püspökladányi szakasza mellett emelkedő Kincsesdombban „alagútra” bukkantak. A helyszínre érkezés után nyomban megállapíthattuk, hogy a halom északnyugati oldalában valóban egy 120-140 cm átmérőjű, boltíves mesterséges üreg tátong. Ez az üreg egy alagútszerű földalatti járatba nyitott utat. A Kincsesdombot az útépítő vállalat földnyerő helynek használta a 4-es műút új, Püspökladányt kikerülő szakaszának építéséhez. A földgép a halomból kb. 3,5-4 méter vastagságú réteget gyalult már le, amikor beszakadt az üreg. Miután a gép utat nyitott egy földalatti járatba, az ott dolgozók közül többen be is mentek abba, még a helyszínre érkezésünk előtt. A későbbiekben feltárt járható alagútrészek közül ez a főjárat nevet kapta. Részben azért, mert a legszélesebbnek és legmagasabbnak bizonyult, részben pedig mert 11 méter hosszúságban valóban járható volt. A járatok rendszerezése során az „A” jelzést nyerte. Az vagy főjáratból balra ágazott el egy vakjárat s ennek a jobboldali falából nyílott egy kisebb és keskenyebb újabb járat, mely a halom közepe felé tartott. Ezek a „B”, illetve „C” jelzéseket kapták. A halom járatrendszerének feltárását az útépítő vállalat gépi földkitermelésével párhuzamosan azonnal elkezdtem. Először délkeleti irányban tűztem ki egy 20×7 méteres szelvényt. A kitűzés helyét az határozta meg, hogy a már ismert és felmért főjárat, valamint a két keskenyebb oldaljárat beleessék a munkába vett felületbe. (A, B és C járatok) A kitűzött szelvény teljes kiterjedésében ásónyomonként haladtunk lefelé a járatok gerince irányában. A harmadik ásónyomnál beomlott a föld. Láthatóvá vált egy 1 méter átmérőjű üreg. A beomlott föld kitermelése után bizonyosodott be, hogy ebből három irányban is tovább lehet haladni. Két irányban a már ismert főjáratból balra vezető elágazásokhoz (B és a vakjárat) csatlakozott. Ez a földomlás melletti járat kapta a „C” jelzést. A járat falában, ahol elválóan omlott meg a föld, egy koponya körvonala vált láthatóvá. A járat felől a sírhoz vezető eredeti beásást a leomlott földtömeg miatt nem tudtam lefényképezni. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy az az általam 1. számúnak jelölt sírhoz tartozott. A beásás előtt a C járat összeszűkült. Ez arról tanúskodik, hogy a járat végét tudatosan el akarták választani annak előző szakaszától. Erre törekedtek azzal is, hogy a járat iránya is megtört. A beszűkülés után a járat baloldali falába vájták a sírnak szánt üreget és ebbe lábbal csúsztatták be a tetemet. Itt helyezkedett el egy hanyatt fekvő csontváz, amelynek tájolása NY-K. Eredetileg felhúzott lábai oldalra dőltek, ú.n. “békaterpeszben” találtuk meg. A csontvázat néhol eredetileg a tetemet fedő gyékény maradványai borították. Ez a tulajdonképpeni “halotti lepel”, alapszíne sárga volt, amelyet 4 cm széles fekete csíkozás díszített. A sír földjében talált néhány okkerrög volt minden melléklete.


Amikor az A, B és C járatok fölötti szelvény mélyítése meghaladta az 1 métert, szépen kirajzolódott a Kincsesdomb elsődleges szintvonala és a később ráhordott magasítás. Ennek a magasításnak az általam rögzíthető vastagsága 20 – 100 cm között volt mérhető. Ha számításba vesszük, hogy a leletmentő ásatást megelőzően már igen nagy mennyiségű földet szállítottak el, a magasítás 1969-ben mérhető vastagsága 3,5-3, 8 méter lehetett. Ez azonban még mindig nem adja meg a halom eredeti magasságát – és így a magasítás mérvét sem – hiszen a Kincsesdombról hordták a földet a jelenlegi, Debrecen-Budapest vasúti töltés emelésekor is. Mindenesetre a metszetből egyértelművé vált, hogy a halom felső része egy jelentős magasítás, mely véleményem szerint minden kétséget kizáróan az 1. számú sír betelepítésével kapcsolatos. A halom magasításának keresztmetszetét az A járat 15. méterénél felvett metszetrajz meggyőzően mutatja. A C-járat eredeti falának kutatása során egy 2,5 méter és 0,9 méter széles kamra nyomára bukkantunk, melynek alját és oldalát fával bélelték. Sikerült megfigyelni, hogy a vékony tölgyfa pallókat a nyers földbe szinte belenyomták, így készült a faburkolása a kamrának. Az elkorhadt faburkolaton sárgásbarna elszíneződés mutatkozott, rajta hosszanti fekete csíkozással. Az elkorhadt fapadlón szanaszét elkorhadt embercsont-töredékek voltak. Tehát a faburkolatos kamra sír befogadására készült. Ezt később kirabolták és teljesen feldúlták. Az objektum, amely pontosan K-NY-i tengelyben feküdt, a 2. számú sír jelölést kapta. Melléklete az 1. számú sírhoz hasonlóan, nem volt. Az I. és 2. számú sírok a főjáratnak (A járat) egyazon oldaljáratában helyezkedtek el.
Az A-járattól északkeletre, az elsőnek húzott 20 x 7 méteres szelvényünkön kívül, leletmentésünk idején a földgép, mely a kitermelést az általam kijelölt helyeken folytatta, újból beszakadt. Így vált feltárhatóvá egy újabb, az A-B-C járatokkal azonos mélységben elhelyezkedő, de attól független járatrendszer. Ennek a részei a D, E, F és G jelöléseket kapták. Azt a második járatrendszert is teljesen feltártuk, de a nagyjából a fő égtájaknak irányított folyosó-rendszerben sem sír, sem állatcsontok, sem más lelet nem került elő, mely bármelyik korban ennek az objektumnak a használatát bizonyítaná. Hogy ez a második „alagút-rendszer” az A-B-C járatokkal egyidőben készült, azt két tényre alapíthatom. Egyrészt a két járatrendszer azonos mélységben helyezkedik el, másrészt a folyosók kiképzéséhez ugyanazt a földkitermelési technikát. A feltárt hat járat oldalfalait és mennyezetét – ahol megvolt épségben – mindenütt gondosan megvizsgáltam szinte méterről-méterre. Megállapítható volt, hogy a folyosókat nem ásóval, hanem egy viszonylag keskeny vágófelületű kapaszerű eszközzel készítették, melynek a földben maradt „lenyomatok” alapján hasonlónak kellett lenni az erdei munkások gyökérvágó kapájához.
Leletmentő ásatásunk 1969. évi első szakaszának utolsó fázisában a Kincsesdomb északkeleti felén folytattuk a módszeres halomkutatást nagy felületen. Itt egy újabb – az előző kettőnél jóval kisebb, amazokkal össze nem függő – járatra bukkantunk. Ennek az elhelyezkedése viszont azonos mélységben volt mérhető az A-B-C, illetve a D-E-F -G járatrendszerrel. Ezt a harmadik „alagutat” H-val jelöltük. Ennek a járatnak az aljában feltártunk egy 170 x 80-100 cm-es szabálytalan téglalap alakú gödröt. Ez pontosan megfelel egy nyújtott helyzetű csontvázas sír nagyságának. Vázat vagy csonttöredékeket nem leltünk. Véleményem szerint azonban a H-járatnak ez a szabályos gödre sírhely volt. Olyan síré, melyet már a temetés után nem sokkal kiraboltak. A tetemet az aknás bejáraton keresztül eredeti helyéről kihúzhatták. Ezt a véleményemet támasztja alá az, hogy az első járat (A) felfedezése és a leletbejelentés előtt jóval a halomnak erről a részéről a földgyalu egy koponyát és néhány hosszú csontot nyesett ki. Ezeket, mivel belekerültek az elszállított földbe, már a feltöltés helyén sem sikerült megtalálnunk, de a helyszínen dolgozók határozottan emlékeztek a csontmaradványokra. Azt feltételezem, hogy ezek a H-járat „szabályos gödrében” elhelyezett sír vázának a temetés után nem sokkal történt kirablása során másodlagos helyzetbe került maradványai voltak. Így a Kincsesdomb földbe vágott járataiban tulajdonképpen három temetkezés volt: az 1. és 2. számú sírok és a járatban elhelyezett sír.
A Kincsesdomb fent leírt járatrendszereinek módszeres feltárása, a sírok környékének alapos vizsgálata és a feltárt rész bemérése után megindult a halom földjének elhordása. Ezt a munkát állandóan a helyszínen tartózkodva kísértem figyelemmel. A már kitermelt föld elszállítása során nem kerültek elő sem embercsont-maradványok, sem állatcsontok, sem régészetileg értékelhető leletek. A földgyalu a halom általunk nem kutatott oldalain dolgozott tovább, itt sem bejárati „üregek”, sem újabb járatok már nem kerültek elő. Így teljesen megnyugtató módon lehetett összegezni az 1969. évi munka eredményeként: a Kincsesdombon három azonos mélységben elhelyezkedő, de egymással össze nem függő járatrendszer volt, mindegyik egy, vagy két jól járható főággal és néhány kisebb, több esetben vakjáratnak bizonyult oldaljárattal. A földalatti járatrendszer feltehetően három sírt foglalt magába, de ezek közül a harmadiknak (a H-járat gödrében) a létét csak következtetni lehet. 1970-ben kerülhetett sor annak tisztázására, hogy volt-e a halom alatt centrális elhelyezkedésű sír. A halom bázisának szintjéről csak két ásónyomot kellett haladni s ebben a mélységben megtaláltuk az igen rossz megtartású csaknem szétporlott, északkelet – délnyugati tájolású, bal oldalán fektetett, zsugorított vázat. Ez a halom alatti temetkezés – az alaptemetkezés kapta a 3. számú sír jelölést. Az elhunytat kecskebőrbe csavarták, mellékletül csupán néhány okker-rögöt helyeztek mellé. A halom alatti ú.n. centrális temetkezésnek külön érdekessége a sírtól észak-nyugatra húzódó negyed körív alakú árok, amelynek a temetési szertartásnál lehetett szerepe. Belőle állatcsontok és okker-rögöcskék kerültek elő. A kurgánunkat is létrehozó ú.n. gödörsíros kultúra népe Ukrajna és Moldva felől kis időeltolódással, de több hullámban érkezett a Tiszántúlra.
A Kincsesdombból előkerült sírok kronológiai vizsgálata s a Zoltai Lajos által feltárt halmok anyagával való összevetése is ezt bizonyítja. Tizenhat év elteltével 1986 nyarán újabb nagy halomrombolás jutott tudomásunkra. Sárrétudvari és Szerep között a Körtvélyes ér mellett megbontották s elhordták egy 4-5 méter magas kurgánnak közel egy negyedét. A helyszínen talált ember- és állatcsontok arra hívták fel figyelmünket, hogy sírokat is megsemmisített a markológép. Leletmentő ásatásunk során egy honfoglaló temető töredékét sikerült feltárnunk, amelynek a halom eredeti temetkezéseihez természetesen semmi köze sem volt. Évekig tartó leletmentésünk során a kurgán teljes feltárásakor a rézkor végi alaptemetkezésre hordott halom szélén körben, egymástól nagyjából azonos távolságban, 15-18 méterenként 5 sír került elő, mindegyik kora bronzkori. s a halom magasításában a hatodik. A halom alap-, vagy centrális temetkezését, amelyre az első kurgánt emelték, még nem sikerült feltárni, ugyanis a halom tetején elhelyezett magassági pontot anyagiak hiányában nem tudtuk áttetetni.
A halom feltárása során előkerült sírok mellékletanyaga igen gazdag. A feltárások során sikerült megfigyelni és rögzíteni a halom szerkezetét is. Pontosan nyomon követhető a metszetfalakban az első, rézkor végi halom felszíne és az erre ráhordott magasítás. A lelőhely kulcsfontosságú a rézkorból a bronzkorba való átmenet kérdéseinek megválaszolásában.


Te is világosítsd fel a többi embert!
 

Hírlevél

A nemzettel kapcsolatos fontos témákban fogunk értesíteni!

Szavazás

TE használod az életedben a Boldogság Videó tudását? https://youtu.be/88P3kWNTVYc
 

kvesd_az_oldalt

Te is Segíts Hazádnak!

 

Ajánld fel imádságodat Istennek nemzetünkért s hazánkért, majd pedig hangosan imádkozd el a Miatyánkat a következők szerint:

 

 

FELAJÁNLÁS:

(Hangosan tedd meg a felajánlást az imádság előtt, hogy miért is imádkozol)

 

Kedves Istenem! Felajánlom ezen imádságaimat azért, hogy a Te akaratod teljesedjen ki a magyarság és Magyarország létére, munkásságára, tevékenységére, általunk kiváltott hatásokra, cselekedetekre a múltban, a jelenben és a jövőben is. Kedves Istenem segítsd meg Magyarországot s a magyarságot! A magyar gazdaság legyen magyar kézben, istenes magyar vezetők legyenek a vezetésben, Nagymagyarország legyen újra egységben, béke s boldogság legyen minden részen! Valamint tisztíts meg bennünket Istenem minden rossztól, ártó hatástól, hogy újra istenes életet tudjunk élni! Istenem Te tégy igazságot! Legyen Istenem, ahogy szeretnéd és jónak látod! Ámen!

 

 

 

IMÁDSÁG:

(Az imádságot is hangosan mond a felajánlás után. Még jobb, ha 1 miatyánk helyett, a teljes rózsafüzért végig imádkozod a felajánlásért.)

 

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!”

 

 

 

Ezzel szellemi szinten is erősíted országunkat s nemzetünket, hogy újra felvirágozhassunk. Az imádságot, vagy a rózsafüzért naponta többször is elmondhatod a felajánlással az elején!