fejlc

 

fejlcImdkozz

     

Témakörök - Történelem

Megemlékezés Mándoky Kongur István turkológus születésének hetvenedik évfordulóján

1944.02.10. - 1992.08.22. 

 

Ázsia a művelt világ szemében nagy dolog: kultúra, kitartás, és erő. 

A magyar és a kazah tudományos élet jelentős turkológusa Mándoky Kongur István tágas aurájában mindez elfért. Mert egyben látó emberként érzékelte, kutatta és dolgozta fel az őt körülölelő világot. Életének fő célja volt a magyarok és a kunok testvéri szövetsége Európa és Ázsia török népeivel. Felbecsülhet

etlen értékűek a kazahsztáni, kirgizisztáni, üzbegisztáni és türkmenisztáni komplex nyelvi, történeti, népköltészeti és néprajzi gyűjtései. Barátaira, kollégáira és tanítványaira vár a feladat, hogy közkinccsé tegyék fáradtságot nem ismerő munkájának eredményeit, így állítva örök emléket küzdelmes életének. Ám mi az ő XXI. századi öröksége a magyar tudomány, a turkológia és csak egyszerűen a munkásságát szeretők, tisztelők számára? 

Mit ér az ember, ha egy személyben kun-magyar és kazah? 

A kérdésekre kapott válaszok mellett a megszakadt életű kutató és tudós özvegye, Mándoky Ongajsa asszony világít rá az eddig még nem közölt életrajzi részletekre a következő három fejezetben. 

Írta és összeállította: Mándoky Ongajsa, Mándoky András, Monos János

Interjú: Monos János

Fotók: Mándoky Ongajsa archívuma

Rajz: Györfi Sándor

(A teljes riport rövidített változata az Explorer Magazin februári-márciusi számában olvasható.)

Közeledik a Nagykunságból származó, sajnálatosan fiatalon elhunyt nagy magyar turkológus, Mándoky Kongur István születésének hetvenedik évfordulója. Mi ennek az évfordulónak a jelentősége a magyarság és a török világ számára?

Úgy érezem, a férjem ma nagyon boldog lenne, mert láthatná az álma beteljesülését a magyar és a kazah, ill. a többi török nyelven beszélő és török eredetű népek összefogásának valóra válását.

Miben látja az összefo

gás népeket mozgató erejét?

2008 augusztusában rendezték meg Magyarországon az immár jelentős eseményként emlegetett első Kurultájt, más szóval a torgaji kazah-magyarok és a Kárpát-medencei magyarok találkozóját. A nagyszabású rendezvényen a nomád török népek ősi harci játékait mutatták be a hagyományőrző csoportok. A Kurultájon a magyarokon és kazahokon kívül más török népek képviselői is részt vettek. Az érdeklődés óriási volt, hiszen közel negyvenezren élték meg a rendezvény eseményeit. Az első napon, amikor a pódiumon elhangzott a férjem, Mándoky Kongur István neve, egy nagy csillag jelent meg az égen mely lassan kettévált, majd szivárvánnyá alakulva ívével megvilágította az egész égboltot. Közöttünk volt, és marad mindörökre.

Önök Istvánnal bizonyára sokszor és sokat beszélgettek arról, hogy mi indította el őt a szép de, nehéz életpályáján.

Mándoky Kongur István 1944. február 10-én született, a Nagykunság fővárosában, Karcagon, kun nagygazda családból. Ez a város sok nagy embert adott a kunoknak és velük együtt az egész magyarságnak. Feltétlenül meg kell itt említenünk a honfoglaló magyar nép eredetével, és életével is foglalkozó turkológust Németh Gyulát, István egyik támogatóját, vagy Győrffy István néprajzost, de bizony sorolhatnánk másokat is.

A hagyomány szerint István burokban született, fogakkal. A nomád népek hite szerint az így született gyermek az égiek kegyeltje, küldetése van. Férjem pályája is mutatja, hogy ennek a hagyománynak lehet alapja. A kunok, magyarok táltosnak, a kazahok sámánnak hitték a férjemet. 

Gyerekkorában a kis István sokat hallott szüleitől, rokonaitól és a helybéli öregektől arról, hogy az ő őseik voltak azok a kunok, akik Kötöny kánnal együtt a XIII. század első felében a mai Kazahsztán területéről érkeztek Magyarországra. Apja sokszor mondta neki: Valamikor majd el kell utaznod Keletre és találkoznod kell a velünk azonos gyökerű török testvéreinkkel! Az apja ösztönzésére a fiatal fiú már igen korán pályát választott. Elhatározta, hogy a kunok-kipcsakok nyelvét, életét, történetét és néprajzát fogja egész életében tanulmányozni.

Gyermekkorukban sokan eldöntik, milyen pályát választanak. A legtöbbjük később nem fogja megvalósítani álmát. A Maga férjének hogyan sikerült ez? Ahogy tudom, a körülmények egyáltalán nem segítették elő terveit…

Osztályidegenként nem volt könnyű az útja. A Mándokyak 1945-ig a Nagykunság legelőkelőbb kun családjai közé tartoztak. Férjem nagyapjának, Mándoky Andrásnak jelentős birtoka volt, földet és lovakat szerető gazdálkodóként egyben Karcag „városgazdája” volt. Mándoky Kongur István nagybátyjának a felesége, Dusa Mária szintén gazdag, sok földdel rendelkező kun családból származott. Jól beszélt franciául, festészettel is foglalkozott. Kongur édesapja, Mándoky Sándor lótenyésztő nagygazda, környezetében befolyásos emberként élt. Fiának érdeklődését a kunok eredete és története iránt ő keltette fel s azt folyamatosan  táplálta is. 1956-ban, amikor a szovjet hadsereg megszállta Magyarországot Mándoky Sándor és családja nehéz körülmények között élt Karcagon. Ebben az időben István édesapja ötezer forintért –  mintegy félévi fizetéséért – vásárolta meg tizenkét éves fiának a „Codex Cumanicust”. A Rákosi rendszerben Mándoky Sándort kulákként bélyegezték meg, ami fiának komoly nehézségeket okozott a tanulásban. A nyolc általános után Istvánt nem vették fel gimnáziumba, így lehetetlennek látszott, hogy egyetemre kerüljön. Ezekben a terhes időkben különösen sokat jelentett az egyébként végig jellemző anyai támasz és folyamatos segítség. Férjem édesanyja, Karaszi Erzsébet szintén jómódú kun családból származott, nagyon jól beszélt németül, művelt asszony volt. Fiát törekvéseiben haláláig támogatta.

Édesapja halála után Mándoky Kongur István nagybátyját, a korábban említett „városgazda” unokáját, dr. Mándoky Andrást tekintette apjának. „András bácsihoz” nagyon ragaszkodott, tanácsait, kritikáját egyaránt elfogadta. 

A kis István minden akadály ellenére, rendíthetetlenül haladt előre céljai felé. Igyekezett minél többet megtudni a török népekről és ezen belül a kunok testvéreiről, a kipcsakokról is. Már 10 éves korában bement a karcagi múzeumba és könyvet kért a török nyelvek tanulmányozásához. A múzeumban dolgozó kiváló néprajzos Szűcs Sándor, megértéssel fogadta a fiú gondolatait, szárnyaló elképzeléseit és adott neki megfelelő könyveket. A történelmet oktató tanár is segítette Istvánt abban, hogy jobban megismerje a kunok történetét. A Mándoky család a „létező szocializmus„ első időszakában nagyon szegény volt. A kis István önkéntes véradó lett azért is, hogy megvehesse a török kultúrát és nyelvet bemutató első könyveit. Vagyis vérét adta értük.

Mándoky Kongur Istvánnak ebben az időben a kötelező orosz nyelv jelentette az igazi segítséget ahhoz, hogy megismerkedjen a kunokhoz legközelebb álló rokon néppel, a kazahokkal és azok nyelvével. Nem messze Karcagtól Kunmadarason, szovjet katonai alakulatok állomásoztak. A katonák és feleségeik időnként Karcagra jöttek vásárolni. István észrevette, hogy az egyik sofőr arcvonásai jelentősen különböznek az oroszok arcvonásaitól. Kiderült, hogy a sofőr kazah volt. Ő lett Mándoky Kongur Istvánnak, a jövő nagy turkológusának első nyelvtanára. Máig őrzöm a füzetet, melyben az ifjú István által orosz, magyar és kazah szavak vannak feljegyezve. A későbbiek során török nyelvekre tanították Istvánt ugyanannak a szovjet laktanyának tatár és kirgiz katonái. Így történt, hogy Mándoky Kongur Istvánnak hátrányos helyzete ellenére már gyermekkorában, ill. serdülő ifjúként sikerült széleskörű ismereteket szereznie a török nyelvekről és a török népek történetéről. 

A következő célja az lett volna, hogy bejusson a Budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Belső-Ázsiai tanszékére. Ez először lehetetlennek látszott, hiszen az érettségit is le kellett valahogy tennie Karcagon. Ám ekkor jelentős segítséget kapott. Hajdú Béla a helyi mezőgazdasági technikum igazgatója felvette az iskolába annak ellenére, hogy tiltva volt. Ellenőrzések alkalmával kiküldte Istvánt az osztályból, az osztálykönyvben pedig „kivehető” lapot alkalmazott. Így sikerült Mándoky Kongur Istvánnak eredményesen leérettségiznie, bár ezt követően az egyetemre még nem vették fel. Ebben az időben édesapja régi foglalkozását űzte, azaz lótenyésztőként és a lovassport trénereként dolgozott. Választása nem volt véletlen, hiszen neveltetéséből adódóan is a lovak szeretete meghatározó erővel vitte ebbe az irányba. Kiválóan ismerte a lovak fajtáit, tudása kiterjedt a lótenyésztés mesterfogásaira, de igen tájékozott volt a különböző fajták szokásaival, viselkedési jellemzőivel kapcsolatban is. Egy alkalommal, amikor szerepelt a kazah televízióban, viccesen jegyezte meg, hogy nem tudja bizonyosan vajon a lótenyésztésben, vagy a turkológiában ismeri-e ki jobban magát. Megrovóan szólt arról a jelenségről, hogy a mai kazah gyermekek jobban ismerik a japán autók márkáit, mint a lófajtákat. Nem sokkal az említett kazahföldi televíziós felvétele előtt Kongur részt vett 1983-ban Kirgíziában egy lóversenyen, ahol megmutatta milyen nagyszerű lovas és díjat is nyert. Sokat lovagolt, sőt versenyeket nyert a Mongol Altaj kiválóan lovagló nomád kazahjainak mezőnyében is. Magam láttam és tapasztaltam, hogy szobatudósi munkája közben otthonunkban, deszkából összeeszkábált állványra helyezett eredeti kazah nyergen úgy lovagolt, mint egy lovon. Így szeretett a legjobban a szobájában olvasni és gondolkodni. 

Végül is földije, Németh Gyula professzor, a neves turkológus segítette őt abban, hogy 1963-ban bejusson az egyetemre, amit 1968-ban fejezett be. Kisdoktori disszertációját 1971-ben summa cum laude védte meg. Így lett Mándoky Kongur Istvánból vágyai szerint mégiscsak turkológus. Mándoky kazah nyelvi tudását egyetemista korában az itt tanuló mongóliai kazah diákok körében, majd a Mongol Altaj nomád kazahjai között, ill. az eredeti nomád világ utolsó fellelhető helyein is gyarapította. A mongóliai kazahokhoz vezetett expedícióin fontos néprajzi, nyelvészeti adatokat gyűjtött. Utazásait egész pályája során folytatta, a török világ minden részén.

Mi volt Mándoky Kongur István legmagasabb elért tudományos fokozata? Milyen szintű volt István tudományos felkészültsége?

Férjem a Nyelvtudományok Kandidátusa lett a kun nyelv magyarországi emlékeiről írott disszertációja alapján, mely dolgozatát 1981-ben védte meg. Nagyon erősen szemben állt az akkori hivatalos tudományos állásponttal, amely szerint egyedül a finnugor eredet az elfogadható. Ezzel szemben István nemcsak a kunok rokonságát kereste a török népekkel, hanem a magyarokét is. Hivatalosan háromszáz török kölcsönszó van a magyar nyelvben. Mándoky Kongur István már a mongóliai kazahok között végzett kutatásaik során ezret talált. Így tudományos szempontból is szembe úszott az árral. Emiatt nehéz volt előrehaladnia, sok támadás érte idehaza. Munkahelyéről, a Magyar Tudományos Akadémia belső-ázsiai kutatócsoportjából többször el akarták távolítani. Ilyenkor főnöke, Kara György professzor állt ki mellette, aki sokszor megvédte. Ahogy mondani szokták, sok más küldetéssel megáldott emberhez hasonlóan, ő sem volt próféta a saját hazájában. Külföldön sokkal nagyobbak voltak a tudományos sikerei, így például a baskír és kirgiz Tudományos Akadémia tagjai közé választotta. Bár Mándoky Kongur István pályáját korai halála sajnálatosan röviddé tette, mégis, ez a pálya teljesnek tekinthető, a legkisebb mértékben sem torzó. A kazah és a magyarországi kun nép körében, szélesebb értelemben véve pedig az összes török nép körében Mándoky Kongur István neve mindig is élni fog.

Tudományos felkészültsége nagyon magas szintű volt. Széleskörű tájékozottsággal bírt a nyelvészet terén és sok török nyelvet megtanult. 48 éves korára közel 30 nyelven beszélt, a török nyelveket anyanyelvi szinten bírta! Nem csoda, hogy megharagudtak rá olyanok, akik jóval kevesebb tudással rendelkeztek nála és hibákat követtek el a turkológiában, amelyeket a férjem észrevett és ki is javított.

Mi újat hozott Mándoky Kongur István a magyar tudomány, és általában, a turkológia számára?

Mándoky Kongur mintegy két évtizedes tevékenysége jelentős mértékben megváltoztatta a már régóta létező magyar turkológia kutatási irányait. A magyar turkológusokat a finnugristák hosszú időre kiszorították a magyarság eredetkutatásából. Ők elsősorban azoknak az oszmán-törököknek a történetével, nyelvével és kultúrájával foglalkozhattak, akik 150 éves magyarországi tartózkodásuk során mély nyomot hagytak a magyar nép életében. A kipcsak-kunkutatás önálló tudományos irányzatként Mándoky Kongur Istvánnal kezdődött Magyarországon. Előtte egyes magyar tudósok egyedül a kunok történetének kérdéseivel foglalkoztak, mások pedig a kun kultúra egyes elemeit hasonlították össze a magyarral. Mándoky Kongur István volt az első, aki tudományos tevékenysége során ezeket a kutatási irányokat egyesítette és egységesen kezdett el foglalkozni a magyarországi kunok történetével, nyelvével és kultúrájával. Hatalmas anyagot gyűjtött össze kun eredetű magyar szavakról, helynevekről, egykori törzsnevekről és azok keleti párhuzamairól. Keleti török nyelvismerete, elsősorban a kazah nyelvismeret segítette abban, hogy a Kun Miatyánkot hitelesen lefordítsa és ezzel bevezesse a magyar tudományba a legkiterjedtebb kun nyelvemléket. Rekonstruálta a kun kiszámoló mondókákat, összevetette őket más török népek hasonló emlékeivel. Tisztázta számos fennmaradt kun szó jelentését, szintén elsősorban közép-ázsiai kipcsak szavak alapján. A kun, kipcsak és általában véve a török törzsi és nemzetségi nomenklatúra legjobb ismerője volt. Ide vonatkozó készülő nagy műve megírásában a korai halál akadályozta meg. Mándoky Kongur István műveiben szorosan összekapcsolta nemcsak a kun nép, hanem a magyar nép történetét és nyelvét is a Nagy Sztyeppe életével, különösen a kazahok baskírok, történetével és nyelvével.

 

 

Úgy tudom, Mándoky Kongur István főmunkatársként dolgozott az ELTE Belső-Ázsiai Tanszékén. Milyen volt kapcsolata diákjaival? 

Hasonlóan a magyar turkológia atyjához, Vámbéry Árminhoz, a férjem is szívesebben tanított otthon, mint az egyetemen. Kedvenc diákjai feljártak hozzá. Odahaza, szűk körben, a kun-török világ iránt érdeklődő diákok számára különórákat adott. Ez volt az ún. Török Kör. A diákok, akik részt vettek ezeken az összejöveteleken, ezeket a szűk körben tartott órákat és szemináriumokat Mándoky Akadémiának nevezték el. Sok magyar turkológus, néprajzos, történész, hagyományőrző tartotta és tartja magát Mándoky Kongur István tanítványának.

Férjem a török népek hagyományainak népszerű ismertetésében is fontos szerepet játszott. Minden hagyományőrző, aki a mai Magyarországon jurtákban él, és a nomád pásztorélet emlékeit gyűjti, ill. a harci hagyományok felélesztésén munkálkodik, mind Mándoky Kongur tanítványának tekintheti magát. Férjem sztyeppei múzeum létesítésén is gondolkodott, amit a Hortobágyon akartunk felállítani. Sajnos, ezt az akkori hajdúsági hatóságok nem engedélyezték.

 

 

Férje egyik vezetékneve: Mándoky, ez magyar név. Másik vezetékneve Kongur, ez ősi kun-kipcsak név. Mándokynak, vagy Kongurnak, illetve magyarnak, vagy kunnak érezte magát Mándoky Kongur István?

Egyértelműen kunnak érezte magát. Ez nincs ellentétben magyarságával. Kötöny kán mongolok elől Magyarországra menekült népe soha nem volt földesúri igában, kivéve egy rövid időszakot a XVIII. század elején, amikor a Habsburg udvar jobbágyként a Német Lovagrend alá rendelte őket. Fontos tudni, hogy egyébként a kunok mindenkori hadereje közvetlenül a magyar királyok alá tartozott, így az uralkodó katonáiként szolgáltak. A kun haderő parancsnokai Magyarország nádorai voltak. Ennek a szabálynak köszönhetően a XIX. század elején alapított Jász-Kun Nádor huszárezred tulajdonosa Magyarország mindenkori nádora lett. A kunok büszke huszárok voltak. Férjemnek is voltak családjától örökölt huszár emléktárgyai, kardok, csákók és nyergek.

Férjemet különösen élete vége felé sokféle igaztalan támadás és sérelem érte, elsősorban azért mert kunnak, kipcsaknak vallotta magát. A Kongur nevet általánosan használta, míg az István keresztnév helyett halála előtt annak kun megfelelőjét, az Atlant vette fel. Tervezte, hogy Kazahsztánba költözik, ahol a helyi körülményeknek és szokásoknak megfelelően majd folytatni tudja az aktív kutatómunkát, valamint a rendszeres publikációs tevékenységet.

(A család turkológussá nőtt hajtása rájött a név igazi jelentésére, és büszke ragaszkodással viselte! A Kongur szó jelentése „barnás”, amely egyben lószín, és a szemnek, léleknek kedves, megnyugtató rozsdás szín. Az Atlan kissé eltérő hangtani formában katonai parancs szó: Attan, vagyis Lóra! Talpra Magyar! Lóra Kazah! Sokunkkal együtt Mándoky hitt abban, hogy a név lélek, amely „meghatározza az Embert”. Monos János megjegyzése.)

 

Ki folytatja Mándoky Kongur István munkáját?

Nehéz erre válaszolni. Férjem volt az utolsó olyan típusú magyar kutató, aki Kőrösi Csoma Sándorhoz, Vámbéry Árminhoz, Stein Aurélhoz, vagy akár professzorához: Ligeti Lajoshoz hasonlóan, egyaránt erős volt nyelvészként, történészként, néprajzosként és terepkutatóként. Véleményem szerint, mindezek együtt adják a keletkutatót. Hiányzik a mai magyar kutatókból a férjemet fűtő lángoló lelkesedés is. Tehát csak a következőket mondhatom: nem ismerek ma olyan embert, különösen nem Magyarországon, aki Mándoky Kongur István munkáját a szó szoros értelmében folytathatná.

Kikre emlékszik a legszívesebben férje tanítványai, barátai, tisztelői közül?   

Első helyen említeném Sudár István történészt és újságírót, férjem volt tanítványát, aki elindította annak a tervnek a megvalósítását, melyet eredetileg még a férjem vetett papírra és juttatott el Karcag tanácselnökének 1984. november első napján. Mándoky Kongur István remélte, hogy ezek az alapgondolatok maradéktalanul megvalósításra kerülnek. Magát a tervezetet a következő címmel küldte meg Karcag városának „Tervezet egy honfoglalás kori magyar vagy XIII-XVII. századi kun nomád szállásnak a Nagykunságon (Hortobágyon) való bemutatására”. Ezt a tervet férjem halála után Sudár István félig megvalósította, 1995-96-os években Nyugat-Kazahsztánból hozott kazah „zsaby” fajta lovakat és jurtákat. Az volt a célja, hogy a Hortobágyon létrehozzon egy skanzent. Hirtelen bekövetkezett halála után mások kezébe kerültek ezek a lovak és sátrak. Sudár István maga is igazi kun ember volt, mint a férjem, akit példaképének tekintett.

Férjem jó barátai között meg kell említenünk Kelemen Andrást, Hóvári Jánost, akik jelentős szerepet játszottak a magyar-kazah diplomáciai kapcsoloatok kiépítésében, valamint Torma József néprajzost, Magyarország első kazahsztáni nagykövetét, aki „Bérem bélő, ikem égő” című szép könyvében emlékezett meg Mándoky Kongur Istvánról.

Férjem közép-ázsiai kollegái közül többen is nagy emberek lettek a keletkutatás, turkológia világában. Például Bolat Kumekov kazah akadémikus, történész eetnológus és nyelvész, a kazahsztáni Kipcsak kutató Központ igazgatója, kifejezetten férjem szellemében kutatja a magyarországi kun opk és a közép-ázsiai kipcsakok történeti, etnológiai és kultúrális kapcsolatait. Kumekovnak fontos cikkei jelentek meg ebben a témában,, magyar és orosz nyelven is. Konkobajev Kadüralü, a kirgizisztáni „Manasz” Egyetem turkológiai professzora, szintén a kunok, kipcsakok és magyarok kapcsolataival foglalkozik.

Férjem egyaránt nagyon szerette a közép-ázsiai népek irodalmát és a magyar pusztai költészetet. Barátai között voltak magyar és török nyelvű költők is. Körmendi Lajos a Magyarországon tanuló Buharaj Ravil tatár költő verset is írtak férjem emlékére, közvetlenül halála után. Ezek a versek 2014 február 10-én  elhangzottak a Mándoky Kongur István születése 70-ik évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ülésen, a Budapesti XI. Kerületi Polgármesteri Hivatal konferenciatermében.

 Somfai Kara Dávid fiatal tudós, aki férjem útját járva kutatja a keleti népek hagyományát. A Mándoky Kongur István emlélére összeállított, „Kőember állott a pusztán” című tanulmánykötet 2008-ban jelent meg Birtalan Ágnes és Somfai Kara Dávid szerkesztésében. A fiatal turkológus szintén példaképének tartja férjemet, és tökéletesen megtanulta a kipcsak-török nyelveket.

Bíró András Zsolt az 1960-as években Tóth Tibor által felfedezett, majd 2002-től Benkő Mihály által kutatott torgaji argün-magyarok között átfogó genetikai vizsgálatokat végzett és bebizonyította, hogy a kazah-magyarok és a Kárpát-medence magyarjai között Y-kromoszóma vonalon csakugyan van genetikai rokonság. Az általa szervezett kiskunsági Kurultáj találkozókon a kazahok között népszerű lovas játékokat mutatnak be, amikor jurták százai állnak a tábor szélén, élő emlékeket állítva a hun-török - magyar közös eredetnek. Férjemet, ha élne, mindez örömmel töltené el, hiszen a nomád hagyományok felelevenítésének ő volt Magyarországon a kezdeményezője, még az 1970-80-as években.

 

 

A torgaji magyarok kérdése ádáz vitákat ébresztett a magyar keletkutatás és őstörténet kutatás berkeiben. Mándoky Kongur Istvánnak mi volt a véleménye erről a kérdésről?

Négy-öt éve történt, hogy férjem jegyzeteit lapozgattam. Kezembe került férjem 1985-ös kazahföldi útjáról a Magyar Tudományos Akadémia részére küldött jelentésének kéziratos piszkozata. A feltett kérdéssel kapcsolatban, érdemesnek tartom a kézirat néhány sorát szó szerint idézni:

„Noha körülbelül ugyanolyan szívélyes vendégszeretet tapasztalható a törökség minden ágában, így a közép-ázsiai török köztársaságokban, mint Kirgizisztánban, Özbegisztánban, Türkmenisztánban, vagy a kaukázusi törökségnél, a Volga-vidéki tatároknál és a baskíroknál, továbbá Azerbajdzsánban és Törökországban is, a kazakoknál a magyarság iránti testvéri szeretetnek azonban egy egyáltalán nem lebecsülendő oka, illetve igen figyelemreméltó alapja van. A kazakság törzsrendszerében ugyanis van egy nem is kisszámú, csaknem 100000 lelket számláló madzsar, vagy mazsar, illetőleg madjar nevű törzs. A törzs eredetével a kutatás eddig még egyáltalán nem, vagy csupán alig-alig foglalkozott, pedig a Kazak Tudományos Akadémia Irodalmi és Népköltészeti Intézetének adattárában jó néhány, e törzs körében gyűjtött eredetmonda szerint is a kazak-madzsarok, ill. madjarok egy valaha nyugatra költözött nagy nép maradványának tartják magukat. Ez a tény, illetőleg adat így magában talán még nem sokat mond a szakembernek, de a kutatás ilyen irányban való kiterjesztését feltétlenül indokolja.

Egyébként néhány éve egyik kutatónk már járt a kazak-madjarok között, azonban csupán antropológus lévén, nem éppen a legszerencsésebb és legkívánatosabb módon kezdett hozzá e jóval bonyolultabbnak látszó történeti és etnikai kérdés tanulmányozásához. A szovjet-magyar, illetve kazak-magyar tudományos kapcsolatok jövőbeni erősödésével talán e probléma megfelelően komoly és alapos kutatására is mód nyílik.”

Ezt a szöveget döntő, megcáfolhatatlan bizonyítékként idézi a kazak-magyarok és a Kárpát-medencei magyarok rokonságára vonatkozólag Magyarok Keleten és Nyugaton” című könyvében Ajbolat Kuskumbajev, az asztanai Gumiljov Egyetem történész professzora, aki maga is kazak magyar (pontosabban: magyar-kipcsak) származású, és életét a keleti magyarok kutatásának szentelte. Ilyen óriási tekintélye van a kazah tudósok körében Mándoky Kongur Istvánnak!

 

Férjem fentebb idézett soraihoz én magam mindössze annyit tennék hozzá, hogy ő Kazahsztánban jártában igyekezett alaposan tájékozódni a kazak-magyar kérdésről. Felvette a kapcsolatot Szejitbek Nurhánov torgaji kipcsak származású nyelvésszel, aki 1965-ben Tóth Tibor antropológust elvitte Torgajba, az argün - magyarok közé. Szejitbek Nurhánov őrzi is férjem egyik hozzá intézett levelét. Kazahföldön a férjem többször is kért engedélyt arra, hogy maga is elmehessen Torgajba, hiába. A Torgaj-vidék Kazahsztán legszigorúbban titkos és külföldiek számára tiltott régiói közé tartozott, többek között lakóinak lázadó szelleme miatt. Tóth Tibor is csak „adminisztratív hiba” miatt juthatott el oda, további kutatásait megakadályozták. Férjemnek, aki híres volt arról, hogy szívvel-lélekkel támogatta a kazah szellemi, kulturális és nyelvi függetlenséget, egyenesen megtiltották, hogy oda utazzon. Akkoriban igen erős volt szülőhazámban a félelem a szovjet erőszakszervezetektől. A Kazah Szovjet Köztársaságban nem hogy kazah-magyarnak, de kazahnak lenni sem volt ajánlatos. Hivatalosan nálunk is, mint mindenütt a Szovjetunióban, egyedül szovjet emberek léteztek. A „nacionalizmus” börtönévekben mérhető bűnnek számított. Ugyanazok a városba költözött, hírneves kazak-magyarok, akik később, országunk függetlenné válása után szívesen találkoztak magyar kutatókkal (például az argün - magyar Gulnar Dulatova, az 1910-es évek kazah függetlenségi mozgalma, az Alas mozgalom Sztálin idejében mártirságot szenvedett vezérének lánya, vagy a magyar-kipcsak Amirzsanov Kaliakbar Kuskumbajev, a szovjet időkben a Kazah Szovjet Köztársaság kulturális miniszterhelyettese), óvatosságból nem fogadták a férjemet az 1980-es években. A Kazah Köztársaság függetlenné válása után Mándoky Kongur István egyik terve volt, hogy a torgaji magyarok témájávalal foglalkozzon. Sajnos, ennek a tervének megvalósításában is megakadályozta a hirtelen halál. Mindez azért különösen szomorú, mert kazah nyelvtudása, nyelvészeti képzettsége és tapasztalata a terepmunkában éppen a férjemet tették volna a legalkalmasabbá ennek a fontos tudományos problémának az alapos feldolgozására. A magyar tudomány számára is cáfolhatatlan érvekkel bizonyíthatta volna a kazak-magyaroknak a Kazahsztánban mindenki: közember és tudós számára egyaránt egyértelmű közvetlen rokonságát a Kárpát-medencei magyarsággal. Akkor pedig kutyák sem ugattak volna többé a haladó karaván után, nem úgy, mint ahogy mostanában teszik.

Mándoky Kongur István magát elsősorban utazónak, „expedíciós embernek” tekintette. Meséljen valamit erről!

Állítólag tízszer annyit utazott, mint a „magyar turkológia atyja: Vámbéry Ármin. Bekóborolta az egész kipcsak világot: a mai Törökországot, az egykori oszmán hódoltsági területeket: Bulgáriát, Dobrudzsát, Székelyföldet, kutatott Moldvában, a Krímben, az Urál-vidéken Baskíriában, Tatárföldön, a csuvasoknál, Közép- és Belső-Ázsiában, Kínai Turkesztánban. Sokszor járt a Kaukázusban is, ott, ahol elérte a halál 48 éves korában, 1992. augusztus 22-én. Mindig azt mondta, hogy ötven éves koráig gyűjt, aztán kezdi megírni tervezett munkáit. Ez utóbbi tervében a sors sajnos, megakadályozta. 

A legjobban talán az én szülőföldemet, Kazahsztánt szerette, ahol aztán mi is találkoztunk. Ázsiai kutatóútjai alkalmával mindig keresztülutazott Kazahsztánon. Kazah, kirgiz nyelven, de más török nyelveken is, anyanyelvi szinten beszélt, írt, tartott előadásokat. Magam is hallottam, nem is egyszer, amikor híres közép-ázsiai értelmiségiek mondták neki: „Ön jobban beszéli a nyelvünket, mint mi magunk!”

 

 

Mint igazi turkológus, mindenütt jó kapcsolatokat épített ki a tudományos, művészeti és irodalmi világgal, de a legjobban vidéki expedícióin, a nép között érezte magát, ahol a magyar nyelv török kölcsönszavait, a kun szavak kipcsak párhuzamait és, a nomád népek történeti hagyományait, legendáit, népszokásait, a néprajz anyagi emlékeit gyűjtötte. Ami különösen érdekes: Mándoky Kongur terepmunkája során sohasem készített jegyzeteket, és nem hordott magával diktafont. Ilyen módon eltüntette azokat a távolságot és a korlátokat, amelyek gyakran keletkeznek az információt kereső tudós látogató és az adatközlők között. A pusztai emberek így könnyebben nyíltak meg előtte. Hatalmas etnográfiai lexikális anyagot gyűjtött össze, ennek jelentős része még ma is publikálatlan.

Tehát a nagy tudóst Ázsiában még jobban tisztelik, mint Magyarországon?
Igen. Ennek komoly oka van. Férjemben lángolva égett az ősi kun identitástudat. Úgy gondolta, hogy ha már a kun nyelvet nem sikerül felélesztenie, legalább abban kell segítenie, hogy mai kun-rokon kipcsakok, vagyis a kazahok, kirgizek, karakalpakok, karacsai, balkárok, nogajok, tatárok, baskírok megőrizzék ősi kultúrájukat és nyelvüket. 

Ami a kazahságot és általában a közép-ázsiai népeket illeti, ők mind nagyon sokat kaptak Mándoky Kongur Istvántól. A Szovjetunióban úgy alakult ezeknek a népeknek az élete, hogy területükön lassanként már több orosz élt a helyi lakosoknál. Az értelmiség, a városi lakosság ezekben az országokban, a szovjet időkben szinte kizárólag oroszul beszélt. A XX. század második felében optimista értékelők szerint is legfeljebb néhány évtized volt már csak hátra például a kazah nyelv teljes eltűnéséig. Mándoky Kongur István, Közép-Ázsia országaiban, elsősorban Kazahsztánban, minden szinten fellépett ez ellen a helyzet ellen, társaságban, a sajtóban, a televízióban és rádióban egyaránt. Ennek a tevékenységének nagy hatása volt. Nem kis szerepe volt például abban, hogy a már független Kazahsztánban ismét egyre többen használják a kazah nyelvet. A Kazah Alkotmánynak az a szakasza, amely kimondja, hogy a kazah nyelv a Kazah Köztársaság államnyelve és az orosz a 137 nemzetiség közötti közvetítő nyelv, tulajdonképpen Mándoky Kongur István elvei alapján lett megalkotva. Így igaz, amit Nurszultan Nazarbajev, Kazahsztán elnöke mondott a magyar turkológusról: Mándoky Kongur István aranyhidat épített a magyar és kazah nép között. A volt Szovjetunió más török népei is sokat köszönhetnek neki. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ezeknek a népeknek az apostola lett. Nemzeti tudatra ébresztő tevékenységének hatását országaikban a maga teljes nagyságában még ma sem tudjuk felbecsülni.

 

 

Nem véletlen, hogy például a kazah nép, amelynek egyik alapvető etnikai alkotó része a kunokkal azonos vérből származó és azonos nyelven beszélő kipcsak elem, éppen annyira saját fiának tekinti Mándoky Kongur Istvánt, mint a magyar nép és a magyarországi kunok. Vonzódása eredeti hazámhoz, Kazahsztánhoz olyan nagy erejű volt, hogy három évvel halála előtt mondogatni kezdte: ha valami történne vele, elődei: a kipcsakok földjén, Kazahsztánban szeretne örök nyugvóhelyet találni. Amikor 1992-ben Dagesztánban elérte a halál, elhatároztam, hogy teljesítem kívánságát. Ez sikerült is. Mándoky Kongur István Almatiban, a tudósok, művészek, írók, hősök temetőjében, a Kensai temetőben alussza örök álmát. 

Férjem halála napján, azt mondják, földrengés volt számos helyen Kazahsztánban. Ez a jelenség mindenkiben tudatosította, hogy égiektől támogatott, nagy ember hunyt el. Temetését is csodás jelek kísérték. Amikor elindultunk a temetőbe, fenn az addig felhőtlen tiszta kék égen egy felhő követett bennünket, egészen a kijelölt sírhelyig. Amikor odaértünk, a felhő megállt a fejünk felett és szemerkélni kezdett az eső. Nomád hiedelem szerint ez az égi jel azt jelenti, hogy az elhunytat a föld befogadta. 

Nagy temetés volt. Halotti sátrat állítottak neki, ahogy illik a török népeknél. Sírjánál ott volt, fejet hajtott előtte mindenki, aki számított a közép-ázsiai tudományos életben. Abduali Haidar, a Kazah Tudományos Akadémia elnöke azzal zárta búcsúbeszédét: meghajol a magyar nép előtt, mert ilyen nagy tudóst és csodálatos embert adott a világnak… Magyarországról a temetésen részt vettek a külügyminisztériumból a fentebb említett Hóvári János turkológus és diplomata, a család részéről  dr. Mándoki Andrásné Anna és a szülőföldről Bartha Júlia, karcagi születésű néprajzkutató, aki nagykunsági földet hintett a sírjára…   

Mándoky Kongur István emlékét ma utca és egy róla elnevezett gimnázium is őrzi Almatiban.

Azt is szeretném megemlíteni, hogy férjem mindent megtett azért, hogy a közismert kun-kipcsak kapcsolatok mellett az ősi és későbbi magyar - török kapcsolatokat is feltárja. A török világban, ahol a magyarokat mindig is testvéreknek tekintették, Mándoky Kongur István munkásságát igen nagyra becsülik. Így az ő öröksége révén tovább nő a török világ tisztelete a magyarok és a magyarországi kunok iránt is.

Hogyan vélekedtek, vélekednek a kazahok a magyarokról?

Bár országainkat és népeinket több ezer kilométer választja el egymástól és történelmünk folyása különböző irányt vett, a magyar és kazah nép között sok a hasonlóság. A hagyományok szerint népeink egyaránt a hunoktól származnak. Kétségtelen tény, hogy a magyarokat mintha megbabonázná a Nagy Sztyeppe. Különösen az én szülőhazám, Kazahsztán, amelynek távoli pusztáin napjainkban is él az argünök és a kipcsakok között egy-egy Madiar (Magyar) nevű törzs. A kazahok pedig érzik a kellemes otthonosság érzetét keltő magyar városok és falvak, a felettük magasodó alacsony, de festői hegyek megbabonázó szépségét. Vonzó hatást gyakorolnak rájuk a Nagy Magyar Alföld tájai: a Nagykunság és a Kiskunság, amelyeken a régi kipcsakok kazahokkal rokon utódai: a kunok élnek és dolgoznak. Azonban nemcsak az ősi rokoni szálak és a nyelvi rokonság, vagyis nemcsak a múlt köt össze bennünket, hanem a jövő is. Az a jövő, amelyet napjainkban építünk, amikor a fejlett országok élenjáró technikája segít kitermelni a kazah föld mélyének kincseit. A jövő a kölcsönös gazdasági érdekekre, és az emberi kapcsolatokra épül. A magyarok és kazahok vonzódása egymáshoz, közös ősi kulturális kapcsolataink ápolásán alapszik. Ezeknek keretei között együtt éltünk és érintkeztünk egymással évezredeken keresztül, azonos „szuperetnikai” környezetben, a Nagy Eurázsiai Sztyeppén.

Röviden szólva: a kazahok a magyarokat a legnyugatibb kazahként, tartják számon, a magyarok pedig úgy vélik, hogy a kazahok a legkeletibb magyarok.

A Kazah Köztársaság Elnöke, Nurszultan Abisevics Nazarbajev a következőket mondta 2007. november 22-én magyarországi hivatalos útján, a Magyar Köztársaság Elnökének az ő tiszteletére adott vacsoráján:

„Európában a kultúrát tekintve nincs a kazahokhoz közelebb álló nép, mint a magyar. Mint ismeretes, a XIII. században a kipcsak törzsek egy része az Önök országában telepedett le és jelentősen hozzájárult annak fejlődéséhez. Ma Magyarország mintegy 200 ezer lakosa kunnak, azaz a magyarok leszármazottjának tartja magát. A magyar kutatók pedig felállítottak egy hipotézist, amely szerint a magyar törzsből származó kazahok a magyarok közeli rokonainak bizonyulhatnak. Mindez fontos alapja kulturális-humanitárius kapcsolataink további fejlődésének.”

 

 

Egy személyes kérdés: Ön, Ajsa asszony, a Kazahsztánt is hazájának érző kun-magyar tudós, Mándoky Kongur István felesége, hogyan éli meg a mai Kazahsztánt?

Izgalmas volt innen, Magyarországról nézni, hogyan lett a Szovjetunió léte idején kizárólag a birodalom, ezen belül is elsősorban Oroszország nyersanyagellátó szerepére kárhoztatott, természeti kincsekben igen gazdag Kazah Szovjet Köztársaságból Közép-Ázsia gazdaságilag leggyorsabban fejlődő, békeszerető, világszerte tiszteletnek örvendő állama, amely önálló külkereskedelemmel, valutával, diplomáciával, fejlett oktatási, szociális ellátási rendszerrel rendelkezik napjainkban.

Huszadik századi történetünk során népünk számos katasztrófán ment keresztül. Bár a mai  Kazahsztán területe a XIX. század közepe óta az orosz cári birodalom uralma alá tartozott, függetlenségi harcunk teljes letörése csak 1929-33-ban, a kolhozosítással és a nomád élet elpusztításával fejeződött be. A sztálini terror idején a Szovjetunió minden részéből kerültek hozzánk emberek a GULAG táboraiba, vagy száműzöttként a kazah sztyeppére. Hruscsov idején az 1960-as évek velején ismét népvándorlás indult a Szovjetunió minden részéről Kazahföldre. A kényszerű jövevények közül sokan a mi földünkön is maradtak, élvezik a vendégszerető kazah nép támogatását. Így alakult ki az a helyzet, hogy a független Kazah Köztársaságban 137 nemzetiség él! Alkotmányunk biztosítja mindezeknek a nemzetiségeknek az államalkotó kazah néppel egyenlő jogait. Kemény törvények akadályozzák a mai Kazahsztánban a vallási és nemzetiségi megkülönböztetést. A Kazah Köztársaság függetlenné válása után azonnal bezárták a volt Szovjetunió atomkísérleti telepét Szemejben, amelyen 1947-1991 között több mint hétszáz nukleáris bombát robbantottak fel, ökológiai katasztrófát, számos ember betegségét, megnyomorodását, halálát okozva az egész vidéken. Megszabadultunk az egykori szovjet birodalomtól örökölt atomfegyverektől. Ma Kazahsztán az egyik élharcosa az atomstop egyezmény kiterjesztésének Földünk valamennyi államára. Az űrkísérletek a szülőhazám nyugati területén fekvő bajkonuri űrrepülőtéren a Kazah Köztársaságnak Oroszországgal megkötött egyezménye alapján ma is folynak, ma már kazah űrrepülők is részt vesznek a programokban.

Amikor egész Európa, Amerika, sőt az egész világ a pénzügyi válság csapdájába esett, aggodalommal figyeltem, hogy mi fog történni szülőföldemen. Azonban a kazah elnök, Nurszultan A. Nazarbajev előrelátása következtében nem történt nagyobb baj. Ő rendelte el még 1997-ben, országunk olajjövedelme egy részének Nemzeti Alapban történő tartalékolását. A 2009-es világválság idején a Kazah Köztársaság költségvetése ettől az alaptól kapott támogatást a korábban megkezdett nagy ipari, mezőgazdasági, egészségügyi és oktatási projektek folytatására. Így esett, hogy a válságok éveiben alig esett vissza a Kazah Köztársaság évenkénti gazdasági növekedésének üteme.

Örülök annak is, hogy Köztársaságunk annak idején Magyarországon alapította meg első kelet-európai követségét, még 1992 áprilisában. A két ország közötti diplomáciai, kulturális, külkereskedelmi kapcsolatok azóta is fejlődnek. Ennek jegyében járt nemrégiben Magyarországon a Kazah Köztársaság külügyminisztere. 2014-ben, a véletlen folytán éppen férjem születésének 70-ik évfordulója idején látogat el ide, második hazámba: Magyarországra a Kazah Köztársaság elnöke, Nurszultan Abisevics Nazarbajev.

Sajnálom, hogy férjem mindezt nem érte meg. Országunk függetlenségének elnyerése után egészen más körülmények között folytathatta volna kutatásait szeretett Kazahsztánjában. Örömmel figyelné az országunk fejlődését és azt, hogy az értelmiség körében is egyre többen beszélnek egymás között orosz helyett anyanyelvükön, kazahul.

Hogyan segítette Ön feleségként a nagy tudós áldozatos munkáját, küldetésének teljesítését, és hogyan reméli emlékének méltó megőrzését?

Mióta együtt éltünk, igyekeztem neki folyamatos segítséget nyújtani a nyelv és kultúra legkülönbözőbb kérdéseiben. Azonban sokszor kiderült, hogy hatalmas olvasottsága következtében, valamint állandó érintkezése révén a keleti emberekkel ő sok mindent jobban tudott nálam. Nálunk sokan megfordultak az évek során: külföldi és magyar tanítványok, érdeklődők, a rokonnépek tudósai. A beszélgetések mindig fesztelen légkörben, jó hangulatban történtek, melyhez a keleti világban szokásos szívélyes vendéglátás biztosította az alapot. Mindig betartottuk a keleti illemszabályokat, amelyeket egyébként István sokszor még nálam is jobban ismert. István emlékét őrző külföldi barátai, tudóstársai napjainkban is meg-megfordulnak nálam. 

 

 

Boldogan éltem mellette, bizalmas barátok is voltunk, nemcsak házastársak. Megosztottuk egymás gondolatait, de jó volt részt venni a munkájában is. 

Hogyan élnek ma a nyugat-kazahsztáni adaj törzs tagjai?

Óriásit változott nálunk a világ, mióta Kazahsztán 1991 végén elnyerte függetlenségét. Ugyanis szülőhelyemen vannak a Kazah Köztársaság legnagyobb olajlelőhelyei. A Kazahsztánt olajhatalommá tevő hatalmas tengizi, korolevói, karacsaganaki, kashagani olajlelőhelyek a mi provinciánkban vannak. Ott, ahol valaha ménesek, nyájak legeltek, jurták eregették békésen a füstöt, ma olajkutak, gáztartályok százai, olajfinomítók emelkednek és lázas munka folyik, amit kazahok, amerikaiak, angolok végeznek. Az adaj törzs tagjai közül sokan a szénhidrogén kitermelésén dolgoznak, mások városba költöztek és üzleti tevékenységet folytatnak. Mindez sokkal kevésbé romantikus a régi nomád életnél. Ráadásul az ökológiai problémáink óriásiak. Az arcokat, a tájat olajszennyezés fedi. Gondjaink vannak a környezetvédelemmel, de ezeket meg kell oldanunk, hiszen a mi régiónk vált a világot bámulatra keltő kazahsztáni fejlődés motorjává. Tehát napjainkban a régi életforma gyors átalakulásának lehetünk tanúi, mely az adaj törzs életében is látható, pusztán a harcos mentalitás sugárzó ereje változatlan.

Férje emlékének ápolása megtisztelő, de nehéz feladat lehet…

Mándoky Kongur István emlékének ápolását ma is fő feladatomnak tartom. 

Nagyon fontosnak segítség ezen a téren,, hogy az utóbbi néhány évben több könyv is megjelent Mándoky Kongur István emlékére. Ezek közül kettő összefoglaló jellegű. A Kazahsztánban 2008-ban megjelent könyvben az ő tudományos művei és magyar, kazah tudósok, irodalmárok írásai egyaránt olvashatók. Ezt a könyvet követte nemrégiben, 2012-ben Magyarországon a Vásáry István és Fodor Pál által szerkesztett török - magyar könyvtár első köteteként Mándoky Kongur István kun és magyar témában írott tudományos cikkeinek gyűjteménye, valamint kazah, üzbég, kazanyi tatár és más műfordításai. A „Kunok és magyarok” című mű kiadása Molnár Ádám és Vásáry István elgondolása volt. 

Néhány szót Mándoky Kongur István születése 70. éves évfordulójának előzményeiről, eseményeiről.

Tíz évvel ezelőtt, 2004. február 12-én egyszerre avattuk utolsó lakóhelyünk: a Bartók Béla út 52. számú ház kapujánál és Karcagon, a Nagykunsági Múzeum kertjében férjem domborműves emlékszobrát, amelyet Győrffy Sándor szobrászművész, férjem régi, kedves, gyermekkori barátja készített el. Budapesten jelen voltak az avatásnál a Kazah és Kirgiz Tudományos Akadémia képviselői is, akik ezt követően részt vettek a Mándoky Kongur István emlékére rendezett tudományos konferencián is.  

A koszorúzás az utóbbi tíz év során minden februárban ismétlődött.

Az idén, 2014 február 10-én ismét koszorúztunk férjem domborművénél, majd ezután a XI. Kerületi Polgármesteri Hivatal konferenciatermében folyt le férjem születése 70-ik évfordulójának első eseménye, az ő emlékére megrendezett konferencia és baráti találkozó. Ezen részt vettek a Kazah Köztársaság Magyarországi Nagykövete, magyarországi magasrangú külügyminisztériumi tisztviselők, kerületünk alpolgármestere, a keletkutatás, turkológia tudományának művelői, a magyar-kazah történelmi, kulturális kapcsolatokat elősegítő alapítványok vezetői.

Megemlékezések voltak az évforduló alkalmából a Kazah Köztársaságban is. Ezeket maga Nurszultan Nazarbajev kazah elnök kezdeményezte.

 

 

Nemcsak Mándoky Kongur István magyarországi és kazahsztáni barátai és tisztelői, hanem az egész török világ részt vesz majd az év további során rendezett eseményeken. Ez elő fogja segíteni Magyarország és a török államok kulturális kapcsolatainak fejlődését is. A fő események a 2014 augusztusában a kun területen: a Kiskunsági Nemzeti Park egyik központjában: Bugacpusztán a Bíró András Zsolt vezette Magyar Turán Alapítvány által megszervezett, államilag támogatott negyedik török - magyar Kurultáj köré csoportosulnak. A Kurultájt a férjem emlékére szervezett tudományos konferencia követi majd. Erre a világ számos országából, mindenekelőtt a török világból érkeznek turkológusok, nyelvészek, történészek, írók, költők, férjem barátai, tisztelői. 

Bizonyos vagyok abban, hogy Mándoky Kongur István életének fő célja, a magyarok és kunok testvéri szövetsége Európa és Ázsia török népeivel a közeljövőben megvalósul. 

Sokan fognak elzarándokolni az idei évforduló során is férjem sírjához, az almati Kensai temetőbe. Tudósok, költők, művészek, írók, diákok és egyszerű kirándulók fogják meghajtani fejüket a legendává vált kun-magyar tudós örök nyugvóhelye előtt. 

Mándoky Ongajsa

Köszönet és hála Mándoky Ongajsa asszonynak, hogy a sokáig feledés homályába állított nyelvészünk neve és élete, ill. az ő nyomdokain járók munkássága ma már összeforrt az ősök és a haza iránti tisztelettel.

Ő erre született, és ha megszakadt életével is, de az egyéni útját becsülettel végigküzdötte. 

 

„Ki magyar földön nagy sorsra vágyik,

Rokkanva ér el az éjszakáig.” 

Ady Endre

 

Forrás: http://explorertravel.hu/


Te is világosítsd fel a többi embert!
 

Hírlevél

A nemzettel kapcsolatos fontos témákban fogunk értesíteni!

Szavazás

TE használod az életedben a Boldogság Videó tudását? https://youtu.be/88P3kWNTVYc
 

kvesd_az_oldalt

Te is Segíts Hazádnak!

 

Ajánld fel imádságodat Istennek nemzetünkért s hazánkért, majd pedig hangosan imádkozd el a Miatyánkat a következők szerint:

 

 

FELAJÁNLÁS:

(Hangosan tedd meg a felajánlást az imádság előtt, hogy miért is imádkozol)

 

Kedves Istenem! Felajánlom ezen imádságaimat azért, hogy a Te akaratod teljesedjen ki a magyarság és Magyarország létére, munkásságára, tevékenységére, általunk kiváltott hatásokra, cselekedetekre a múltban, a jelenben és a jövőben is. Kedves Istenem segítsd meg Magyarországot s a magyarságot! A magyar gazdaság legyen magyar kézben, istenes magyar vezetők legyenek a vezetésben, Nagymagyarország legyen újra egységben, béke s boldogság legyen minden részen! Valamint tisztíts meg bennünket Istenem minden rossztól, ártó hatástól, hogy újra istenes életet tudjunk élni! Istenem Te tégy igazságot! Legyen Istenem, ahogy szeretnéd és jónak látod! Ámen!

 

 

 

IMÁDSÁG:

(Az imádságot is hangosan mond a felajánlás után. Még jobb, ha 1 miatyánk helyett, a teljes rózsafüzért végig imádkozod a felajánlásért.)

 

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!”

 

 

 

Ezzel szellemi szinten is erősíted országunkat s nemzetünket, hogy újra felvirágozhassunk. Az imádságot, vagy a rózsafüzért naponta többször is elmondhatod a felajánlással az elején!