fejlc

 

fejlcImdkozz

     

Témakörök - Történelem

"Ezeket a királyságokat olyan rendezett állapotban találtuk, az inkák olyan bölcs módon kormányozták őket, hogy egyetlen tolvajt vagy erkölcstelen embert nem találtunk. A férfiaknak becsületes és hasznos foglalkozásuk volt. [...] az ok, amiért kötelességemnek érzem, hogy ezt a nyilatkozatot tegyem az, hogy könnyítsek lelkiismeretemen, bűnösnek vallom magam. Mindazért, mert rossz példával elpusztítottuk ezeket az embereket, akik egy ilyen társadalmat építettek fel, mint ezek az őslakosok. [...] akinek 100,000 peso értékű aranya vagy ezüstje volt otthonában, nyitva hagyta az ajtót, mindössze kis fadarabot támasztva az ajtónak, jelezvén, hogy a tulajdonos nincs otthon, és senki sem léphet be a házba. Mikor látták, hogy mi lakatokat és kulcsokat használunk az ajtóinkhoz, azt hitték, hogy attól való félelmünkben tesszük, hogy megölnek bennünket, és nem azért mert attól tartunk, hogy valaki ellopná más tulajdonát. Végül mikor megtudták, hogy tolvajok vannak köztünk [...] megvetettek minket."

Don Mancio Serra, 1589

Bolívia történelme

A hazánknál jelenleg csaknem tizenkétszer nagyobb területen elhelyezkedő latin-amerikai ország különböző indián törzsek részleges uralma után a 15. századtól kezdve az Inka Birodalomhoz tartozott. A szervezettségéről, erősen központosított államszervezetéről, kiépített úthálózatáról, valamint mezőgazdaságának és bányászatának fejlettségéről méltán híres Inka-civilizáció, az óriási területre kiterjedő hatalmának fenntartása érdekében rendkívül erős hadsereget tartott fenn. Az állam eredetileg a Cuzco-medencéből indult, majd a későbbiekben fennhatósága alá tartozott a mai Ecuador nyugati részétől Chile közepéig, az Andoktól az Atlanti partvidékig tartó terület. A Birodalom fénykorát a 15. században érte el, mely azonban nem tarthatott sokáig, hiszen ez az időszak a nagy földrajzi felfedezések korát is jelzi.

Bolívia változatos természeti környezettel
büszkélkedhet. (boliviangeographic.com alapján)

A Francisco Pizarro, Diego de Almagro és Hernando de Luque vezette spanyol expedíció először 1524-ben, Panama partjai mentén hajózott délnek, hogy felkutassa a legendás arany földjét „Birut” (a mai Peru). Számos nyertes csata után végül 1538-ban a Titikaka-tó mellett döntő vereséget mértek Pizarro seregei az indiánok csapataira, így megnyílt az út Bolívia középső és déli része felé. Az egyre erőtejesebb mértékben berendezkedő gyarmatosítók 1538-ban megalapították La Plata-Charcas (ma Sucre), 1548-ban Nuestra Seńora de la Paz (ma La Paz) városát, majd Santa Cruz de la Sierrat (a mai Santa Cruz) 1561-ben. Az ekkortájt Felső-Perunak nevezett térségben ezt követően beteljesedett a spanyolok küldetése: 1545-ben, egy Diego Huallpa nevű indián nemesfémtartalékra bukkant Potosi településnél, mely a nyugati világ legnagyobb ezüstlelőhelyévé vált. Fénypontján, a 16. században a város több mint 150 ezres lélekszámmal dicsekedhetett, így korában a világ legnépesebb települése volt.

Az első európai felfedezők érkezésekor, a 15. század utolsó éveiben Latin-Amerika lakosságát mintegy 10-15 millióra becsülték, melynek nagy része az Andok nyugati és középső részén, valamint az azokkal határos régióban élt. A gyarmatosítók által behozott betegségek, az elnyomás és az elvándorlás nagyban hozzájárult az őslakos indiánok számának radikális csökkenéséhez, egyes területeken teljes eltűnéséhez. Ezzel párhuzamosan feltételezések szerint 1500 és 1800 között mindössze 200-300 ezer fő európai telepes, hittérítők, katonák, papok, az államigazgatás szervezői vándoroltak be a kontinensre, a szigorú bevándorlási szabályoknak köszönhetően többnyire spanyolok és portugálok voltak.

A spanyol uralom

Az 1494-es Tordesillasi szerződés VI. Sándor pápa által jóváhagyott módon a Zöldfoki-szigetektől 370 tengeri mérföldre nyugatra fekvő délkör (nyugati hosszúság 48°) mentén osztotta fel a kontinenst Spanyolország és Portugália között. A délkörtől nyugatra eső spanyol befolyási övezet, a Perui Alkirályság központja kétszáz éven át Lima volt. Ezt a 18. században három adminisztratív egységre osztották, így létrejött az Új-Granadai Alkirályság (a jelenlegi Venezuela, Kolumbia, Panama és Ecuador), La Platai Alkirályság  (a mai Argentína, Uruguay, Paraguay és Bolívia), valamint a Perui Alkirályság (ma Peru és Chile).

Az évszázadokon át tartó spanyol gyarmatbirodalmi rendszer alapját a jól szervezett közigazgatás adta. Spanyolország eleinte csak a konkvisztádorok feletti uralmának stabilizálását tűzte ki célul, de ezt követően hamar a Spanyol Korona adóbevételeinek folyamatos áramlásának biztosítása vált elsődleges és legfontosabb feladatává. A 18. században a bevételek növelése, valamint a nemfizetések visszaszorítása érdekében a Korona változtatásokat vezetett be: intendáns rendszert épített ki, melyben jól képzett, általában polgári származású közhivatalnokok végezték a munkát, felelősséggel pedig közvetlenül a királynak tartoztak.

Az állami rendszer kiépülésével párhuzamosan a telepesekkel érkező térítők és egyéb egyházi emberek a keresztény vallás meghonosításához és terjesztéséhez szükséges szervezetet kezdték meg felállítani. 1552-ben a felső-perui La Plataban jött létre az első püspökség, melyet La Paz és Santa Cruz követett 1605-ben. A jezsuiták 1623-ban hozták alapították meg a Chuquisacai San Francisco Xavier Királyi és Pápai Magasabb Egyetemet, az alkirályság első felsőfokú oktatási intézményét.

A keresztény hit terjesztésére az őslakos indiánok különbözőképpen reagáltak: voltak, akik szakítva a pogány tradíciókkal önszántukból tértek át, a konzervatívabb gondolkodásúak elutasították az átkeresztelkedést, sokan pedig a helyi indián vezetők segítségével egyfajta népi-katolicizmust kezdtek el gyakorolni, összemosva az inka és a katolikus vallás szimbólumait, szokásait.

Szabadság

Az ország történelmét megjelenítő bolíviai címer.
Nemrég a kokalevél megörökítése is szóba került.

Az 1803-ban kezdődő napóleoni háborúk érzékenyen érintették a Spanyol Koronát, megérezve a központi hatalom gyengülését a meszticek és kreolok mind erőteljesebben fejezték ki egyenjogúsági, majd később függetlenedési követeléseiket, melyet csak erősített a francia forradalom és a Függetlenségi Nyilatkozat aláírása az Egyesült Államokban. A szuverenitásért küzdők élére Antonio José de Sucre tábornok állt, kinek vezetésével az ayacuchói csatában 1824. december 9-én megverték a José de la Serna alkirály által vezetett spanyol csapatokat. 1825. augusztus 6-án a chuquisacai kongresszuson kikiáltották függetlenségüket. Az így létrejövő állam neve a proklamációt lehetővé tevő Simon Bolivar tette előtt tisztelegve Bolíviának nevezték el. Emellett további mintegy 30 földrajzi név állít emléket a szabadsághősnek Észak- és Latin-Amerikaban.

1836-ban Andres de Santa Cruz marsall parancsnoksága alatt Bolívia fegyveres segítséget nyújtott Luis Orbegeso tábornok, perui elnöknek, a sikeres akció után a két ország Santa Cruz fővédnöksége alatt konföderációra lépett. Chile a hatalmi pozícióit veszélyeztető államalakulat ellen a következő év májusában hadat üzent, majd a kudarccal végződő akció után újraszervezte haderejét, és második expedíciós seregével döntő csapást mért a konföderációs seregekre Yuangay mezején. A katasztrófáért felelőssé tett Santa Cruz ezt követően Ecuadorba menekült, az államszövetség pedig felbomlott. Ezt követően Bolívia az 1879-83-as csendes-óceáni háborúban is erőtlennek mutatkozott: a harcok során elvesztette egyetlen tengeri kijáratát – és az azt környező, rendkívül jól jövedelmező guanó bányákkal is rendelkező – Antofagasta kikötőjét.

Ezt a helyzetet csak tovább rontotta a Petrópilisi-szerződés aláírása Brazíliával. Az 1903. november 11-én aláírt megállapodás alapján Brazíliához csatlakozott a jelentős gumitermeléssel rendelkező, 191,000 négyzetkilométer területű Acre tartomány. Cserébe Bolívia az Abunâ és Madeira folyók közti mintegy 3,000 négyzetkilométeres területű részt, valamint 2 millió brit fontot kapott, illetve egy szándéknyilatkozatot, mely szerint megépül a vasúti összeköttetés a bolíviai Riberalta és a brazíliai Porto Velho városok között. A mindössze 60 évig használatban lévő 367 kilométeres vonal 33 millió dollárba és 3600 munkás életébe került.

Morales Ernesto Roca admirálissal, a haditengerészet
a mai napig fenntartja ezt a haderőnemet. (daylife.com)

Az utolsó „csapás” a bolíviaiak önérzetére 1932-35-ben következett be, a Chaco háború során. A kontinens másik tengeri kijárattól elzárt országa, Paraguay és Bolívia is a Paraguay folyó feletti befolyás kiterjesztésében látta a lehetőséget elszigeteltségének enyhítésére. 1932-ben annak érdekében, hogy Bolíviának kijutása legyen az Atlanti-óceánra, a la pazi vezetés a Paraguay folyó és az azt körülvevő – olajban gazdag területnek vélelmezett – vidék, a Chaco Boreal régió megszerzését tűzte ki célul. A két oldalon együttesen több mint 100,000 fő esett el, a szinte döntetlennek minősíthető háborút azonban végül Paraguay nyerte meg: az 1938-as buenos airesi békeszerződés a vitatott területeket Paraguaynak ítélte, Bolívia elvesztette a Chaco Boreal vidék mintegy 70 százalékát.

A többszörös területveszteség és a háborúk okozta gazdasági csőd mind lelkileg, mind anyagilag megtörte a lakosságot, a kialakult nyomor tovább növelte az elégedetlenséget. A politikai elit elhiteltelenedése és a közhangulat adta lehetőséget kihasználva 1936 májusában J. David Toro ezredes vezetésével katonai junta vette át a hatalmat. Az új kormányzat jelentős államosításokat hajtottak végre: állami kézre kerültek a bankok, a kőolajtermeléssel foglalkozó vállalatok. A II. világháború után az országban erős amerikai befolyás érződött és a gazdasági nehézségek fokozódtak, a lakosság elégedetlenségét egyre gyakoribb sztrájkok jelezték. Mindezek hatására Nemzeti Forradalmi Mozgalom (NFM) alakult, mely 1951-ben sikeresen vett részt a választásokon, viszont a hatalmon lévő vezetés nem ismerte el vereségét, így a következő évben forradalom tört ki. Céljai között szerepelt az általános választójog bevezetése, földreform, az oktatási rendszer kiszélesítése, valamint az ország legnagyobb ónbányájának államosítása.

A belső feszültségek azonban nemcsak az ország életét nehezítették meg, de az NFM-et is kettészakították. 1971-ig kormányok egész sora váltotta egymást, de hatalmát egyik sem tudta megerősíteni. Ezt hét évnyi nyugalmasabbnak mondható szakasz követte, Hugo Banzer Suárez ezredes – később tábornok – vezetésével, akinek ideje alatt gyors gazdasági növekedés köszöntött az országra, a változások lassulásával azonban elfogyott a társadalmi támogatottság, Bolíviában ismét politikai zavar időszaka állt be, a katonai diktatúrák gyors egymásutánban váltották egymást.

A kilencvenes évek elején Sánchez de Lozada átfogó gazdasági és társadalmi reformokat vezetett be, melynek legsarkalatosabb pontja a széleskörű privatizációs program volt. A magánosítás során az általában külföldiekből álló felvásárlók többségi tulajdont és egyben az irányítás jogát is megszerezték a közszféra vállalataiban. A privatizáció alkalmával egyre mélyülő amerikai-bolíviai kapcsolatok kiépülése mellett a washingtoni kormányzat a kokacserje termesztés visszaszorítása érdekében jelentős összegekkel támogatta Bolíviát. A megelőző politika azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, azonban újabb feszültségforrást jelentett a főleg az őslakosok számára megélhetést jelentő bevételi forrás megszűnése, a „Plan Dignidad – Méltóság Terve” elnevezésű program keretében kiirtott kokaültetvények egykori tulajdonosai a nagyvárosok – elsősorban Palo Altó és La Paz – nyomornegyedeinek lakosságát többszörözték meg.


A "Jó Tengelye" Chávez, Fidel és Morales
(haqeeqat.org)

Juan Evo Morales Ayma – a kokatermelők szakszervezetének korábbi vezetője – ezt követően, a 2005-ös választásokon 84,5 százalékos részvételi arány mellett a szavazatok 53,7 százalékát megszerezve lett az ország első bennszülött elnöke. Politikáját a szegényebb rétegek megnyerése érdekében alkalmazott populizmusa mellett a régióban szintén népszerűséget hozó USA-ellenesség is jellemzi. Az Amerikai Szabadkereskedelmi Övezetet (Free Trade Area of the Americas, FTAA) például „Amerika [a kontinens] kolonizálásának legalizálásáról szóló megállapodásnak” minősítette és pártfogóját, barátját, Hugo Chávezt támogatva a Bush volt amerikai elnök által gyakran használt „Axis of Evil”, a „Gonosz Tengelye” mintájára létrehozta az „Axis of Good – A Jó Tengelyét” Bolívia, Kuba és Venezuela között.

Választási ígéretei közül elsőként az ország energiahordozó készletei feletti rendelkezés kérdését rendezte először. 2006. május 1-jén egy elnöki rendelettel Bolívia valamennyi földgázlelőhelyét államosította. Választási ígéreteinek másik markáns pontja volt a kokacserjék irtásának kérdése. Morales biztosította a termelőket, hogy minden eszközzel fel fog lépni az USA által is támogatott kokaültetvény-kiirtási program ellen.

Belpolitikai támogatottságának kialakítása után Morales még hivatalos beiktatása előtt, kéthetes latin-amerikai körutazást tett, hogy támogatottságot szerezzen a bolíviai átalakuláshoz. Ezzel a lépéssel szakított azzal a gyakorlattal, hogy a megválasztott, de még be nem iktatott elnök első útja Washingtonba vezetett. Az út első állomása Kuba volt, ahol az akkori elnök Fidel Castro és Morales megállapodást kötött, mely szerint Kuba az egészségügy és oktatás területén segíti Bolíviát. A találkozó után Morales „az amerikai kontinenst és az egész világot felszabadító erők parancsnokainak” nevezte Castrot és Chávezt. 2006. január 3-án pedig Caracasba utazott, ahol Hugo Chávezzel találkozott. A két ország között megállapodás született, melynek keretében Venezuela havi 150,000 hordó dízelolajat szállít bolíviai mezőgazdasági termékekért cserébe.

A bevezetett szociális reformok óriási terhet róttak a központi költségvetésre, melynek meghatározó részét az ország keleti részéről befolyó bevételek adják, ám azok segélyek, járulékok és egyéb támogatások formájában elsősorban az ország elmaradottabb, nyugati és északi régióiban kerülnek felhasználásra. Ezen az „igazságtalanságon” felbuzdulva indított a tehetősebb négy keleti tartomány – Santa Cruz, Beni, Tarija és Pando – népszavazási kezdeményezést az autonómia kivívásáért. A függetlenedési kezdeményezést támogató végkifejletet eredményező szavazást azonban Morales elnök törvénytelennek minősítette. A szocialista ideológiát követő Morales 2009 februárjában – a sikeres népszavazást követően – új alkotmányt vezetett be az államban. Az új alaptörvény jelentős reformokat hozott, többek között minden eddiginél szélesebb jogokat garantál a bennszülötteknek, négyszintű önkormányzati rendszer bevezetésével decentralizálta a közigazgatást, valamint talán legfontosabb módosításként lehetővé tette az elnök számára a többszöri újraválaszthatóságot. Éppen ez utóbbi alapján tartandó előrehozott választások megakadályozása miatt kezdett az elnök tiltakozó éhségsztrájkba 2009 áprilisában.

Keserű jelen

A többségében bennszülött indiánok (kecsuák és aymarák) által lakott 95 százalékban római katolikus vallású ország népességének 85 százaléka az állam szegényebb régiójában, az Andokban él. Bolívia Latin-Amerika hatodik legszegényebb országa, az egy főre jutó bruttó hazai termék vásárló-erő paritás alapján mindössze 4,500 USD, mely értékkel a 149. az országok sorában, a legtöbb afrikai országnál is rosszabbul teljesítve, korszerűtlen iparának és fejletlen mezőgazdaságának köszönhetően. Ez utóbbi keretein belül az aktív népesség csaknem fele dolgozik, a szektor azonban a GDP mindössze 17 százalékát adja.

Az ásványkincsekben és energiahordozókban – kiváltképp földgázban – gazdag ország legfontosabb exportcikkei is: az ón, ezüst, cink, réz és a földgáz, amit elsősorban csővezetéken szállít Brazíliába és Argentínába. Gazdasági felemelkedésének elsődleges korlátai az állami bevételek visszaforgatásának és a fejlesztések hiánya, a korábbi pazarló kereskedelmi politika és a Bolívia számára előnytelen kitermelési koncessziók megkötése, valamint a mindössze 12 éves korig terjedő általános tankötelezettség, melyet azonban csak a tankötelesek 40 százaléka tart be.

Ezt a helyzetet csak súlyosbítják a történelmi sérelmek, és sebek, az ország ingatag belpolitikai helyzete, valamint a jelenleg hatalmon lévő kormányzat olykor kifejezetten szélsőséges bel- és külpolitikai lépései és retorikája.


Te is világosítsd fel a többi embert!
 

Hozzászólások  

 
0 # Scythion 2011-09-09 06:56
Ezért mondom azt hogy a nyugati emberek barbárok.
Válasz | Válasz idézettel | Idézet
 
 
0 # Fénybenjáró 2011-09-10 09:02
Nem szabad őket sem egy kalap alá venni, mert ott is vannak ugyan úgy rendes és becsületes emberek, mint itthon nálunk. Már a középkorban is működött a zsidó maffia munkássága az egész világon, így valószínűleg közük volt az indián népek kiirtásának a támogatásához. Valamint a földjeik és aranyaik megszerzéséhez.
Válasz | Válasz idézettel | Idézet
 
 
0 # Scythion 2011-09-12 16:55
Azt azért ne feledjük hogy a katolikus kereszténység ószövetségi zsidó hagyományokra épül ami fél baj és egy fanatikus spanyol tudatában már kész a népirtás
Válasz | Válasz idézettel | Idézet
 

Hírlevél

A nemzettel kapcsolatos fontos témákban fogunk értesíteni!

Szavazás

TE használod az életedben a Boldogság Videó tudását? https://youtu.be/88P3kWNTVYc
 

kvesd_az_oldalt

Te is Segíts Hazádnak!

 

Ajánld fel imádságodat Istennek nemzetünkért s hazánkért, majd pedig hangosan imádkozd el a Miatyánkat a következők szerint:

 

 

FELAJÁNLÁS:

(Hangosan tedd meg a felajánlást az imádság előtt, hogy miért is imádkozol)

 

Kedves Istenem! Felajánlom ezen imádságaimat azért, hogy a Te akaratod teljesedjen ki a magyarság és Magyarország létére, munkásságára, tevékenységére, általunk kiváltott hatásokra, cselekedetekre a múltban, a jelenben és a jövőben is. Kedves Istenem segítsd meg Magyarországot s a magyarságot! A magyar gazdaság legyen magyar kézben, istenes magyar vezetők legyenek a vezetésben, Nagymagyarország legyen újra egységben, béke s boldogság legyen minden részen! Valamint tisztíts meg bennünket Istenem minden rossztól, ártó hatástól, hogy újra istenes életet tudjunk élni! Istenem Te tégy igazságot! Legyen Istenem, ahogy szeretnéd és jónak látod! Ámen!

 

 

 

IMÁDSÁG:

(Az imádságot is hangosan mond a felajánlás után. Még jobb, ha 1 miatyánk helyett, a teljes rózsafüzért végig imádkozod a felajánlásért.)

 

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!”

 

 

 

Ezzel szellemi szinten is erősíted országunkat s nemzetünket, hogy újra felvirágozhassunk. Az imádságot, vagy a rózsafüzért naponta többször is elmondhatod a felajánlással az elején!