fejlc

 

fejlcImdkozz

     

Témakörök - Sz. Kovács Péter

   Újabban elkezdtem foglalkozni a kortárs magyar irodalommal, hogy egy kicsit megismerkedjek a mai írókkal, költőkkel, akik megpróbálnak a nyomába érni egykori irodalmi nagyságainknak. Ismerem a régi, régen elhunyt íróink műveit, életrajzát, sokat foglalkoztam Wass Alberttel, Móricz Zsigmonddal, Ady Endrével, de ide sorolhatnám még Arany Jánost, vagy Petőfi Sándort is.

Valódi alkotók voltak ezek az emberek, magyarságukhoz kétség sem férhet, s például hiába volt Ady szabadkőműves, nemzeti érzelme számomra meggyőző. Egy művész esetében legfontosabb szempont a műveiben rejlik, művei által lehet megítélni egy alkotót, aki bármilyen művészeti ágat űz mesterfokon.
   A fentebb felsorolt írók, költők esetében érdemes elolvasni a műveket, ha lehetséges, minél nagyobb számban. Wass Albert meggyőző nemzeti lelkülete minden regényéből sugárzik, és magyarként leírta a magyarság hibáit is. Ez számomra rendkívül érdekes, egyszersmind nagyon tetszetős. Móricz Zsigmond tökéletesen ábrázolta a paraszti világot, ezen felül pedig mesteri módon mesélt, szövegeit a tartalom szépíti varázslatossá. Sorolhatnám oldalakon keresztül az egykori íróink életét, művészetét, csakhogy én nem erről akarok itt írni.
   A kortárs irodalomban mélyedtem el, s immár két hónapja Konrád György, Esterházy Péter, Spiró György, Moldova György, Kertész Imre művei között bolyongok. Elolvasok ettől egy novellát, attól egy regényrészletet, kicsit mindenhova kapkodok. Persze, ez korántsem elég ahhoz, hogy tökéletes képet kapjak azokról a művekről, amelyeket a fentebb említett írók írnak; eléggé elkapkodott olvasás, amit én művelek, mégis elégnek érzem, mert a gyalázatot, amely a szövegek után bennem marad, károsító hatású.
   Esterházy Péter, az én olvasataim szerint, a család hercegi ágából származik. Mégis tökéletes nemzetgyűlölő, hogy azt ne mondjam, nemzetromboló írásokat publikált és publikál, s ez már alapból kinyitja a bicskát a zsebemben, hogy egy magyar anyanyelvű, magát magyar írónak nevező író ilyesmit megenged magának, számomra ez már felér egy hazaárulással. Mint tudjuk, a hazaárulókra mindig kötél várt, ezt döntse el mindenki maga, hogy ez a jelenkorban is ildomos lenne, avagy nem lenne az.
   Konrád György.
   Nos, a férfiú immár elmúlt nyolcvan esztendős, nem egy mai emberkéről beszélünk, öreg, aszalt, remegő kezű. Különösebben nem érdekes, láthatunk nap mint nap tisztességben megöregedett embereket az utcákon. Az azonban már felettébb veszélyes, ha egy ilyen öregember minimum a fél életét egy nemzet tönkretételére áldozza fel. Számos esszét írt a politikai pluralitásról, a demokrácia szentségéről, dicsőségéről, miközben nem mulasztotta el Zsidókról című kötetében az égig felfényezni saját fajának minden cselekedetét, gondolatát. A kilencvenes évek elején felszólalt a nemzeti ünnepeken, és mély megrendüléssel fogadta, hogy egyes emberek meg akarták verni, hogy gyalázkodó mondatokat küldtek felé. Én, a helyében, rendkívül átfogó önvizsgálatot tartottam volna, már csak azért is, mert az ok-okozati tényezőkért mindig önmagunk vagyunk a felelősek.
   Spiró György.
   Meglehetősen ellenszenves figura, többször láttam őt a tévében, mikor még néztem a műsorokat (ma már semmivel nem érintkezem, ami média), egy öreges, mogorvaarcú, szemüveges tudálékosnak tűnik. Ez persze abszolút szubjektív vélemény, és az irodalom szempontjából senki ne vegye mérvadónak, mindenki ítélje őt meg saját maga. Spiró úgyszintén esszéivel verte ki nálam a biztosítékot, bár leggyalázkodóbb gondolatait versekbe öntötte. Könyvei, színdarabjai messze alul maradnak az úgynevezett minőségi szint alatt, és engedjétek meg nekem, hogy íróként szakmai szemmel nézhessem a műveit. Felhoznám Spiró mentségére néhány írását, például Mikszáth Kálmánról elismerően írt egy esszében, vagy az oktatásról átfogó képet alkotott, súlyosan hangsúlyozva, hogy nagyon butulnak a diákok, és főleg a tanároktatás gyatra.
   Kertész Imre.
   Sokan úgy tekintenek rá, mint nagy íróra, mivel megkapta az Irodalmi Nobel-díjat. Gondolom, sokan úgy ájulnak el tőle, hogy egy sort sem olvastak a műveiből; én megtettem, vettem a fáradtságot, belenéztem a Sorstalanságba, és még néhány művébe, de azoknak a címeit inkább már le sem írom. Kertész a fentebb felsorolt írók közül a leggyatrább, ha használhatom ezt a kifejezést, mondatai erőltetettek, álságosak, mintha a férfi össze-vissza szedegetné fel a mondatait. Szakmai szemmel nézve a munkásságát, több kifogásom is van ellene: többek között az, hogy Holocaust-irodalmával hazugságra épít; nomármost, ha egyszer kiderül minden, akkor vajon visszaveszik tőle a Nobel-díjat? Szakmai és erkölcsi értelemben is gyenge írónak tartom Kertész Imrét, Végső kocsma című regényét pedig száműzném a magyar irodalomból.
   Moldova György. Tulajdonképpen még jó író is lehetne, ha nem lenne felfedezhető műveiben a magyarság ellen való ármánykodása. Szatírái képesek megvettetni az embert, megvallom, találtam néhány jó írást tőle, mégis ellenérzésem, tanulmányozásom meghozta gyümölcsét, Moldova semmiképpen nem tekinthető nemzeti írónak, mondjuk, akkor minek lehetne tekinteni őt? Esszéköteteket adott ki, tanulmányozta többek között Miskolc helyzetét, az ott élő cigányságot; a baj ott van, hogy a valódi problémára egyszer sem tért ki, így nem is lehet orvosolni azt.
   Összegezvén, írói munkásságomból kiindulva, arra a meghatározásra jutottam, hogy ezek az emberek semmiféle módon nem érdemlik meg, hogy a magyar irodalom tagjai legyenek, nemhogy a nagyjai. Ezek az emberek úgy ülnek a mai magyar irodalom trónusán, hogy ezért a Nemzetért semmit nem tettek, vagy ha igen, csak gyalázkodtak, gúnyolódtak a magyar embereken. Kertész nem tud azonosulni a Magyar Nemzettel, semmilyen magyar identitása nincs, Esterházy állatként ír a magyarokról, Spiró szarból valónak tart minket, akkor mi folyik itt? Ezek átvehetnek díjakat, birtokolhatják a könyvkiadókat, miközben egyes műveik annyit sem érnek, mint a papír, amire nyomtatták őket.
   Szubjektivitásomért elnézést kérek mindenkitől, csak én úgy gondolom, íróként és magánemberként is, hogy egy írónak mindenképpen a szeretetről, az emberek és nemzete szeretetéről kell írnia, a Nemzetért kell dolgoznia, mivel az íróknak minden korban, minden időben hatalmas felelősségük volt, mivel ők látták el szellemi étellel az országukat, vagy akár a világot. A magyarság mindenképpen egy sorsvállalás, a lábunk alatt húzódó múltunkon járva minden pillanatban egy súlyos sorsvállalás; egy nemes érzület, amelyért érdemes élni. Egy írónak ezzel szemben még nagyobb feladat az élet, mivel magyarsága mellett a tollát is abszolút a Nemzetnek kell felajánlania, hogy elősegítse az emberek fejlődését, növekedését, gyarapodását; a kultúrát a Nemzet művészei virágoztatják fel, és ebben elég nagy szerepük van az íróknak.
   Természetesen meg kell említenünk a mi szerepünket is ebben a kálváriában, mivel az, ami bent, az van kint elvén végighaladva, elmondhatjuk, hogy a Magyar Nemzet ilyen embereket termelt ki magából, Konrádok és Esterházyk a mi irodalmi nagyjaink, ők vannak a csúcson. Nekem ők nem magyar írók, mert nevezzük őket íróknak, de semmiképpen sem magyaroknak. Gondolkodjunk el azon, hogy ha ilyen emberek ülnek odafent az irodalom trónusán, mekkora baj van a lelkekben, az egyszerű emberek hétköznapjaiban. Lehet védekezni úgy, hogy minket megvezettek, de egy olyan embert, aki tisztába került önmagával és a világgal, nincs földi hatalom, amely irányíthatná, átverhetné.
   Jó néhány regényt megírtam már, van vagy ötven novellám, számos versem, eddig még egyetlen kiadónak sem kellett. Magamban és a műveimben kerestem a hibát, de ma már látom, hogy az én gondolataim nem kompetensek a mai közízléssel, bár ez a közízlés aljasul kreált valami. Jelen pillanatban úgy látom, hogy én író vagyok, de vagy én legyek a magyar irodalom tagja, vagy ők, de én nem kívánok velük egy tablóra kerülni. Mert én megvallom férfiasan, eléggé rosszul érintene, ha engem egy napon említenének egy Esterházyval, vagy egy Konráddal, mégpedig azért, mert az én álláspontom, világnézetem messze másfelé mutat, mint az övék.
   Az én műveimet nem lehet megtalálni a könyvesboltok polcain, a könyvtárakban sem, én nem dedikálok a Nemzeti Könyvhétnek elnevezett rendezvénysorozaton, de bármikor elolvashatók az írásaim, bárkinek szívesen a rendelkezésére bocsátom, és akkor eldöntheti mindenki, jónak találja a regényeimet, novelláimat, vagy sem. Én a jól jót írni elvét vallom, tehát műveim nyelvezete legyen szép, érthető, igényes, ugyanakkor mély tartalommal bírjon, így lehet építkezni, így lehet feljebb jutni ebben a ragadós sárban, ahol Magyarország időtlen idők óta megrekedt. Szívesen venném, ha hozzám hasonló írók ugyanúgy írnának műveket, ahogy én, hogy majd egyszer, ha elérkezik a nagy változás, tudjunk mit adni a gyerekeknek, a felnőtteknek, és egyáltalán mindenkinek.
   Maradok továbbra is Magyarország és a Nemzet elkötelezett híve és támogatója; a remek családok csodálója, és ne felejtsük el, mindennél fontosabb a szeretet!


Te is világosítsd fel a többi embert!
 

Hozzászólások  

 
0 # Jefremov 2013-06-23 01:29
Ezt a levelet neked küldték? Ha igen akkor szívesen elolvasnék pár művet :lol:
Válasz | Válasz idézettel | Idézet
 
 
0 # kubi65 2013-06-24 19:24
Kedves Magyar Irodalmat Szerető, Értő Író!
Hol lehet olvasni a műveit? Nagyon szívesen megtenném, mert a gondolatai szívemből szóltak!!!
Válasz | Válasz idézettel | Idézet
 
 
+1 # Bismarck 2013-06-26 18:09
Sz. Kovács Péter néven legalább huszonöt novella van fent a network.hu Amatőr Írók Klubjában ;) bárki elolvashatja, aztán megvitathatjuk, kinek tetszett, kinek nem, van-e benne érték, avagy nincs :)
Válasz | Válasz idézettel | Idézet
 
 
0 # Fénybenjáró 2013-06-27 18:20
Netes címet is tudsz ide küldeni?
Válasz | Válasz idézettel | Idézet
 
 
+1 # Bismarck 2013-06-27 21:30
http://amatorirokklubja.network.hu/blog/amator-irok-klubja-hirei/odusszeusz-novella-1
ilyen címeim vannak, ezen fent van egy csomó Odüsszeusz-novella, meg más témájú írások is
Válasz | Válasz idézettel | Idézet
 

Hírlevél

A nemzettel kapcsolatos fontos témákban fogunk értesíteni!

Szavazás

TE használod az életedben a Boldogság Videó tudását? https://youtu.be/88P3kWNTVYc
 

kvesd_az_oldalt

Te is Segíts Hazádnak!

 

Ajánld fel imádságodat Istennek nemzetünkért s hazánkért, majd pedig hangosan imádkozd el a Miatyánkat a következők szerint:

 

 

FELAJÁNLÁS:

(Hangosan tedd meg a felajánlást az imádság előtt, hogy miért is imádkozol)

 

Kedves Istenem! Felajánlom ezen imádságaimat azért, hogy a Te akaratod teljesedjen ki a magyarság és Magyarország létére, munkásságára, tevékenységére, általunk kiváltott hatásokra, cselekedetekre a múltban, a jelenben és a jövőben is. Kedves Istenem segítsd meg Magyarországot s a magyarságot! A magyar gazdaság legyen magyar kézben, istenes magyar vezetők legyenek a vezetésben, Nagymagyarország legyen újra egységben, béke s boldogság legyen minden részen! Valamint tisztíts meg bennünket Istenem minden rossztól, ártó hatástól, hogy újra istenes életet tudjunk élni! Istenem Te tégy igazságot! Legyen Istenem, ahogy szeretnéd és jónak látod! Ámen!

 

 

 

IMÁDSÁG:

(Az imádságot is hangosan mond a felajánlás után. Még jobb, ha 1 miatyánk helyett, a teljes rózsafüzért végig imádkozod a felajánlásért.)

 

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!”

 

 

 

Ezzel szellemi szinten is erősíted országunkat s nemzetünket, hogy újra felvirágozhassunk. Az imádságot, vagy a rózsafüzért naponta többször is elmondhatod a felajánlással az elején!