fejlc

 

fejlcImdkozz

     

Témakörök - Sz. Kovács Péter
   Azt hiszem, ezt a kérdést rengetegen feltettük már üres óráinkban, vagy éppen a nagy gyalázatok óráiban, amikor azért éreztünk dühöt, mert a nemzeti identitásunkat próbálták megkérdőjelezni; felvetették ezt a kérdést nagy íróink és költőink, gondoljunk csak egy pillanatra Ady Endrére vagy Krúdy Gyulára…
A mély lélekben barangoló ember előbb-utóbb elérkezik ehhez a kérdéshez, különösen igaz ez a mai időkre, a jelen korban tapasztalható ezernyi impulzus közepette beérkező negatív érzések idejére.
   A válasz szubjektív volta teljességgel megkérdőjelezhetetlen, hiszen mindenkinek mást jelenthet a magyarsága, a nemzeti öntudata; ebben a kérdésben az objektivitás messzemenően illegitimmé válik. A nacionalizmus, mint gyarlóságnak beállított eszme, manapság nem élvez akkora népszerűséget, mint, mondjuk, száz esztendővel ezelőtt, akkor büszkén írtak és gondolkodtak magyarul, a magyar nyelv sokszínűsége, hihetetlenül kifejező ereje virágzott; akkoriban egészen mást jelentett valakinek magyarként élni, mint a XXI. században. Sokan elvetik a nacionalizmust, mondván, hogy a világban mindenki egyenlő, ma már nincs különbség a francia, az angol, a német, az orosz, és a magyar között, de ugyanolyan nép a brazil, az argentin, mint a kínai vagy a koreai; ezt mondják manapság, és én bizonyos fokig egyetértek azokkal, akik internacionalizmussal próbálnak felelni a nacionalizmusra. Nem kívánom a különböző népek érdemeit, rendeltetését kisebbíteni, csorbítani, elismerem a világ összes államát és annak polgárát, legyen bármerre ezen a bolygón. Azonban egy dolgot nem szabad elfelejteni!
   Minden egyes népnek, nemzetnek külön rendeltetése van a Földön, mindnek más-más dolga van, ezért kifejezetten káros összemosni internacionalista eszmékkel a különböző, egymástól teljesen eltérő nemzeteket. Elsősorban, ahogy megvizsgáljuk a Föld lakosságát, azt láthatjuk, hogy emberek lakják, de ha lejjebb ásunk ebben a közösségben, mindjárt világosan kiviláglik, hogy különböző népek és nemzetek lakják a bolygót, más-más nyelveket beszélve, más kultúrákkal rendelkezve, teljesen mások a szokásaik, a jogrendszerük, az állami berendezkedéseik. Ezt nevezhetjük sokszínűségnek, a nemzetek és berendezkedéseik széles spektrumának. Rendkívül károsnak tartanék egy olyan szervezetet, amely mindezt egy kalap alá kívánná vonni, hogy a hatalom egy csoport kezében összpontosuljon, ráerőszakolva olyan különböző nemzetekre olyan törvényeket, amelyek az egyiknek megfelel, a másiknak semmilyen formában sem. Egy idő után, méghozzá nagyon rövid idő múltán súrlódásokhoz, szakadásokhoz vezetne ez, és az úgynevezett világuralom csúfos vereséget szenvedne.
   A nacionalizmus nem egyéb, mint az egyén büszkeségének kifejezése, hogy egy adott nemzet tagja, szerves része, hogy megbecsüli és szereti a hagyományokat, országa történelmét; büszkén megy el a nemzeti ünnepekre, és a különböző himnuszok alatt még a könnye is kicsordul. Büszkeség, és nem vakon hirdetett soviniszta eszmerendszer, amelynek eredményeképpen mindenki másnál feljebbvalónak tekint magára egy-egy nemzet szülötte. Én, személy szerint, minden népnél jobban szeretem a magyarságot, de semmiképpen sem soviniszta módon, és hiába próbálják rám sütni a kirekesztő bélyeget, már csak mérhetetlen unalmat érzek.
   Ha a fentebb leírt elméletet elfogadjuk, akkor máris megvan egyfajta válasz a kérdésre: Mit ér az ember, ha magyar? Egy Nemzet része, amelynek rendeltetése van, rendelkezik otthonnal, Hazával, egy olyan történelemmel, amely rendkívül színes és bőséges; ez a Nemzet olyan alkotókat adott a világnak, akikért nyugodtan csodálhatnak minket az egész világon. Minden ember annyit ér, amennyit tesz, nem többet, nem kevesebbet; sohasem a szavak számítanak, hanem a tettek, ezért figyeljük meg jól a környezetünket, és máris láthatóvá válik, ki az igaz ember, ki az, aki valóban magyar. Magyarként bármely másik néppel azonos az értékünk, egykoron Széchenyi István azt írta, nem vagyunk különbek egyik nemzetnél sem, de alávalóbbak sem! Mások vagyunk, a nyelvünk olyan egyedi, hogy komoly szakemberek foglalkoznak a mai napig azzal, honnan is ered valójában a magyar nyelv, merthogy nem vagyunk rokonságban a finn nyelvvel, az teljesen bizonyos.
   Gyakran felteszem magamban ezt a kérdést, hogy vajon mennyit érünk, mi magyarok; vajon hol mérik az értékeinket; talán van valahol egy óriási mérleg, ahol az egyik serpenyőben mi vagyunk; és a másikban kik vannak? Népeket és nemzeteket összehasonlítani merő dőreség, ostobaság, azt is írhatnám, nagyon nagy luxus, mivel közös nevezőt úgysem fog találni senki, legfeljebb annyit, hogy emberek alkotják. Manapság erőltetik szerte a világban, hogy nincsenek nemzetek, csak emberek vannak; no de kérem, ha bemegyünk a zöldségeshez, akkor gyümölcsöt kérünk? Kérek egy kiló gyümölcsöt! Rendben van, de van alma, körte, dinnye, banán, narancs… Nem, kérem, gyümölcsöt kérek!
   Rendkívül fontos, hogy emberek legyünk, ez tény, hiszek az emberi értékekben, a lélek halhatatlanságában, és hiszem, hogy a Jóisten teremtett mindannyiunkat, más-más célokkal persze, és éppen itt rejlik az egész életnek a kulcsa, hogy nem véletlenül születünk oda, ahova, és nem véletlenül vannak ma a világon magyarok, németek, dánok, üzbégek, kínaiak stb…
   Krúdy egykoron így írt a történelemről és megtisztulásról: „Meg kell tiltani a régi világ betűpálinkásainak, hogy kalendáriumot, gazságot, agyvelő-rontást áruljanak. Régen fel kellett volna akasztani a ponyvanaptárak kiadóit. Az új emberi szellemben nemes és szép könyveket, hazugságmentes történelmet kell még ma íratni a népnek.”
   Magyarnak lenni annyit jelent, mint az Igazságot, a Valóságot keresni, amely nélkül ember nem létezhet!
   Hiszem, hogy magyarként érek annyit, mint bárki más, akár a Föld túlsó felén éljen, és azt is hiszem, hogy egy történelmi vonulat részese vagyok, hogy egy vagyok Árpáddal, Bethlen Gáborral, és Wass Alberttel, egy a múltunk, egy a nemzetünk, egy a jelenünk, és egy a jövőnk. Árpád több mint ezer esztendővel ezelőtt azon munkálkodott, hogy ma egységben éljünk, nem ő tehet arról, hogy ez nem következett be, arról sem ő tehet, hogy érkeztek utána aljas gazemberek, akik elherdálták az örökséget; néha azonban megcsillant egy-egy gyöngyszem a történelem fekete kanálisában, nagyot alkotva, valamit adva az utókornak: nagy műveket, bölcs mondásokat, vagy csak büszkeséget, de adtak valamit azok az emberek. 
   Ma arról van szó, hogy az ember merjen magyar lenni, merje magáévá tenni ezt a kegyetlenül kemény sorsfeladatot, vállaljuk a magyarság sorsát, mert nem véletlenül pottyantunk éppen ide, a Kárpát-medencébe; azért vagyunk itt, hogy büszkék lehessünk őseinkre, és hogy úgy cselekedjünk, hogy utódaink ránk lehessenek büszkék…
 
                                                                                    Sz. Kovács Péter

Te is világosítsd fel a többi embert!
 

Hozzászólások  

 
0 # Tempevölgyi Todor 2016-12-15 10:26
3013Kik a Kárpátok gödrét ma lakják!

Őket már, nem lovak hozták!
Maguk jöttek, gyalog egykoron
Mezítláb, vagy bocskoron!
Paplakba, hivatalba beültek,
Maradék magyarok menekültek!
Megint nyugatra, útnak indultak!
Nyilaik, lovaik, már nem voltak!
Igaz, vissza se igyekeztek!
Hont, a hazába nem leltek!
Elolvadtak, népi kohóba.
Amerikát keresve, távolba!
A prérin leltek, maguknak földet,
Pusztájukról elűzöttek!
A másvilág megadta nékik,
Miért is, ma se értik?
Mit az óhaza nem adott,
Se életet, se sírhantot!
Nyelvét is, hamar elfelejti.
Nem volt, igaz hazája néki!
Otthonába, mind beültek,
Máshonnan menekültek!
Néki kellett innen elmenni,
Ha meg akar, maradni, élni!
2015-05-21

Őszi földön,

Mint, őszi földön, hullott dió
Hazád földjén, mindenütt sidó!
Szamárlétrán, kapaszkodott lopótök,
Nagy néha valamit néked is lök!
Kövér, nagy hefti, és aszott,
Veled jól elbánt, kibasuott
A behurcolt faj, szapora
Magyar élet, már soha
Nem lesz neked élhető
Anyafölded éltető!
Rajtad aranka gyom!
Elszív, és agyon nyom!
2015-12-15

Új ország!

Új, szép ország a Magyarel,
Honnan minden magyar el
Fejvesztve menekül!
Sürgősen! Ész nélkül!
Oly jó a zsidó éden.
Hol őslakosnak régen!
Jobbágy sora van!
Testi, lelki nyomorban!
„Bújik az üldözött barlangjában!
Nem lelé, sorsát a hazában!”
Jobb sors, csak arra vár!
Ki előtt a nyitott határ
Menekülésre ösztönöz!
Ő első lesz futók közt!

Helyzetkép Magyarországról

A háborúkat elvesztettük
- a forradalmak elbuktak –
Elveszett az életkedvünk
Sokszorosan megalázottak

Országunkat széjjeltépték
Magunk nevelte farkasok
S előírják, hogy szeressék
Szomszédjaik a magyarok

Mert testvér a román, mongol
Barát a cseh, szlovák, török
Ellenség az ki mást gondol
A hülyeség végzete örök

Van-e nagyobb oly bolondnál
- és akkorát vétet –
- Ki Erdélyt ment vívni a Donnál
- Mert jóakarónk nekünk a német.

Utána jött a gazdaváltás
Mint kiderült a kisebb rossz
(csinadrattás szabadulás)
Mai gazdánk az orosz

Fordultunk hát nyugatról keletre
Bár megcsikordult a szélkakas
Nem segített senki se
A tank iránya lett a jó, az igaz
86.07.26.



Képtelen történelem

Jó Balassi Bálint így bíztatja társát,
Éljen a török-magyar barátság 86.11.29.


A királyokat elűzték, mert királynak született
Uralkodó az óta, mázoló, postarabló is lehet.
Helytartónak meg csak az jó,
Aljasok közt legaljasabb áruló. 86.09.30.

Szemtorna baromsága mért kell!
Válasz | Válasz idézettel | Idézet
 
 
0 # Tempevölgyi Todor 2016-12-15 10:30
Akinek 1 keze működik, kizáró ok?
Ady Endre: Éles szemmel

A világ az izmos butáké,
Kik hangulatban, hitben élnek,
A magamfajta nyomorékok
Csak vizsgálódnak, és henyélnek,
Annyi édes, színes hazugság
Környékezi szegény szívünket,
Miért nem vagyunk hivő buták mind,
Éles szemmel vajon ki büntet,
Nyomorékokat, bennünket?

A világ az izmos butáké,
Kik abban a hitben élnek,
Ők eszes, okos lények
Elfelejték a gondolkodást mára
Járnak mindenféle iskolába,
Szert téve sokféle ostobaságra!
Előveszik a betáplált kódot
Sok eszetlen, ócska, lomot.
Mit más néki rég tanított!
Fejébe észnek nincs helye!
Hülyeséggel van tele
Nem is eszi észre!
Emlékezetre nincs gondja!
Tahófonba memória
Az őtet mindig eligazítja!
Árnyékszéken támad szüksége
Nincs néki semmi egyébre
Feje se való más egyébbre!

Szemeem ne trnáztasd majom
Válasz | Válasz idézettel | Idézet
 

Hírlevél

A nemzettel kapcsolatos fontos témákban fogunk értesíteni!

Szavazás

TE használod az életedben a Boldogság Videó tudását? https://youtu.be/88P3kWNTVYc
 

kvesd_az_oldalt

Te is Segíts Hazádnak!

 

Ajánld fel imádságodat Istennek nemzetünkért s hazánkért, majd pedig hangosan imádkozd el a Miatyánkat a következők szerint:

 

 

FELAJÁNLÁS:

(Hangosan tedd meg a felajánlást az imádság előtt, hogy miért is imádkozol)

 

Kedves Istenem! Felajánlom ezen imádságaimat azért, hogy a Te akaratod teljesedjen ki a magyarság és Magyarország létére, munkásságára, tevékenységére, általunk kiváltott hatásokra, cselekedetekre a múltban, a jelenben és a jövőben is. Kedves Istenem segítsd meg Magyarországot s a magyarságot! A magyar gazdaság legyen magyar kézben, istenes magyar vezetők legyenek a vezetésben, Nagymagyarország legyen újra egységben, béke s boldogság legyen minden részen! Valamint tisztíts meg bennünket Istenem minden rossztól, ártó hatástól, hogy újra istenes életet tudjunk élni! Istenem Te tégy igazságot! Legyen Istenem, ahogy szeretnéd és jónak látod! Ámen!

 

 

 

IMÁDSÁG:

(Az imádságot is hangosan mond a felajánlás után. Még jobb, ha 1 miatyánk helyett, a teljes rózsafüzért végig imádkozod a felajánlásért.)

 

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!”

 

 

 

Ezzel szellemi szinten is erősíted országunkat s nemzetünket, hogy újra felvirágozhassunk. Az imádságot, vagy a rózsafüzért naponta többször is elmondhatod a felajánlással az elején!