fejlc

 

fejlcImdkozz

     

Témakörök - Sz. Kovács Péter
Ahogy hallgatom Csajkovszkij csodálatos zeneműveit, átjár a Teljesség, egyszeriben tökéletes nyugalmat, telített érzéseket érzek, semmiféle hiányérzet nem sanyargat. Ajánlom figyelmébe mindenkinek e nagyszerű zeneszerző műveit, érdemes őket hallgatni, gyakran is. Nincsenek felesleges dallamok sehol, telített az egész zenei élmény, a hangok varázslatos világokat kapcsolnak össze, tökéletes az egész, egyben, ezért magában hordozza a halhatatlanságot. Csajkovszkij zenéje időtlen, mint a nagy művészi alkotások általában, legyen szó festményről, szoborról, irodalmi műről; pontosan azért időtlen, már bármikor meghallgatja az ember, mindig felfedez benne valami újat, mindig érik a hallgatót teljesen új érzések, és minden egyes alkalommal szétárad benne a Teljesség.
Csajkovszkij után meghallgatom valamelyik kedvenc rock zenekarom egyik dalát, mondjuk, egy ACDC számot, vagy az Edda művek valamelyik slágerét, mindjárt sekélyességet érzek, mert a magasságból leszállva, ahol önmagammal találkoztam, egyszerre a földi semmiben találom magam, ahol a legjobbaknak kikiáltott művészek is hiányos alkotásokat produkálnak. Csajkovszkij a XIX. század közepén, végén alkotott, a fentebb említett zenekarok jó száz esztendővel később. Látványos a két kor közötti szakadék, mintha a tökéletesség szándékos erőszakoltsággal széttört vagy megtört volna, és a parányi darabokból különféle alkotások kerültek volna ki, amelyek csak elvétve, és csak haloványan csatlakoznak az Egészhez.
Ismétlem: ez bármelyik művészetre levetíthető, tulajdonképpen az emberi társadalom életére is.
Alig néhány évszázad alatt teljes egészében kifordult magából az emberiség, izmusokat, eszméket hozott létre, amelyek mentén aztán kiirtottak népcsoportokat, felszabdalták az erkölcsöt, újfajta politikát hoztak létre, amely teljes egészében emberiségellenes, különböző devianciákat emeltek a normalitás szintje fölé, ám ezzel még nem ért véget az emberi dőreség, továbbgyűrűzött a züllés, és néhány évtizede ott tartunk, hogy – elvileg – tisztességes szülők (apuka és anyuka!) bármikor meggyilkolhatnak az anyaméhben egy magzatot, mert az nemkívánatos, előre megfontolt szándékkal megvitathatják, hogyan, mi módon kezelik a kényesség vált kérdést, hogy az anyuka állapotos lett… Az asszonyállat szó pontos meghatározás, amelytől semmiféle módon nem tértek el őseink! Az állat szó az asszony után valójában állapotot jelent, tehát nyugodt szívvel írhatnánk, hogy asszonyállapot, és akkor máris láthatóvá válik, hogy ez nagyon nem az asszonyok degradálását jelenti, hanem éppen felmagasztalását. Nem beszél a múlt lányállatról, illetve nőállatról, férfiállatról is csak az elpornósodott világban gügyögnek, amikor az állati ösztönöktől habzó szájú férfi – leegyszerűsítve – megerőszakolja a szikékkel, kezelésekkel, koplalással kifaragott, tökéletesnek titulált nőt. Tehát: az asszonyállapot maga megelőlegezi, hogy ideális esetben csak a házasságban, férjjel rendelkező asszony lehet állapotos (nem terhes!), egy olyan nő, aki megtalálta élete párját, és már jó esetben saját otthonnal rendelkezik. Ezzel szemben mit tapasztalunk ma? Szexuális szabadságot az egész világon, szabadon közösülhet bárki bárkivel, akár saját nemével, sőt egy állattal is, és mindez felmagasztaltatik, az egyenlőség csalóka, hazug ábrándjával szuszakolják rá a normalitásban élőkre, hogy ez igenis természetes, egy nő akár hágathatja magát lóval is… A házasság kiüresedett intézménnyé vált, mert a rohanó életben botorkáló ember nem képes kiteljesedni a párja mellett, a fizetések alacsonyan tartása szándékosan szétszabdalja a családokat, ezért az anyuka is munkába áll, lehetőleg minél hamarabb, így aztán a gyerek bölcsödébe, óvodába, majd iskolába kerül, ahol sok esetben lelketlen emberek próbálják megtörni szabadság utáni vágyát, miközben felesleges tudományokat tömnek a kicsike fejekbe!
Kiválóan van ez a rendszer megkomponálva – ismerjük el!
Egyrészt kívülről támad, mint egy masszívan felépített hadsereg, közelít, ugyanakkor rengeteg kémmel és szabotőrrel dolgozik, és azok bentről nyirbálják az egészséges élet egészét; egy ilyen csatában nagyon nehéz harcolni, mert egyszerre több oldalról érkezik a támadás, és az iránya kintről befelé, és bentről kifelé; ez a valódi felmorzsoló taktika. Így működik a liberális világnézet, amely a szabadság, az egyenlőség, a testvériség jelszavait okádja vég nélkül, erőteljesen hat az érzelmekre, nézzük csak meg a reklámokat, a filmeket; hat az érzelmekre, mert az értelemre nem hathat, hiszen az ingoványos terület, meg aztán – sajnos – az emberiség túlnyomó többsége nem rendelkezik értelemmel. Úgy formálja át a gondolkodást, a közízlést, az ítélőképességet, hogy az egyén nincs is ennek tudatában, tisztelet a kivételnek.
A különböző művészeti ágak már rég a züllés útjára léptek, ebben segítségére volt a filmipar, amely egykoron művészetnek indult, majd hamarosan dőre propagandát harsogtak a különféle filmek történetein keresztül. Az irodalom kiüresedett, olcsó szövegregények érthetetlen útvesztőin keresztül ballagnak a tehetségtelen írók, hogy célba ne érjenek ebben az életben; egyesek megtették szellemi atyjuknak a pesszimizmust, a nihilizmust, és a szétforgácsolt társadalom apróbb, majd lassacskán egyre nagyobb kortyokban kapta meg a keserű mérget. Olvasás közben az ember tudatalattija nyílik meg, így aztán képes az olvasó akaratlanul is befogadni mindenféle dőre izmust, erkölcs- és lélekficamító sugallatot. Pontosan így működnek a filmek is: a kikapcsolt elme nem figyel az érzelmekre ható képsorokra, ezért a tudatlan ember könnyűszerrel magába habzsolja a fertő csicsás, giccses parádéját, és ehhez Hollywood még hatalmas pénzeket költ az elérhetetlen magasságokból lecsorgó látványosságra, hogy a fiatalabb nemzedékeket magába szippanthassa.
Nézzük meg alaposan, milyen címszavakat lehetne összeszedni a mai irodalmi és filmipari alkotásokból!
Homoszexualitás, züllött, széthullott családok, alkoholizmus, depresszió, erkölcstelen vonaglások, túlfűtött, a végtelenségig fokozott erotika, amely nem ritkán a pornó határát súrolja, egyes alkotások egyenlőségről zajonganak, így megjelennek a fekete jófiúk, a csábos néger, kínai kisasszonyok, akik mindig elcsábítják, megvásárolják a fehér főhőst… Hangsúlyozom: nézzük, olvassuk, értsük meg ezeket a szavakat! Egyik sem bír pozitív tartalommal, noha elég sokan felkaphatják a fejüket az egyenlőség szóra. Természetesen, ez egy szép szó, maga a jelentése is gyönyörű, csakhogy a mai művészeti életet alakító emberek nem ismerik semmilyen értelemben, pusztán azért használják, mert az egyszerű emberek rögtön arra fordulnak, ha meghallják, ezért a mai divatrángások okozói nyakon öntik a propagandaanyagot egyenlőséggel, szegény nyomorgókból milliomosokká előlépő alakokkal, és úton-útfélen a lehetőségek és egyenlőségek tárházának kapuját nyitogatják, noha kapu sincs… Az egyenlőség nem létezik!
Mit is várhatnánk egy olyan társadalomtól, amelyik fenntartások nélkül magába zabálja a kultúra gyalázását, az erkölcstelenséget, és pusztán a pénzért elveti magától Istenét?
A folyamatos dekadenciát az ember fejlődésnek nevezi, az elsötétedést felvilágosodásnak; innen már csak egy macskaugrás az, amikor a jót felváltja a kérlelhetetlen rossz… Elismerem, a hanyatlás nem a legjobb szó az elmúlt évszázadok jellemzésének, jobb lenne a romlás szót használni, vagy esetleg az elavulást, mert az emberi társadalom egészét érintő életvitel végérvényesen elavult.
A probléma nem ott van, hogy az ember nem éri el a Teljességet, hanem ott, hogy soha nem is keresi, mintha a Teljesség mint egyetlen igazság, érthetetlen lenne, utálatos, botrányos, olyan valami, amivel az ember nem tud semmit kezdeni, mert nem idomítható, változtatható, az csak van, pontosan úgy, mint az égbolt. Megfigyeltem beszélgetések alkalmával, hogy amint valaki találkozik a kikezdhetetlen igazság egy-egy szeletével, feszengővé válik, mégpedig azért, mert szürke, konvenciókkal megkötött életvitelébe nem transzformálható le az igazság; a beszélgetések alapján azt szűrtem le, hogy az emberek szívesebben megmaradnak eredeti, megszokott életüknél, ahelyett, hogy akár egy fikarcnyit is változtatnának, egyrészt kényelemből, másrészt azért, mert az önámítás túlságosan erősen beleivódott a hétköznapokba, és a megfagyott, unalmassá hidegült életet nem szívesen olvasztja fel senki. A munkától rettegnek és ódzkodnak, ezért szívesebben legyintenek egyet, mondván: már nem tehetnek semmit, holott minden erejük és képességük megvan, hogy visszatérjenek a normalitásba.
Beszélgettem már olvasó és nem olvasó emberekkel. Azt kell mondanom, hogy a nem olvasó emberek lényegesen merevebbek, mint azok, akik rendszeresen, kíváncsiságból, szerelemből olvasnak, és egész könyvtárat tartanak otthon. A nem olvasók földhöz ragadtabbak, mondom ezt anélkül, hogy bárkit is megítélnék, hiszen nem kenyerem az emberek elítélése. Az olvasók többsége úgy olvas, hogy soha nem érti meg a szövegek valós értelmét, átszalad a mondatok és bekezdések gazdag kincsein, anélkül, hogy akár egyetlen pillanatig is elidőzne egy-egy drágakőnél, aranyrögnél. Az emberi beszéd szerepét vették át a könyvek, az írott szó szentsége felemelkedett, hogy tökéletes képeket közvetítsen a halandók felé oly nagy művészeken keresztül, mint amilyen Hrabal vagy Faulkner volt, de ide lehetne sorolni Wass Albertet is, vagy akár Hamvas Bélát.
Hrabalnak manapság nagy divatja van, születésének századik évfordulóján humoristák, írók, művészemberek nyilatkoztak egy-egy percben a cseh kicsi emberkéről, és nem győztem kapkodni a fejem, mennyire félreértelmezik ezt a végtelenül egyszerű és teljes életművet. Faulknernek nincs divatja, őt mostanában nem kapják fel, de ezen nem is kell csodálkozni, még azoknak is komoly fejtörést okoz egy-egy Faulkner-regény, akik rutinos, éles szemmel olvasó olvasók, gondoljuk el, hogyan olvasnák azok, akik olcsó ponyvákat és szerelmes förtelmeket öblögetnek magukba…
Nem egy regény született már a világirodalomban, amelyek képesek lennének utat mutatni a kereső embereknek, akik valóban keresnek, azért kutakodnak, hogy teljesebbé, fenségesebbé tegyék önnön életüket, s ezáltal büszke, valós lenyomatot hagyhassanak a társadalomban. A mai modern ember nem hagy nyomot, csak pusztít! Felmorzsolja a hitet, a vallást, egyáltalán a hagyományt, s az elpusztított területeket betölti liberális elgondolásokkal, nemi identitászavarral, szabályok nélküli élettel, demokráciával, piacgazdasággal…!
Ha arra gondolok, hogy a mai emberek szívesen húznak magukra ilyen-olyan elveket, egyszerűen elborzadok, hirtelen fáradtnak érzem magam, ez a felismerés terelt idővel arra, hogy az elvek pontosan azért lettek létrehozva, hogy tehetségtelen, impotens emberek kihőzönghessék magukat az asztaloknál, adhassák-vehessék a gondolatokat, amelyeket soha – egyetlen pillanatig se! – nem gondoltak végig. Kitalálták valamikor valakik a demokráciát… Közben adtak a világnak egy adag kommunizmust, egy adag fasizmust, és ezek a kísérletek aztán begyűrűztek a jelenbe konok módon, félresöpörve a tisztességet, úgyhogy a mai véleményterroristák biztos kézzel nyúlnak a szocialista fegyverekhez, vagy ha úgy tetszik nekik, akkor kíméletlenül lecsapnak, ahogy tették egykoron a Gestapo emberei… Elveket ráncigálnak magukra az emberek, hogy ne kelljen szembenézni önmaguk elkorcsosult lelkivilágával…
A kiváló művészek eszmék nélkül adtak valamit a világnak, valami olyasmit, amelyet nem lehet elégszer magunkba inni; születtek regények, festmények, szobrok, zeneművek, olykor sikerült kiadni egy-egy kiváló filmet is, de ha velejéig lehatolunk a mai világból kiinduló évszázad eseményeibe, leginkább csak szemetet találunk. Én a családok mellett foglalok állást első- és másodsorban is. Ha családok nem lesznek ezen a kivénhedt sárgolyón, akkor az emberiség menthetetlenül elpusztul, mert akkor győzött a gonosz, a téboly, a kifordult gyomor, az erkölcstelenség.
A Francia szonáták egyik szonátájában írtam a nagyvárosokról, és az ottani fülsiketítő dübörgést szembeállítottam a vidék csendjével, tisztaságával, hogy érzékeltessem a szavak erejével, a magyar embernek hol kéne élnie, hol találhatja meg saját boldogulását. A liberális rombolás mindig a nagyvárosokból indult ki, a kávéházak és a kocsmák világában tudott gyökeret verni először mindenféle eszme, illúzióktól hazug irányzat, onnan aztán klubokba, színházakba csapott át a fertő, hogy a végén az egészet kabátzsebekben vigyék haza az egyszerű honpolgárok. Egy vidéki kiskocsmában nem marad meg igazán semmiféle förtelem, ott az egyszerű parasztok nagy hangzavarban nyelik a borokat, söröket, és óvakodnak mindenféle újdonságtól, ezért vaskalaposoknak nevezik őket, olykor bunkóknak, akik nem képesek a korral haladni.
Ahogy elnézem a mai világot, azt kell mondanom, egyetértek a parasztokkal, mert ami új, az törvényszerűen rossz…
Sok mindenen el lehet gondolkodni, akár a kertben állva, a kora őszi égboltot fürkészve, akár társaságban, nevető arcokat nézve, akár focimeccsen, amikor mindenki üvölt, ahogy csak bír, a nagyság mindenhol ott lehet, a tökéletes pillanat bárhol megszülethet, a szomorú az egészben az, hogy az emberek túlnyomó többsége nem foglalkozik ezzel, csak szeretné kizsigerelni a mában rejlő lehetőségeket, ezért úgy él, mintha nem lenne holnap, nem lenne jövő hét, és nem jönnének újabb és újabb esztendők, ez pedig több, mint felelőtlenség, ez emberi ostobaság, mert csak úgy lehet átélni a tökéletes pillanatot, hogy közben az ember teljes felelősségét a szájpadlásán érzi, a nyelvével ízleli, és tudja, hogy mindenféle döntésének valamiféle következménye van; ezt a kereső emberek igen hamar megtanulják, megérzik a bőrükön a vágások égő érzését, a tisztaságért kutakodás csodálatos villanyáramát, és nap mint nap letaglózza őket a társadalom nevetséges vonaglása, óbégatása, léha élete; nem a nagy bölcselők életével kell foglalkozni, hanem azokkal a csodákkal, amelyeket ők maguk vizsgálgattak, és azt kell elérni, amit ők akartak elérni életük során…
Nagyon erősen ajánlom mindenki figyelmébe Csajkovszkij csodálatos zenéjét! Szó szerint a Teljességet lehet megérezni a zenében, a lélek felemelkedik, az ember csupa jó és tiszta dologra kezd gondolni zenehallgatás közben. A világtól egyáltalán nem szégyen elvonulni, meg kell találni a lehető legcsendesebb helyet, és ott mindjárt Csajkovszkijra lehet váltani, hogy a csend helyett áldó Teljesség csordogáljon a fülön keresztül a lélekbe.
Ami van, az nem jó, és ha nem jó, akkor menthetetlenül rossz, romlott, züllött…
Az ember dőre, persze, ez igen mulatságos, tanulságos, szerethető, de csak az első egy-két percben, utána már fárasztó, végül pedig dühítő…

Te is világosítsd fel a többi embert!
 

Hírlevél

A nemzettel kapcsolatos fontos témákban fogunk értesíteni!

Szavazás

TE használod az életedben a Boldogság Videó tudását? https://youtu.be/88P3kWNTVYc
 

kvesd_az_oldalt

Te is Segíts Hazádnak!

 

Ajánld fel imádságodat Istennek nemzetünkért s hazánkért, majd pedig hangosan imádkozd el a Miatyánkat a következők szerint:

 

 

FELAJÁNLÁS:

(Hangosan tedd meg a felajánlást az imádság előtt, hogy miért is imádkozol)

 

Kedves Istenem! Felajánlom ezen imádságaimat azért, hogy a Te akaratod teljesedjen ki a magyarság és Magyarország létére, munkásságára, tevékenységére, általunk kiváltott hatásokra, cselekedetekre a múltban, a jelenben és a jövőben is. Kedves Istenem segítsd meg Magyarországot s a magyarságot! A magyar gazdaság legyen magyar kézben, istenes magyar vezetők legyenek a vezetésben, Nagymagyarország legyen újra egységben, béke s boldogság legyen minden részen! Valamint tisztíts meg bennünket Istenem minden rossztól, ártó hatástól, hogy újra istenes életet tudjunk élni! Istenem Te tégy igazságot! Legyen Istenem, ahogy szeretnéd és jónak látod! Ámen!

 

 

 

IMÁDSÁG:

(Az imádságot is hangosan mond a felajánlás után. Még jobb, ha 1 miatyánk helyett, a teljes rózsafüzért végig imádkozod a felajánlásért.)

 

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!”

 

 

 

Ezzel szellemi szinten is erősíted országunkat s nemzetünket, hogy újra felvirágozhassunk. Az imádságot, vagy a rózsafüzért naponta többször is elmondhatod a felajánlással az elején!