fejlc

 

fejlcImdkozz

     

Témakörök - Önellátás

A népi hagyományok közül a legfontosabb talán a kenyérsütés. Régen minden háznak megvolt a saját megszokott receptje, az asszonyok szombatonként megsütötték az egész hétre valót. Manapság az emberek csak bemennek a boltba és megveszik, de ez nem mindig működik.

Mi is így kerültünk kapcsolatba a kemencékkel. Hosszas keresgélés után rájöttünk, hogy a mesteremberek ajánlatai számunkra megfizethetetlenek, magunknak kell megoldani. Következett a kutatómunka. Szerencsénkre ez egybeesett Sabján Tibor: A búbos kemence című könyvének megjelenésével, ami megkönnyítette azt, hogy formába öntsük vágyainkat.

A mai adalékanyagokkal teletömött világban érdemes keresni a lehetőségeket arra, hogy egészséges ételeket tegyünk az asztalra. Ennek egyik legfontosabb eleme, ha a kenyeret magunk készítjük el. Ehhez ajánljuk, hogy aki teheti építsen kemencét! Nem nagy fáradság és anyagilag sem megterhelő. Megéri már akkor is, ha csak évente egyszer sütünk. Ehhez próbálunk segítséget nyújtani itt.

Legalkalmasabb a kültéri kemence, hiszen nyáron is használhatjuk anélkül, hogy a házat felfűtenénk a nagy melegben. Formáját tekintve mostanra a dongaboltozatos nyeregkemencét tartjuk a legmegfelelőbbnek egyrészt a Magas-Bakonyban ez volt az egyik legelterjedtebb, másrészt az egyik legkönnyebben megépíthető típus. Építőanyaga tégla és sár, amit pelyvával vagy szalmatörekkel és egy kis forgáccsal keverünk.Bátran belevághatunk az építésbe, hisz minden anyag újrahasznosítható, ha nem sikerülne a kemence.

Téglából a legalkalmasabb a múlt század elejéről való bontott tégla, a maiak közül szinte csak a devecseri és a mátraberecskei alkalmas. A legtöbb helyen megtalálható az a vályog, ami a kötőanyag alapja lehet, de a legtöbb falu közelében volt egy agyagfejtő, ahonnan a kályhatapasztáshoz vették a sarat. Egyszerű tesztekkel ellenőrizhető ennek minősége: 5 cm oldalhosszúságú próbakockát készítünk, ha megszáradva repedezett, akkor az agyag túl kövér, adni kell hozzá egy kis homokot, ha ujjal kaparva porlik, agyag kell bele - erre mi keramikus agyagot használunk - Amennyiben kemény és nem porlik, megtaláltuk a megfelelőt. A tapadás is fontos szempont a sár esetében. Ennek ellenőrzéseként egy marék tejfölnél sűrűbb anyagot teszünk egy téglára, majd belenyomunk egy másik téglát. Öt perc száradás után, ha a felsőt felemeljük és az alsó nem esik le, akkor jó a sár. A sarat legcélszerűbben egy műanyag fólián tudjuk megkeverni, taposás közben a sarkoknál emelve könnyen átforgatható az anyag. A “legbonyolultabb” része kemencénknek az ajtó, amit barkácsoló kedvűek maguk is elkészíthetnek, de egyszerűbb és szebb is lehet, ha ügyes kezű lakatost bízunk meg a feladattal, esetleg bontott kemenceajtót szerzünk be. A lényeg, hogy a zárszerkezet melegen is könnyedén nyitható legyen.

Miután elhatároztuk, hogy hol legyen, beszereztük az anyagokat, megépíthetjük a lábazati részt. Ez készülhet kőből, téglából, esetleg betonból is. Használhatunk normál habarcsot kötőanyagnak, esetleg szigetelhetjük is talajnedvesség ellen. A lábazat megszilárdulása után folytathatjuk kemencénket. A következő lépés a lábazaton belüli rész feltöltése földdel. Bármilyen sittes föld is megfelel, a lényeg, hogy jól tömörítsük. Következik két sor tégla körben, immár sárba rakva. Kis szikkadás után a tűztér alatti rész feltöltjük 12-15 cm vastagságban törött üveggel, ez szolgál majd hőtároló tömegként, hogy kenyerünk alulról is szépen megsüljön. Erre homokterítés, majd agyagréteg kerül 2-2 cm vastagságban. Újabb sor tégla következik az egész kemence felületére kötésben. Ezt sós agyaggal fugázzuk - a sótól az agyag keményebbre ég, tartósabb lesz a kemencénk -. Ügyelni kell ennél a rétegnél arra, hogy teljesen vízszintes legyen, hisz nem szeretnénk, ha a kenyerünk eldeformálódjon, a tepsiből kifolyjon a sok finomság.

Ezután a kémény és a hátfal következik. A kéménynél van nehezebb dolgunk, be kell helyeznünk az ajtót és az áthidalókat. Következő lépés a dongaboltozat elkészítése. Ehhez legegyszerűbb zsaluzatként homokmagot használunk. Ezt egyszerűen nedves homokból, mint a homokvárat építjük, majd sablonnal (pl. OSB lemezből) lehúzzuk formára. A boltozat egyszerű, arra kell ügyelni, hogy a téglák sugárirányban álljanak, valamint kötésben legyenek. A külső nagyobb résekbe cserépdarabokat, téglatörmeléket tegyünk. A boltozat elkészülte után ismét a kémény következik. Fokozatosan 10-10 cm-t szűkítünk jobb és baloldalt. Min. 60 cm-rel kell a donga fölé nyúlnia a kéménynek, de célszerű a 2.5 m-es magasság elérése. Egy nap száradás után ki lehet termelni a homokot. A belső felületet nedves ronggyal elsimítjuk, az esetlegesen hiányzó fugákat agyaggal kitömjük. Két hét lassú száradás után elkezdhetjük a felfűtést. Először egy héten keresztül minden nap egy maroknyi aprófával tüzelünk, majd egy nagy, másfél-két kosár fás végső felfűtés következik. Kész is! Kívülről tapaszthatjuk sárral, ez kevésbé időjárásálló, évente kell javítani, és kétszer meszelni, vagy vakolhatjuk sima mészhabarccsal, rabicolva. Megoldás lehet még a védőtető is, ekkor gondolnunk kell a füst szabad áramlására.

A kemence felépítése 4 ember 4 napi munkáját igényli ideális esetben (megfelelő időjárás,

biztosított alapanyagok). Ez csak a falazás, előtte meg kell lennie a betonalapnak és a lábazatnak

is, amelynek fala lehet téglából vagy akár betonból is, a belsejébe döngölt föld, kövek

kerülhetnek, a felső 12 cm-re pedig üvegtörmelék (kb. 2 talicskányi).

A kemencét - elkészülését követően - két heti száradás után lehet kiégetni, majd tapasztani a

külső falat, ekkor készülhet el a tető is. Ez újabb két napi munkája legalább 2 embernek.

Az építéshez szükséges anyagok

• Kb. 650 kis méretű, régi, bontott tégla

• 1,5 m3 jó minőségű, téglagyári agyag (minőségellenőrzés: napon szárított anyagkocka,

ha nem reped meg, jó az agyag)

• 2-3 zsák szalmatörek

• víz

• külső vas ajtó

• 50-60 db hódfarkú cserép törmeléke

• 2 db áthidaló szögvas (30x30 mm-es 60 cm hosszú) és 3db

samott-tégla vagy boltíves belső kemenceszájhoz 5 db samott tégla

• ½ m3 homok

• Min. 80x80 cm-s 5 cm vastag betonlap a kémény tetejére

• a tetőhöz 2db 3 méteres gerenda (10x10 cm)

Az építéshez szükséges eszközök

• 2 talicska

• 2x2 m-es mezőgazdasági vastag fólia (agyagtaposásához)

• 3-4 vödör

• 3x4 m-es fólia a kemence letakarásához

• 2 lapát

• Kis ásó a homokmag kiszedéséhez

• Kapa, ásó, gereblye

• Nagy lyukú rosta az agyag szitálásához

• Állvány

• Pallók (min. 2 db)

• Több rongy, szivacs

• Jó ha van: sarokcsiszoló gyémántkoronggal a téglák méretre vágásához

A kemence tetejének elkészítéséhez be kell még szerezni a szarufákat, tetőléceket és a cserepeket.

Ezek számát, méretét a kemence méretének ismeretében lehet meghatározni.

Tervrajzok a kemencéhez:

 R1 ::  R2 ::  R3 ::  R4 :: 

A kemenceépítés munkarészei képsorokban:

01 :: Az alapot deszkával tűztem ki így könnyebb kiásni nem szakad be a széle és pontosabb is 02 :: A zsaluzat tetejét a vízszintbe állítottam így csak bele kell lapátolni a betont és lehúzni a lényeg, hogy jól meglegyen támasztva különben szétnyomja a beton 03 :: A kész alap  04 :: Az első sor lerakása előtt GV-4 es szigetelőt és fekete fóliát terítettem alá

05 :: Mivel az alja malterba volt rakva így hamar száradt ezért a töltést is fokozatosan rakhattam bele 06 :: Elkészítettük a mintát és azonnal ki is próbáltuk a fatároló boltívén,később ugyan ezt a mintát használtuk a tűztér boltívéhez is 07 ::  08 :: 

09 ::  10 :: Jöhet a kb. 20 cm üveg 11 :: Az üveget előre összetörtem két fém kőműves dolgozóládában, így pontosan tudtam mérni a mennyiségét. A tüztér alá 20 cm üveg került ami 0,2 köbméter volt. 12 :: Az üveget 2cm homokkal takartam

13 :: A tűztér alját száradás után simára csiszoltam 14 :: Készül a tűztér 15 :: Egyszerre három sort tudtunk rakni a mintára 16 :: Mivel ez a rész már sárba van rakva lassabba száradt ezért addig az elejét csináltuk

17 :: Az első ajtónak csináltunk egy kisebb mintát 18 :: Egy fárasztó nap végén elégedetten fotóztam a művet 19 ::  20 :: A tűztér belülről. Az ajtó felé kovácsolt laposvas áthidaló került és sor samott tégla került

21 :: Egy újabb nap ami a kéménnyel kezdődött 22 :: A kemence végét is boltívre rakott téglasor zárja 23 ::  24 :: 

25 :: Párnapig hagytam száradni a sár miatt 26 ::  28 :: A külső vakolathoz műanyag hálót használtam

29 :: Rákerült a folyamihomokos vakolat 30 :: Most már csak ki kell szárítani és égetni 31 ::  32 :: 

33 :: Napokon át tüzelgettem benne először finoman 34 :: Később már bátrabban 35 :: égetés után kapott még egy LB knauf vizzáróvakolatot és egy festés ami falfix alapozó és fehér akropenta lábazat festékből állt. Ezzel próbáltam vízhatlanná tenni mivel H sikerül akkor nem teszek rá tetőt 36 :: 

37 ::  38 :: Közben beszereztem néhány hasznos holmit 39 :: És megtörténtek az első próba sütések ,próba csülök ,próba pogácsa stb 40 :: 

SÁRKEMENCE:

A magyar paraszti sármunka legmívesebb alkotásai közé számítjuk a különböző formájú sárkemencéket. Nem feladatunk, hogy a kemence múltjára és táji típusaira kitérjünk, inkább azt emeljük ki, hogy a századforduló táján sok parasztember értett a készítéséhez, a szegényebbje maga meg is csinálta. A legtöbben mégis specialistával {619.} készíttették, ugyanis a kemence a parasztháznak fontos, több évtizedig használatos tüzelő- és fűtőberendezése, a szoba hangsúlyos berendezési darabja – ezért nem volt mellékes, hogy milyen és mennyire tartós lesz.

Legtöbb leírással a boglya formájú alföldi sárkemencékről rendelkezünk. A DunaTisza közén századunk első évtizedeiben is alkalmazták az őskori agyagművességből ismert spirális technikát: polyvás sárból 40-60 cm hosszú, kar vastagságú hengereket formáltak, ezeket szalmába hengerítették, és ezekből rakták körkörösen haladva, a kemence falát. A szalmás agyaghengereket, gömölyéket kolbásznak vagy hurkának nevezték. A sárhurkát, illetve -kolbászt gyakran az asszonyok gyúrták, és a specialista verte a kemence falába, a nádváz mellé.

Gyakoribb volt a csömpölyegkemence, aminek fűzfaágakból vagy napraforgószárból készítettek vázat. A jól megmunkált sárból a kemencekészítő hosszúkás, 20-30 cm hosszú csömpölyegeket formált és erősen odanyomkodta a kemence vázához. A csömpölyegeket kötőre rakta.

A sárkemencéhez tiszta agyagot használtak, akár a tapasztáshoz, s aprópolyvát, ún. lángpolyvát kevertek bele, majd jól megdolgozták, akár az asszonyok a kenyértésztát. A kemence falát egy nap alatt, megszakítás nélkül kellett felrakni, mert különben meghasadt volna. Fontos volt a kemencefenék jó elkészítése. A leírt sárkemencék feneke alaposan ledöngölt agyag, amibe egyesek sót is tettek. Ezt verett kemencefenéknek mondották. Századunkban a kemence fenekét téglával rakják ki, s alá némelyek zúzott üveget is tettek. A verett kemencefenék hamarabb javításra szorult. Az elkészült kemencét két-három napos szikkadás után finom sárral besimították, és újabb két-három nap múlva lassú tűzzel kiégették. A kiégetést a specialista végezte vagy irányította, mivel egy hirtelen tüzelés egész munkáját tönkretehette volna. Égetés után a specialista bebújt a kemencébe, kitisztogatta a váz elporladt darabjait, kivette a tető vázát képező rossz kocsikerékráfot vagy abroncsot, majd kívülről még egyszer besimította a kemencét. Csongrádon a simítósárba két összemarék friss fahamut és fél marék sót gyúrtak, amitől a tapasztás kemény, tartós lett: „úgy pengett, mintha cserép volna” (Katona I. 1950). A jól rakott és kiégetett sárkemencét 30-40 évig is használhatják.

Hódmezővásárhelyen az 1890-es évektől, a falvakban egy-két évtizedes fáziskéséssel terjedt a cserépkemence, amelyet sárba rakott cserépdarabok alkotnak.

A kemence próbája a kenyér vagy valamilyen sütemény sütése volt. Az új kemencében sokfelé első ízben túrós lepényt, a szegényebbek krumplis pogácsát vagy málét sütöttek. A jó kemencerakó nemcsak tartós, jól sütő, de szemre is tetszetős sárkemencét készített. Alföld-szerte kedvelték az enyhén hasasodó, tetején kiszélesedő peremű banya-, más néven boglyakemencét, ám gyakori volt a csonkakúp és a fordított virágcserép alakú sárkemence is. A jó kemencerakónak híre, becsülete volt, sokfelé elhívták. A 19. század végén a kemencerakás a „kemencemesterek” kezén önálló mesterséggé vált, de nem tartozott az engedélyköteles iparok közé.

A tervezés a jurta építéséhez hasonlóan ez esetben is kikerülhetetlen volt. Abban biztosak voltunk, hogy a 2-3 éjszakás táborozás rövid lenne ahhoz, hogy téglákat vessünk, azok kiszáradjanak, majd abból építsük a kemencét, ezért készítettünk egy drótvázat, hogy megoldott legyen a száradás (kiégés) és a használat során a szerkezet önsúlyának biztos viselése.

A drótváz alapját 8 db Ø6-os betonvasból álló negyed-körív biztosította. Ezeket úgy helyeztük el, hogy egy félgömböt alkossanak. Az acéldrótok végét nem közvetlenül a puha altalajba szúrtuk, félve attól, hogy a súly hatására jobban beleszalad majd a talajba a váz, hanem rövid karócskákat készítettünk fából, melyek mindegyikébe egy-egy 6-os furatot helyeztünk el. Az acéldrót-ívek ebbe a talpba ültetve megnyugtató biztonságot sugalltak, bár erre - mint az később kiderült - semmi szükség nem volt. A drótvázat körkörösen kötöződróttal satbilizáltuk, és végül egyszerű rabitz-hálóval vontuk be, hogy a száradás során repedező sár mindenhol a helyén maradjon.
Az első alkalommal kéményt is építettünk, így egy hagyományos elsőkéményes kemence miniatürizált és jócskán leegyszerűsített változatát kaptuk. Sajnos a kémény túl inóstabil lett, így egy kötéllel - lehet, hogy csak saját lelki békénk megőrzése végett - kikötöttük egy fához, el ne dőljön egy sorsfordító pillanatban. A második kemencénket már jóval egyszerűbben, kémény nélkül készítettük, sőt tévőnk sem volt, így a kemence száját egy-egy nagyobb fadarabbal "zártuk" a sütéskor.
A sár készítéséhez egy ásót és egy vödröt használtunk. A kitermelt hordalékiszapot saját gödrében alaposan összetapostuk a helyben talált száraz falevelekkel és kisebb gallyakkal. A munkamenet egyik legfárasztóbb része volt, és veszélyekben sem szegény, hiszen a táborhely alapvetően egy horgászállás, ahol sajnos az elveszett, - rosszabb esetben - szétszórt horgok gyakran okoznak nem várt baleseteket a mezítlábas üzem során.
Az építés másik izzasztó művelete a sarazás volt. A drótvázat kétoldalról tapasztottuk, alaposan belegyúrva a sarat a váz drótozatába.
A képen látható elsőkéményes kemence kéménye földbe vert karókon állt, szintén drótvázas merevítéssel készült kürtővel.
Első alkalommal készítettünk belső és külső tévőt is, ez utóbbit azért, hogy a szárítás, ill. a felfűtés hatékonyabb legyen, míg a  belső tévőt a sütésnél használtuk.
Talán nem szükséges részleteznem, mekkora élmény volt, mikor elkezdett füstölni az építmény. A vizes sár néhány percen belül gőzfelhőbe burkolózott, pár óra múlva pedig majdnem teljesen kiégett. A fal vastagsága az alsó részeken 6-8 cm volt, míg a kupolában az önsúly minimalizálása végett 3-4 cm-nél nem mertük vastagabbra tapasztani. Több helyen így is levált a belső tapasztás, mely különösebb gondot nem okozott.
Csülköt, kenyeret és kalácsot sütöttünk, újdonsült táborlakónk gyomrában. A kenyér úttörőként tesztelte a berendezést. A nagy hő miatt, melynek oka a belső tévő, és a benthagyott parázs egyaránt lehetett, a kenyérre egy kb. 1 cm-es vastagságban bronzos színekben csillógó kokszréteg égett. Az első ijedtség után egy kés fokával szépen lebontottuk a nem tervezett "vakolatot", miután kiderült, a feketeség alatt mennyei ízú kenyér a jutalom. A kaláccsal és a csülökkel már nagyobb rutin mellett nem volt semmi probléma. A képek magukért beszélnek:
A kemencét - értelem szerűen - ott hagytuk helyben, mondván jönnek utánunk mások is, akik használhatják majd. Évek teltek el, biztosak voltunk benne, hogy az áradások idején víz alá kerülő táborhelyen nem marad semmi kis építményünkből, ám évekkel később ugyanott megtaláltuk a víz által tisztára mosott drótvázat, melyet alapul használva megépíthettük második, ezúttal kémény nélküli kemencénket is. A kémény szerepét ezúttal a kemence hátsó falán még a száradás előtt mélyített kisebb lyukak látták el. A gasztronómiai élménybomba ezúttal is "szedte áldozatait".
  
  
 
 
 Bárhol is járunk,rögtönzött sütési módszert is alkalmazhatunk.Ehhez a technikához,nem kell semmi más,csak egy ásó,és néhány tégla,vagy kő!
 
GÖDÖRBEN SÜTÉS:
 
Az összes extrém sütési-főzési praktika közül eddig talán a legelrugaszkodottabb - de kétség kívül tökéletesen működő módszer - a gödörben sütés volt. Ezt először 2007. januárjában első jurtás kalandunk alkalmával próbáltuk ki.
Elsőként egy négyzet alapú gödröt ástunk. Oldalhosszúsága 50-60 cm, mélysége 35-40 cm volt. Téglákat hevítettünk, parazsat készítettünk, majd a parázs egy részét a gödör aljába tettük.
A teljességhez hozzátartozik, hogy a tüzet a gödörben is megrakhattuk volna, hogy miért nem így jártunk el, csak mostanában merült fel bennem kérdésként...

 
   

Rátettünk néhány felforrósított téglát a parázsra. Az előre bepácolt bőrös sertéscombot a szeletelt zöldséggel együtt alufóliába tekertük, majd egy drótból e célra készített kosárban a téglákra helyeztük. Oldalra, illetve a csomag tetejére tettük a többi téglát, majd a réseket a maradék parázzsal töltöttük ki. Ezután földdel takartuk be a "sütőt".


A kihantolás izgalmánál csak az ízek voltak mámorítóbbak...





Forrás: http://www.mnszentlaszlozaszloalj.info


Te is világosítsd fel a többi embert!
 

Hozzászólások  

 
+2 # Kamaras Laszlo 2013-09-09 08:28
Aldas, es bekesseg!

A tervrajzokra kattintva a Szent Laszlo honlapja nyilik meg, mely oldalon kozolve vagyon, hogy a kereset link nem elerheto!
Lehet ezen a teren valamit javitani, mert szeretnem megepiteni a kemencet!

Udvozlettel,
Laszlo
Válasz | Válasz idézettel | Idézet
 
 
+3 # Fénybenjáró 2013-09-09 19:14
Szia!

Keress rá erre google-ban: kemenceépítés tervrajz

Kidobja majd a tervrajzot. Az Szent Lálszó oldalon esetleg letöltve a képeket egyéb apró részleteket nagyítással talán ki tudsz majd nézni.

Vagy esetleg keresgélj még a neten, hogy ez a kemence építős cikk más lapon nincs-e fent még képekkel együtt.

Ajánlanám, hogy a kemenceépítés során csinálj a búbjába egy hőcsapdát, ahol a meleg levegő meg tud rekedni, így majd kevesebb fával nagyobb hatásfokot tudsz majd elérni.

Mint például itt: http://www.otthonmelege.hu/images/kemence_mukodese.jpg
Válasz | Válasz idézettel | Idézet
 

Hírlevél

A nemzettel kapcsolatos fontos témákban fogunk értesíteni!

Szavazás

TE használod az életedben a Boldogság Videó tudását? https://youtu.be/88P3kWNTVYc
 

kvesd_az_oldalt

Te is Segíts Hazádnak!

 

Ajánld fel imádságodat Istennek nemzetünkért s hazánkért, majd pedig hangosan imádkozd el a Miatyánkat a következők szerint:

 

 

FELAJÁNLÁS:

(Hangosan tedd meg a felajánlást az imádság előtt, hogy miért is imádkozol)

 

Kedves Istenem! Felajánlom ezen imádságaimat azért, hogy a Te akaratod teljesedjen ki a magyarság és Magyarország létére, munkásságára, tevékenységére, általunk kiváltott hatásokra, cselekedetekre a múltban, a jelenben és a jövőben is. Kedves Istenem segítsd meg Magyarországot s a magyarságot! A magyar gazdaság legyen magyar kézben, istenes magyar vezetők legyenek a vezetésben, Nagymagyarország legyen újra egységben, béke s boldogság legyen minden részen! Valamint tisztíts meg bennünket Istenem minden rossztól, ártó hatástól, hogy újra istenes életet tudjunk élni! Istenem Te tégy igazságot! Legyen Istenem, ahogy szeretnéd és jónak látod! Ámen!

 

 

 

IMÁDSÁG:

(Az imádságot is hangosan mond a felajánlás után. Még jobb, ha 1 miatyánk helyett, a teljes rózsafüzért végig imádkozod a felajánlásért.)

 

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!”

 

 

 

Ezzel szellemi szinten is erősíted országunkat s nemzetünket, hogy újra felvirágozhassunk. Az imádságot, vagy a rózsafüzért naponta többször is elmondhatod a felajánlással az elején!