fejlc

 

fejlcImdkozz

     

Témakörök - Önellátás

Részlet John Mohawk: From first to last bite címmel, a Bioneers konferencián adott beszédéből.

Kolumbusz érkezése előtt az indián népek mind a saját földjükön éltek, ahol rengeteg fajta dologgal kerültek kapcsolatba: növényekkel, állatokkal, mikroklímákkal, kontinenseken átívelő különféle tájakkal és évszakokkal – elképesztően sokfajta dologgal. Az egy adott területen élő, egy nyelvet beszélő és módszereket használó népeknek folyamatosan döntéseket kellett hozniuk, mire fordítják energiájukat, hogyan fognak fennmaradni azon a területen. Több száz kultúra élt, több száz ilyen régióban és mindegyik más döntéseket hozott. De egyvalami közös volt bennük: néha több száz nemzedéken át ugyanazon állatok és növények társaságában éltek.

Amiben biztosak lehetünk, hogy sok időt töltöttek kísérletezéssel. Feltételezhetően több ezer éven át kísérleteztek. Ha eleget próbálkozol, előbb utóbb sikereket érsz el, nem igaz? Az orvosságok terén ijesztően sokféle döntést kellett meghozniuk. Mely növényt használják? A növény mely részét használják? Mikor szedjék le azt a növényt? Hogyan használják, lenyeljék, dörzsöljék, mit csináljanak vele? Egy adott betegség esetén több ezer növény és több tízezer növényi rész közül kellett választani – a borogatástól kezdve az elixíren át, a növény elfogyasztásáig.

Tudomásom szerint még senki sem talált olyan gyógynövényt, amit a területen élő őslakos népek ne ismertek és használtak volna. [...]

Ha azon töprengenek, hogy hány különféle ételt ehettek régen az indiánok, elárulom, hogy döbbenetesen sokféle zöldséget és gabonát fogyasztottak. Mai modern étrendünkhöz képest elképesztő az a változatosság, ahogyan étkeztek. Pedig az iskolában azt tanultuk, hogy a modern amerikai mezőgazdaság az emberiség történelmében, a valaha látott legnagyobb választékot biztosítja számunkra. Ez hatalmas hazugság.

Az igazság az, hogy 1491 előtt az indiánok egy olyan világban éltek, ahol egyrészről senki sem súgta a fülükbe, hogy mit és hogyan tegyenek, másrészről közösségeket alkottak. Egy olyan társadalomban éltek, melyben a tudás felhalmozása volt az öregek megbecsülésének egyik jelentős oka, ezért egy negyven év feletti személy számára igen bölcs ötletnek tűnt, hogy elkezdjen odafigyelni a dolgokra. Ha a kor előrehaladtával elkezdik majd tisztelni, birtokában kell lennie valamiféle értékes tudásnak, mellyel segítheti az emberek túlélését. Ezért az emberek ahogyan öregedtek, valójában mind inkább felelőssé váltak a csoport tudásának megőrzéséért. [...]

A törzsi közösségek néha negyven-ötven emberből álltak, néha pár százból, de olyan is előfordult, hogy két-három ezerből, de minden esetben maga a csoport volt felelős az életért és halálért. Attól a pillanattól kezdve, hogy egy gyermek megszületett, ők voltak felelősek érte. Nem csak az anyja, hanem az egész csoport. Attól a pillanattól kezdve, hogy megszületett, mindannyian figyeltek rá; általában amíg a gyerek még kicsi, a nők azok akik odafigyelnek, de ahogyan cseperedett, kiváltképp ha fiú, egy bizonyos pont után ezt a feladatot a férfiak vették át.

Tehát bármi történt is vele az élete során, az a szemük előtt történt. Amikor még kicsi volt, ha nem gyarapodott, ők észrevették. Ha etették valamivel és nem gyarapodott, ők észrevették. Ha valami mást adtak neki és gyarapodott, ők észrevették. Az életük során előforduló összes lehetőségnél választhattak; Az ösztönözte őket, hogy megfigyelték, mely ételek segítik az embereket a leginkább. És nem az, hogy mely ételek hoznak sok pénzt, hanem hogy mely ételeknek van a legjobb biológiai hatásuk, főként a fiatal és idős emberek számára.

Vagyis ez egy olyan társadalom volt, mely úgy gondolta, hogy az étel orvosság, bár ez számomra teljesen magától értetődő. Amikor egyszer kórházba kerültem, szó szerint a konyhából akartak megölni. Ők nyilvánvalóan nem hiszik azt, hogy az étel orvosság. Bármilyen gyógyszert is adnak, annak kedvező hatását az étellel semlegesítik. De hát ez az egészségügyi rendszer nem a gyógyításról szól, hanem a pénzről.

1491-ben a társadalom érdekelt volt abban, hogy megtalálja a létező legjobb étrendet. Egy adott dologból csak bizonyos mennyiséget tudtak megtermelni, így el kellett dönteniük, milyen kukoricát, milyen babot fognak termeszteni. Lényegében nagyon át kellett gondolniuk, hogy mire fordítják idejüket és energiájukat. Arányban kellett állnia azzal, amilyen előnyöket az élelem biztosított. És az egyetlen előny, ami érdekelte őket, az emberek egészsége. A gyerekeké, a felnőtteké és az időseké, de mindig az egészséget tartották a legfontosabbnak. [...]

Ez nem sokban különbözik attól, mint amit az állatok tesznek. Egy napon egy ló elcsatangolt a farmról, fél kilométert haladt egy sárga kukorica ültetvény mellett, hogy végül fehér kukoricára leljen. Ínyenc egy ló volt ez. Nem csupán kukoricát akart enni, hanem a legjobb kukoricát kereste. A lovak és a tehenek tudják mi a jó számukra. És mi is, ha odafigyelünk testünkre és ösztöneinkre.

De az emberek, legalábbis a civilizált egyének, mára képtelenekké váltak a megérzéseik követésére. Volt idő, amikor a törzsek képesek voltak erre, amikor a csoportok hosszú ideig éltek egy helyben, az élelemre orvosságként tekintettek és jelentős tudást halmoztak fel róluk. Az őslakosok bölcsessége az a tudás, amivel az emberek akkor rendelkeztek, amikor maguk feleltek a saját túlélésükért és amit megőriztek nemzedékről nemzedékre.

Szeretném felhívni a figyelmet egy könyvre, ami nagyon érdekes és érdemes elolvasniuk. Weston Price élelemről és a degeneratív betegségekről szóló könyve. Ő egy fogorvos volt, aki a 30-as években alkotott. Amikor őslakosok között járt, észrevette, hogy szinte mindannyiuknak jó állapotban voltak a fogaik és ez nagyon meglepte. Azt feltételezte, hogy a primitív őslakosoknak, akik nem járnak fogorvoshoz, biztosan nem lehetnek jók a fogaik. De kiderült, hogy a gazdagoknak, akik fogorvoshoz járnak rosszak a fogaik, míg a primitív őslakosoknak jók.

Ezután észrevette, hogy azon őslakosoknál, akik a saját étrendjükön étkeztek, nem jelentkeztek az Észak-Amerikában egyébként gyakori degeneratív betegségek – nem volt magas a vérnyomásuk, nem volt cukorbetegségük, nem voltak keringési zavaraik és szívkoszorúér problémáik. Megírta ezt a mára már klasszikussá vált könyvében. Ha érdekli önöket a téma, ajánlom, hogy olvassák el. [...]

Az erőszakos asszimiláció alatt az indiánokkal elhitették, hogy a népük nem rendelkezett semmiféle tudással, hogy nem tudnak tisztán gondolkodni, hogy ők csak vademberek és így tovább. Tapasztalataim szerint ezeknek épp az ellenkezője igaz. Ma viszont már nincs tudásuk és magukévá tették a hitrendszert, hogy a boltból származó étel jó, hogy az orvos tudja és megmondja mi a jó számukra. Szert tettek erre a hitre, és hiányzik a késztetés, hogy tegyenek a betegségek elkerüléséért és az egészség megőrzéséért.

Most olyan időket élünk, mikor mindannyian újragondolhatjuk mindezt, mivel világszerte egyre erősebb az az általános mozgalom, melynek tagjai úgy gondolják, hogy az étel orvosság. Erről szól a Slow Food mozgalom is. Az emberek egy igen széles közössége egyetért ezzel.Ma már ki merjük mondani, hogy oda kéne figyelnünk arra, hogy másképpen étkezzünk és esetleg olyan ételeket együnk, amik nem a boltból származnak; talán megtermelhetnénk ételeink egy részét magunk. Ma már nem fognak olyan megvető gúnnyal nézni ránk, mint korábban.

http://endredy.wordpress.com/2011/09/23/hogyan-veszi-semmibe-a-tudomany-az-elo-vilagot/

Indián imaÓ, Nagy Szellem, Kinek hangját hallom a szelekben, s Kinek lehelete éltet minden világot - hallgass meg!Kicsi és gyenge vagyok - szükségem van a Te nagy erődre és bölcsességedre!Engedd, hogy szépségben járjak, és szemeim mindig lássák a naplemente vörösét és bíborát!Engedd, hogy kezeim tiszteljenek mindent, amit teremtettél - füleim hallását pedig élesítsd meg hangod hallására!Tégy bölccsé, hogy megérthessem mindazt, amire népem tanítottad, - s megtanulhassam azt a leckét, amit belerejtettél minden levélbe és sziklába!Keressem azt az erőt, hogy ne legyek nagyobb, mint testvérem, - de legyőzhessem legnagyobb ellenségemet - önmagamat!Tégy alkalmassá arra, hogy mindig tiszta kézzel és nyílt tekintettel járulhassak Eléd, hogy mikor elenyészik az élet, szellemem, - mint az elhaló naplemente - szégyenkezés nélkül térhessen Hozzád!

Ennyit erről :)


Te is világosítsd fel a többi embert!
 

Hírlevél

A nemzettel kapcsolatos fontos témákban fogunk értesíteni!

Szavazás

TE használod az életedben a Boldogság Videó tudását? https://youtu.be/88P3kWNTVYc
 

kvesd_az_oldalt

Te is Segíts Hazádnak!

 

Ajánld fel imádságodat Istennek nemzetünkért s hazánkért, majd pedig hangosan imádkozd el a Miatyánkat a következők szerint:

 

 

FELAJÁNLÁS:

(Hangosan tedd meg a felajánlást az imádság előtt, hogy miért is imádkozol)

 

Kedves Istenem! Felajánlom ezen imádságaimat azért, hogy a Te akaratod teljesedjen ki a magyarság és Magyarország létére, munkásságára, tevékenységére, általunk kiváltott hatásokra, cselekedetekre a múltban, a jelenben és a jövőben is. Kedves Istenem segítsd meg Magyarországot s a magyarságot! A magyar gazdaság legyen magyar kézben, istenes magyar vezetők legyenek a vezetésben, Nagymagyarország legyen újra egységben, béke s boldogság legyen minden részen! Valamint tisztíts meg bennünket Istenem minden rossztól, ártó hatástól, hogy újra istenes életet tudjunk élni! Istenem Te tégy igazságot! Legyen Istenem, ahogy szeretnéd és jónak látod! Ámen!

 

 

 

IMÁDSÁG:

(Az imádságot is hangosan mond a felajánlás után. Még jobb, ha 1 miatyánk helyett, a teljes rózsafüzért végig imádkozod a felajánlásért.)

 

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!”

 

 

 

Ezzel szellemi szinten is erősíted országunkat s nemzetünket, hogy újra felvirágozhassunk. Az imádságot, vagy a rózsafüzért naponta többször is elmondhatod a felajánlással az elején!